III.
III.
A történelmi szereplés előkészítése. Házassága Nádasdy Annával. Fogaras. Nádasdy és Maylád viszonya egymáshoz. Párt-cserék. A zákányi összejövetel. A kenesei gyűlés. A Kanisay birtokok. Küzdelmek Szlunyi báróval. Gritti emelkedése. Portai követségek.
Az ifjúkori barátság kötelékeinek folytonos ápolása, mely Mayládot Nádasdy Tamáshoz fűzé, bevezette őt ennek családi szentélyébe is. Az 1530-ik évben* Nádasdy Anna, Tamásnak huga, Maylád István nejévé lett, még szerencsétlen oláhországi kalandja előtt, török fogságba jutása előtt. A házassági kötelék, mely őt Nádasdy Tamáshoz még közelebb hozta, végzetes befolyással volt politikai pályájára; mert Nádasdy Tamás szellemi fensősége túlsúllyal nehezedett reá. De mielőtt még Nádasdy Annát nejévé tette volna, határozott befolyása alatt állott Nádasdynak, kit akkor még mint János király hívét, Maylád politikai elveinek álhatatlanságára Zalay János figyelmezetett. Zalay ugyanis értesíté Nádasdyt, hogy Maylád elhagyván Fogarast, ismét Szebenben van, s a szászokat János király ellen, Ferdinánd hűségében igyekszik megtartani. Erre Nádasdy Myaládnak 1530-ik év martius havában Bakó által levelet írat, melyben szemére lobbantja ingadozó magatartását, csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy rendelkezései ellen cselekszik, s Fogarast elhagyva, Ferdinánd hívei közé Szebenbe ment János király ellen munkálkodni. Ezen szemrehányás ellenében Maylád nagyon is érezhette a védekezés szükségét, mert Ferdinánd csakugyan legnagyobb részt Mayládnak és Pempflingernek köszönheté, hogy a szebeniek hűségében megmaradtak; s habár Nádasdy tudta, hogy Maylád Ferdinándhoz hajol, ez mint János-párti, kötelességének tartotta tiltakozni sógorának ínsinuatiója ellen s mentegetni magát Zalay vádjaival szemben.
BUDAI FERENCZ: Magy. orsz. polgári históriájára való lexicon II. dar. 678. l.
Maylád bizonyítgatja védekezésében Nádasdy előtt, hogy parancsolata ellen semmit sem cselekedett, nem kötelezte le magát senkinek, s bárha tudna is tenni János király ellen, nyugton van. Ő azonban még mindig Szebenben tartózkodott, a hova nem is önszántából, de az ottaniak által hívatva ment; sőt Fogarasba vissza is akart térni; de harmadnapos lázba esvén, Szebent el nem hagyhatá. Tiltakozik Zalay gyanusítása ellen, mintha Nádasdyt nem akarná Fogaras várába beereszteni; kijelenti végűl, hogy ő Fogarast mindig úgy tekinté, mintha az a Nádasdyé volna, s védekezésében mondja, ha egész Erdélyország kezei közt volna is, még akkor is mind Nádasdyénak vallaná. Ismételve hűséget esküszik, vele akarván élni, halni.
Bakót tehát, Nádasdy hozzá küldött szolgáját, azon üzenettel küldte vissza, hogy hűségében ne kételkedjék, s ha kívánja és szükségesnek találja, kész a fogarasi várban levő kapitányokat is megváltoztatni. Kéri, látogasson el Fogaras várába, győződjék meg személyesen arról, a mit szükséges leend a vár jó karban tartására beszerezni.*
Ezen érdekes levél 1530-ik évi gyümölcsoltő boldogasszony napján kelt; eredetije az Országos Levéltárban van.
Nyugtalan vérmérséklete csak rövid ideig engedté őt tétlenségben henyélni. Nem tagadhatta meg természetét. Alig hogy Bakót fentebbi levelében kijelentett biztatásaival Nádasdyhoz küldötte: összeszedte harczosainak egy részét és Prázsmárt egy szép reggel hadaival megtámadván, elfoglalta,* s a székelyek között híveket szerezvén, befolyását mindinkább öregbíté.
KEMÉNY: Deutsche Fundgrüben. 18. l.
Ferdinánd félszeg eljárása híveivel szemben, királyi igéreteinek bőséges volta s fukar beváltása, sehogy sem fért össze Maylád várakozásaival, nem párthívei reményével. Mayládnak, ki János fenhatóság alatt, jogara területén, annyi önfeláldozással, az ígéretek alapján, hova-tovább több híveket szerzett Ferdinándnak, míg más párthívei nagy részben léha egykedvűséggel vitték Ferdinánd ügyeit, valójában legtöbb oka volt elégedetlennek lenni. Fogarason meghányta-vetette az 1530-ik év második felében, tisztességes indokok alapján, visszavonulásának vagy elpártolásának lehetőségét, a mihez neki Nádasdyval folytatott levelezése is mind határozottabban kimutatta az útat és módot; bárha ekkor már Nádasdy azon a ponton állott, hogy búcsút mondjon János király udvarának.
