I.
I.
18. GÖRGÉNY LÁTKÉPE A VÁRHEGYGYEL.*
Görgény látképét, a Kendy és Kovacsóczy család czímerét, a kolos-monostori kápolnát s Maros-Ujvárt s végűl a kolozsvári Báthory-házat Cserna K. eredeti felvételei után, a nagy-ernyei kastélyt fényképről Cserna által készített rajz után közöljük.
Gyula-fejérvári és kisfaludi háza. – Lakodalma 1581-ben. – Gyermekei; testvérei. – Birtokszerzései. – Görgény vára és uradalma. – Második házassága 1593-ban.
KOVACSÓCZY a mint Lengyelországból Erdélybe visszatért s a kanczellári méltóságot elfoglalta (1578), Gyulafehérvárt a fejedelmi palota közelében telepedett meg. Valószínű, hogy mindjárt ekkor kapta vagy vette azt a házat, a melyről végrendeletében úgy intézkedik, hogy «az fehérvári házat, ha vagy az fejedelem, avagy ki utánam kanczellárius lészen, kívánja tőlek (t. i. gyermekei gyámjaitól), jó áron adják oda és az pénzét tegyék az gyermekek summájához».*
1590 aug. és oct. végrendeletében.
Ez a ház a fejedelmi palota szomszédságában állott és így kiválóan alkalmas szállásúl szolgált neki (s úgy látszik, szolgálhatott vola hivatalbeli utódainak is), mintha csak az ország kanczelláriusainak lett volna szánva eleitől fogva. Kényelmes, tágas szállás lehetett ez; megvolt benne minden, a mi az akkori finom ízlésű úri háztartáshoz szükséges volt. A szobák között minket leginkább érdekel a kanczellárius dolgozó szobája, az ú. n. «könyves ház», melyben egy almáriomban könyvek és íratok voltak elhelyezve, köztük a fejedelem levelei és könyvei (melyeket jól összekötni és kézhez adni rendel testamentumában), Gyulai Pálnak «egy falka könyve» és az ő saját könyvei, melyek közűl a «szentírás könyveket» a fehérvári predikátorok tetszése szerint papok és tanúlók között rendeli kiosztatni. Itt tartotta a jószágokról szóló okleveleket is «táskákban, iskatulákban».*
U. a. végrendeletében.
Ez a fehérvári ház volt az ő lakóhelyei között (később is, midőn már ugyancsak válogathatott a házakban, kuriákban) mindig a legtöbb biztosságot nyujtó, a miért is itt tartotta mindvégig legbecsesebb értéktárgyait. «Az mi portékácskám vagyon, pénzem, ezöstem, aranyam, annak jó része fehérvári házamnál vagyon,» mondja végrendeletében. A «vasas-láda», «fehér-láda», «kalmariz-láda», «kis-láda», «velejáró-láda» képezik az ő értéktárgyainak rejtekhelyeit, melyek «az bótban» t. i. bolthajtásos, tűzmentes helyen őriztettek. Ezekben volt elhelyezve az arany és apró pénz. «A kalmariz-ládában sok aprólék vagyon: gostyánok, lyssimachusok, termésaranyak és egyéb, portugálok, királyaranyak.» Van nyers aranya is, «pogácskákban» mintegy 300 arany forint értékű, melyek «bőrerszényekben és kötelykékben» ugyanott őriztetnek. A velejáró-ládában őrzi az adós-leveleket, kötelezvényeket. A régi fegyverek «a katonaszerszám» is ebben a «bótban», mely mintegy kincstárát képezte, voltak elhelyezve.*
U. ott.
A belső lakosztályok ízléses berendezésére, Kovacsóczy finom műízlésén kívűl, a végrendeletében emlegetett drága szőnyegekkel is következtethetünk. Három «fehér szőnyeget» deákjainak hagyatékoz. Az «ebédlőház»-ban többek között volt egy «kupás-almárium», melyben az arany- és ezüst kupák, serlegek, az «egymásba járó sima pohárocskák» voltak elhelyezve; itt állott a feleségének csináltatott ezüst «pohárszék» is.
