VII.
VII.
A lázadás fejleményei. János király halála. Fráter György működése Maylád megbuktatásán. János Zsigmond. Erdély separatiójának előjátéka. Szinan csausz Erdélyben. A berethalmi gyűlés. Verancsics. A nagysinki gyűlés. A tordai gyűlés.
Budáról János király már betegen indúlt hadaival Erdélybe a vajdák megfenyítésére. A tordai gyűlésről Gyulafejérvárra ment udvarával, hol junius elején betegsége mindig nagyobb súlylyal nehezedett vállaira. A szélhűdés, mely őt még májusban érte, aggasztó jelenségeket tüntetett föl a király lankadó erejében, s rosszabbra fordúlván baja, orvosai tanácsára julius 10-én átköltözött Szászsebesre; de az utazás fáradalma még inkább növelte beteges állapotát. Zápolya János megbarátkozott a halál gondolatával, s midőn hű emberei körében végintézkedéseiről tanácskoznék, az elalvó életláng benne még egyszer örömfényre lobbant, a mint hírűl hozták neki Budáról, hogy neje egy fiúgyermeknek adott életet; de már csak nehány rövid napig élvezheté az apai örömöket. Fiának és nejének gyámjául Frater Györgyöt és Petrovich Pétert kinevezvén, kilencz napi haláltusa után, julius 22-én az örök létbe átszenderűlt.
Frater György hatalma és befolyása a közügyek vezetésére, az elhalt János király rendelkezése által még inkább növekedvén, a vajdára nézve veszélyesebbé vált, mit rövid időn éreznie kellett ugyan, de az már csak nehezíté, s nem változtathatá meg Maylád fondorlatai további menetét.
A kincstartó tapasztalván ugyan is Török Bálint erélytelenségét Fogaras ostromzárolásánál, ezt a vár nyomatékosabb vívására utasította. Intézkedett egyszersmind, hogy Maylád István Fogaras várából kint levő többi társaival ne közlekedhessék, de mindenek fölött úgy rendelkezett, hogy Zápolya halálát legalább egyhamar a vajda meg ne tudja. A mindenható minister ezen szigorú rendszabályok alkalmazásával már elkésett: Török Bálintnak elébbeni hiányos zárolása alkalmat nyujtott a vajdának, barátaival az érintkezést fentartani, s az összeköttetést Ferdinánddal és magyarországi barátaival ápolni.
Minő terjedelmmel bírt a neve alatt szított pártütés, s mik voltak a vajda nagyralátó czéljai, ezt kezdetben saját érdektársai sem tudták. Szétágazott az a Királyhágón innen és túl az ország minden részében, s kiváltképen nyilvánúlt azon méltatlankodásban, melylyel a vajdának Fogarasban lett ostromzárolását fogadták, s őt még Zápolya János életében az alól fölmenteni iparkodtak. Ezen körűlménye utalta Mayládot az ostrom ellen való kitartásra; ezen felül jogosan táplálhatta reményét Ferdinánd segélyezésében, minthogy erre nézve Nádasdy Tamás által néki határozott ígéretet tett.* Magyarországi barátai Ferdinándot folytonosan nógatták az ígért segély elküldésére; ígéreteit újabbi igéretekkel megtoldotta ugyan, de semmiben sem foganatosítá biztató szavait. S midőn az országtól távol tartózkodott, a vajda társai Anna királynéhoz is fordúltak,* s ez, Mayládnak azon jelentése után, melyet a marosvásárhelyi és tordai gyűlésről írt,* Erdődy Mihályt János királyhoz küldé levelével, melyben felszólítja a fejedelmet, hogy a vajdákat hagyja nyugton; mert ő – írja a királyné – Mayládnak magyarországi barátait, kik segélycsapatokkal az ostrom alól fölmenteni akarják, nem lesz képes szándékaiktól visszatartani. Scepper, a ki ugyanakkor Erdélyben volt, Erdődy Mihálytól csakugyan megtudta, hogy a mozgalom a Királyhágón innen nagy hullámokat ver; Perényi s mások zokon veszik Zápolyától Fogaras vívatását, s ez nagy elégedetlenséget szülvén, elhatározták, az ostromlást tovább közönyösen nem nézni. Széltében, hosszában elterjedt a hír Erdélyben Balassa Zsigmond készülődéseiről is, ki összes birtokait eladta volna, hogy a vajda felszabadítására hadakat gyűjthessen.* Ezen állapotok Frater Györgyöt és kormánytársait János király halála után oda terelték, hogy Mayládot a cselekvés színteréről lehetőleg leszorítsák; vagy pedig a legszélsőbb engedmények árán Izabella, az özvegy királyné, és fia János Zsigmond részére megnyerjék. A vajda megnyerésének indoka nem abban sarkallott a csecsemő János Zsigmond gyámjánál, hogy benne talán támaszt nyerjen a kisded igényeinek érvényesítésében, mert ez esetben a vajdának ismét oly szerepkört kell vala betöltenie, a mely a kincstartónak sok tekintetben kényelmetlen leendett, s a kormányzás hatalmát meg kellett volna osztania esküdt ellenségével; hanem azon vezérelvet követte, hogy a vajda lekenyerezésével meggátolja Ferdinánd törekvéseit, s megfoszsza őt legerősebb támaszától.