Nádasdy János érdekeinek szolgálatában kifejtett buzgóságával Mayládot erősen szorongatá, s mintegy rohamosan kívánta tőle, hogy Ferdinándot elhagyván, csapjon át János királyhoz. 1531-iki martiusban levelet írt sógorának, hogy ugyanazon hó 31-én vele Berethalomnál okvetetlen találkozzék, s a levelet Kun Kocsárdnak egy belső szolgájától küldte Fogarasba. Ezt megelőzően Szebenbe is levelet írt Mayládhoz, melyben ismételve sürgett a találkozást Berethalmon. Maylád még mindig hideglelős lévén, Szebenben tartózkodott, s csak martius vége felé mehetett Fogarasba. Itt találta Kun Kocsárd szolgáját sógora levelével. Nem csak vonakodott a találkozástól Berethalmon, de egyenesen megtagadta azt, s Bakó által megüzente sógorának, hogy tisztességével össze nem férőnek tartana ily közeli helyen a találkozást. Tartott a pletyka nyelvektől, félt a híreszteléstől, hogy átpártolt János királyhoz. Fogarasba hívta tehát Nádasdyt a találkozásra, gondolván, hogy ez feltünést nem kelthet, mert hát Nádasdynak úgy is sok elintézni valója van ott. E mellett azonban, ha sógora oda menni nem akarna, választást hagyott neki a Medgyestől két mérföldnyire fekvő Morgondán, vagy Szent-Ágothán találkozni, a hova elmenni igérkezék; sőt kijelenté, hogy bárhová elmegy, csak Berthalomra nem.
14. NÁDASDY ALÁIRÁSA.*
Nádasdy Tamás. Buda, 1531. aug. 3.
Mind a mellett azt a vallomást teszi Nádasdynak, hogy a miben csak lehet, szivesen szolgál János király ő felségének, ha becsülete megmaradhat. Ezen nyilatkozata abban leli magyarázatát, hogy már elúnta Ferdinándnak három évi igéreteit, mi alatt szép szónál egyebet sem kapott.*
1531-ik évi virágvasárnapja előtti csütörtökön írt erre vonatkozó levele az Orsz. Levéltban.
A mint Maylád Nádasdy levelét megkapta, azonnal elindúlt Brassó felé sógorával találkozandó; de ekkor már Nádasdy Brassóból eltávozott, s a székely határok felé vette útját, Medgyest elkerülvén. Daczára annak, hogy Maylád saját személyes kíséretét ajánlá fel sógorának, ez nem tartá tanácsosnak Szeben felé az egyenes útat követni. Ezzel a találkozás elmaradt, a mit pedig Maylád annál inkább óhajtott, mert tudomására jutott, hogy János király orátora Konstantinápolyból Erdélybe érkezett, s szeretett volna vele, Nádasdyval és a vajdával értekezni.
Megindúlt az ár, menten a pártok czélzatos, önző törekvéseitől, függetlenűl a koronás királyok érdekeitől, mert ezek egyikétől sem várták a honmentés munkáját; a török járomtól fel vala szabadítandó.
A szövetségesek főszereplői között találjuk Nádasdy Tamást, Sulyok György pécsi püspököt, Török Bálintot, Zalay Jánost, Bakich Pált és Maylád Istvánt is.* E férfiak önhatalmukból, a korona tudtán kívűl, 1531 május 9-kére az országos rendeket Veszprémbe gyűlésre hívták össze; jóllehet annak megtartását mind a két király eltiltotta.*
BUCHHOLZ: IV. köt. 552. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 459. l.; SZALAY LÁSZLÓ: Magy. orsz. tört. IV. k. 113. l.
KOVACHICH: Supplement. ad vestigia Comitiorum tom. III. pag. 144.
15. ZALAY JÁNOS ALÁIRÁSA.
A kihirdetett tanácskozás eredménytelenűl dugába dőlt. De nem az eszme, mely azt létesíteni óhajtá, mert az elvetett mag lassan-lassan csírázni kezdett s látatlanúl, észrevétlenűl megfogamzott a keblekben.
Mialatt e megindúlt mozgalom nagyobb és nagyobb körben kezdte érdekelni a kedélyeket, azalatt Maylád István sűrű levelezésben érintkezett Nádasdyval, előkészítendő útját azon politikai hitszegésnek, mely őt Ferdinándtól János tábora felé vezette. Kézzel fogható bizonyítékát látta ennek Nádasdy viselkedésében, midőn ez még János pártján 1531. évi február havában Kerecsenyi Zalay Jánossal, a pozsonyi gróffal, és vele Maylád Istvánnal, Ferdinánd erdélyi vajdájával és székely ispánnal egyetemben, Fogaras várat és földét tett szolgálataik jutalmáúl Ferdinánd királytól adományúl kapták;* s alig telt el két hónap, Nádasdy Tamás János királytól is, de már csak egy magára, Fogaras várát az összes tartozandóságokkal jutalmi díjúl kapja.*
Tudományos Gyűjtemény: VII. köt. 44. l.
