VIII.
VIII.
A végzet tragédiája. Péter vajda betörése. Fogaras ostroma. Maylád elfogatása. Konstantinápolyba hurczoltatása. Eredménytelen törekvések kiszabadításán. Halála.
Maylád István politikai elvének sarkpontja nagyravágyó önzése volt, eszköze a pártok áltatása. Ezen eszköz, bárha őt ügyessége, éles esze, katonai készűltsége, személyes bátorsága, majdnem egy évtizeden át kora eseményeinek felszínén tartá, végre is el kezdé homályosítani szerencsecsillagát.* Nem állíthatá meg befolyása, sem népszerűsége a sors kerekét, mely az 1541-ik év elejétől kezdve mind inkább lefelé fordúlt. Gyakran elveszté működésének szilárd talaját, noha azt merész elhatározásával ismételve visszanyeré, de már állandóan uralkodni a helyzeten többé nem volt képes. A tordai, a nagyselyki gyűlés vívmányaitól elüté azon bizottság compositiója,* a mely junius elején Gyulafejérvárott dolgozta ki a pontozatokat, melyek alapján a János Zsigmond pártjával való kiegyezésnek meg kellett volna történnie; ugyanis megállapíttatott abban: hogy Maylád az ország jövedelmeiről számolni tartozik, köteleztetik a béke föntartására, utasíttatik hadait Deésből és Tordából kivinni, s végre eltiltatik a királyné híveinek zaklatásától.*
SZILÁGYI S.: Erd. orsz. gyűl. eml. I. köt. 24. l. és 2. jegyzet, 68. l. 18. sz. okm.
Székely Krónika, 12. l.
SZILÁGYI S.: i. m. I. köt. 26. l. és 68. l. XVIII. sz. okm.
Alig hogy a fejérvári béke pontjai megállapíttattak, a vajda Fogarasban hírt vett a brassaiaktól, hogy a havasalföldi és moldvai vajdák hadaikkal Erdélybe készűlnek törni.* A jogos gyanú, mely politikai ténykedéséhez férkőzött, a pártokkal szemben kétes helyzetbe hozta őt a betörés czélja fölött. A Nagy-Selyken tartott gyűlésen az ott megjelent csauz kijelentése, s a felolvasott fermán tartalma világosan János Zsigmondot vette partolásába ugyan, de azon körűlmény, hogy ez idő szerint Péter moldvai vajdával barátságos viszonyban állott;* azt következtette, hogy a betörés éle Izabella ellen van irányozva. Saját állhatatlansága azonban bizodalmatlanná tette őt másokkal szemben, a kétkedés, a gyanúsítás elnyomták Péter vajda irányában baráti érzelmeit, s mert bizonytalanságban volt, az elővigyázat útjára lépett, s oly intézkedések foganatosítása iránt rendelkezett, melyek megakadályozandók valának a szándékolt berohanást.
U. a. u. o. 27. l. és 1. jegyzet.
PRAY: Epist. Proc. II. köt. 108. l. EDER: Script. Transyl. II. köt. 287. l.; KATONA: i. m. XXI. köt. 97. l.; SZALAY: i. m. IV. köt. 218. l.
Mint országos főkapitány rendeletet bocsátott ki a szászokhoz, hogy zászló alá gyűljenek.* A szászok készsége a vajda parancsával szemben fölött meglanyhúlt, kifogásolták intézkedéseinek jogérvényét, s az országgyűlésre fellebezvén, készeknek nyilatkoztak annak határozatait teljesíteni, de a vajda rendeletét, hogy táborba szálljanak, nem foganatosíták. Nőttön nőtt a fegyveres betörés veszélye, de Maylád István még ekkor is bízott terveinek sikerűlésében; s Statileóval együtt színleg Izabella királyné pártfeleihez csatlakozott. Országgyűlési határozatok hiányában, utalva a közeli veszélyre, feszólítá az erdélyi főurakat, a székelyeket és nemeseket a tábora szállásra; meghurczoltatá a véreskardot, s junius 18-án Fogarasból elrendelé a határszélek biztosítását, az útak elzárását, s eltiltá az élelmiszerek kivitelét.*
EDER: Simigianus, I. köt. 285. l.
EDER: Simigianus, I. köt. 285. l.; SZILÁGYI S.: i. m. I. k. 27. l.
