I.
I.
4. A KRAKKAI VÁR A VISZTULA FELŐL, KRIEGER FÉNYKÉPE UTÁN.
Kovacsóczy Farkas származása, nevelkedése, külföldi (olaszországi) tanúlmányai. – Forgách Ferencz és Brutus J. M. történetírókkal való viszonya. – Báthory István lengyel király titkára az «erdélyi kanczelláriá»-ban. – Lengyelországban tartózkodása 1576–1578-ban. – Erdélybe visszatérése s kanczellárrá kineveztetése.
Kovacsóczy Farkas Erdély történetében mint «új ember», de egyszersmind mint «kész ember» egyszerre tűnik elő az ismeretlenség homályából. Hol született? szülői hol éltek? arról sem az egykorú történetírók, sem egyéb feljegyzések nem adnak felvilágosítást.*
Bethlen Farkas azt írja, hogy Kovacsóczy Farkas 1578-ban költözött be Magyarországból. De ez határozottan téves állítás, mert akkor ő már Lengyelországból jött vissza Erdélybe, Báthory István királyi udvarából.
Atyja, János, lehetett az, a ki Szlavoniának a török által történt elfoglalása után Erdélybe költözött. Édes anyja erdélyi nő volt, egy kolozsmegyei nemes család sarja, budai Török János leánya, Erzsébet; kinek ősi birtokai Burjános-Buda, Diós és Kölesmező kolozsmegyei falvak valának.* Valószínű, hogy Farkas már Erdélyben született (az 1540-es években).
Osztálylevelük 1579 decz. 27. megvan gr. Kemény József Diplomatarium Transylvanicum VIII. k. 115. l. (A kolozsvári Erd. Múz. könyvtárában.)
Hogy gondos neveltetésben részesűlt: azt kétségtelen adatok bizonyítják. Tanúlmányait külföldi egyetemeken fejezte be. Főkép az olasz egyetemek voltak azok, melyeket ez időben Erdély előkelő ifjai leginkább látogattak. Kovacsóczy is húzamosabb ideig tanúlt Páduában, a hol Báthory István, s ott jó hírnévre tett szert, hogy éles eszét, széleskörű ismereteit az olasz tudósok még sokáig nagy elismeréssel, sőt csodálattal emlegették.*
Bethlen Farkas: Historia de rebus Transylvanicis III. k. 464.
5. BÁTHORY ISTVÁN FEJEDELEM ALÁÍRÁSA (1572).*
Irva: Rueber Jánosnak. Datum Albae Juliae die 10 mensis Julii anno domini 1572. (Országos Levéltár.)
Báthory István, midőn Erdély trónjára jutott, előszeretettel vette magát körűl kiváló képzettségű, tudós férfiakkal. A kik a fejedelemnek Páduában tanúlótársasi voltak s a kik később ott tanultak, nagy szerepet játszanak az ő udvarában. Kovacsóczy is nagyrészt ennek köszönhette, hogy Báthory István udvarában oly gyorsan emelkedett s hogy a fejedelem benső bizalmas köréhez tartozhatott.
Szereplésének első nyomát 1872–73-ban találjuk, midőn Páduából levélben keresi fel az akkor Párizsban tartózkodó Brutus János Mihály történetírót, hogy őt Forgách Ferencz kanczellár megbízásából a fejedelem udvarába hívja.* Tudjuk, hogy Brutus megnyerése, melyben Kovacsóczy mint közbenjáró szerepel, nem sokára sikerűlt is. Brutus (1574) Erdélybe költözvén, Báthory István udvari történetírója lett.
Ld. Brutus levelét Forgáchhoz és Kovacsóczyhoz. Forgách Ferencz historiájának akad. kiadványában LXXIX. stb. l.
Brutus és Kovacsóczy levelezéseiből látjuk, hogy Kovacsóczy Forgách Ferencznek, a jeles történetírónak, a Báthoryak rokonának buzgó híve s pártfogoltja volt. – A többi, Magyarország történetében akkor kiváló szerepet játszott Forgáchokkal is benső viszonyt tartott fenn élete végéig. Talán épen Forgách Ferenczczel, s midőn onnan visszatért, az ő, mint Báthory kanczellárja, oldala mellett kezdette közpályáját.
Midőn Báthory Istvánt a lengyel királyságra választják s ő trónját elfoglalandó, Lengyelországba megy (1576): a krakkai udvarban ott találjuk Kovacsóczy Farkast is, mint a király titkárát.
István király az ő lengyel királysága alatt is megtartván erdélyi fejedelmi méltóságát: Lengyelországban külön erdélyi kanczelláriát tartott. A kanczellária vezetője Berzeviczy Márton vala s mellette, mint az erdélyi ügyekben a király titkára, Kovacsóczy Farkas szerepelt (1576–1578).* Együtt működnek a király trónja megszilárdításában, közös erővel igyekeznek a régi barátot, most azonban befolyásos ellenfélt, a Habsburg-ház lengyelországi főkövetét, a magyar Dudith Andrást, pártjukra hódítani.
Igy czímezik őt a hozzá írt levelek, pl. Tidemannus Gesius dr. levelei 1577-ből (bp. egyet. kvtár. ered.); Halász Vincze olasz levele még 1578 oct. 30-áról Nyitráról keltezve is «secretario sermo Re di Polonia alla corti di sua Magiest»-nak czímezi. (Erd. Múz. kvt. gr. Kemény J. Apparatus Epistolaris t. II. 167. l.)