Számos uradalmi, házi és szolga-személyzetet tartott. Két, három író deák van mellette. Külön inasa van neki, külön feleségének. «Körülöttök forgolódó ifjak» (apródok) ezeken kívűl is számosan vannak. Sok a konyhacseléd, még több a lovász és kocsis. Falusi jószágait ispánok, kulcsárok gondozták. Jobbágyainak száma százakra rúg.
Falusi jószágai közűl első helyen említendő a Fehérvártól félórányira fekvő Kisfalud, mely a fővároshoz közelsége okáért mindvégig kedvelt tartózkodási helye volt a kanczellárnak.
Szép udvarháza volt neki ott, melyet ízléssel és kényelmesen rendezett be, s mely távollétében az ottani birtokkal együtt egy ispán és egy kulcsár felügyelete alatt állott; kertje, melyet finom műérzékkel a renaissance ízlésével olasz modorban készíttetett és külön kertész által gondoztatott, ritkítá párját Erdélyben. Tágas istálói nemesfajtú lovakkal voltak tele.
Ide járt ki Kovacsóczy üdűlni az udvari élet nyomasztó légköréből; itt pihente ki hivatala s a kormányzás fáradamlait és kellemetlenségeit. Ez volt az ő legkedvesebb tartózkodási helye, igazi otthona, a honnan előnevét is írta.
Itt tartotta lakodalmát 1581 jan. 31-én néhai Harinnai FARKAS Farkas leányával, Katával, Békés Gáspár özvegyének nővérével. Rokonai, barátai, az ország főbb méltóságai, városok és testületek képviselői emelték az ünnepély díszét.* Az akkori kor szokása szerint a költészet múzsája is meghozta nászajándékát.
Kovacsóczy Farkas meghívó levele lakodalmára Nagy-Szeben város tanácsához, Gy.-Fejérvárról 1580 decz. 20. (Eredetije, czímeres gyűrűpecsétjével, melynek köríratán Volfgangus Kovaccocius áll, a nagyszebeni levéltárban 965. sz. a.)
Vajdakamarási Lőrincz pap ekkor írta és adta ki «Igen szép históriáját az Jázon királynak házasságáról, az kanczellárius ő nagys. Kovaczosky (így!) Farkasnak mostani házassága örömére».* Ez a vers ugyan inkább csak alkalmi, mint irodalmi becscsel bír; de annál nagyobb tudományos értékű s a késő utókor számára is kedves ajándék az, melylyel a történelem múzsája kedveskedett ez alkalommal Kovacsóczynak. Gyulai Pál, a lengyel király titkára s harczainak szemtanúja és részese, az ő lakodalmára írta meg a muszkák ellen vívott 1580-diki hadjárat történetét, mely magyar részről az egyetlen történeti mű e dicső harczokról, s általában az egyetlen, mely híven megörökíti a magyar seregeknek mily mértékben való részvételét eme győzedelmes hadjáratban.*
Teljes czímét ld. Szabó Károly: Régi magyar könyvtár I. k. 95. l. Megvan az Akadémia kvtárában s a marosvásárhelyi gr. Teleki-könyvárban.
Commentarius rerum, a Stephano rege, adversus magnum Moschorum ducem gestarum. Anno 1580. (Egyetlen példánya a marosvásárhelyi gr. Teleki-könyvtárban, fényképezett egy-egy példánya a bp. egyetemi, a n. múz. kvtárban s egy az én tulajdonomban.)
Kovacsóczy házassága által nemsokára sógorságba jutott Vesselényivel, Báthory István kedves «Ferencz»-ével, barátjával,* főudvarmesterével; miután ez 1584-ben Békés Gáspár özvegyét vette el, a kinek lakodalmát a lengyel király maga tartotta meg a krakkai királyi palotában.