A talizmán, mely a vajda rendelkezéseinek gyors foganatot biztosított, már elveszett. Nem ült fel a hadsereg, nem gyűlt a tábor; Maylád István szava nyomtalanúl hangzott el, s a «majd, majd» ígéretek magára hagyták a vajdát a haza határainak védelmében.* Ferdinánd a tőle szorgalmazott s annyiszor ígért hadsereg helyett Erdély határait a török betörés ellen csak a vajdához írt levéllel védelmezte, s abban egyelőre a segélycsapatok küldését megtagadja, bőséges ígéreteket tévén ugyan, hogy Pest védelme és Buda ostroma után szállítani fog hadsereget.*
VERANCHICH: i. m. II. köt. 71. l.
SZILÁGYI S.: Nádasdy első követs. Erd. 52, 53. ll., XXII. okm.
Maylád István rendelkezései nem foganatosíttatván, őrizetlenűl maradtak a határszélek, a havasi átjárók, s nem levén a ki ellent álljon az ellenséges hadak betörésének, az oláh és moldva seregek förgetegként zúdultak a határszélekre. Fogaras vidékén, az Olt folyó mentében felvonták Kucsuk Bali bég és Péter vajda sátorait.* S míg az oláh és moldva hadak a Bárczaságot, Sepsi-, Kézdi- és Csíkszéket harácsolták, pusztították: Maylád István mint országos főkapitány, Statileo püspökkel Fogaras várából keltezett rendeletével az országgyűlést julius 8-ára Küküllőbe összehívta.* Erdély separatiójának előjátéka végéhez közeledett. A végjelenet drámai kifejlése, melyen Frater György ügyessége, politikai éles esze, diplomacziai messzelátása és bosszújának kielégítése dolgozott: megmenté őt örökre Maylád Istvántól. A kivitel azonban megbélyegző volt az intézőkre nézve.
KOVACHICH: Script. min. I. rész, 21. l.; VERANCHICH: u. o. 73. l.; EDER: Schćseus tom. I. vol. 1. pag. 34.; HORVÁTH MIH.: i. m. III. köt. 144. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 583. l.
SZILÁGYI S.: u. o. 28, 72. l. XIX. okmány.
Frater György a portával folytonos érintkezésben levén, nem szűnt meg Szulejmán haragját a vajda ellen szítani.* Felsorolta előtte mind azt, a mit Gritti legyilkoltatása óta Zápolya János, János Zsigmond és a szultán ellen elkövetett. Sugalmazásai nyílt fülekre találtak a portán, s Péter moldvai vajda kegyelmet nyert a szultánnál azon ajánlatával, hogy Maylád Istvánt élve vagy halva, de kezei közé szolgáltatja.* Ilyen körűlmények között elhagyatva társaitól, s láva a beözönlő oláh és moldva hadakat, védelmére gondolt és Fogaras erős várába vonúlt vissza.*
BRUTUS J: MIH.: i. m. IX. könyv, 187. l.; BETHLEN FARKAS: i. m. I. köt. 290. l.
VERANCHICH: i. m. II. köt. 73. l.
ORTELIUS HYERONIMUS, 69. l.; KOVACHICH: i. m. I. rész, 21. l.; EDER: Simigianus, I. köt. 266. l.; BETHLEN i. m. tom I. pag. 315.; PAULUS JOVIUS i. m. 463. l.