U. o. VII. köt. 39–40. l.
Fogaras várának Maylád nemcsak birtokos ura, hanem egyúttal mint Ferdinánd-párti, parancsnoka is volt; de abban Nádasdy is tartott castellanust. Ez sűrű érintkezésüket igen megkönnyíté, mert a közös birtoklás jogczíme tisztességes palásttal takarta el azt, a mi Nádasdy és Maylád között a politikai szerepcsere iránt készülőben vala. E mellett éber szemekkel őrizte Ferdinánd vajdája a szebeniek hűségét, a mi valóban nehéz feladat volt reá nézve Pempflingerrel együtt, mert Ferdinánd a szebenieknek csak igérni tudott, valójában pedig a János hívei által zaklatott hűséges városnak védelmével igen keveset gondolt. Ily körülmények között Maylád idejének legnagyobb részét Szebenben töltötte, bátorítá, biztatá őket a kitartásra, a várost lehető védelmi állapotba helyezte. Különös világításban tűnnék fel, ha az imént alőadottakat nem ismernők, Mayládnak azon tette, hogy ő Szebenből is egy megbízott embere, Puff Péter által, folyton értesíté a János-párti Nádasdyt az állapotokról; s másoknak is egyengeté az útat Szebenből Segesvárra János híveihez. Mind ehhez azonban kellő magyarázatot nyújt egyrészt Fredinánddal való elégedetlensége, Nádasdy unszolása, s a haza mentésére megindúlt azon mozgalom, mely az erdélyi honfiak előtt Ferdinándot is, Jánost is a haza elvesztője színében láttatá. A veszprémi kudarcz a nagyra törő vágyaknak nem szegte szárnyát, csak percznyire lankasztá el a törekvőket, hogy utóbb annál erélyesebben terjeszszék az eszmét. Mindezekről Maylád Szebenből újabban érintkezett Nádasdy Tamással.
16. PEMPFLINGER ALÁIRÁSA.
17. NAGY-SZEBEN: A HÁROM BÁSTYA.
Berendelte a fogarasi castellánusokat s egyre nógatta Nádasdyt, hogy a vár őrizete iránt, ha már Ferdinándtól van utasítása, véglegesen megegyezzenek; tudatja továbbá, hogy ha a szövetség létesűlhetne köztük, Horváth Gáspár is átpártolna János királyhoz, s vele együtt ő maga is elmenne hozzá. E mellett Maylád Puff Péter bizalmas embere részére menedék-levelet kívánt Nádasdytól, hogy ez szabadon költözködhessék Segesvárra, mert általa kívánta az összeköttetést sógorával fentartani.* Maylád politikai actiójának főszínhelye még mindig Szeben vala, annál inkább most, midőn a szebeniek Ferdinánd puszta igéreteivel teljesen elégedetlenek valának, s már alig bírtak János zaklatásainak ellentállani. E miatt nehezebbé vált Maylád feladata, míg végre is csak úgy bírta Ferdinánd hűségén megtartani őket, hogy Gerendy Miklóssal, vingárthi Horváth Gáspárral, Bethlen Elekkel és Apaffy Miklóssal szövetséget kötött a keresztyén vallás, a haza és Szeben városa védelmére.*
Mayládnak erre vonatkozó levele kelt 1531-ben, eredetije az Orsz. Ltárban.
EDER: Simigianus, I. köt. XI. fejezet. 98–99. ll.
Ezalatt a veszprémi eredménytelen gyűlés vezéreszméje: a hazát a végromlástól megóvni, Mayládot többi társaival együtt egyre jobban foglalkoztatá. Hévvel folytaták a megkezdett működést, s 1531-ik évi november 1-ére Zákányban találkoztak a vezérférfiak, a hol elhatározták: a jövő év első napjaiban a haza megmentésére, eltekintve a két koronás fő versenygésétől, Kenesén országgyűlést hívni egybe.
A zákányi összejövetel, melyen Nádasdy is részt vett, nem maradhatott sokáig titokban. Nádasdy kétes helyzetbe jutott, kiváltképen pedig tartania kell vala neki a fondorlatokra mindig kész, az ármányos olasz Grittitől, s hogy ez ellen biztonságban érezhesse magát, sietett a Maylád Istvánnal együtt tervezett szövetséget, a melyre Maylád junius 15-én kelt levelében is hivatkozik, megalkotni. A dacz- és védszövetséget a Zápolya-párti Nádasdy, a Ferdinánd-párt híveivel: Maylád Istvánnal, Enyingi Török Bálinttal, Zalay János pozsonyi főispánnal, Bakich Pállal, Sulyok György pécsi püspökkel, Sulyok Istvánnal és Gáspárral 1531-ik évi november 4-én Berzencze várában, Maylád István birtokán, csakugyan meg is kötötte.* Ez okirat szerint a fentebb nevezettek fejök és minden jószágaik elvesztése mellett kötelezték magukat, Nádasdy Tamást semmi-féle ügyében el nem hagyni, érette életüket, jószágukat minden veszedelemnek kitenni, s őt mindenki ellenében, bárminő rangú és állású is lett légyen, a lehetőségeig védelmezni.
BATTHYÁNYI: Leges Eccles. Reg. Hung. I. köt. 565. l. d) jegyzék.
Ezzel Nádasdy le volt kötelezve Mayládnak; mert az ő közvetítésével, az ő házában vált valósággá Nádasdy kívánsága, magának a Ferdinánd-pártiakkal kötött szövetsége alapján aranyhidat építeni az ellentáborba, s azon Mayládot átvezetni oda, a honnan ő jónak látá eltávozni.