Némely lengyel történetírók és egykorú levélírók nem is írják másként Vesselényit, csak «Ferens»-nek, a hogy őt a királytól nevezni hallották. Ld. pl. Polkowski: Acta Stefani regis. Krakkó, 1857. 361. l.
GYULAI PÁL AZ 1580-IKI OROSZ HADJÁRATRÓL ÍRT KÖNYVÉNEK CZÍMLAPJA.*
Gyulai Pál munkájának egyetlen példánya a m.-vásárhelyi gróf Teleki-könyvtárban őriztetik; a közlött czímlapot fénykép után adjuk.
Kovacsóczy házasságából, melyhez oly sokan fűztek szép reményeket, öt gyermek született: két leány és három fiú. Erzsébet volt az elsőszülött (1582), a ki azonban nem egészen két éves korában elhunyt. Kassai Zsigmond Dávid szép latin sírfelíratot készített neki* s vígasztaló verssel igyekezett enyhíteni a szülők fájdalmát. «Consolátiója» mind a három kormányzónak szól, mert a végzet úgy akarta, hogy mindhárman ugyanazon idő tájon vesztették el egy-egy gyermeküket: Kendy Sándor kis fiát, Kovacsóczy és Sombory kis leányukat.* Kovacsóczy többi négy gyermeke, Kristóf, Zsiga, Istók és Zsuzsánna túlélték atyjokat; de igazi emberkort közülök csak a két utóbbi ért.
Epitaphium scitissimae virgunculae Elisabethae, filiolae m. d. Volphgangi Covacocy, cancellarii et praesidis regni Transylvaniae.
Consolatio Davidis Sigemundi Cassoviensis stb. Nyomtatásban megjelent Kolozsvárt 1584 az előbbivel együtt. (Megvan a gróf Teleki-kvtárban s kézíratban a bp. egyet. kvtárban.)
KOVACSÓCZY birtokviszonyairól az ő egykori levéltárának fenmaradt okírataiból s más levéltári adatokból alkothatunk képet magunknak. Ősi birtoka apai ágon Erdélyben nem volt, azok a Szerémségben, Pozsegában, Baranyában feküvén, a török hatalmába kerűltek. Az anyai ágon őt illető némely birtokokért nemsokára Erdélybe jövetele után pert indít édesanyja (Buday Erzsébet) osztályos atyafiai ellen, a kik anyjának ősjószágából ez ideig semmit sem adtak ki. Ez a per 1579 végén egyességgel végződik, mely szerint a kanczellár és édesanyja az ősi birtokok két harmada fejében Burjános-Oláh-Buda kolosmegyei falut nyerik.*
Divisionales inter Elisabetham Budai, Joannis quondam Kovacsoczy viduem et Volfg. Kovacsoczy cancellarium, ratione bonorum in Burjános-Buda, Dios et Kölesmező habitorum. (Erd. Múz. kvtára gr. Kemény J. Diplomatarium Transylvanicum VIII. 115. l.)
Kovacsóczynak két testvére volt, JÁNOS és JUSZTINA, a kik iránt, épúgy mint édesanyja iránt, mindvégig gyöngéd szeretettel viseltetett; birtokait velök megosztotta. Midőn édesanyja meghalt: a fehérvári templomban «rakott sírt» csináltatott neki és oda temettette. Maga is ott kívánt nyugodni, családi sírboltúl készíttetvén azt. Testvér öcscsével, Jánossal, a ki a fejedelem udvari híve volt, minden jószágát közösen bírja; minden adómányozást kiterjesztett ő reá is s végrendeletileg őt teszi birtokai teljhatalmú kezelőjévé, gyermekei gondviselőjévé. Jánosnak ugyan igazi otthona Megykerek volt Fehérmegyében, a honnan praedicatumát is írta. 1589-ben fejedelmi adományként ő is kapott egy kőházat Fehérvárt a várban, a fegyvertár és néhai Bánfy György háza szomszédságában. Hogy a Kovacsóczy testvérek minden birtokukat közösen bírták, az annál könnyebben megtörténhetett, mert Jánosnak és feleségének, Móga Juditnak, nem voltak gyermekei, így az ő örökségük is Farkas gyermekeire volt szállandó, a mire a kanczellár idejekorán fejedelmi beleegyezést eszközölt ki. Nővéröket, Jusztinát, szintén magukhoz vették; Farkas a saját házánál tartotta és róla bőségesen gondoskodik végrendeletében is.