Achmet, Kucsuk Bali bég és Péter vajda, előbb barátai, most ellenségei, Fogaras várát körűlzárolták.* Frater Györgynek a vajda elleni terveiben Bornemissza Boldizsár a kivitel eszkövé aljasítá magát, s az ostromló sereg táborában tartózkodott.* Fogaras várának erődítési művei, fölszerelése és a vajda védelmi kényszerűsége az ostromló sereg vezéreivel beláttatá a megvívás nehéz, fáradalmas munkáját, s Frater György elhatározá, hogy más úton segít a dolgon. Az általa Achmettel megbeszélt tanácsban* megállapíttatott a terv, mely szerint a vajda kézrekerítendő vala. Kucsuk Bali bég és Péter vajda a fejedelemség reményével áltatván Mayládot,* julius 19-én Bornemissza Boldizsárral két logofet és egy főúri török Fogarasban követségképen megjelentek, s felszólíták őt, hogy jőjjön a táborba a császár akaratát megtudandó.* Bornemissza szerepe a vajdához ment követségben ravaszság és álnokság vala, öntudatos közbenjárás a kiszemelt áldozat megejtésére, mert Bornemissza a vajdának soha bartája nem volt, sőt mint politikai ellenese, mint Frater György által behelyezett országos főkapitány, kinek ellenében a rendek Mayládot választák főkapitányúl, s a ki ellen a vajda a tordai egyezséget is megszegé, folyton szemközt állottak egymással. Frater György lélektani szempontból választá ki épen Bornemisszát a követségbe, ismervén a vajda lelkületét, tudta, hogy ha őt Bornemissza óvatosságra inti, megszállja a gyanú lelkét, hogy ismét el akarják terveitől ütni,* és kelepczébe esik. Bornemisszát Frater György csak azért küldé a táborba, hogy utasítása szerint az oláh és moldvai vajdáknak kezére járjon.*
SZALAY: i. m. IV. köt. 218. l.; ENGEL: i. m. IV. köt. 76. l.
VERANCHICH: i. m. II. köt. 74. l.
PAULUS JOVIUS: i. m. 463. l.
EDER: Simigianus, I. köt. 266. l.
ISTVÁNFFY: i. m. 159. l.
VERANCHICH: i. m. II. köt. 74. l.
U. a. u. o.
A mint tehát a követség Fogarasban előadta küldetése czélját, Bornemissza ezen szavakkal fordúlt Mayládhoz, jóakarólag intve őt óvatosságra a vajdák irányában, mondván neki: «Uram, mindétig eszes ember voltál, de most főképen élj vele, ne menj el közikbe, mert megcsalatol, jól ismersz oláhokat, törököket».* A terv finomúl szőtt hálózatának szálai csak oly éleseszű ember kezében összpontsúlhattak, mint Frater György volt, a ki Péter vajdát is meg tudta nyerni. Kucsuk bég is mint színlelt barátja a vajdának, alkalmas eszköznek mutatkozott a terv kivitelére. Az ő utasítása volt elhitetni vele, hogy az erdélyi fejedelemség reá száll, s jóhiszeműségét ébren tartották még azzal is, hogy a portáról Bali bég követe által terveinek kedvező híreket kapott, s közöttük mind sűrűbbé vált a közlekedés.* Reményét megerősíté a Bali bég által adott csalárd értesítés a szultán szándékáról Bornemisszát megöletni.*
VERANCHICH: i. m. II. köt. 74. l.
PAULUS JOVIUS: i. m. 463. l.
U. a. u. o. 73. l.
Nagyravágyó lelkületének természetes folyománya volt, hogy Bornemisszának óvatosságra intő szavaiban ármányosságot tételezett föl, s azokban terveinek egyenes megrontását látta, s a mesterileg kigondolt ármány lépre vitte. Hiába volt a nő rimánkodó hangja, hiába gyermekeinek könnyező siralma, társainak kérő szózata, melylyel a táborba menéstől óhajtották visszatartani,* elhangzott az esdeklő szó, feltartóztathatatlanúl ment sorsa elé. Bornemissza elvégezé álnok szavait, s midőn előadták neki azon előnyöket, melyek jövőre a vár feladásából reá háramlanak: késznek nyilatkozott a táborba menni, ha sértetlen szabadságának kellő biztosítékot nyújtanak, mentelmi levéllel ellátják, s túszokúl Achumet fiait a várba szállíttatják. Achumet a vajda föltételeinek utolsó pontját azzal ütötte el, hogy annak lehetetlen eleget tennie, mert fiait már Szulejmánnak adta,* de helyettük hat más főembert küld túszokúl. Maylád semmi rosszat nem sejtve, beleegyezett a föltételekbe; a hat török főurat, kik azonban csak ragyogó ruhákba öltöztett közharczosok: két török, két oláh és két moldvai voltak,* a táborból fölküldötték Fogaras várába; s a hitlevelet julius 19-én kezeihez vette. Legszebb díszruháját öltvén magára, hatvanad magával a fogarasi síkon táborozó moldvai vajdához leszállott,* saját fegyvereseivel ott sátorát felhúzatta,* s víg mulatás közben töltötték el a napot. Mi alatt Péter vajda táborában volt, ez tízezer lovast Fogaras felé küldött, s a várat szorosabban körűvéteté.* Másnap estve felé Maylád a moldvai vajda táborába menvén, kísérete legyvereztetett, s moldvai fegyveresek állíttattak közibük; e miatt heves szóváltást idézett elő, midőn is Péter vajda reá tevén kezét, ezen szavakat intézte hozzá: «eb, török császár foglya vagy»* s megfogatá, megkötözteté, ékszereitől megfosztván, Bali béghez, ez pedig Konstantinápolyba küldötte.* Szulejmán Maylád elfogatásának hírét Belgrádban hallotta meg.* Maylád Konstantinápolyban a Jedikulában lánczra verve bebörtönöztetett.*
VERANCHICH: i. m. 74. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 584. l.