TOPPELTINUS: i. m. 183. l.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 140. l. HATVANI M.: i. m. II. köt. 82. l.
FRAKNÓI VILM.: i. m. II. köt. 156. l.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 159. l.; KATONA: i. m. XX. köt. 1418. l.; SZILÁGYI SÁNDOR: i. m. I. köt. 4. l.
36. NÁDASDY TAMÁS ALÁIRÁSA.*
Nádasdy Tamás. Nyitra, 1543. apr. 22. (Soós család levéltára.)
A kincstartó ez alkalommal is össze tudta kötni az állami kormányzás és János Zsigmond érdekeit a magánérdekeinek hozandó áldozattal, midőn egy csapással Mayládot kiegyeztetni, de egyúttal sújtani is megkisérlette. Kiküldötte Telegdy Mihályt Mayláddal alkudozni, de a megbízatás vajmi balúl ütött ki, mert Telegdy alig hogy a vajdával érintkezésbe lépett, végképen átpártolt hozzá; Frater Györgynek tehát nem maradt más hátra, mint Fogarast tovább is ostromzár alatt tartni. Volt azonban még egy más módja is a ministernek Maylád ellentállását megtörni. Ez abban állott, hogy társait és barátait tőle elidegenítse, és befolyása alól lehetőleg kivonja. Tudta pedig Frater György, hogy Maylád Radul havas alföldi vajdában igen bízik, s barátságban élnek egymással, legelsőben is ezen viszony megszakításán dolgozott, s ígéretet tétetett Radulnak, ha a vajda ellen őt kellően segélyezi, és János Zsigmond érdekeit védelmezendi, Borbereket és Vinczet neki visszaadja.* E mellett a minister elhatározta Szulejmántól segdécsapatokat kérni.*
KOVACHICH: Script. min. I. köt. 59. l.; HORVÁTH MIH.: i. m. III. köt. 131. l.
KOVACHICH: i. m. I. köt. 55. l.; VERANCHICH: i. m.VI. köt. 118. l.
Mindez azonban, nem vezetett czélhoz. A mint sikertelen maradt az alkudozás,* úgy hiúsúlt meg Fogaras ostromlása is. Mert míg a vajda az ostromzár alatt párthíveket szerzett Ferdinándnak, azon közben a magyarországi urak egri tanácskozásukban, a többek között Perényi, Frangepán, Bebek Ferencz, Balassa Zsigmond és Menyhért határozottan kívánták Fogaras ostromának azonnali beszüntetését,* ehhez járúlván még Perényi hadkészűlete a vajda felszabadítására.* Aztán midőn Frater György tanácsosai látván a vészes felhőt, mely Erdély felé vonúlt, oda nyilatkoztak, hogy a további ostrommal föl kell hagyni,* nem maradt egyéb választás, mint a hadművelet beszűntetése. Fogaras elől az ostromló sereget a kincstartó elparancsolta.* Maylád ismét szabaddá lett. Frater György János király holt tetemeivel Magyarországba jövén, az erdélyi ügyek vezetését Bornemissza Boldizsár főkapitányra bízta.*
VERANCHICH: u. o. 135. l.
KATONA: i. m. XX. köt. 1401. l.