A kenesei gyűlés megtartásának híre mind nagyobb körben terjedett. János király tudta már, hogy Maylád Zákányban részt vett Nádasdyval együtt az előtanácskozmányban; ismerte az ott megállapított terveket, s mert hova-tovább mindég veszélyesebbnek tartá párthíveire nézve Maylád politikai acitóját, s a szebeniek állhatatosságát is Ferdinánd mellett, méltán Mayládnak róván fel: ennek szunyogszeghi birtokait 1531-ik évi november 13-án kelt fejedelmi rendeletével hűtlenségi és felségsértési bűn czímén elkoboztatta és Párvi Lukács brassai királybiró kérelmére a brassaiaknak adományozta. Az elkobzás főindokáúl János király azt említi, hogy Maylád a németekhez szított, s azokat ellene, mint törvényes, koronás királya ellen segítette, neki vajmi sok rosszat cselekedvén.*
Brassó városi levéltár.
János ezen edictuma által megbénítá ugyan Maylad tevékenységét, de hogy őt részére hajtsa, azt nem érheté el. Kitartóan folytatá sógora Nádasdy Tamás oldala mellett a zákányi értekezlet határozatainak terjesztését s oda hatott, hogy az 1532-ik évi január 1-ére hirdetett kenesei gyűlés mennél látogatottabb legyen. Minél inkább közeledett a gyűlés megtartásának ideje, annál jobban felismeré János annak veszélyes voltát magára nézve, s tudván, hogy az ott hozandó határozatokban Nádasdynak is részt kellend vennie, tanácsosainak unszolására Nádasdy Tamást, kegye elvesztésének terhe alatt eltiltá a kenesei gyűlésen való megjelenéstől.* De sem Ferdinándnak, sem Zápolyának nem állott immár hatalmában a gyűlés megtartását megakadályozni. Az összesereglett rendek 1532-ik évi január 1-én a gyűlést csakugyan megtartották; s hogy az megtartatott, abban Mayládnak főérdeme volt, ki Nádasdy intentióin messzi túllőtt, midőn a határozathozatalára befolyván, már akkor a törökök karjaiba óhajtá dobni az országot; ha sem Ferdinánd, sem Zápolya nem lesz vala képes annak végromlását megakadályozni. A kenesei gyűlés határozata ekképen szólott: «a kik jelen vagyunk, a koronáért versengő fejedelmek közül királyunknak azt fogjuk ismerni, ki az ország oltalmára képesebb, s e végre követeket küldünk mind Ferdinándhoz, mind Jánoshoz, de válaszúl nem szép szavakat, hanem tettet, valóságot várunk, különben készebbek vagyunk magunkat egyenesen a török alá vetni».
KOVACHICH: u. o. tom. III. pag. 144.
A kenesei gyűlés ezen enunciátiójában volt elvetve a mag, s már ott kezdé gyökérszálait hajtani azon esemény, mely nyolcz évvel későbben, mint szövetkezet, frigy, liga és összeesküvés Erdélyben Maylád István neve alatt lázadás alakjában jelentkezett; s habár más formában, más kifejezésekkel, de ugyanazon értelemmel bír az 1539-ik évben Almáson kelt Maylád István-féle frigylevélnek első és második pontja.* S vajon a Maylád-féle összeesküvés indoka, lényegének föltétele pusztán csak magában Maylád Istvánban keresendő-e?
BUCHHOLZ: IV. köt. 552. l.; GÉVAY: I. köt. 5. füz. 69. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 462. l.
A frigykötés, a liga eszméje, a szabadulásnak, a szabad gondolkozásnak szabad akarattal való értékesítése, nem is Mayládban, nem is egyes ember vagy lázadó agyában szülemlett meg. A társadalmi depravatió, az elkorcsosúlt állapotok visszahatása alatt: azt a kor szelleme idézte elő ellenállhatatlanúl.
Daczára azon szoros összeköttetésnek, mely Maylád és Nádasdy Tamás között fennállott, Maylád nem bízott teljesen Nádasdyban, s ez oknál fogva azon volt, hogy Nádasdyt meghitt embereivel vehesse körül, kik értesítsék arról, a mi Nádasdy közelében történik. Ezt pedig könnyen eszközölhette, mert rendelkezett oly egyénekkel, a kiket János pártjának köpenye alatt környezetébe csempészhetett. Ilyen meghitt embere volt neki Thörök Barnabás, Erdődy Péternek udvari szolgája, kit mint vitéz katonát Nádasdy mellett törekedett elhelyezni. E mellett elúnván Ferdinánd tehetetlenségét saját pártja irányában, közben járt Nádasdynál olyanok átpártolása érdekében, kiknek kétes jellemét inkább a János pártján kívánta tudni, és ezáltal János udvarában eddigi pártállásának bekövetkezhető megtagadása esetére már előre is érdemeket kívánt szerezni.
Maylád István ez időtájt Berzenczén egész csendben űzte cselszövényeit, de nem sokáig tűrheté az ottani magányt. Hiúsága, nagyravágyó tervei, nem engedték, hogy az események feje fölött elhaladjanak a nélkül, hogy azokban részt ne vegyen s elhagyta Berenczét.