ISTVÁNFFY: i. m. 159. l.; ÉDER: Simigianus, I. köt. 267. l.
VERANCHICH: i. m. II. köt. 75. l.; ENGEL: i. m. IV. 76. l.; ÉDER: Schćseus, tom I. pag. 35.
SZALAY: i. m. IV. köt. 218. l.
VERANCHICH: i. m. II. köt. 75. l.
U. a. u. o.
VERANCHICH: i. m. II. köt. 75. l.
BETHLEN FARKAS: i. m. I. köt. 407. l.; EDER: Schaeseus, tom. I. vol. I. pag. 35.; ENGEL: i. m. IV. köt. 76. l.; SZALAY: i. m. IV. köt. 218. l.
ÉDER: Simigianus, I. köt. 262, 263. ll.
ISTVÁNFFY: i. m. 168. l.; FESSLER: i. m. VI. k. 589. l.
Gyalázatos árulással történt elfogatása és bebörtönözése Maylád Istvánnak, fájdalmas érzületet keltett számos barátai körében, felháborodást szűlt az országos rendek között is, s az folytonos érdeklődéssel nyilvánult ama törekvésekben, melyek kiszabadítását czélozták. Az 1542-ik márczius 2-án Beszterczebányán összegyűlt rendek levelet intéztek Ferdinánd királyhoz, melyben kérik, hogy tekintetbe véve a neki tett hűséges szolgálatokat, kiszabadítására tenne hatásos lépéseket Izabellánál, a váradi püspöknél, Szulejmannál, a pasáknál és a franczia orátornál mindent elkövetvén, hogy Maylád fogságából elbocsátassék.* Ferdinánd maga részéről csakugyan komolyan és őszintén munkálkdoott ezen; Frater György Nádasdyhoz és Zalayhoz intézett levelében írja, hogy kívánatosnak tartotta volna, ha úgy mint óhajtá, saját emberüket küldik hozzá, a ki vele együtt járt volna el ez ügyben. Írja továbbá, hogy gonddal és szorgalommal fog működni kiszabadítsán; értesíti őket a franczia orátor üzenetéről, miszerint nehéz a tenger fenekén a drága követ megtalálni, a pasák nem reménylenek, mert a szultán haragja nagy, miután Maylád rabságából szökéssel akart menekülni.* Frater György leveléből az őszinteség teljesen hiányzott; most is üldözvén őt, mindent elkövetett, hogy rabságában senyvedjen el. Kiviláglik ez a Maylád Istvánnénak Frater Györgyhöz intézett levelére adott válaszból, ki testvérbátyja, Nádasdy Tamás tanácsára megkereste Frater Györgyöt könyörgő levéllel, hogy működjék közre férje elbocsátásában. Ezen levelében felajánlja neki Fogaras várát is, ha annak meg kell lennie a szabadulás fejében, s a Fogaras várában elő török foglyok elbocsátását is ígéri, s kéri továbbá, hogy a királyné adjon neki ajánló levelet férje kiszabadítása érdekében. Ezen levélre Frater György Gyulafejérvárról válaszol,* s megtagadja kérelmét; sem Fogaras várát nem óhajtja, úgy mond, mert hiszen van neki elég vára; s azt semmiképen sem akarja, hogy a királyné neki levelet adjon, lássa ő maga, mit míveljen, mit cselekedjék, őt magát is kiszabadítá az Isten, talán az rajta is segít. De a ki leginkább szívén hordozá Maylád szabadulását, az Nádasdy Tamás volt. Azonban ő is csak rideg visszautasításra talált Frater Györgynél. Nádasdy folytonos unszolására Máté mester erdélyi protonotárius egyik levelében* egyenesen kimondja, hogy Maylád ki nem szabadúlását egyenesen azon barátai okozzák, a kik leginkább óhajtják rabságát megszüntetni, de nem lesz szabaddá, mert perfidiájától félnek. Máskülönben – írja – Frater György hajlandó dolgozni mellette, ha hűségéről Nádasdy biztosítja, s bárki mit ígérjen is ügyében elkövetni, csak Frater György képes tenni, ki nem vadember, nem a sziklák emlőit szopta, az emberek között ő is ember, de a vadak között ő is vad. Megemlíti végre, hogy ha Fogaras várát addig lekötné, míg Frater György hűségének jeleit látná, megnyerhető volna működésre, s mondja, hogy az erdélyiek kiváltására nagy summa pénzt ígértek.