HORVÁTH M.: u. o.; VERANCHICH: u.o. 140. l.
U. a. u. o.
U. a. u. o. 138. l.; SZILÁGYI SÁNDOR: i. m. I. köt. 8. l.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 123. l.; HORVÁTH MIH.: i. m. III. köt. 132. l.
37. BALASSA MENYHÉRT ALÁIRÁSA.*
Balassa Menyhért. 1553. (Balassa család lvt.)
A vajda kitartó daczolása, a magyar urak hangulata Maylád mellett, Ferdinánd párthíveinek növekedő tevékenysége veszélyeztetni kezdé az özvegy Izabella és fia érdekeit. Ezen körűlmény a kormányzót és társait azon határozott lépésre sarkalta, hogy a fényes portára menendő követség minden halogatás nélkül azonnal útra keljen. Verbőczy István és Eszéki János pécsi püspök el is indulának a kincstartó azon külön utasításával, hogy a porta iránti elhanyagolt kötelességek késedelmes teljesítését a szultán előtt Maylád Istvánra hárítsák, kinek pártütő lázadása miatt János királynak minden más gondját félre kellett tennie.* Mintegy ösztönszerűleg érezé a vajda, hogy Frater György most sem szalasztja el az alkalmat a fényes portán ellene vádaskodni, okulva tehát terveinek annyiszor történt meghiúsulásán, titokban szintén követeket küldött Szulejmánhoz, a kincstartó ármányát és működését szemmel tartandók. Követei által Szulejmánnál kétségbe vonta, hogy János király özvegyének törvényes szülött fiúgyermeke volna. Előadatá a nagyúrnak, a végtelen üldöztetést, mit a kincstartótól szenvednie kell azért, mert Erdélyt a szultán hűségében megtartani igyekezik, kéri végre, adná neki az országot, biztosítván, hogy kevés vártatva egész Magyarországot hatalma alá vezetendi.*
KOVACHICH: i. m. I. köt. 54. l.
BETHLEN FARKAS: i. m. III. köt. 188. l.; VERANCHICH: i. m. VI. köt. 151. és 156. ll.
Az ostromló hadak alig távoznának Fogaras alól, a fellélekzett vajda kettőzött tevékenységgel lépett a küzdhomokra, s nem adta fel a reményt, hogy a diadal koszorúját homloka köré fűzi. De ezt csak egy úton, a Ferdinándhoz való pártolás útján érhette el. Ennek indító oka ha egyrészt abban állott is, hogy az özvegy Izabella és János Zsigmond körében ambitiójának megfelelő szerepkörre nem találhatott, s arra már múltja sem jogosíthatá fel; másrészt és kiváltképen az indította, hogy Frater György és ő egymás mellett sehogy sem férhetének meg. Erre utalta őt különben az is, hogy sajátképen Zápolyának híve soha sem volt. Izabella körében a lehetőség látszata is hiányzott tervei kivihetőségének; míg ellenben Ferdinándhoz való hajlamai feljogosíthatták szilárdabb talajt keresni czélzatainak. Ehhez járúlt még Nádasdy Tamáshoz való viszonya, amely összeköttetéssel kétszínű politikáját eddig is takargatta.
A mély gondolkozás, az érett fontolgatás higgadtságával ismeré fel Maylád a helyzet nyújtotta viszonyokat. Ő mindig befolyásolta az erdélyi három nemzetet, népszerűségével, ékesszólási tehetségével bele vonta azokat működése hálójába, s e czélból saját érdekeit a közérdekkel összekötve, actióját az országgyűlés színterére tette át. Ez azonban nem csekély feladat volt, mert habár az akkori állami és társadalmi viszonyok között a pártszerzésre az önző czélok kivitelében a legsikeresebb eszköz az országos vagy a részgyűlés volt, ott az actiónak csak a formája adatott meg, lényegét azonban az országgyűlésen kívűl kellett mintegy előteremteni, a mit pedig csak határozott tehetséggel, befolyásos állással, népszerűséggel és gazdagsággal volt elérhető. Maylád e tekintetben bírt személyes tulajdonságokkal, ezenfölül tudta Frater György iránt az ellenséges indúlatot szitani, Balassa Imre vajda társában pedig oly bábbal rendelkezett, kivel nem volt nehéz országgyűléseket tartani, ott a hol, s akkor, a mikor neki tetszett, mert az országgyűlés összehívási jogát immár a vajdák gyakorolták. Az országgyűlések jogos hatásköre Erdélyben nem vala nagy, de a leírt politikai viszonyok között azok souverain jogokat kezdének gyakorolni, kiterjesztetvén hatáskörüket az adó- s katona-kivetésre, s a törvényhozásra.*
SZILÁGYI SÁNDOR: i. m. I. köt. 7. l.
