II.
II.
Végrendeletei 1590. és 1591-ből s azok intézkedése.
Kovacsóczytól a sors megtagadta, hogy természetes halállal múljék ki. Egy ízben 1590 nyarán és őszén nagy betegségben levén, közel volt a halálhoz s ekkor végrendeletet csinált, melyből családi viszonyairól, vagyoni állapotáról sok olyan felvilágosítást nyerünk, a miket máshonnan ki nem fürkészhetnénk. Nem is egy, de három végrendelete maradt fönn; egyiket 1590 aug. 3-án Kisfaludon írta; a másodikat u. a. év oct. 13-án Gyulafehérvárt (ez az előbbi módosítása); a harmadikat 1591 oct. 22-én szintén Gyulafehérvárt készítette. Ez az előbbiektől lényegesen eltér.*
Végrendeletei (az első és harmadik egykorú másolatban, a második eredetiben) megvannak az Erd. Múz. gr. Kemény J. Erd. tört. ered. lev. i. k. 18, 19, 20. sz. a. A harmadik eredetije megvan a báró Bálintitt ltrban s innen ki van adva br. Radványzky B. Magyar családélet és háztartás cz. m. III. k. 138. l.
Végrendeleteiben mindenek előtt hálákat ad Istennek, lelki, testi és anyagi javaiért; lelkét Istennek és szent fiának, testét az ő anyjának, a földnek ajánlja. Gyulafehérvárt a nagy templomban kívánt nyugodni, a hol előre helyet csináltatott magának édesanyja mellett; koporsót (sarkophágot) egy olasz művész barátja, a fejedelmi udvarban élő Gienga által készíttetett; sírfeliratúl puritán egyszerűséggel csupán ennyit rendelt reá vésetni (latinúl: Kovacsóczy Farkas fekszem itt, az enyéimmel. Hogy ki voltam? ha valami jót tettem, tudják az utódok.
Gyermekeit mindenekelőtt a fejedelem pártfogásába ajánlja, hivatkozván az ő hűséges és jámbor szolgálatára, «kit még ezután vészen jobban eszébe, minemű volt»; kéri a cardinált (Báthory Andrást), továbbá Báthory Istvánt és Boldizsárt is, hogy legyenek pártfogói árváinak és atyafiainak; ugyanarra kéri collegáit, a tanácsurakat, főkép Gálfi Jánost és Kendy Ferenczet. Családja, t. i. neveletlen gyermekei (egy kis leánya s három kis fia), továbbá neje és nénje gondviselőjeűl, gyámjáúl testvéröcscsét, Kovacsóczy Jánost rendelte. A birtokokat, melyeket vele eddig is osztatlanúl közösen bírt, teljhatalmúlag reá ruházza. «Valahol mi vagyon – úgymond – az én atyámfia Kovacsóczy János gondviselése alá hagyom, minthogy ekkédig mi köztünk semmi osztály és különbözés nem volt, hanem valami volt, mind köz volt vele, hogy ezután is viselje úgy gondját, mint övének és az ő árva atyafiai jószágocskájának». «Senki semmiben – így folytatja – neki régulát ne szabjon, minden jövedelem kezébe járjon, ő tartsa és költse, valamint szereti. A gyermekek felnevelkedése után is úgy bírjon mindennel, valamint akarja; azok is tőle hallgassanak, féljék, tiszteljék, mint enmagamat.» A ki ez ellen vétene, semmi része a jószágokban ne legyen.
Nejét illetőleg mindhárom végrendeletében máskép intézkedik. Az intézkedések különféleségéből az látszik, hogy Kovacsóczy Farkas első nejével ez időtájban nem jó egyetértésben élt s viszonyuk épen a három végrendelet írása között eltelt év folyamán mérgesedett el s kerűlt csaknem a törésig.