PRAY: Epist. Proc. II. köt. 115. l.
ENGEL: i. m. IV. köt. 76. l.; PRAY: i. m. II. köt. 117. l.
Lásd Föggelék 2. sz.
PRAY: i. m. II. köt. 143. l.
43. A JEDIKULA KONSTANTINÁPOLYBAN.
NÁDASDY TAMÁS LEVELE NEJÉHEZ.*
A Mayláth Béla birtokában levő eredeti után.
NÁDASDY LEVELÉNEK SZÖVEGE.
Szerelmes orsikam, en męg azon napon | hog kuehalmonn el valam to(led) nap vila-
Szerelmes Orsikám, én még azon napon, hogy Kűhalmon el válmá tő(led) nap világ-
Szerelmes Orsikám, én még azon napon, hogy Kűhalmon el válmá tő(led) nap világ-
gal beczbe ďutottam vo(lt) | de az nap kiral’ ue foelsegheuel szembe nem ďuthatek, |
gal Bécsce jutottam vo(lt), de az nap király ű fölségével szembe nem juthaték,
gal Bécsce jutottam vo(lt), de az nap király ű fölségével szembe nem juthaték,
mert | ęrsek vramnal addig ńoitok az | vaczorat, hog el estueledęk | tennap reguel
mert Érsek urammal addig nyójtok az vacsorát, hogy elestveledék. Tegnap reggel
mert Érsek urammal addig nyójtok az vacsorát, hogy elestveledék. Tegnap reggel
lek szembe (eo) fölseghevel, ighen jó kedvel l(ata) | kęrlek külg Barazkot ha | megeret,
lék szembe (ő) fölségével, igen jó kedvvel l(áta) Kérlek küldj baraczkot, ha megérett,
lék szembe (ő) fölségével, igen jó kedvvel l(áta) Kérlek küldj baraczkot, ha megérett,
de ne menn temmagad | se nadasdra, se egyebue mig hozzad | nem megek ki hamar
de ne menj tenmagad se Nádasdra, se egyebű, míg hozzád nem megyek, ki hamar
de ne menj tenmagad se Nádasdra, se egyebű, míg hozzád nem megyek, ki hamar
lesz (az) okat tuelem meg erted, ottan közel az maďorokba kue meh… | az kit nadasdra
lesz (az) okát tűlem megérted. Ottan közel az majorokba kü me… az kit Nádasdra
lesz (az) okát tűlem megérted. Ottan közel az majorokba kü me… az kit Nádasdra
küldesz az barazkert, ol ember legen | ki bę tuga czinalni, czoepuebe valami aszont
küldesz az baraczkért, oly ember legyen, ki be tudja csinálni csöpűbe; valami asszonyt
küldesz az baraczkért, oly ember legyen, ki be tudja csinálni csöpűbe; valami asszonyt
ęs leant | kll’ene kueldened, ki lata | volna tueled mint czinalod bę effele | guemoelczoet,
és leányt kellene küldened, ki látta volna tűled, mint csinálod be efféle gyümölcsöt.
