I.
I.
DIÓSGYŐR
1. ANJOU CZÍMER ÉS FEGYVERZET.
DÖRRE rajza.
Nagy Lajos király birodalma ugyanakkor érte el legnagyobb terjedelmét, midőn második leánya született. A születés évét a körülmények és adatok összevetése alapján 1370-re tehetjük. A kisdednek sorsát mintegy előre elhatározta a IV. Károly német császárral még 1353-ban kötött családi szerződés. A leánykát Budán a Nagyboldogasszony templomában keresztelték meg s nem a király első szerelméről, hanem az ország védő asszonyáról nevezték Máriának. A király s egyes főpapok a Mária-cultus emelése által ünnepelték meg ez örvendetes eseményt; azonban nem szűntek meg fiú után epekedni, ki majdan Nagy Lajos trónjára űljön. Reményeiket és Erzsébet királyné női babonáját nem igazolta a sors: a harmadik gyermek is leány lett. Katalint, Máriát és Hedviget szüleik gondos nevelésben részesítették. Deméndi László orvos és a történetíró Kükülley János volt első tanítójuk. Lajos udvarának komolysága és fénye egyaránt nagy hatást gyakorolt Mária értelmének és kedélyének fejlődésére. E nevelés alapja az Isten félelme s a szülők tisztelete volt.
Elődeink, Szent István, szent László és szent Imre könyörgéseinek érdeme, hogy idáig minden vállalatunk sikerűlt s hogy az Isten jóvoltából a nekünk jutott ország határa széltében, hosszában annyira s oly csodálatosan kiterjedt.» – Ezt a vallomást tette Nagy Lajos, midőn 1370 január 2-án intézkedett, hogy a nevezett szenteknek emlékére az aacheni Mária-templom mellé általa építtetett kápolnában soha se szűnjék meg az Isten tisztelete s hogy – saját szavai szerént – mindvégig énekeljék ott a zsoltárossal: «Az Úr az én örökségemnek és poharamnak része; Te tartod az én részemet».* S elmondhatta ő magáról a zsoltár folytatását is: «Az én sorsom esett nekem kies helyen; nyilván szép örökség jutott nekem.»
Az oklevél: FEJÉR, Cod. Dipl. IX. d. 215–8. PRAY, Diss. de S. Ladislao, 25–28. – KATONA. Hist. Crit. IX. 448. Az idézett zsoltár a 16-iknak 5. verse. – Magának a kápolnának ügyében már húsvétkor eljárt HENRIK pilisi apát. (FEJÉR. u. o. 265–6.)
Tízezer négyszög myriaméternyi örökség; olyan, milyen – Oroszországot kivéve – ma sincs Európában:
«Boldog és nagy, gazdag és hatalmas,
Mely parancsolt a sebes Dunának.»
Mely parancsolt a sebes Dunának.»
E szép örökséget teljesen ép azon év végén kapta meg Nagy Lajos, melynek elején második gyermeke született. «Annakokáért örül az én szívem és örvendez dicsőségem: még az én testem is bátorságban nyugszik.» – Ez az idézni kezdett zsoltár folytatása. S Lajosnak szíve kétségkívül örűlt is, midőn felesége, a nagy szépségéről híres Erzsébet csókra nyújtotta csecsemőjét; de aligha nyugodott teste bátorságban, mert ő, a király, fiút: trónörököst szeretett volna karjaiba zárni; a pólyából azonban leány, második leánya mosolygott reá.
Ki nem hitte akkor, hogy «kies helyen» esett a kis teremtmény sorsa; s ki hitte volna, hogy a neki jutott «szép örökség» alatt nem a korral járó családi boldogságot, hanem egy hatalmas birodalom koronáját kell érteni? Ki hitte volna, hogy a szerelmében boldog anya tizenhat év múlva úgy sóhajtson fel, most született gyermeke előtt, ahogy azt a költő adta ajkaira:
«Ah, uralom, hatalom, kincs: egy sem függ a halandó
Embertől, maga kénye szerint tesz ezekkel a Végzet.
