II.
II.
A pálya kezdetén. Maylád Ferdinánd udvarában. Az egri táborozás. A földvári csata. Maylád elfogatása.
1526 augustus 29-én, a mohácsi síkon, a Csele patak iszapjában elveszett az ifjú Lajos király.
A vészből menekűlt kevesek között volt Maylád István is, ki Buda felé tartva, hol a király vesztének híre már elterjedtt, a baljóslatú hírt mint szemtanú, menekűlt társaival megerősítette.
Röviddel Budára érkezte után után, ott találkozott Nádasdy Tamással és Zalay Jánossal, kikhez őt már akkor a benső barátság viszonya kötötte, s kikkel a királyválasztás esélyeit megbeszélve, kivált pedig Nádasdy lángeszének befolyása alatt állva, olyan pártállást foglalt, mely az udvar körében szivott politikai nézetének nemcsak természetes kifolyása vala, de egyszersmind határozott sarkpontja mindazon politikai ledérségnek, mely őt a folytonos ingatagság színvonalán tartotta azon perczig, míg észre nem vette a szerepkört, melyben az ellenkirályok üzelmeinek öntudatlan bábjátékává vált.
Maylád Nádasdy Tamással és Zalay Jánossal Ferdinánd részére állott, tőle reménylette a nagyobb szerencsét, tőle várta hiú és dicsvágyó törekvéseinek kielégítését, s mind a hárman egyező akarattal Budáról Pozsonyba mentek, ott a várat s a Bornemissza János által elrejtett királyi kincseket Ferdinánd kezeibe adták.* Lehetővé tették ez által azt, hogy Ferdinánd biztosan átléphette az ország határait, azon belől seregit élelmezhette, az országlást átvehette; s mindezt Maylád Istvánnak, Nádasdy Tamásnak és Zalay Jánosnak köszönheti vala. Nem is maradt ezért nekik Ferdinánd háládatlan, egyenlően ajánlván neki az elismerést az eszélyesség, az érdek s a nymbus, melylyel trónját körül kellett vennie; Maylád Fogaras várának urává lett, Nádasdi a budai kapitányságot, Zalay pedig a pozsonyi főispánságot nyerte.*
KATONA, u. o. XX. köt. 12. l.; BETHLEN FARKAS: Histor. de rebus Transylv. I. köt. I. könyv 172. lap: FORGÁCH: Comment. 302. l.; Ungar. Magazin, III. köt. 176. lap.
FORGÁCH: u. o. 302. l.; Ungar. Magaz. III. köt. 176. l.
Megindúlt a királyválasztási mozgalom. A pártok trónjelöltjei lélekvásárra vitték a főurak, a köznemesség, a gazdagok, a szegények hiúságát, pénzszomját, dicsvágyát. A nemzeti érzelem fel-fellobanó szikrája, a németség iránti gyűlöletből Zápolya Jánost Székesfehérvárra vitte koronázni: de a pártviszály, a meghasonlás Ferdinánd körül gyűlekezett a Báthori István nádor által november 25-ére összehívott országgyűlésre. Mert az ő híveit nem királylyá választatásának jogossága vezette Pozsonyba, hanem a Zápolya személye elleni gyűlölet. Ezek között találjuk ez alkalommal Maylád Istvánt is, ki akkor már Zalay Jánossal együtt pozsonyi várparancsnok volt.*
ENGEL: i. m. IV. köt. 3. l.
6. ZÁPOLYA JÁNOS ALÁIRÁSA.
Alig hogy lezajlott a gyászos emlékezetű év, megnyílt a tér, melyre Maylád kora ifjúságától fogva, ösztönözve vérmérsékletétől, hajlamaitól lépni óhajtott. A pártok a harczmező küzdőhomokjára sorakoztak egymás ellen, s midőn János király Budát elhagyni kényteleníttetvén, Hatvan felé menekűlt, Maylád az özvegy Mária királyné ajánlólevelével Ferdinánhoz ment. A királyné ezen levelében fölemlítve azon hű szolgálatokat, miket neki s az elhúnyt királynak tett, őt Ferdinánd kegyeibe ajánlja.* Maylád a királyi kegynek azon jelét óhajtotta látni, mely őt a hűség próbájára teheti vala, s katonai tehetségének pályatért nyithatott. Ferdinánd engedett kívánságának: őt Bakics Pállal, Paxy Gáspárral, Pekry Lajossal, Török Bálinttal azon sereg élére állította, a melyben Báthory István, Batthyányi Ferencz, Karlovith János és Keglevics Péter Bodó ellen, Eger felé működtek.*
Cs. és kir. állami levélt.
BETHLEN FARKAS: i. m. I. könyv, 105.l.; URSINUS VELIUS: De bello Pannonico. 1772. III. könyv, 45. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 397. l.
7. MÁRIA KIRÁLYNÉ ALÁIRÁSA.*
M. N. Muzeum. Mária királyné. Linz, 1529. szept. 20.
8. FERDINÁND KIRÁLY ALÁIRÁSA.*
Ferdinánd király és Oláh Miklós. Bécs, 1549. jan. 3.