és leányt kellene küldened, ki látta volna tűled, mint csinálod be efféle gyümölcsöt.
mert ha meg toeroed | bę nem mutatom. Aztis ďol meg | lassak hog eretlen le ne sza-
Mert ha megtöröd… be nem mutatom. Azt is jól meglássák, hogy éretlen le ne szag-
Mert ha megtöröd… be nem mutatom. Azt is jól meglássák, hogy éretlen le ne szag-
gassak, | mert ha eretlen kueldoed ide ug | sem mutatom bę ird meg mint | vag
gassák, mert ha éretlen küldőd ide, úgy sem mutatom be. Ird meg, mint vagy)
gassák, mert ha éretlen küldőd ide, úgy sem mutatom be. Ird meg, mint vagy)
Nyugodalom, heghedes. Munka | fáradsagnal, ęs Vereteknelkuel, | ęs etelbe, ęs italba
Nyugodalom, hegedés, munka fáradságnál és veréték nélkül és ételbe és italba
Nyugodalom, hegedés, munka fáradságnál és veréték nélkül és ételbe és italba
magad | tartasa, etc. ezeket el | ne feled ha ďol meg akarsz | gogulni. Isten tartczon
magad-tartása, etc. ezeket el ne feledd, ha jól meg akarsz gyógyulni. Isten tartson
magad-tartása, etc. ezeket el ne feledd, ha jól meg akarsz gyógyulni. Isten tartson
bekeu(el) |
békév(el)
békév(el)
Datum Becbe 23 | Augusti 1544.
Datum Bécsbe 23. Augusti 1544.
Datum Bécsbe 23. Augusti 1544.
Th. Nadasdy m. p.
Egueld el feletted az mit ezent(em) | vala tueled az udvarbironak | az toeroekoekel vala
Egyült el feletted, azt mit ezen(tem) vala tüled az udvarbirónak az törökkel vala
Egyült el feletted, azt mit ezen(tem) vala tüled az udvarbirónak az törökkel vala
mieltetésruel
mieltetésrűl.
mieltetésrűl.
44. NÁDASDY ANNA ALÁIRÁSA.*
Nádasdy Anna Husztban, 1542. decz. 26. Zalay és Nádasdyhoz.
45. MAYLÁD UTOLSÓ LEVELÉNEK VÉGSORAI.*
Maylád utolsó levelének utolsó sorai: Deus dominationem vestram reverendissimam (deus) conservet per multos annos nobis omnibus, cui me et mea perpetua servitia iterum commendo; dominis Ladislaum et Valentinum nomine dominationis vestrae reverendissimae salutavi, qui commendant eorum servitia d. v. r.-mae Constantinopoli, 7. Octobris, 1549.
servitor senex Maylat m. pr.
servitor senex Maylat m. pr.
Nádasdy nem bízott a váradi püspök föltételes működésében sem, mindazonáltal még is kívánt reá folytonosan hatni, hol személyesen, hol mások által, s ez irányban az 1547-dik évi gyűlésen Báthory András országos főkapitánynyal értekezett a módozatokról Frater Györgyöt megnyerni sógora kiszabadítási ügyének. Báthory el is küldötte Frater Györgyhöz Nagyváradra Chitov nevű szolgáját, a ki hírűl hozá neki a készséges jóakaratot. Ezen igéretet levelei által ébren tartá benne, és személyesen is szorgalmazta, a miről levélben értesíti Nádasdyt.*
PRAY: i. m. II. köt. 160. l.
46. MARTINUZZI PECSÉTJE.
E közben Mayládné azon törekedett, hogy Izabella királynétól a kívánt ajánló levelet megkapja, mit ez végre neki meg is adott. Ezt azonban a királyné Frater György tudtán kívűl cselekedte, s azt Ali csauz által küldte meg. Reménységét ezen levélbe helyezte Mayládné, s a portára el is küldte azt, de a főtényező mindig csak Frater György maradt, kit megnyerniök semmiképen sem sikerűlt. Írja is ezt Nádasdynak Mayládné: «megfogyván benne minden reménységem, mert hogy ne állana az eleven emberen bosszút, ha még az holt emberen is bosszút áll, mint szegény Batthyányi Orbánon, a kit a királyné nagy tisztességgel eltemettetett Fehérvárott az monostorban, Frater György kiásatta, s az ganéjban temettette».*
KÁROLYI ÁRPÁD és SZALAY JÓZSEF: Nádasdy Tamás családi levelezése, 128. l.