38. BRANYICSKA, MARTINUZZI LAKHELYE.
Maylád István előkészítve a talajt, a kedélyeket, az erdélyieknek az 1540-ik évi augustus 29-ére Segesvárra országgyűlést hirdetett.* Óvatos föllépésével az országgyűlésen számosan megjelentek nagy részét megnyerte,* s jövő működésének szilárdabb alapot óhajtván szerezni, a rendek végzéseit négy irányba terelte: a vajda hatalmi körét tágította, saját állásának törvényes alakot adott, Frater Györgynek és kormánytársának intézkedéseit megsemmisítette, s végre János Zsigmondhoz való hűségének látszatát fentartotta. A segesvári gyűlés intézkedései kedvezők valának a vajda terveinek, mert a többi végzések között a gyűlés Maylád Istvánt és Balassa Imrét országos főkapitányokká választotta,* szemben Báthory Boldizsárral, kit Frater György és kormánytársai mindjárt Zápolya János halála után tettek azzá.
BETHLEN FARKAS: i. m. III. köt. 346. l.; VERANCHICH: i. m. VI. köt. 144. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 560. l.; ENGEL: i. m. IV. köt. 70. l.; SZALAY: i. m. IV. köt. 201. l.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 144. l.
BETHLEN FARKAS: i. m. I. köt. 346. l.
Erdély separatiójának előjátéka ezzel be volt fejezve. A segesvári gyűlés oly souverain jogokat gyakorolt, melyek nem alapúltak törvényen, melyek a törvényes állapotokat ignorálták. S habár a vajda a gyűlés intézkedéseit saját czéljai érdekében terelte ezen irányba, mégis csak ő volt az, ki a későbbi különválás útjait egyengetve, annak első lökést adott.
A vajda felruházva az országos főkapitányi tiszttel, megjöttnek hitte az időt, hogy Izabella iránt játszott szerepét a maga valóságában mutathassa fölt. Társaival és pártjával együtt a segesvári végzéseket csak annyiban tisztelték, a mennyiben az saját személyüket érinté, és tervük kivitelének hatályos nyomatékot adhatott. A mint tehát a segesvári gyűlés eloszlott, legelsőben is a megszavazott hadi erőt követelték be,* s míg társa, Vécset, Almást, Diódot zárolta körül, ő maga Görgényt fogta ostrom alá;* János Zsigmond híveit üldözték, a hadképeseket magukhoz toborzották Tomory jószágait harácsra bocsátva, hozzáfogtak Erdély meghódoltatásához. A pártütésnek valódi jellege, az előidézett fejetlenség, a törvénytelen állapotok jelenségeiben kezdett kidomborodni, s beállottak a vajda konstantinápolyi követküldésének eredményei, mit Kucsug Bali bég Maylád iránti barátságos hajlamainál fogva nagyban elősegített. Sikerűlt ugyanis a vajdának követei által Szulejmánnál kétséget ébresztenie az iránt, ha vajjon csakugyan van-e az elhalt Zápolya Jánosnak fiú-örököse?* A fényes portán nem adtak ugyan hitelt a vajda szavainak, de a gyanú, melyet támasztott elég volt arra, hogy terveinek előnyöket nyújtson, s bárha ezen előnyöket teljesen nem aknázhatta ki, minthogy pártjának főbb emberei, váraikat elvesztvén,* erőben megfogytak; de gyanút keltvén a portán, s ez által időt nyervén, olyan engedményeket biztosított magának, a melyek nagyravágyó terveinek kivitelét a siker reményével kecsegtethették.
SZILÁGYI SÁNDOR: i. m. I. köt. 10. és 42. l. II. okm.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 147. l.;
VERANCHICH: u. o. 151. l.; HORVÁTH MIH.: i. m. III. köt. 134. l.; SZALAY LÁSZLÓ: i. m. IV. köt. 301. l.