Számkivetés; börtön, nyomorúság, gyász, a halálnak
Számtalan új neme, – száz sanyarúság: mind vele jár az
Emberi sorssal; s t éged ezeknek mind kitevélek,
A hogy szültelek…»*
Embertől, maga kénye szerint tesz ezekkel a Végzet.
Számkivetés; börtön, nyomorúság, gyász, a halálnak
Számtalan új neme, – száz sanyarúság: mind vele jár az
Emberi sorssal; s t éged ezeknek mind kitevélek,
A hogy szültelek…»*
LORENZO DE MONACI: Carmen seu historia de Carolo II. cognomento Parvo (Fl. Cornelius kiadása: Chronicon de rebus Venetis. Velencze, 1758. – 333. l. 346–351. V. A verseket mindenütt saját fordításomban közlöm.
Épen az által tette ki, hogy uralom, hatalom, kincs lett a része; hogy atyja, a király, tizenkét év múlva, «fiúörökös vigasza nélkül,» szállt sírba s hogy, kis nénje elhunyván, most már őt nevezték «királynak», ki királynénak született.
Hiszen midőn 1370 elején világra jött,* még kis nénje, Katalin is élt s ha csakugyan nem adna Isten fiúgyermeket, miért azonban még 1375. szept. 18. is imádkozott Gergely pápa,* e kis leánynak kell vala örökölnie Lajos trónját. Az újszülött sorsa már tizenhét év előtt el volt határozva: királyné lesz belőle. Lajos királyt és Károly császár 1353 szept. 15-én úgy egyezett meg, hogy születendő gyermekeiket egymás tudta nélkül nem jegyzik el.*
MONACI szerént (id. h. 324. l.) 1387 elején 16 éves volt Lajosnak ezen leánya, ki tehát 1370 közepén született, miben történetíróinknak nagyobb része meg is nyugszik. Csak DLUGOSS (Hist. Poloniae. Lipcse. 1711. – IX. k. 1149. hasáb) ír 1370 helyett 1365-öt. FESSLER szerént (Gesch. der Ungern. Lipcse, 1816. – II. 3–4.) MONACI, ki történetíró volt ugyan, de költő is, mindenekelőtt pedig udvarias ember, ki művét is Lajos ezen leányának ajánlta, fiatalította. DLUGOSS viszont idősebbé tette őt. Közvetítő évűl tehát az 1366. esztendőt ajánlja. Úgy látszik azonban, hogy mégis a költőnek van igazsága. A pápa a nápolyi ügyben 1368. aug. 28. is csak Lajos igényeiről beszél. (FEJÉR, IX. d. 143.) nem hívatkozva gyermekeire, kik közől Katalin is csak ez időtájban születhetett. S. Katalint 1372-ben talán épen azért nem jegyezték el Zsigmonddal, mert ezzel egy idős volt, már pedig a korkülönbségre bizonyosan tekintettek s ha Mária, a második gyermek, csakugyan 1365-ben született, aligha kényszerítették volna, hogy a nála ez esetben 3 évvel fiatalabb Zsigmond neje legyen. De ha kényszerítik is: 1366-ben születvén, mi akadály foroghatott fenn, hogy 1382-ben, tehát 17 éves korában neje legyen a 15. évébe lépett Zsigmondnak, holott a 12 éves Hedvig és a 15 éves Albert közt a 3 év előtt jel alatt megkötött házasságot hajlandók voltak teljesen megvalósítani a szülők. Ha azonban 1382-ben 12 évesnek tudjuk Máriát, ismerve ennek a gyöngébb testalkatát, nincs mit csodálkoznunk a tényleges házasság elhalasztása 1386 elején a flórenczi köztársaság is Mária zsenge koráról beszél, mi túlhajtott udvariasság volna egy 21 éves nővel szemben, ki mellé asszony is. Másrészt Lajosnak az aacheni Mária-templom egyik kápolnájáról és a mária-zelli templom befejezéséről épen 1370-ben való gondoskodása némileg szintén azt bizonyítja, hogy ezen Mária-cultus összefüggésben áll Mária királyné születésének megörökítésével: s körülbelűl erre látszanék mutatni azon körűlmény is, hogy István herczeg leánya, Erzsébet, nagybátyjának, Lajosnak helyeslésével már 1370. márcz. 