Maylád Nádasdy Tamáshoz ment megbeszélni vele a közdolgokat, elintézni személyes ügyeit frigy- és dacz-szövetségük kivánalmai szerint s végre Fogaras közös birtoklására nézve megállapodásra jutni. Tudvalevőleg az 1532-ik év elején volt a Soliman és Ferdinánd között kötött rövid fegyverszűnet lejárata, s a törökök újabb haderővel készűltek a csatatérre. A hadjárat tervének megbeszélése miatt Gritti Nádasdyt Tergovistbe hívta tanácskozásra. Maylád Nádasdynak a megjelenést nem ajánlotta, már csak azért sem, mert ekkor már Nádasdy kevesebb tevékenységet fejtett ki János mellett s Gritti álnokságáról híreket kapott. Nádasdy hajlott sógora tanácsára; de Gritti meghívását végképen csak akkor mellőzte, midőn annak ellenére szőtt ármányairól Andronicus Tranquillus útján értesült. Hozzájárúlt ehhez még azon fontos körülmény, is hogy Kanizsai Orsolyával mátkás lévén, házassági gondjai vették igénybe idejét. Nádasdynak már ekkor elhatározott szándéka volt János pártját elhagyni, mert Ferdinánddal teljes megállapodásra jutott átpártolása feltételeire nézve; de ezt ekkor még nyilvánosságra hozni rendezetlen körülményei nem engedték. Maylád épen ez okon időzött Nádasdynál, a ki Bécsben Ferdinándnál kieszközölte azon levelet, mely szerint a fiú-ágon kihalt Kanizsaiak összes birtokait, Kanizsai László leányának, Nádasdy mátkájának, Kanizsai Orsolyának, ajándékozá, és őt fiúsította. Ezen okirat szerint kimondja Ferdinánd, hogy ő Nádasdyt nem kényszeríti János király személye ellen harczba menni, vagy valami megtámadás által ellene hadat viselni, s csak az ő felsége hadjáratainál jelen legyen, de valahányszor János török segéd hadakat visz magával, ez esetben Nádasdy minden mentegetődzés nélkül azt tenni köteleztetik, a mit neki Ferdinánd parancsolni fog.*
Tudományos Gyűjtemény. 1834. évf. VII. köt. 41. l.
18. KANIZSAI ORSOLYA ALÁIRÁSA.*
Kanizsay Orsolya. Keresztur, 1568. szept. 21.
Maylád közbenjárására Nádasdy érdekében Ferdinándnál azt eredményezte, hogy Fogarasra való birtokjogairól huga Anna, Maylád Istvánné, részére lemondott, s azt mint nő-hozományt sógorának átadta.
A kölcsönös szolgálat, mit egymásnak tettek, kezünkbe adja megfejtését azon politikai metamorphosisnak, melynek ekkor már Maylád és Nádasdy küszöbén állottak. Maylád útat tört a János-párti Nádasdynak Ferdinánd udvarába, mert mátkájának birtokai Ferdinánd területén valának; Nádasdy megkönnyíté a Ferdinánd-párti Mayládnak átpártolását Jánoshoz, minthogy ennek birtokai és nejének hozománya az ő uralma alatt állott.
Birtoklási viszonyait Fogarasra nézve Nádasdy Tamással elintézvén, visszament Berzenczére, a hol junius elejétől september végeig tartózkodott. Ezen idő alatt főleg Nádasdynak szolgált, kinek erdélyi s szlavoniai jószágait a vén Slúnyi báró dúlta; Maylád pedig a kötött frigy értelmében kötelezve vala társaival együtt Nádasdyt védelmezni. Intézkedéseiről sűrű levelezés útján értesíti sógorát.
Hírét vette ugyanis junius 8-án, hogy a vén Slúnyi összegyűjtvén embereit, a theleki és háromfalvi jószágokat akarja prédálni. Maylád zsoldosai a theleki erdőben lestek reá, de ennek neszét vevén Slúnyi, elkerülte Mayládot és Segesd felé vonúlva, Kéteshegynek indítá zsákmányosait. Maylád minthogy nem tudta biztosan, mit tervez Slúnyi, s hogy arról bizonyosságot szerezzen, nyomába küldötte embereit. Ajkayt hírekkel Nádasdyhoz indította, Balázs nevű szolgáját pedig hadnépével együtt oly üzenettel bocsátotta útra Nádasdy katonáihoz, hogy helyükből meg ne mozdúljanak, s várják meg őt. Balázst Ajkay másnap reggel Csicsón találta, a ki ott az éjet dorbézolás között töltve, ura üzenetéről megfeledkezett.*
Orsz. Levélt. 1532. jun. 8-án kelt ered. okirat.
Míg az öreg Slúnyi báró fenyegetései boszantották Mayládot, komoly intézkedéseket kell vala tennie Stenychnak, Nádasdy szlavoniai várának megvédelmezésére. Nem kevéssé aggasztá lábbaja, mely őt gátolta, hogy Stenychnak oltalmára hadait személyesen vezesse: ugyanis ekkor már Slúnyi báró javában prédálta a stenyichnaki uradalmat. El is indúlt junius közepe felé Berzenczéről, de Kapronczán vissza kellett térnie, egyrészt fájós lába miatt, másrészt pedig azért, mert meghitt barátai és a stenyichnaki várnagy is ellenezték odamenetelét.