Kovacsóczy Farkasnak testvéreihez való rendkívűli ragaszkodása által úgy látszik neje némileg háttérbe szoríttatva érezte magát. Lehet, hogy épen ebből keletkezett a házastársak között az az elidegenedés, a melyből később annyi kellemetlenség és viszály keletkezett.
)
Stephanus dei gratia rex Poloniae, magnus dux Litvaniae, Russie, Prussie, Massowiae, Samogitiae, Livoniaeque dominus, nec non Transsylvaniae princeps.
Magnifici fideles nobis sincere dilecti, salutem et gratiam nostrma regiam. Felgyógyot, ki máskipen hívattatik Oláh-Gyógynak, megengedtök Kovachoczi Farkasnak, az mi atyánkfia az erdélyi vajda cancelláriussának az mostani possessoroktul kiváltani; melyet más levelönk által örökbe nekije is conferáltunk. Azírt az mikoron az pínznek, mely summába volt, szerit teheti, ti kegyelmetek fiscus nevivel kinálja meg az possessorokat anank felvitelire; és summájokat az inscriptio szerint letívín, recipalja tőlök az megmondott falut és bocsássa Kovacsóczy Farkas keziben. Tartsa meg Isten kegyelmeteket. Datum in arce nostra regia Nepolomicensi, tercia dei mensis Februarii, anno domini millesimo quingentesimo octogesimo tertio; regni vero nostri septimo.
Stephanus rex m. p.
Kovacsóczy jó gazda volt és nagy vagyonszerző. A mily gyorsan emelkedik politikai pályáján, ép oly gyorsan emelkedik Erdély leggazdagabb főurai közé. Vagyonszerzésének főbb nyomai a következők:
1579 nyarán a fehérmegyei Lonfalva vagy Limba nevű faluban lévő «oláh» birtokát (integram possessionem suam valachalem) eladja 800 frtért Nagy Demeternek, a fejedelem udvari hívének. A fejedelem jul. 20-án adja ez adás-vevéshez beleegyezését.*
Erd. Múz. kvtára gr. Kemény J. Diplomatarium Trans. V. k.
1580 martius 24-dikén kapja adományként testvérével Jánossal együtt Koronkai Mihályfi János magva-szakadtával a kincstárra szállt, s a Maros-, Nyárád- és Küküllő mentén lévő szép «székely» birtokot, a mely mintegy negyven faluból állott s Görgénytől a Maros völgyén Vásárhely határáig terjedt. A Vásárhelylyel szomszédos Koronkán udvarháza volt. A Nyárád völgyén Nyárádtőig, a Küküllő völgyén Korogy-Szt.-Mártonig (a hol ismét kuriája volt) és Szt.-Lászlóig terjedt ez óriási birtok.*
Az adományozott falvak a következők: Bos, Koronka (cum curia), Sóváralja, Sósváros (ma Sófalva), Bodon, Cserefalva, Karácsonfalva, Folyfalva, Somosd, Kis-Görgény, Vajda, Fintaháza, Baczkamadaras, Ákosfalva, Csibafalva, Ilendfalva, Sz. Gerecze, Nyárádtő, Lőrinczfalva, Sz. László, Bede, Nagy-Adorján, Tompa, Monyatth alias Bódogasszonyfalva, Mogyorós, Demjénháza, Moson, Ikland, Kál, Kebele, Szent-Iván, Jobbágytelke, Hodos, Nagy-Ernye és Jedd. Marosszékben: Korogy-Sz.-Márton (simulcum domo seu curia nob.) Korogy-Fyletelke és Kisszőllős, Küküllő megyében; Vaczman, Kis-Ernye praedium Marosszékben. – (A beiktatásról szóló eredeti oklevél az orsz. levéltárban, a gyulafejérvári káptalani Itr. Diversorum Comitatuum cista I. fasc. 4. nr. 15. Másolata az Erd. Múz. gr. Kemény J. Appendix 12. k.)