5. felbontja Venczel cseh királylyal, IV. Károly fiával, Mária későbbi férjének, Zsigmondnak bátyjával kötött eljegyzését, a mi, személyes okokon kívül, az 1353. szept. 15. családi szerződés figyelembe vételével is történhetett. Lajos király udvari orvosa, Deméndi László püspök, szintén épen ez évben kap adományt, mi összefüggésben állhat a királyné betegsége idején tett jó szolgálataival. Azt sem lehet hallgatagon mellőznünk, hogy az 1382-ben trónralépő Mária huzamosabb ideig gyámság alatt állt, a mi helyén volt a 12 éves gyermekkel, de nem volt helyén a 17 éves hajadonnal szemben. MONACI a mellett egykorú író, ki személyesen ismerte Máriát, míg DLUGOSS-t egy század választja el ennek uralkodásától. Én ezek folytán, az eddigi kutatások alapján MONACI adatát megbízhatóbbnak tartom az övénél.
THEINER: Vetera Monum. Hung. I. 143.
Az oklevél: FEJÉR, Cod. Dip. IX. b. 233.
A végzet talán agyrém; de a királyi családok tagjain valóban uralkodik a prćdestinatio egyneme: a sorsukat néha nagyon is előre szabályozható sok mindenféle szerződés. Nagy Lajos második leányának születését tizenhét évvel előzte meg a boldogtalanság. – Jegyese volt, mielőtt neve lett volna.
Nevet valószinűleg a budai várhegyen épült s jelenleg megújítás alatt levő ősrégi szentegyházban, Nagyboldogasszonynak Lajos király által nagyszerüen kibővített s minden ünnepély alkalmával kegyeletesen fölkeresett templomában nyert.*
v. ö. NÉMETHY, Nagyboldogasszonyról nev. budapestvári főtemplom. (Esztergom, 1876. 35. l.)
2. NAGY LAJOS EREKLYEMUTATÓJA 1370-BŐL AZ AACHENI MÁRIA-TEMPLOMBAN.
DÖRRE rajza.
NÁPOLYI JOHANNA.
Giotto frescojáról, mely Nápolyban az Incoronata templomában őriztetik. Hahn Antal által vett másolat után.
Johanna királyné arczképének, melyet némelyek szerint maga Giotto festett, de a mely egy iskolájához tartozó festő műve, hitelességét kitünő műbirálók védelmezik Nápolyban a S. Maria dell Incoronata templomban levő Giotto-frescok historiai alakokat ábrázolnak. Ezek a hét szentséget tüntetik elő s Johanna a communionál, gyónásnál és házasságnál van megörökítve. (L. Crowe & Cavalcaselle: Geschichte der Itanienischen Malerei. Leipzig, 1869. I, 267. s köv. ll.) Az általunk közlött kép annak másolata, mely úgy ábrázolja őt, a mint Tarenti Lajossal esküszik.
Máriának keresztelték.*
DLUGOSS (X. 147.) nagyon helytelennek tartja, hogy egy még ily jeles nőt is Máriának kereszteljenek, mikor az csak Isten anyját illeti meg. S úgylátszik, e keresztnévnek tulajdonítja a Máriát utóbb ért sok bajt. (Dlugoss kanonok volt s a XV. században élt.)