Ily körülmények között az öreg Slúnyi báróhoz Welykéről ennek Miklós nevű deákját a maga és Batthyányi Orbán nevében, – a ki ez idő tájban ott tartózkodott – oly üzenettel küldötte, hogy ha Nádasdynak a stenyichnaki uradalomból elharácsolt holmiját vissza nem szolgáltatja, Tahy Jánossal, Gerendy Miklóssal s több barátaival rajta ütnek, s megkárosított jobbágyaikat kárpótolni fogják. Az öreg Slúnyi báró Miklós deák által vissza üzent Mayládnak, hogy ő semmiféle kárt nem tett, nem is akar tenni, a míg Nádasdyval jó egyetértésben maradhat, a mit elfoglalt azt visszatéríti, s nem avatkozik semmibe. Slúnyi hitegetéseinek azonban Maylád nem adott hitelt; mert Miklós deáktól megtudta, hogy Slúnyi hadait ismét felültette. Erre Maylád is felülteté embereit s keményen reá üzent az okozott károk megtérítése ügyében, és üzenetének nyomatékot szerzendő, Szentlászlai Gábort 50 lovassal és gyalogosokkal Stenychnakra küldé.
E közben Tany Jánossal, Pekry Lajossal Korbonakon összejövetelt tartottak, melyen elhatározták Nádasdyt Kapronczára hívni, vele ott az országos ügyekről tanácskozandók.*
Eredetije Orsz. Levélt.
Nádasdy sehogy sem volt megelégedve sógora intézkedéseivel stenyichnaki birtokainak védelmét illetőleg, s rossz néven vette, hogy oda Maylád személyesen nem ment. Szemére hányta, hogy figyelmen kívül hagyta a szövetségük által magára vállalt kötelezettségeket, s visszavonúlt birtokainak védelmétől. E levélre válaszát Maylád azonnal Berzenczére küldötte maga részéről azt hányva fel sógorának, hogy a vén Slúnyi báró ellen ő sem indúlt el.
Az öreg báró ellenségeskedésétől Maylád is komolyan tartott, s embereivel figyelemmel kisértette mozdúlatait, bárha Slúnyi szép szavakkal folytonosan mentegetődzött Maylád előtt, hogy ő Nádasdynak semmiféle kárt sem csinált. Maylád azonban nem hitt neki, újolag 50 lovast és 411 gyalog katonát küldött Stenyichnakra. Miklós deák által értesűlt Maylád a boszniai szandzsákbég műveleteiről, kitől azt is megtudta, hogy Thury ezt üldözőbe vette. Maylád azonban nem adott teljes hitelt a hírvivőnek s megtette azon intézkedéseket, melyeket szükségeseknek tartott Nádasdy jószágainak védelmére.
Maylád Ferdinándnál ezalatt Bánffy, Pekry, Kazy és Tahy magatartása ügyében dolgozott, de minden ereje és befolyása megtörött a király határozatlanságán. Ezek nagy elkeseredéssel hagyták el Pozsonyt, egyikök sem akarván többé Ferdinándnak szolgálni. Alkalmat adott ez neki sógora figyelmeztetésére, hogy minő könnyű szerrel lehetne most azokat János pártjának megnyerni, mi első sorban is az ő érdeke volt, hogy átpártolásának elkészített útjában régi, meghitt, jó barátjaival találkozzék ott, hová őt állhatatlansága sodorta.
Mentegetődzésre Mayládnak annyival is inkább szüksége volt Nádasdy előtt, mert ekkor már sokkal előbbre haladott volt sógora átpártolási útjának előkészítésében, mintsem hogy a visszavonúlás gyanúját magán hagyhatta volna; s úgy a Slúnyira mint a maga ügyeire és Bánffy, Thahy, Kazy es Pekryre vonatkozó dolgokban sietett sógorát értesíteni.*
Eredetije Orsz. Levélt. kelt 1532. junius 29.