SZILÁGYI S.: u. o. 7. l.
39. AZ ISPOTÁLY TEMPLOM SEGESVÁROTT.
Szulejmán ugyanis meggyőződést szerzendő arról, ha vajon az elhalt János király után maradt-e fiú-gyermek? Szinán csauzt Erdélybe küldötte, egy másikat pedig Budára az özvegy királynéhoz menesztett.* A mint Szinán megérkezett, Maylád azonnal érintkezésbe lépett vele, s megtudván tőle küldetésének czélját, a rendeket nagy sebbel-lobbal 1540-ik évi september 21-én Berethalomra gyűlésre hívta, a porta követét meghallgatandók.* Szinán az összegyűlt rendek előtt kijelenté: hogy miután Szulejmán Erdélyt fegyveres erővel meghódítá, az erdélyiek az ő rabszolgái, s nagyúri jogánál fogva az ország kormányzását Maylád Istvánnak adományozza, s esküszik az élő istenre, őseire, utódaira, a kardra, kenyérre és sóra, hogy az erdélyiek jogait, szabadságait fentartandja. Megparancsolja továbbá az erdélyieknek Maylád István vajdájuknak engedelmeskedni; Maylád Istvánnak pedig meghagyja, hogy a ki a szultán, és az ő parancsait nem fogadná, azt tűzzel-vassal pusztítsa el, s ily esetekben a két oláh vajda és a ruméliai szandzsákbégek segélyére leendenek.*
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 151. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 561. l.; SZILÁGYI S.: i. m. I. köt. II. l.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 153. l.; ENGEL: i. m. IV. köt. 70. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 561. l.; SZILÁGYI S.: i. m. I. köt. 12. l.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 153. l.; ENGEL: IV. köt. 70. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 562. l.
40. IZABELLA KIRÁLYNÉ ALÁIRÁSA.*
Izabella királyné, Fejérvár. 1542. aug. 4.
Vajon Szinánnak eme kijelentésére minő indító okai voltak? ezen igen érdekes történeti kérdés nincsen megoldva. A portától kapott megbízásának felelt-e meg? vagy nem ismerve nyilatkozatainak horderejét, a vajda által vezetetett félre, s meghatalmazásán túlterjeszkedve a lázadókat támogatta; vagy pedig öntudatosan idézett elő olyan állapotokat, a melyek mind Ferdinándra mind Izabellára nézve nyomasztók valának? Az események egybevetése a történetírót a combinátiók tág mezejére vezeti, de a positivitás minden irányban hiányzik. Mi azt hiszszük, hogy Szinán csauz berethalmi nyilatkozata a vajda mesterkedésének, a csauz lekenyerezésének, félrevezetésének következtében történt. Mert Szinán eljárása homlokegyenest ellenkezik az Izabellához Budára küldött csauz nyilatkozatával, a ki a csecsemő János Zsigmond fejére tevén kezét, Szulejmán nevében esküdött, hogy a gyermek lesz Magyarország uralkodója.* Nem lehetetlen azonban, hogy ezen eljárása a portának diplomacziai fogás volt, melylyel Ferdinánd, Izabella és Maylád reményeit féken tarthatá.
FESSLER u. o. 563. l.; SZALAY: i. m. IV. köt. 301. l.
De bármi okból indúlt ki Szinán, Mayládot a szultán nevében Erdély vajdájává, kormányzójává nyilvánítani, a berethalmi gyűlésen jelent volt rendek bámuló meglepetéssel hallgatták; s daczára annak, hogy Kendy Ferencz, Mikola László, Gergely Máron hévvel sürgették a rendeket Mayládnak fejedelemmé választását azonnal foganatosítani:* a különválás eszméje még nem érett meg annyira, hogy azt a rögtönzés percznyi munkájával keresztül lehetett volna vinni. A rendek nem ismervén Izabella ügyeinek állását Magyarországon, alkudozásokba bocsátkoztak a csauzzal és Mayláddal. Ennek eredménye azon megállapodás, hogy a fejedelem választására nézve csak öt hónap múlva adnak választ a fényes portának.* Elhatároztatott továbbá, hogy ezen rendelkezés bejelentésére a csauzzal Vessződy Lázárt küldik a fényes portára, a ki gazdag ajándékokkal volt egyúttal fölszerelendő.* A követség megválasztásának czéljából a rendek 1540-ik évi october 18-ik napjára Székelyvásárhelyre kitűzték az országgyűlés megtartását.*
SZILÁGYI S.: i. m. I. köt. 12. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 562. l.