1583-ban megszerzi Bésán Krisztina (Lugassy Mózses szászvárosi harminczados felesége) birtokrészét a fehérmegyei Mindszent községben és ugyanott a «Tiborszőleje» nevű szőlőt.*
Báthory Zsigmond oklevele erről Kolozsvárt 1583. Kelemen pápa napja után szombaton (nov. 26.) kelt s káptalani hiteles kiadványa megvan a br. Bálintitt család levéltárában Nagy-Ernyén.
Ugyancsak 1883-ban engedélyezi neki István király a hunyadmegyei Fel-Gyógy máskép Oláh-Gyógy magához válthatását az akkori zálog-birtokosoktól.* Ugyanazon év sept. 23-án váltja ki 2000 frton «ő felsége lengyel király akaratjából ő nagysága Kovacsóczy Farkas uram, urunk ő nagysága kanczelláriusa és tanácsa» Felső-Diód fejérmegyei falut váradi Lencsés Györgytől, a kinek azt a mondott összeg erejéig Báthory Kristóf inscribálta volt.*
Báthory István eredeti engedeménylevele az Orsz. Lvtárban (gyfvári I. cs.). – Hasonmását ld. mellékletben.
Lencsés György erről szóló eredeti nyugtatványa megvan az Orsz. Ltárban Gyulafejérvári limbus.
1587 maj. 7-én a Mindszenti Literáty Ferencz magvaszakadtával uratlanná vált magyar-gáldi porcziót és kuriát (Fehérmegyében) adományozza a fejedelem Kovacsóczy Farkas kanczelláriusnak és általa fivérének, Jánosnak.*
Erd. Múz. kvtára, gr. Kemény József Appendix Diplomatarii.
1589 apr. 1-én egy-magának Farkasnak és utódainak ad a fejedelem (az István királynak s azután neki magának teljesített hűséges szolgálatok jutalmáúl) Doromba fehérmegyei faluban egy birtokot (totalis possessio), a mely Grujó Péter, Báthory István egykori portai kapitihája fiának Istvánnak magtalanúl elhunytával szállott a kincstárra.*
U. ott.
1591 jan. 21-én mintegy húsz jobbágyot adományoz neki a fejedelem, Remete, Jobbágytelke, Hodos és Ehéd falvakban; a kik eddigelé, azon ürügy alatt, mintha ők a fejedelem pixidariusai közé tartoznának, magokat a jobbágyi kötelékből kivonták, azonban az arra rendelt commissariusok előtt ezen kiváltságuk igazolatlannak bizonyúlt.*
U. ott.
Székely birtokában lévő jobbágyai száma nemsokára (1591 nov. 3) igazi pixidariusokkal gyarapodik. A Görgény várához tartozó jobbágytelki és remetei pixidariusok közűl ugyanis többen megtagadták az engedelmességet a várnagyokoknak és kivonták magokat a köteles szolgálmányok teljesítése alól. A fejedelem ezért őket mint lázadókat elítéli; a főbűnöst, Farkas Ferenczet, halállal sujtja; a többieket jobbágyokká teszi s a hozzájok és birtokukhoz való királyi jogot Kovacsóczyra ruházza.*
U. ott.
1591 febr. 21-én Kovacsóczyéknak újabb jövedelemforrásuk nyílik a fejedelem azon adományában, mely szerint a meggyes-széki Sálya faluban életük folyamára nekik rendeli a tizednek két negyedét, minden árenda-fizetés nélkűl és ugyancsak a meggyes-széki Nímes faluban és az újegyház-széki Holczman faluban a tized negyedét, a velök járó árenda-fizetés mellett.*
Gr. Kemény F. Appendix Dipl. 14. k. 32. szám. (Erd. Múz. kvtára.)