Mayládot még mindig elfoglalta a Kapronczára kitüzött találkozás ügye, s e czélból Farkasichot is magához rendelé, a ki Péter-Pál napja előtt el is érkezett hozzá Berzenczére. Mayládnak azonban még tartott lábfájása, s e miatt sem mehetett Stenyichnakra, Kerecsenyi Pál által értesítvén Nádasdyt erről s az ügyek állásáról; de egyébként is Nádasdy javainak védelme Slúnyi ellenében azért sem volt kivihető, mert a stenyichnaki katonák megréműlvén, a vén báró pusztításai elől megszöktek, s amint erről Maylád Zunyog által értesűlt, útjáról ismét csak visszatért. Csapatait azonban Pusztanyczáig még is elküldötte, hogy Nádasdy zsoldosaival együttesen működjenek Slúnyi ellen. De Mayládnak ezen rendelkezése is meghiusúlt, mert Nádasdy harczosai sem hallgattak parancs szavára. Megtudván e közben Maylád, hogy a Miklós deák által Slúnyiról híresztelt dolgok felében sem igazak, s Slúnyi is értesítvén őt, hogy a mi károkat emberei okoztak, ha azt lajstromba összeírják, kész azonnal megtéríteni, nem látta szükségét annak, hogy hadait felültesse, daczára hogy Nádasdy elrendelé harczosai készen tartását Slúnyi ellen. Megtudta azt is, hogy Ferdinánd német katonái a környéken áskáltak, de a mint a boszniai szandzsákbég Nándorfejérvár felé tartott, s a Száván átment, Thury csapataival a Csúcsa felé indúlóba levő németeket üldözőbe akarta venni. Mindezen körülményeket fontolóra vevén, Maylád elhatározá Stenyichnak védelmére személyesen nem menni, belátván, hogy ott sokáig úgy sem maradhatna, s vissza térvén, Slúnyi annál nagyobb dühvel pusztítaná Nádasdy jószágait. Ámde, hogy a dacz- és védszövetségi szerződéssel szemben fedve legyen, s mert a németség sok nehéz lovassal rendelkezett, Stenyichnakba még újolag is haderőt vetett, bárha tudta, hogy a vár castellanusai nem is annyira a vár védelmére kérték a segélycsapatokat, mint inkább azért, hogy Slúnyitól az okozott károkat visszazsákmányolják. Utógondolata Mayládnak ezzel mégis a vén Slúnyi tönkretétele volt.
E közben sem hanyagolta el perfid vállalatát: Batthyányi Ferencz, Pekry Lajos, Tahy ügyeit úgy összebonyolította Ferdinándnál, hogy a midőn azok Bánffy Antallal átpártolásuk végett Pozsonyba mentek, bárha hajlandók valának Ferdinándnak szolgálatokat felajánlani, alig hogy szóba álltak velük, miért is ezek nagy haraggal elhagyván Pozsonyt, többé Ferdinánd érdekeiről hallani sem akartak. Ekkor aztán figyelmezteté Nádasdyt, mi könnyű dolog lenne ezeket János király részére megnyerni.
Azon szűk határok közé szorított kör, melyben Maylád tevékenységének ez időben mozognia kellett, a nagyarvágyó szellemet még mindíg Berzenczén tartotta lekötve; s bárha kicsinylé a kölcsönös átpártolás útjának egyengetését; be kellett látnia, hogy Nádasdy sürgetésének daczára, nem volna opportunus szellőztetni a szándékot, mely őt János király, Nádasdyt pedig Ferdinánd tábora felé hajtotta. Úgy látszik, Nádasdy junius vége felé levelet írt sógorának, mikor Ferdinánd udvarlására óhajtott menni Perényi Péter és Maylád kíséretében. Mielőtt azonban Maylád sógora levelét megkapta, már írt Perényi Péternek, hogy ha Sthenychnak várának ostroma nem akadályozza, elmentek volna sógorával Ferdinánd üdvözlésére; Nádasdynak meg értésére adja, hogy mielőtt a személyes találkozás Ferdinándnál megtörténhetnék, levelet kell írnia a királyhoz; de hogy mi legyen a levélben, arra megtanítja az idő. További teendőkről értesíti Nádasdyt, s biztosítja, hogy ő mindenkor kész hozzá menni, a mikor megjelenését kívánni fogja; s végre tudósítja, hogy ő egyenesen Somogyvárra megy pénze beszerzése végett, s kéri, ha Zalayt, Bakith Pált és Török Bálintot János király pártjára akarja segíteni, írjon még egyszer nekik, mert becsületük fentartása mellett, csak így lehet foganatja munkálkodásuknak.*
Országos Levéltár.
19. BATTHYÁNYI FERNCZ ALÁIRÁSA.*
Batthyány Ferencz, Németujvár. 1552. april 8.
Míg Maylád és Nádasdy között a sűrű levélváltás egymást érte, Sulyok György pécsi püspök julius közepe felé hírűl adta Mayládnak Perényi Péter elfogatását s hogy Siklós és Valpó várát a török császár kézre kívánja keríteni. Tahytól, a ki julius 22-én Berzenczén Mayládnál éjszakázott, arról is értesűlt, hogy a török had Pécs felé törekszik; Gritti Tahyt és még másokat magához hívatott, de nem mernek hozzá menni. Mindezen híreket Nádasdynak már julius 23-án megírja, s tudatja vele, hogy Thúry seregének egy része Labad mellett Kalmanczánál van, s megjegyzi, ha a törökök Pécs felé mennek, s hír szerint őket a Dráván a naszádosok kísérik, akkor nem Bécsnek visz az útjok, de inkább ezen részeket akarják elfoglalni; s tanácsolja Nádasdynak, hogy nagyobb sereget indítson a veszélyeztetett részek irányába.* Maylád ezen hírek hallatára kémeket küldött ki szerteszéjjel, úgy a török hadak mozgására mint Perényi Péterre nézve biztos tudósításokat nyerendő.
Országos Levéltár.
20. SULYOK GYÖRGY ALÁIRÁSA.*
Sulyok György. Zygeth. 1532. aug. 26. Nádasdy Tamáshoz.