Az első végrendeletben arra inti nejét (gazdámasszony-nak nevezi), hogy mint eddig, ezután is együtt lakjék az ő nénjével «s az árvácskáknak egyaránt viseljék gondjokat, isteni félelemben és jó erkölcsben együtt neveljék őket». Ha meg nem tudnának egyezni: úgy öcscse a körtvélyfáji házat a székely jószággal bocsássa az özvegy kezére, lakjék ott s éljen abból a két kisebb gyermekkel, a kiknek ő viselje gondját; ha férjhez menne, mind a jószágot, mind a gyermekeket öcscse és nénje vegyék kezökhöz. – Második végrendeletében 1000 frt «apró pénzen» kívűl a hodosi házat rendeli nejének azon esetre, ha nejével «meg nem alkhatnék», négy falu, u. m. jobbágytelke, Ehéd, Demjénháza és Remete birtokával; kivévén az ottani ménest, melyeket a fiúk számára tartott fenn. A gyermekek közűl ekkor már csak a legkisebb leánykát engedi át nejének; a legnagyobb fiút, Kristófot, öcscse –, a két kisebbet pedig nénje gondviselése alá rendeli. A harmadik végrendeletben «az gyermekek anyjának» mindössze 200 forintot hagyatékoz, külön lakóházúl pedig a korogy-szent-mártoni házat, a honnan mindent deputáljanak neki, a mivel hatod magával megéri. «Éljen ott, a míg valaki el nem veszi». «Egyik gyermekét se tartsa, ide ne adják neki, kiváltkép a leánkát, ha lehet, sohase lássa!… Az gyermekek, ha felnőnek, házokba ne fogadják és soha együtt ne lakjanak vele. Az ki különben (t. i. másképen) cselekednék, az én atyámfiai azt semmi marhámban részessé ne tegyék».
Honnan eredt eme szomorú meghasonlás, eme családi viszály? nem feszegetjük. Része lehetett abban a férj rokonainak; de része volt másoknak is, főkép Báthory Boldizsárnak, a ki léha erkölcseiről általában ismeretes. Kevés nyoma maradt ugyan fenn, mindössze egy rövid feljegyzés sejteti velünk, hogy Báthory Boldizsár volt Kovacsóczy családi nyugalmának feldúlója; de ez az egy adat sejteni engedi a végrendeletek különféle intézkedéseinek okát s főkép leánya neveltetésétől való eltiltása: a nő erkölcsi botlását. Midőn ugyanis 1590 sept. havában «Sombory László meghala s a kanczellárius a temetésére méne – így szól e följegyzés – kapván az alkalmatosságon, a kanczellárius távullétében, Báthory Boldizsár sebesen rándúlt (Kolozsvárról, a hol országgyűlést tartottak) Fehérvárra és Kovacsóczy feleségének szemérme ellen leselkedni kezdett; innét támada köztük az ellenkezés.»*
Kulcsár István krónikája 24. lapján. Szamosközy eme följegyzése alapján: «Ladislaus Sombory moritur 1590. domi suae, dum nos Claudiopoli comitia celebramus. Profecto ad sepulturam eius Claudiopoli Kovaciocio, Balthazar, Báthory regressus Albam, repente insidiari pudicitiae uxoris Kovaciocii caepit. Unde postea tot simultates emersere.» (IV. k. 24. l.) – Erre s ilyenekre vonatkozik Bethlen Farkas ama följegyzése is, hogy Báthory Boldizsárt azért is gyűlölték, «quod fama ferret illum Veneri indulgendo honestas etiam matronas contrectasse» (III. k. 5. l.)
E feljegyzésből sejthetjük, hogy mi az oka az utolsó végrendelet nejével szemben szigorú intézkedésének. Leányát most már végképen és kizárólag nejére bízza Kovacsóczy s ha ez meghalna, menyére, Móga Juditra. Általok gondoskodik tisztességes kiházasításáról; jegyruhára 2000 aranyat és 2000 forint «apró pénzt» hagyván neki; arany és ezüstműveket is bőven: nyolcz udvarló serleget, tizenkét modelokat (így!), korsót medenczéstől, gyertyatartókat, köves nyakbavetőt, pávás függőt s Velenczében csináltatott üveg függőket.