ENGEL: i. m. u. o. 70. l.; SZILÁGYI S.: u. o. 13. l.; FESSLER: u. o. 562. l.
SZILÁGYI S.: u. o. FESSLER: u. o. 562. l.
SZILÁGYI S.: u. o. 14. és 16. lapon VI. sz. okm.
A berethalmi gyűlés ezen végzése Mayládra nézve kudarcz volt, s nem sok reménynel kecsegtette őt a fejedelmi szék elfoglalására. Ezen körűlmény oly térre terelte, melyen czéljának elérését könnyebben vélte kivihetőnek, mint az eddig követett úton. A szalmaszál, melyhez reményét kötötte, a Ferdinánd és Zápolya János között kötött békeszerződés volt. De Maylád hígvelejű vajda társára Balassa Imrére támaszkodva s vele egyetértve, közösen a berethalmi gyűlés után Ferdinándhoz követeket indítottak, attól sereget és ágyúkat kérve, hűséget fogadának neki. Ezen tervnek megnyerék még Gerendy Miklóst, a Ferdinánd által kinevezett erdélyi püspököt, Szalay Jánost és Nádasdy Tamást.*
SZILÁGYI S.: u. o. 14. és 48. l. VIII. okm.
Rosszúl számított Maylád István, midőn Balassa Imrében bízott, mert az, a ki János király ostroma által elveszté Almást, Létát, Diódot, s míg Maylád Fogarastt ellentállt Török Bálint hadainak, meghunyászkodva, Zápolyától kegyelmet kért, a ki csak imént ajánlotta hűségét Ferdinándnak: most, míg mindkettejök követsége a királynál járt, cserben hagyta Ferdinándot és vajda társát is, és János Zsigmond pártjára tért. Ezt még azzal is tetézte, hogy Fels Lénárd és Ferdinánd előtt folyton gyanúsítá Mayládot,* s végre egy Bornemissza Boldizsárral Ofenbányán kötött alku szerint kötelezte magát, ha vajda társa netalán Szász-Sebest ostromolná, azt haddal megtámadni.*
SZILÁGYI S.: Nádasdy Tamás elős követsége Erdélyben 25, 28 és 32. l.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 163. l.; FESSLER: i. m. VI. k. 564. l.; ENGEL: i. m. IV. köt. 70. l.
Az indok, mely Balassát ezen perfid eljárásra bírta nem azon meghasonlás volt, mi kettejök között Frater György idézett elő, nem is azon tudat, hogy őt Maylád eszközűl használja, hanem birtokainak elvesztése fölötti kesergése, minthogy azt Zápolya a tordai gyűlés végzése alapján lefoglaltata. Világosan kiderűl ez abból, hogy Bornemissza jószágainak visszaadását ígérte neki, ha Maylád István ellen fegyveres haddal lép fel.*
VERANCHICH: u. o. 162.
Hogy a viszály Maylád és Balassa között beállott, abban nem csekély része volt Veráncznak is.*
U. a. u. o. 162. l. Hogy arra minő nagy súlyt fektettek, ezt maga Vernácz is jelzi a testvéréhez írott levelében, melyben nagy megelégedéssel tudatja vele, hogy Bornemisszának sikerűlt Mayládtól Balassát elidegeníteni.
Maylád István separatistikus intenitóinak keresztűlvitelén Balassa elpártolása valóban nagy csorbát ütött, s ez kivált két irányban lett nagyon érezhetővé a vajdára nézve, az egyik irányban csonkítá hatalmát, mert a kettejök között megosztott hivatalos hatáskör kormányzati szempontból egymás intézkedéseit ellensúlyozhatta, az egyiknek foganatba vett intézkedéseit a másik teljesen leronthatá; a másik irányban befolyását szűkebb határokra szabta, mert Balassa, a Maylád személye köré gyűlt három nemzetnek nagyrészét magával húzta, a főurak közül többen, és a székelyek egy része is elpártolt tőle.*
SZILÁGYI S.: Erdélyi orsz. emlék. I. köt. 14. és 53. ll. IX. okm.