Azon összeköttetés, melyet Maylád berzenczei magányában levelezései által fentartott, tudomására juttatta mindazt, a mi Ferdinánd és János király udvarában történt, s nagyravágyó lelkének épen az fájt, hogy a Nádasdyval való szövetsége kötve tartja őt, mert nyugtalan lelkületének nem felelt meg e tétlenség. Hiába vágyódott ki e tespedésből, Nádasdy folyvást lekötve tartotta Berzenczén, honnan még sept. 8-ról levelet írt hozzá,* Batthyányi és Pekry dolgairól értesítvén sógorát. Kevéssel utóbb azonban elhagyta Berzenczét s Nádasdyval együtt eltűntek. Arról vajon hova és merre vették útjokat, még Maylád neje sem tudott.*
U. o.
Hasságh Dénes kanizsai prćfectushoz levelet intéz, melyben kéri, értesítené őt: férje és Nádasdy hová lettek. PRAY: Epist. Proc. II. köt. 29. l.
A személyes indokok, melyek a két frigytársat politikai szereplésük színterét megváltoztatni kényszeríték, világos megyarázatát nyújtják azon magatartásnak, mely Maylád politikai ingatagságának alapja volt. Midőn Nádasdy tapasztalta, hogy János Gritti unszolására az országgyűlést kihirdettette, minden erejét megfeszíté, hogy az meg ne tartassék; ez sikerült is neki. Gritti titkos terveiről értesítvén fejedelmét, az országgyűlés megtartása János által visszaparancsoltatott. Ez azonban csak félsiker vala, s közvetett indoka lett immár végleges elhatározásának Ferdinánd táborába menni, közvetlen pedig az, hogy János ellenzése daczára, de Gritti unszolására, híveinek számos nagyjait, Szolimán fogadására Budára rendelte.* Megérlelődött tehát benn a szándék, hogy elhagyja János királyt, elpártolásának útja Maylád által is egyengetve levén. Akkor midőn sógora Berzenczéről sept. közepe felé eltűnt, Nádasdyval végképen lebonyolítá fogarasi birtokügyeit és Somogyvárról Maylád Bécsbe ment Ferdinánd udvarába, hová őt-, mint erdélyi vajdáját, felidéztette. Az alkalom, mely őt Bécsbe szólítá, az 1532-ik év végén lejárandó béke megújítása vala; minthogy Ferdinánd hadjárati műveleteit nem igen folytathatta eredménynyel, mert a Bécsnél összegyűlt német sereg hiányos volt, sőt annak jó nagy része a tábort is oda hagyá, mivel a zsoldot fizetni nem tudták. Jánossal Ferdinánd az év deczember 31-kén négy havi fegyverszünetet kötvén, a béke további tárgyalásaira János király a maga részéről Nádasdy Tamást, Frangepán Ferenczet és Verbőczi Istvánt küldötte ki. Ez alkalommal Maylád sógorával pártállásuk megváltoztatását végképen elhatározták. A béke-egyezmény Ferdinánd és Zápolya követei között részint Báthory nádornak Zápolya elleni gyűlölete miatt, részint azért mert a békekötés Gritti érdekeivel ellenkezett, meghiusúlt. Szerencsésebb volt Ferdinándnak portai követe, Záray Vespázián, ki az 1533-ik év elején hírül vitte a királynak Szolimán békés hajlamait. Ennek legelső érezhető hatása lett a már január végén a törökökkel kötött fegyverszünet, melynek hatálya Jánosra is kiterjesztetett; s midőn Ferdinánd a török orátort, Mehemet csauszt, Bécsben nagy ünnepélyességek között fogadta, a magyar főurak között volt Maylád István is.* Szolimán követének fogadása után, királyi tanács tartatott, melyben Maylád is résztvett. De a tanácsurak között azokhoz tartozott, kik habár megköszönték Ferdinándnak a régen óhajtott fegyverszünet megkötését: mind a mellett bírtak annyi bátorsággal, hogy a békepontok egynéhánya fölött kifejezzék aggodalmukat azon veszélyekre nézve, a melyek az országot érhetik.*
PRAY: i. m. II. köt. 15. l.
Magy. Tört. Eml. XXV. köt. 336. l.
SZALAY LÁSZLÓ: i. m. IV. köt. 135.l.
21. VERBŐCZY ISTVÁN ALÁIRÁSA.*
Werbőczy István. Nyék, 1526. oct. 3. (Városi Iratok, Selmeczbánya.)
Ezen veszélyek gyászos bekövetkezésének fölismeréséhez nem kellett látnoki ihlettség, nem jós tehetség.
A fényes porta támogatása nem gátolhatá ily viszonyok közt János ügyének hanyatlását sem Magyarországon, sem Erdélyben. Az 1534-ik év végzetessé lőn reá nézve Czibak Imre és Gritti halála által. Mert míg János Czibak Imre legyilkoltatásának megboszúlását maga is elősegíté, útat nyitott Maylád Istvánnak nagyravágyását kielégíteni, s a megsértett nemzeti érzület megtorlása által népszerűségét a legmagasabb fokra emelni, más részről azonban a porta neheztelését magára vonván, állandóvá tett a szultán gyanakodását.
Maylád Istvánnak történeti szereplése sajátképen Czibak Imre halálának megboszúlásával kezdődik.