A fiúk gondviselését öcscsére és szintén nénjére bízza. Meghagyja, hogy tíz éves korukban német nyelv kedvéért valamely szász városba adják őket iskolába, tizenhat éves korukban küldjék őket külföldre. Német-, Olasz- vagy Francziaországba, tapasztalt nevelővel. «Ha mit tanólhatnak, azt tartsák örökségeknek – úgymond az életbölcsesség tapasztalataiból merítő tudós atya – ne bízzanak te jószágokhoz, ne marhájokhoz, ha ugyan sok volna is, mert az mind veszendő, csak az egy emberiség és tudomány marad meg mindvégig minden szerencséjekben nálok.» Huszonnégy éves korukig az örökségből semmit se kapjanak kézbe; taníttatásukat a jószágok jövedelméből fedezzék; a készpénzt s arany és ezüst kincset jól megőrizzék számukra nagykorúságukig, biztos helyen.
Kincse pedig, vagy a mint akkor nevezték, arany és ezüst marhája, jó bőven volt a kanczelláriusnak. Készpnze volt 1590 őszén, a végrendeletéhez csatolt «marhácskámról és adósságomról szóló emlékezet» szerint, egyik ládában 14,200 arany forint és 6000 forint apró pénz, másikban 3000 tallér és 1400 forint apró pénz; adósságlevelekben 6666 frt. Midőn az 1594-iki politikai gyilkosság után az áldozatok vagyonát lefoglalták, Kovacsóczy kincstárában (a mint pénztárnoka mondotta) találtak 31,000 aranyat és 28,000 tallért, a mely forgó pénzben 200,000 magyar frtot tett ki.* Tehát csak kész-pénze több volt a mai érték szerint egy-két milliónál.
Bethlen F. III. 489.
Végrendeletében nagy vagyonához méltóan gondoskodik távolabbi, szegény rokonairól is. Anyai ágon való rokonát, Buday Mártont már életében Németországban taníttatván, költséget rendel további neveltetésére is; húgát, Buday Annókot testvéreire bízza és tisztességesen kiházasítani rendeli. Pál Katának kiházasítására 50 forintot hagy. Sombory László árváinak tutorságát, a kiknek eddig ő volt gyámjok, Kendy Ferenczre bízza.
19. KOVACSÓCZY SAJÁTKEZŰ VÉGRENDELETÉNEK UTOLSÓ LAPJA.
GYULAFEJÉRVÁR, 1591 OCT. 21.*
Ezt csak házamról, gyermekimről, atyámfiairól, ki fő dolgom volt, akarám most elrendelem, azután egyéb aprólék dolgokról más helen Istennek segitségéből és más időben többet emlékezem. Datum Alba Juliae 21 die Octobris anno 1591.
Az akkori kor szokása szerint a fejedelemről, rokonairól, udvari tiszttársairól s jó barátairól sem feledkezett meg végrendeletében. A fejedelemnek az ő kék paripáját hagyja egy öreg gostyánnal együtt; cardinál uramnak a szegparipát; Báthory Istvánnak egy nemes fajú «csitkót»; Boldizsárnak egy két lovag; Gálfinak egy aranyos kupát; Jósikának egy, a portáról kapott szablyát. Tiszttartóinak, szolgáinak fizetéseken felűl kisebb-nagyobb tiszteletdíjat és ajándékot. Jótékony czélokra is hagyatékoz: a fehérvári iskola építésére 100 ftot, kórházbeli szegényeknek 25 frtot, a szegényeknek a temetéskor kiosztandó egy-egy frtot; végűl a temetési szertartást végező predikátoroknak 10–10 forintot, a két káplánnak 5–5 frtot is ugyanannyit a kisfaludi plébánosnak.
Eme végrendelkezéseket három évvel élte túl Kovacsóczy. Valószínű, hogy életviszonyai változtával, első felesége halála s a másodikkal való egybekelése után egy s más tekintetben változtatott végrendeletén. Már 1591-ben szándékát fejezi ki, hogy «egyéb aprólék dolgokról más helyen Istennek segítségéből és más időben többet emlékezik»; de ezeknek semmi nyoma nem maradt ránk.