Legnagyobb költőnk* szerént Lajos király első, legigazibb szerelmének visszacsengése e név; egy húsz év előtt még lánggal égett máglyának hamvai közt az utolsó parázs. A nagy ember szíve unokahúgáért, Anjou Máriáért dobbant meg először. De Mária a sokkal szerényebb helyzetű Durazzói Károlynak nyujtotta jobbját; s «most az a csábító lőn örökös gátjuk». Mikor azután a királyt Nápoly ellen vitte a testvérszeretet: megboszúlta öcscsét, – kivégeztette ennek egyik és saját boldogságának egyetlen gyilkosát, Durazzói Károlyt. Kérelemmel jött hozzá özvegye: «Kéri legalább a férje halott testét.» A könyörgő szép asszonyt látva, újra föllobant, mint a költő mondja, Lajosban a régi szerelem; de minden vallomástól visszarettentette a megöltnek árnya.
ARANY, Toldi Szerelme, 360. l. (Budapest, 1879.)
A vért kivéve mindent letöről a boldogság.
«…Fátyolt emel a nő s azt leheli: mért nem?!»
A Lajos a váratlan nyilatkozatra talán szerelemmel halmozza őt el, ha ki nem villan «fénye homlokán az észnek», ha még nem ösmeri a nőt: Johanna testvérét. Mindjárt meghidegült iránta.
«Ne felejtsd, hogy férjed tetemiért esdel;
Ott fekszik a kertben: Mária temesd el!»
– – – – –
«Így utalá vissza egykori szent képét.
Azt hitte, szívéből kidobá most végkép;
De boldogan is majd visszaver az rája:
Mária lesz első születendő lánya.»
Ott fekszik a kertben: Mária temesd el!»
– – – – –
«Így utalá vissza egykori szent képét.
Azt hitte, szívéből kidobá most végkép;
De boldogan is majd visszaver az rája:
Mária lesz első születendő lánya.»
Nem Mária lett, hanem Katalin; s a költő előadásánál valószínűbb, hogy Lajoshoz hasonló gyöngéd férj, második és igaz szerelmének tárgyát nem is akarhatta ilykép keseríteni az elsőre való emlékezéssel. Mint Magyarország nagyasszonyának, Máriának kiváló tisztelője,* ki odaadással viseltetett minden iránt, mit a nemzet kegyelt, Isten anyjának s egyúttal – a legenda szerint – saját szabadítójának nevére kereszteltette második leányát Máriának. Pár év előtt ugyanis a törökök ellen harczolt a király s nagyon válságos helyzetbe jutott. Futni akart már, midőn az erre kijelölt nap előtt való éjszakán álmában a boldogságos szüzet látta, ki mellére tette arczképét s meghagyta, hogy megütközzék.* Megütközött s megnyerte a csatát.* Ennek emlékére építtette Stájerországban a máriaczelli templomot, melynek fölírata ma is hirdeti, hogy «Lajos, Magyarország királya, a könyörűletesség anyja által nyert dicsőséges győzelmet a törökökön». Egyúttal a templomban helyeztette el a csodatevő képet, melyhez századok óta évenkint ezren és ezren zarándokolnak.* A kegyeletes mű, úgy látszik, épen Mária születésének évében készült el.
Példák BALOGH-nál: Beatissima virgo Maria mater dei. Eger, 1873. Példájára számos főúr épített templomot Máriának s LÁSZLÓ havasalföldi vajda is (1372.) úgy átkozódott, hogy érje őt Mária és szentjeinek, valamint szent ISTVÁN LÁSZLO és IMRE királyok haragja, ha megmásítja DOBOKAI Lászlónak tett adományait. FEJÉR. IX. d. 479.
MENESDORFER Jánost 1407-ből. Idézi FEJÉR. Cod. Dipl. IX. c. 577.
HORVÁTH (Magyarország Tört. II. 299–302.) főelg a chronologiai nehézségeket emlegeti s tagadja, hogy Lajos személyesen vezethette volna a sereget; SALAMON ellenben (Magyarország a török hódítás korában, 13. l.) ténynek tekinti az 1366. évi hadjáratot.
A csodakép PULSZKY szerint (Budap. Szemle. 1874. IV. 228.) egy gyönge Giottista műve s hű másolatban a szemben levő lapon látható.