Kovacsóczy azonban nem jól érezte magát Lengyelországban, nem sok örömet talált az ottani zavaros viszonyok, a hosszas interregnum idején elharapózott anarchia közepette. «Semmit sem látok itt, a mi gyönyörködtetne, – úgymond – olyan viszonyok közé keveredtem, a hol a szokásokkal, intézményekkel nem vagyok ismerős. Bárcsak közelebb lennél hozzánk és velünk tartanál!» – írja a lengyel viszonyokat nagyon jól ismerő Dudithnak, Krakkóban mulatásuk első napjaiban.*
K. F. Dudithnak Krakkó 1756 majus 25. (Ered. a bécsi cs. és kir. titkos levéltárban: Polonica.)
Kedvetlenségét nem titkolta a király előtt sem, őt kérte, hogy bocsássa őt vissza Erdélybe, a hol hasznosabban tudna neki és bátyjának, az erdélyi vajdának szolgálni, s a hova őt a honvágy és hazaszeretet, rokonainak és barátainak unszolása visszavonzották.*
Berzeviczy Márton Dudithnak, Krakkó 1756 május 25. «Kovaciotius noster, qui ab unius mensis spacio hic nobiscum est, et expediri in Transylvaniam a rege postulat, te officiose salutat». (Eredetije a bécsi állami levéltárban: Polonica.)
De a király sokkal többre becsülte már akkor Kovacsóczyt («sok judiciumot látott benne»), hogysem oly könnyen megvált volna tőle; hasznos szolgálatait inkább óhajtotta ő maga igénybe venni, ott Lengyelországban, – a hol megbízható, eszes emberekre nagy szüksége volt, – mintsem kérésére bátyjához, «Dáciába» visszabocsátani.
S Kovacsóczy engedelmeskedett. «Nem akarok (úgymond) a király akaratának ellenszegűlni.» Ott maradt tehát Lengyelországban, a hol a viszonyokkal napról-napra jobban megismerkedvén, mindinkább otthonosabban kezdette érezni magát, miután a király erélyes intézkedései következtében a törvényes rend is lassanként helyre állott. Nemsokára Krakkóból Varsóba kísérte a királyt az országgyűlésre (1576 jun.), majd a porosz tartományba, a Tornban tartott országgyűlésre (1576. oct.); mellette volt a Danczka város ellen vívott hadjáratban is (1577), támogatván őt tollával és tanácsával. Csak midőn már trónja és uralma biztosítva volt s midőn már Lengyelországban inkább nélkülözhette és Erdélyben nagyobb hasznát vehette a király Kovacsóczy tehetségének és hűséges szolgálatainak: akkor bocsátotta őt vissza hazájába.
Báthory Kristóf erdélyi vajda kanczellárja Sulyok Imre 1758 január 25-én meghalván, megüresedett a fejedelmi udvar legfontosabb hivatala, a kanczellárság.
István király most látta elérkezettnek az időt és alkalmat arra, hogy a hazavágyó Kovacsóczyt Erdélybe küldje, hogy ott a fontos kanczellári állást elfoglalja.
Báthory István már ekkor elhatározta az orosz czár ellen a hadjárat megindítását, s ebben nem kevéssé számított Erdély segélyére is. Érdekében állott azért, hogy az erdélyi kanczellárságot olyan ember foglalja el, ki a lengyel viszonyokat közelről ismeri s a ki neki kitűzött czélja elérésében segédkezet nyujthat. Midőn a varsói országgyűlés (1578 jan.) az oroszok ellen indítandó háború kérdésével foglalkozik és azt elhatározza: akkor épen Kovacsóczy vezeti ott az erdélyi kanczelláriát a király oldala mellett,* mert Berzeviczy Márton, a főkanczellár, Magyarországban járt, hogy a császár-királytól Szatmárért cserébe átengedett Nagybányát a király számára átvegye.
Kovacsóczy az, a ki ellenjegyzi 1578 jan. 16-án Varsóban István király Bessenyei István részére adott donationalisát Csesztve és Kutyfalva felől. (Ered. az Erd. Múz. kvt.)
Midőn aztán Lengyelországban az előkészüeltek az orosz hadjáratra megindúltak: a király Kovacsóczyt, mint bizalmas és beavatott tanácsosát, azzal a megbízatással küldötte vissza az erdélyi udvarba, hogy ott neki szándékai előmozdításában segédkezzék.
Kovacsóczy tehát elérte régi vágyát: 1578 nyarán visszatérhetett Erdélybe. Augusztus 20-án érkezett haza* s úgy látszik mindjárt elfoglalta a kanczellárságot. Az 1578 oct. kolozsvári országgyűlés törvényeit már ő ellenjegyzi, a fejedelem aláírása mellett, mint «cancellarius».*
Az első történeti feljegyzést ekkor találjuk Kovacsóczytól Szamosközynél (IV. k. II. l.): «Jött lakni Kovacsioczi Farkas Erdélyben 1578 20. Aug.» Ezt érthette félre Bethlen Farkas, midőn azt hiszi, hogy K. F. ekkor költözött be Magyarországról (Historiája II. k. 435. l. «Anno 1578 W. Kovácsoczius, vir eximia virtute, doctrina et lingvarum peritia clarus, ex Hungaria (!) in Transylvaniam – nullo Historicorum occasionem ingressus eius exponente – venit).
Ld. Szilágyi S.: Erd. Országgy. Eml. III. 22. l.