1592-ben nyerik Kis-Küküllőmegyében Kis-Denk, Szénaverős, Ballavásár, Donáld, Ádámos, Dombó és a fehérmegyei Lapád községben fekvő birtokokat.*
Nagy Iván: Magyarország családai.
Volt még birtoka Kovacsóczy Farkasnak Fejérmegyében is, és pedig az említett Kisfalud, aztán Ompajicza, Dorombár, Felső-Diód, Monora, Csanád, Sorostély, Kis-Csergőd, Nagy-Csergőd és Alamor falvakban. Aztán négy faluja a Mezőségen, Torda vármegyében.*Végűl a hatalmas görgényi uradalom.
Mindezek a Kovacsóczy János 1594 oct. 31. protestatiójában fordúlnak elő, miután K. F. halálával a birtokokat lefoglalták. (A br. Bálintitt ltárból.)
Ily sűrű és bőkezű adományozások következtében a család vagyonossága gyorsan növekedett és Kovacsóczy Farkas csakhamar egyike lőn Erdély leggazdagabb főurainak. A birtokokkal sok gond, perlekedés szállott reá; de befolyásos állásában nem volt nehéz azokkal megmérkőznie. Az ellenmondások (contradictiók), a melyekkel a birtokba iktatásnál legtöbbször találkoztak, lassankétn elnémúlnak, (hol szép szerivel, hol törvényes úton) s a tulajdon-jog tisztán és kétségbevonhatatlanúl szállott át reájok.
A legtöbb baj és gond a nagykiterjedésű 40–50 falus székely birtokkal járt, melyek közűl egyikre másikra különböző családok tartottak jogigényt, de lassanként ezek is tisztázódtak. Így 1592 dec. 26-án káposztás-szt.-miklósi Pókai István személyesen megjelenvén a fejedelem előtt, kinyilatkoztatta, hogy visszavonja azon ellenmondást, melyet Kovacsóczy beiktatásakor Koronkai Mihályfi Tamás neje (Melith Mária) révén Hodos, Jobbágytelke, Ehéd, Demjénháza, Vaja falvakra és Somosd határában a Szálaserdő és Égető nevű erdőrészekre nézve tett.*
Báthory Zsigmond oklevele (káptalani kiadásban) Ákosfalva 1592 decz. 26. (Báró Bálintitt József úr nagyernyei ltárából.)
E nagy birtoktestek gondozását személyesen ketten nem bírhatván meg, megbízható tiszttartókat, ispánokat, kulcsárokat, deákokat tartottak hozzájok, a kik közűl a hűségesebbeket rendkívűli jótéteményekkel is igyekeztek a családhoz kapcsolni. Kovacsóczy 1590-iki végrendeleteiben hűséges gazdatisztjeiről is megemlékezik. János deáknak, a kisfaludi ispánnak, 25 frt remuneratiót rendel, a mi tekintve a pénznek a mainál akkor több mint tízszeres értékét, nem volt jelentéktelen összeg. Andrásnak, a kisfaludi kulcsárnak, 20 frton felűl még «nyuszttal béllett újjas gránát mentéjét» hagyja, azon reményét fejezve ki, hogy ezután is szolgálni fog családjának, megemlékezvén az ő sok jótéteményéről. Velikey Pálnak 25 frton felűl gránát köpenyegét hagyja, hogy az ő halála után is forgolódjék neje és nénje körűl; Mihály deákot, a hodosi ispánt, megtartani hagyja tisztében, ha számadásai rendben találtatnak; Nyáry Mátyásnak adósságát engedi el; három más tisztjének szőnyegeket hagyatékoz.* Van rá példa, hogy földbirtokkal is jutalmazzák tisztjeik hű szolgálatát. Így Kovacsóczy János (1594) megykereki ispánjának, Somogyi Jánosnak, néhány esztendei szolgálata után Fehérmegyében Újfaluban lévő udvarházát adományozta, két jobbágygyal, szántóföldjeivel és minden tartozékaival, azon kikötéssel, hogy őt és feleségét éltök fogytáig szolgálja fizetésért.*
1590 aug. és oct. végrendeleteiből.