Meghiusult szökési kísérlete óta Maylád szigorúbb felügyelet alá helyeztetett a hét torony börtöneiben, s ezt leginkább azért tették, mert szabadúlásának egyetlen föltételét, a mohamedánismus elfogadását, visszautasította.* Daczára ennek, rokonaival és barátaival levelezésben állott. Így ír Gábor fiának is, melyben reményét fejezi ki, hogy nemsokára isten kegyelme őt neki visszaadja.* Ezen reménységének volt is alapja. Feljogosítá őt erre kivált Mircse oláh vajdának készsége, melylyel kiszabadúlását előbbre vinni igérkezett. Értesíti is erről Mayládnét Bukarestből kelt levelében* írván: hogy embereit beküldé a portára, s a pasák igyekeznek a szultán kegyelmét megnyerni Maylád számára; biztosították, hogy a mint a szultán visszaérkezik, haza küldi férjét. Ehhez járúlt még Malvezzi János, Ferdinánd konstantinápolyi internunciusának közreműködése is, ki felajánlá Nádasdynak a portán kész szolgálatait, azon jó viszonynál fogva, mely őt Mayláddal összeköté.*
PAULUS JOVIUS: i. m. 524. l.
PRAY: i. m. II. köt. 171. l.
PRAY: u. o. 172. l.
PRAY: u. o. 173. l.
47. MARTINUZZI ALÁIRÁSA.
48. MAYLÁD GÁBOR ALÁIRÁSA.*
Maylád Gábor Augusta 1555. jul 31. Nádasdy Annához. – (Mindezek orsz. levt. Nádasdy levt.)
Frater Györgynek Báthory András útján tett ígérete üres, félrevezetésre számított ígéret vala, ő nem mozdúlt s midőn nyilatkozataiban segélyét ajánlotta, ezzel csak újabb hálót szőtt Maylád kiszabadulása ellen. Kendy Ferencz, egykori liga-társa, Nádasdyt felszólítja ez ügyben a találkozásra Frater Györgygyel, s az összejövetelt Deézsen vagy Ujvárban ajánlja megtartani.* Ezen terv nem a Kendy Ferenczé volt, hanem a váradi püspöké, mert erre négy nappal maga Frater György levélileg felszólítá Nádasdyt.*
PRAY: i. m. II. köt. 182. l.
U. a. u. o. 183. l.
49. BÁTHORY ANDRÁS ALÁIRÁSA.*
Báthory András. 1548. máj. 3. (Forgács cs. lvt.)
Dőre hiúság, meddő kísérlet volt Maylád kiszabadításán dolgozni; Frater lerontotta az egyengetett útat, meghiúsítá Mircse havasalföldi vajda közreműködését, ellensúlyozta Malvezzi lépéseit. S most is, míg Nádasdyt találkozóra Erdélybe hívta a kiszabadítás ügyét megbeszélendők, azalatt elkövetett mindent, hogy rablánczait amaz tovább is csörgesse; azért hívta magához Nádasdyt is, hogy kivegye tőle miképen s ki által gondolja sógora megszabadítását eszközölni, hogy annál biztosabban megronthassa terveit, a mint már két ízben majdnem biztos szabadúlását meggátolta. Frater György ezen ellenséges indulatát Nádasdy Egerben kelt levele által Ferdinánd királynak tudtára is adta.* Még csak a franczia királyba, annak követébe, Iwybe, és Mircse havasalföldi vajdába vetette reménységét, minthogy Iwy csakugyan magával hozta Konstantinápolyba a szultánhoz intézett pártoló levelet, Mircse pedig ajánlatot tett Mayládért, ha rabságából elbocsátják, kezességet vállalni, s ez ügyben Szabó Pétert Mircséhez küldötte, hogy a kezeslevelet tőle megkapván, azt a portán benyujthassa.* A franczia udvar közbenjárását Nádasdy Tamás folyton ébren tartá, s onnét kedvező ígéretet kapott. A közbenjárás valóban meg is történt, minthogy Maylád sógorát arról értesíti, hogy sikerűlni fog kiszabadítása, s a Literáti János által hozzá intézett leveleket megkapta, s azokat a franczia orátor helytartójának kezeihez juttatta, a ki, a mint elolvasá azokat, nagyon megörűlt, mondván, ha a franczia király az ügyet magáévá tette, közbenjárását kétségtelenűl érvényesíteni is fogja.* A konstantinápolyi pasa és Junus dragomán voltak a portán kiszabadításának főintézői, kik azon dolgoztak, hogy ideiglenesen a franczia orátor helytartójának kezébe adassék, míg végképen megszabadulna, megrongált egészségét orvosi szerekkel kényelmesebben helyreállítandó.*
U. a. u. o. 185. l.
U. a. u. o. 208. l.
Maylad 1549. apr. 26-iki levele.