3. A MÁRIA-CZELLI CSODATEVŐ KÉP.
Láttuk, hogy ugyanekkor intézkedett Lajos az aacheni Mária-székesegyház kibővítése iránt; Horváth Pál zágrábi püspök, ki utóbb oly végzetes szerepet játszott Mária történetében, ép ekkor alapított egy kalendás társaságot szűz Mária tiszteletére;* Meszesi Demeter, váradi püspök végre ugyanekkor állította föl a Mária-székesegyház északi terén szent István és szent László királynak, valamint Imre herczegnek szobrait,* úgy, hogy Mária és az önálló magyar szobrászat ugyanazon egy évben születtek. Negyed század múlva hányszor merengett Mária e szobrok láttára s mily véghetetlenűl boldogtalannak kellett magát éreznie! Pedig azok elkészűltekor Mária remekművű oltárképe előtt boldogságáért mily buzgón esdekelhetett atyja!
BUNYITAY (A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883. – I., 189.) 1370-re teszi a szobrok fölállítását. Adatait az is támogatja, hogy, mint láttuk, Lajos, ki annyiszor zarándokolt Váradra, ép ez évben intézkedett a szobrok által dicsőített szenteknek aacheni kápolnájáról, mit minden valószínűség szerint a váradi emlékünnepély által buzdíttatva tett.
FARLATI, Illyrici sacri L. V. 439. és BATTHYÁNY Leges Eccl. (Kolozsvár, 1827.) III. 217.
Kérlek, adjad, a mit kérök,
Tűled addég el nem megyök…»
Tűled addég el nem megyök…»
4. ANJOU CZIMER AZ AACHENI KINCSTÁRBAN.
A kis Máriát anyja, Erzsébet, kinek egészséges és házias voltát több körűlménynél fogva alig vonhatjuk kétségbe, valószínűleg önmaga,*de aránylag nem sokáig táplálta. Helyzete a magyaroknak újabb reménykedésekre nyújtott alkalmat. Lajos és országnagyjai ezúttal «csodálatos módon» hitték, hogy megszületik a várva-várt trónörökös.* Az év elején Lajos körútat tett nejével Dalmátiában. Zárában jártakor Erzsébet még a csodatevő szent Simno kisújját is keblébe rejtette, hogy trónörökösért esengő férje kívánságainak teljesülése végett az oltárnál elrebegett imáját Isten a szentnek közbenjárásával annál bizonyosabban meghallgassa. A kedves női babonáért azonban már ott, a templomban bünhődnie kellett: roszúl lett, ájulás környezete és csak az ereklyének visszaadása után állt helyre egészsége.* Hazatérve, csakhamar anya lett harmadszor is. A várakozástól izgatott király azonban ismét «a fiú vigasza nélkül»* maradt. A csecsemőleány volt, Hedvig, Lengyelországnak később annyira bálványozott királynője.*
FESSLER II. 4.
DLUGOSS, X. 14.
BUDAY. Polg. Lexicon. I. 618–619.
Mária későbbi okleveleinek egyik rendes kifejezése.
Csak CSEREY mondja (Hist. 18.), hogy Hedvig nénje volt Máriának.
«Hála Isten, hála szent
erődnek,
Hogy kegyedben szép
arczot teremtél…»*
erődnek,
Hogy kegyedben szép
arczot teremtél…»*
VÖRÖSMARTY: Hedvig.
A családját rendkívül szerető király benne is örömét lelte, ha még 1374-ben sem szűnt is meg fiúért sohajtozni. Mily boldog lehetett volna három kicsi leánya, ha teljesűl a pápának imái által is támogatott kérése! Talán csöndes családi boldogság lesz a részök, nem nehezűl gyönge vállaikra egy-egy ország kormányzásának súlyos terhe s gyermekjátékaikat nem kell abbahagyniok a szíveiket nem érdeklő hatalom miatt.