Maylád szerteszéjjel verte Bodó hadait, s fényes bizonyítékát adta katonai bátorságának és hadvezéri tehetségének. János királyt kevés hadtudománya mellett elhagyta szerencséje s evvel együtt híveinek tetemes része is hátat fordított neki. Hanyatló csillaga hadjárati útjáról a menekülés ösvényére kalauzolta, s Lengyelországba vezette; s habár többen elhagyták hívei közül, épen az, a kinek az első vereséget köszönhette, még mielőtt a Lengyelországba ment volna, Maylád, 1528-ban másfél évi szolgálat után Ferdinándot elhagyta, s a menekülő ellenkirály pártosai közé állott.
Ez volt Mayládnak első, de csakis látszólagos elpártolása Ferdinándtól, a mi egyébiránt eléggé jellemzi politikai akcióját épen az által, hogy ezen hűtlensége csakis látszólagos vala; azaz szolgálatában állott Jánosnak, mind a mellett Erdélyben Ferdinánd ügyeit segítette elő. Az indok, mi őt Ferdinánd elleni hűtlenségre készteté, nem politikai elveinek változásában gyökerezett; de sarkallotta őt erre a vágy: a Ferdinánd királytól adományul nyert Fogaras várának és tartozandóságainak birtokba vétele. Ezt azonban tényleg nem eszközölhette, mivel akkor már Erdélynek azon része János uralma alatt állott; s nem csak Fogarast*, de Mayládnak többi más birtokait is, mint ellenpártosét, elkoboztatta. János király nagy súlyt fektetett Mayládot párthíve közé számíthatni, s birtokait Fogarassal együtt nem csak visszaadta neki, de ezen felül még az ország tanácsába is fölvette.
Brassó városi levélt.
Alig hogy János Lengyelországba menekűlt, az 1529-ik év közepe felé a pártját elhagyott Perényi Péter és Török Bálint Erdélyben Ferdinándnak híveket toborzottak; de míg ezeket a seregeivel betört Raresch Péter moldvai vajda a Bárczaságban megverte; s míg azután János király ismét Lippán udvaroltatott magának: az alatt Maylád mint Fogaras várának parancsnoka, Ferdinánd erdélyi vajdája s királyi biztos, szövetkezve Gerendy Miklóssal és Pempflinger Márk nagyszebeni királybíróval, az erdélyi városokat és erősségeket Ferdinánd részére megnyerni iparkodott; kivált pedig Nagy-Szebent kecsegteté 4000 emberből álló segédcsapatokkal, ha Ferdinánd iránti hűségüket megtartandják.* Mialatt ezek történnének, Zápolya János pártja Erdélyben hova-tovább nagyobb tért foglalt, s nem volt alaptalan Ferdinánd aggodalma erdélyi híveinek elveszthetése miatt. A mint e komoly veszélyről értesűlt, a Meszesen keresztül Mayládot és Török BálintotBbálint, az erdélyi nemesség, a százsok és székelyek között szép és tekintélyes sereget gyűjtöttek össze. Alig hogy harczképes állapotba helyezék vitézeiket, futó tűzként terjedt el a hír, hogy Raresch Péter moldvai vajda másod ízben is betört Erdélybe. Maylád István Török Bálinntal e hírek hallatára, Moldva felé sietett, s a Bárczaságban táborba szállott. 1529-dik évi junius 22-dikén Földvár mellett Raresch oly dühhel támadta meg Ferdinánd seregeit, hogy azok szétszórva, teljesen megverettek; Gerendy Miklós Szebenbe futott, Maylád meg az Olt folyó egyik hídja alá menekülve, csak nagy nehezen szabadulhatott meg a moldvai vajda bosszújától,* míg végre Fogaras várában talált biztos menedéket.
KŐVÁRY: Erd. tört. III. köt. 25. lap; SCHLÖZER: 92.l.; EDER: Simigianus, 70. l.
BETHLEN FARKAS: i. m. I. köt., I. könyv, 150. l.; FESSLER: i. m. VI. köt., 435. l.
9. PERÉNYI PÉTER ALÁIRÁSA.*
Országos levéltár. Perényi Péter Nyitra. 1540. szept. 8. (Patens alakban írt térítvény arról, hogy Ferdinándot királyának ismeri el.) Historiai osztály.
10. PEMPFLINGER MÁRK ALÁIRÁSA.*
Pempflinger Márk Pozsony, 1532. jul. 9. Mayládhoz.
Raresch Péter földvári győzelmével útját egyengeté János hadainak Erdélybe, mert a mint hírül vivék neki Maylád és Török Bálint futását a moldvai vajda seregei elől, azonnal rendelkezett, hogy Báthori István vajda hadaival Erdélybe menjen. Be is ment oda a vajda s már julius 13-ára Dátosra* gyűlést hirdetett. De ez alatt Maylád István sem tétlenkedett Fogaras várában; s neszét véve, hogy Báthori ott táboroz, Török Bálinttal együtt Szebenbe sietnek, s onnan ágyúkat szerezve, szembe száll Báthori Istvánnal, ennek seregeit szétverendő. Az szemben álló két tábor között a Maros folyt, hadaikat csatára rendezik; azonban Báthori eszélyes eljárásával oda vitte a dolgot, hogy Maylád csata nélkül visszavonúlt; Török Bálint pedig Magyarországba vett útját.*
KŐVÁRY: i. m. III. köt. 27. l.