U. a. u. o. 187. l.
A rabság nyomorában elcsenevészett Maylád szervezete ekkor már hanyatlásnak indúlt. A küzdelem, melylyel betegségét le akarta győzni, a váltakozó remény és aggodalom szabadsága elérésében, kedélyét, lelkületét folytonos hullámzásban tartották, s csak súlyosbíták szenvedéseit. Az idő kereke forgott, s Maylád István rablánczaitól nem szabadúlhatott. Nem szabadúlhatott, mert a boszú kielégítésének édes érzete gondoskodott róla, hogy börtöne zárva maradjon.
Nehéz beteggé vált, súlyos baj törte meg testét, olyannyira, hogy már családját sem értesítheté állapotáról; s csak Mikulich Miklós váradi jegyző írta meg Nádasdynak egészsége aggasztó hanyatlását.* Tíz évi rabság, aggodalom, hányattatás, remény, csüggedés, rohamos pusztítással dúlták föl szervezetét, s november közepe felé szélhűdés érte a szenvedőt.* Neje kapjta az első hírt férje haláláról,* de Nádasdy már előbb megtudta Somlyai Báthory Andrástól, a ki február 26-ról Váradon kelt levelében értesíté, hogy az nap hozták Drinápolyból a franczia király orátorának káplányától, Ferencz paptól, a levelet, melyben tudatja vele, hogy Maylád István a karácsony előtt való héten 1550-ben elhalálozott.
U. a. u. o.
U. a. u. o. 251. l. *) jegyzet
KÁROLYI ÁRPÁD és SZALAY JÓZSEF: i. m. 149. l.
A tragédia befejezést nyert.
Egy kis hant eltakarta szenvedélyeit, hiúságát, nagyravágyását. Míg Erdélynek egy eszmét teremtett, s azért vérezett, csörgeté tíz éven át rablánczait sötét börtönök bűzhödt levegőjében: kiszenvedett teste nem vegyűlhetett a haza porával. Idegen föld ismeretlen zugában alussza örök álmait.
* * *
Maylád István kiolthatatlan nagyravágyása mindinkább előre hajtá végzetéhez; sem a tapasztalt gyakori csalódás, sem terveinek sikertelensége útjáról el nem tántoríthatták. A hányszor földre sujtá sorsa, megújult erővel Anteusként ismét fölemelkedett, hogy folytatva cselszövényeit, diadalra jusson, s bármi áron a helyzet urává legyen.
De ha tekintjük a tényezőket, melyek szereplésének rúgói valának, föltaláljuk benne mindazon tulajdonokat, melyek által hívatott vala korának egyik vezérférfiává lenni. Éles esze, vitéz bátorsága, katonai tehetsége, társadalmi állása, népszerűsége, családi összeköttetése eléggé indokolják, mint kiváló jelenségnek politikai szereplését. Azonban elveinek ingadozása, politikai kétszínűsége egyéni ambitiójának oly lökést adott, mely mostoha sorsának fatumává lőn, s a történelem sötét foltként ütötte homlokára a honárulás bélyegét. Míg ha a törvények keretén belül fejti ki tetterejét s az országos mozgalomnak reformtörekvéseit a haza megmentésére összpontosítja; s a török és német igából való szabadulás eszméjét, Erdély elválásának kérdését nem alacsonyítja le nagysága hiúságáig, nem süti reá a személyes pártütés bélyegét, hosszasan szolgálhatta volna hazáját. Maylád István kortársai között a politikai történelmi szereplés minden föltételével bírt, korának legnagyobb embereit, politikai, katonai, egyházi, államférfiait látjuk mellette barátokul, ellene ellenségekül sorakozni. De Maylád István sem tapasztalatainál, sem a beállott helyzetnél fogva nem lehetett más, mint a minővé vált szerepkörének végszakában: ingatag politikai jellem, és pártütő. Arra növelte őt a korszellem, arra a saját és kortársainak kislelkű felfogása a közérdeknek, azzá az önzés óriássá növelése, a párttusák lelket jellemet elölő harcza.
50. JÁNOS KIRÁLY ÉRME.*
János király. Segesvár, 1538. jul. 23