5. ANJOU CZIMER AZ AACHENI KINCSTÁRBAN.
A három gyermeket szüleik együtt s igen nagy gonddal neveltették. Máriára, valamint kis testvéreire, talán egy és ugyanazon dajka ügyelt föl s bizonyos, hogy gagyogni is magyarúl kezdett.* Hiszen még unokabátyját, a Nápolyban meggyilkolt Endre herczeg fiát, Martell Károlyt is magyar neveltetésben részesítette hűtlen anyja, Johanna nápolyi királyné!* Nagy Lajos király udvara pedig «testestől, lelkestől magyar volt»,* oly magyar, hogy az még a lengyel udvari élet módosítására, de viszont a két nemzet barátságának meghidegűlésére is hatott.
V. ö. HORVÁT István: N. Lajos és H. Mátyás védelmeztetések a nemz. nyelv ügyében. Pest, 1815. – 13–22. l.
Századok, 1879. – 208.
HORVÁT, id. h. 17.
)
Máriát testvéreivel együtt anyjának, az ifjabb Erzsébetnek, többnyire Visegrádon tartott udvarában nevelték. Nevelésére, nem épen következetes szokás szerint, befolyt a királyné kanczellárja is, azon időszerint Deméndi László veszprémi, majd váradi püspök, egyúttal a királyi család háziorvosa, ki Mária születésének évében s lehet, hogy épen az anyakirályné s az újszülött körűl való segédkezésének jutalmáúl kapta a trencsénmegyei Pravotát.* A tudós püspököt az udvar, főképen azonban az öreg királyné annyira szerette, hogy utóbb még végrendeletének egyik végrehajtójává is őt nevezte ki;* s ő, mint a családnak egyik legbizalmasabb embere, egészen 1382-ben történt haláláig* a fővárosban maradt. Neki elvitázhatatlanúl nagy befolyása lehetett Máriának testi és lelki nevelésére.
FEJÉR Cod. Dip. IX. d. 243. és BUNYITAY, id. h. I. 205.
KATONA, X. 676.
L. erre nézve: BUNYITAY, I. 206.
Aligha volt hatás nélkűl a gyermek Mária fejlődő értelmére János, a király titkára, utóbb küküllei főesperes, Nagy Lajos életírója és magasztalója. Nemcsak a királyi levéltárt s a magyarok múltját, hanem Aristotelest s Vegetius hadi írót is ismerte János mester s lehet, meg is tanította Máriát Aristotelesnek azon szavaira, hogy «ki igazán óhajtja a jó hírt, híres lesz és dicső». «Nemes és valóban halhatatlan lélekre mutat – szólt a 16 éves Máriához Monaci Lőrincz, kit az a maga életének leírásával bízott meg – halhatatlan lélekre mutat, ha valaki az emberi élet határainál tovább megy gondolataival.»* A történelem iránt való szeretetét alig győzi eléggé dicsérni a velenczei historikus; és ezt a szeretetet, ha nem kérkedik is vele, talán János mester csepegtette a tanulkékony és nyájas* gyermek szívébe, kinek Zsigmonddal való s majd említendő eljegyeztetését különben is igen gyöngéd hangon beszéli el.
MONACI id. h., 323.
Docile et affable. MALEBRANCHE, Hist. chron. des papes, des empereurs des rois stb. Brüssel, 1742. – III. 282.