Eredetije 1594 apr. 23-ról a mvásárhelyi gróf Teleki-levéltárban (oklevelek 7649. sz.), káptalani átírata dr. Szendrei János gyűjteményében.
Kovacsóczy birtokai koronáját Görgény vára és az ahhoz tartozó fejedelmi uradalom képezte, melyet 1593 febr. havában kapott, midőn utoljára mosolygott rá ily verőfényesen a fejedelmi kegy napja.* Ezzel elérte azt, a mi a fejedelmek kiváló kegyeltjeinek fővágyát képezhette, a mivel pl. János Zsigmond, legkedveltebb híve, Békés Gáspár –, később Báthory Zsigmond, nagybátyja, Bocskay István irányában tanúsította rendkívűli gratiáját.
A görgényi uradalomhoz a következő falvak tartoztak: Petele város (!), Kásva, Telek, Nádas, Orsova, Kincses, Hodák, Libánfalva, Adorján, Sz.-Márton, Kakucs, Hébik, Felső Kiher, Alsó-Kiher, Felső Oroszi, Oláh-Belkény, Sorpháza, Szent-Mihálytelke, Nagy-Oroszfalu, Kis-Oroszfalu, Sz.-Imre, Radnótfája, Magyar-Belkény és Alsó-Oroszi Tordamegyében. Ugyanakkor kaphatta Jára, Ivánfalva, Mező-Csán és Boldócz tordamegyei falvakat; melyek a fönnebb említett fejérmegyei és a többször emlegetett székely falvakkal elő vannak számlálva a Kovacsóczy János 1594 oct. 31. protestatiójában, a birtokok lefoglalása ellen. (Eredeti káptalani kiadvány a báró Bálintitt ltárban.)
Ugyanezen időre (1593-ra) esik Kovacsóczy második házassága. Első felesége elhunyván, másodszor Erdély akkor legtekintélyesebb családjából nősűlt: Kendy Sándornak, egykori kormányzótársának leányát, Krisztinát, Géczy Péter özvegyét vevén nőűl. E házasság által sógorságba jutott a fejedelmi családdal is, a mennyiben Kendy Sándor második leányát, Zsuzsánnát, Báthory Boldizsár választotta élettársáúl. (1592.) Kovacsóczy lakodalma Kendy Krisztinával 1593 febr. 24-én húshagyó vasárnapján ment végbe nagy ünnepélyességgel Kendi-Lónán. A lakodalomra Sepsi-szentgyörgyi András alkalmi költeményt írt (Epithalamium), mely Kolozsvárt nyomtatásban is megjelent.*
Epithalamium in honorem nuptiarum spectabilis et magn. dni Wolfgangi Kovachoczy, cancellarii es consiliarii ill. principis Transylvaniae etc. Claudiopoli a. d. 1593. – Ennek a czímlapján megvan Kovacsóczy czímere is, melyben egy száguldó szárnyas pegasus, liliom és rózsa alakok láthatók. – (Egyetlen példánya a gr. Teleki-könyvtárban Maros-Vásárhelyt.)
E házasság nem soká boldogíthatá őt, mert alig egy év múlva erőszakos halál ragadta ki szerető neje karjaiból. A Kovacsóczy s Kendy család örömünnepélyei nagy-hirtelen változtak át a legsötétebb gyászszá: három Kendyné s két Kendy-leány egyszerre lettek özvegyekké.