KEMÉNY: Deutsche Fundgruben: I. köt. 14–15. l.
János király bizakodva a moldvai vajda segélyében, támaszkodva Báthori István eszélyére, a Ferdinánd-párti Szebenre, – mint a mely Mayládnak és Török Bálintnak ágyúkat szolgáltatott ellene, – 1529-ik év september 9-én a városra üzent, hogy a Ferdinánd érdekeit szolgáló Pempflinger Márk szász comest eltávolítsák, Ferdinánd minden pártosát a városból kiűzzék, s hat nap alatt hódolatukat bemutassák. Izenetének eredménye nem lett; nem pedig ezért, mert Maylád a dátosi kudarcz után csak rövid ideig tartózkodott fogarasi várában; s Pepmflinger értesítései nyomán, Szebenbe vette magát, s ott a szászokat a Ferdinánd melletti hűségre buzdítva, kitartásra ösztönzé őket, a város védelmi helyzetére fordítván minden gondját. Letelvén Szeben meghódolásának János által kitűzött határideje, a szászoktól válasz nem érkezvén: Báthori István, János erdélyi vajdája, Kun Kocsárddal együtt, hadait ellenük táborba szállítá. Segesvárt és Medgyest ostromzárolják, Szelindek várát rövid ostrom után beveszik, a diadal eredményével Szeben alá vonulnak s ott Mayládot kemény ostrom alá fogják.* Szeben azonban ellent áll, Maylád dispositiójával az ostromzárolást nemcsak meghiúsítja, de oly védelmi helyzetbe hozza, hogy az Ferdinánd párthíveinek biztos menhelyéűl szolgálhatott.
KŐVÁRY: i. m. III. köt. 28. l.
11. BÁTHORY ISTVÁN ALÁIRÁSA.*
Báthory István nyugtatvány, Buda, 1528. márcz. 10. Zalay János. Páka, 1532 jul. 29. Nádasdy Tamáshoz. Pempflinger Márk, Pempflinger Istvánnak, 1536 febr. 14.
FÖLDVÁR ÉS AZ ALSÓ ERŐD.*
Cserna Károly eredeti felvétele.
Földvárt és Déva várát Cserna Károly a helyszínén rajzolta le.
Maylád István Szebennek jó karba való helyezése után, a mint hírül vevé, hogy Mózes oláhországi vajdát hatalmától megfosztották, a nélkül, hogy arra Ferdinándtól megbízást kapott volna, Szebent ott hagyva, hadaival Oláhországba tör, magával viszi az elűzött Mózes vajdát,* s megkísérti visszaültetni székébe oly czélzattal, hogy reábírja a tartományt Ferdinánd kezébe szolgáltatni. Péter, a Mózes székébe helyezkedett vajda azonban a törököktől nyert hadak segélyével erősen ellent áll az országba betörő Mayládnak; Mózest visszaveri, Mayládot elfogják, s Péter vajda őt török fogságba juttatja.* Elfogatása kedvező alkalmúl kinálkozott Jánosnak Fogaras várát saját kezére keríteni, minthogy a foglyot a törökök visszavitték Moldvából Erdélybe, egyenesen Fogaras vára alá, s megmutatván őt a várőrségnek, felszólították, hogyha urokat fogságából szabadulva óhajtják látni: úgy a várat adják át János királynak. A várőrség azonban erélyesen ellent állt a kísértésnek. Mayládot visszhurczolták Oláhországba, mivel a várbeliek hosszas alkudozás után is, a vár feladását kereken visszautasították. Oláhországból azonban, nehány várbeli hívének közreműködése mellett Maylád megszökött s visszajövén Erdélybe, Fogaras várába ment.*
MILES: Siebenbürgens Würgengel, 21. l.; KULCSÁR: Krónika, 21. l.
BETHLEN: i. m. I. köt. II. könyv, 222. l.; KEMÉNY: u. o. I. köt. 17. l.
BETHLEN: i. m. I. köt. I. könyv 222. l., Siebenbürgische Quartalschrift, III. 101. l.
12. SEGESVÁR: AZ OCTOGON TORONY.
Ezen esetre vonatkozólag írja Oláh Miklós Zalay János pozsonyi főispánnak, hogy: könnyei kicsordulnak, ha közös régi jó barátjukra, Maylád Istvánra gondol, ki a királynak híven szolgált, mindenét föláldozva, hogy híven szolgálhasson. Pedig mi lett volna neki könnyebb, – írja tovább, – ha a király ügyét szívén nem viseli, mint Szebenben tartózkodnia, úgy mint többi barátai tették.*
Magyar tört. emlékek: I. osztály, XXV. köt. 116. l.
13. OLÁH MIKLÓS ALÁIRÁSA.*
Ferdinánd király és Oláh Miklós. Bécs, 1549. jan. 3.