Lajos udvarában általán sok tudós férfiú fordúlt meg; maguk a főpapok közt is több jog- és theologiai tudor volt, ezek pedig, mint az oklevelek záradékaiból is láthatjuk, gyakran följártak Budára. A főurak közől többen látták Olaszországot s az udvar azontúl is összeköttetésben maradt Velenczével, Genuával, Flórenczczel, Pisával, Nápolylyal, úgy, hogy a renaissance első hatalmasabb hullámverései Magyarországot is érték. Visegrádon nemcsak könyvmásolók, hanem könyvírók is éltek, a pécsi egyetem megalapítása pedig a vidéket is bevonta a tudományos törekvések körébe. A visegrádi és budai udvar tehát, hol a király és családja fölváltva tartózkodott, mindenesetre komoly színezetű volt. Nem fogadta be egyszerűen a külföldről beszivárgó ismereteket, hanem terjesztette is azokat. Az öreg királyné főfelügyelete alatt számos külfejedelem sarjadéka növekedett ott s Magyar-, sőt utóbb Lengyelország előkelő nemességének ifjúsága is vetélkedett azon szerencséért, hogy idejöhessen tanúlni. Erzsébet udvarhölgyeinek fínomabb társasága, nyelvismerete s egyúttal nemesebb fényűzése még a régibb kor magyarjaira sem tévesztette el hatását. A visegrádi palota termeiben, valamint a talán még fényesebb budai várban lassankint oly udvari élet fejlődött ki, mely szinte kirítt a középkorból. Pedig benne volt még a középkorban. Egy kis szóvirággal: fölvilágosúlt ascetismusnak nevezhetnők az udvart átlengő vallásosságot. – A vallásnak mindenütt kellett szerepelnie, hol politikai tevékenységről volt szó. Lajosnak egymást érő politikai sikerei pedig az udvari szellemét is nagyban emelték.
A koronkint rendezett fényes ünnepélyek, torna- és lovagjátékok, tánczok stb. könnyen megkedveltették bárkivel is az udvari életet. Az öreg királynénak nyílt, derűlt kedélye környezetére sem tévesztette el hatását; pedig mindenki tudta róla, hogy ha szépítő és ifjító szereket gyártott és ha 80 esztendős korában még mindig vígan lejtette is a szapora lengyel tánczot, a politikával is szenvedélyesen foglalkozott s gyakran annyi önállósággal lépett föl, mintha Lajos csak másoknak volna királya.
Lajosban, az apában, sok vonás volt anyjából, az öreg királynéból. A különben oly vallásos fejedelem nem zárkozott el az Olaszországban már ébredező renaissançe hatása elől, mint azt épen ezen olasz-renaissançe-korszaknak egyik, különben nem kiváló képviselője, Monaci mondja:
«Azt a magyart, ki előbb gyáván, müveletlenül élt még
S őslakosok módjára vadállat bőribe bújván,
Úgy fitymált a világ: a magyarba trón dísze, virága
Nagy Lajos, emberibb, nemesebb életre vezette
És harczolni taníta, nevét külnépek előtt is
Rettenetesen tette, – dicsőségét ragyogóvá.»*
S őslakosok módjára vadállat bőribe bújván,
Úgy fitymált a világ: a magyarba trón dísze, virága
Nagy Lajos, emberibb, nemesebb életre vezette
És harczolni taníta, nevét külnépek előtt is
Rettenetesen tette, – dicsőségét ragyogóvá.»*
Id. h. 29–34. V. 325. l.
Egyéniségének, jellemének szeretetre- és tiszteletreméltó vonásai egyaránt alkalmasak arra, hogy gyermekei határtalanúl tiszteljék őt; s Mária azon oklevelekben, melyeket másfél évtized múlva már mint királyné adott ki, a hivatalos irály udvariasságát túlhaladó kegyelettel szokott megemlékezni róla.
A legnagyobb befolyást azonban anyja, Erzsébet gyakorolta reá, már csak azért is, mert folytonosan ennek környezetében kellett tartózkodnia. Az az önállótlanság, melyet Mária uralkodásának későbbi éveiben anyjával szemben mutatott, eléggé bizonyítja, hogy leányát az uralomratörő asszony nem nevelte hasonló szellemben, de többször felhasználta saját politikája érdekében. Mária simulékony, engedékeny, sőt sokban lemondó természete meg volt már a kis gyermekben is, kinek anyjával szemben sohasem volt annyi akarata, mint kis húgának, Hedvignek. Az erélyes és erélytelen két nővér azonban egyaránt áldozata lett az ábrándok világával semmit sem törődő politikának.