41. VERANCHICH ANTAL.*
Verancsics Antalt a Martinus Rota által készített rézmetszet után adjuk, mely az orsz. képtár tuladjona.
Ezen változott viszonyok között a vajda fontolóra vette ügyének állását, mérlegelte befolyását, s midőn látta, hogy a mérleg serpenyője Balassa felé billen, terveit keresztűl nem viheti: a Székelyvásárhelyre octóber 18-ára hirdetett gyűlést elhalaszotta addig, míg követei Ferdinándtól visszatérnek.* E közben a két vajda követei nem jártak eredménytelenűl Ferdinándnál. A hűségi ajánlat kedvező időpontban tétetett, minthogy Ferdinánd Izabella ellen hadjáratra készülvén, nyomatékos súlylyal bírt reá nézve, Erdélyben a zavarokat növelni. A király alig indítá meg hadjáratát Nádasdy Tamást, Horváth Gáspárt és Balassa Zsigmondot oly üzenettel küldé Mayládhoz és Balassához, hogy ha biztosítást nyer hűségükről, még az általok kért segélynél is többet adand nekik.*
FESSLER: i. m. VI. köt. 564. l.; SZILÁGYI S.: i. m. I. köt. 15. l. és I) megjegyzés és 47. l. VI. okm.
SZILÁGYI S.: u. o. I. köt. 15. és 48. l. VIII. okm.; FESSLER: i. m. VI. köt. 568. l.
41. NAGY-SZEBEN: HALLER BÁSTYA.
Mialatt a király üzenetét küldöttei meghozták, a mint már előbb említettük, Balassa Imre titokban átpártolt Izabellához, a szebeniek pedig értesítették Ferdinándot Maylád separatistikus törekvéséről, s különösen hangsúlyozták azon fondorlatait, melyekkel magát a porta támogatásával Erdély fejedelmévé akarta választani. Ferdinánd bízva küldötteinek sikeres eljárásában, a szebenieknek egész nyugodtsággal válaszolá, hogy Mayládot párthívei közé számítja, s kételyének adott kifejezést azon hírek fölött, melyek a fejedelemség után való kapkodását jeleznék.*
BETHLEN FARKAS: i. m. II. köt. 338. l.; EDER: Simigianus, I. köt. 211. l. 7. jegyzet.
Erre a vajda cselekvésének megszokott erélyével mozgásba hozta tevékenységét Ferdinánd párthíveinek szaporításában, s a látszat szemfényvesztő mesterségével áltatta Ferdinándot és sógorát Nádasdy Tamást, a kivel ismét gyakori érintkezésbe lépett, s Ferdinánd küldötteinek meghallgatása czéljából az erdélyi rendeket a november 1-én Nagy-Sinken tartandó gyűlésre meghívta.*
SZILÁGYI S.: i. m. I. köt. 16. l. és 54. l. X. okm.
Balassa Imre a nagy-sinki gyűlésre vajda társát már csak színleg követte, titkos működését Ferdinánd ügyében elárulta a szebeniek előtt,* s míg maga a szászokat a király hűségében erősítgeté nyilvánosan, alattomban Izabella pártján dolgozott, s nehány nappal a nagy-sinki gyűlés után nov. 8-án Gyulafejérvárott gyűlést tartott, s onnan a szebenieket követségileg nyíltan felszólítá, János Zsigmond részére állani.* Balassának ezen dolgát, Maylád tudomására hozták Gerendy, Apafy, Kálnay és Nyujthódy, értesítvén őt arról is, hogy a nemesek, a székelyek és szebeniek hívek maradnak Ferdinándhoz.* A vajda azt hitte, hogy ura a helyzetnek, mert még ekkor népszerűségével, befolyásával magához fűzte a szászokat, a székelyek egy részét, s a várak kivételével a déli megyéket is. Bebek megkísérlé a Szebenbe összehívott szászokat Ferdinándtól eltántorítani,* de ez nem sikerűlt neki; sőt Bebek iparkodott még magát Mayládot is megnyerni Izabella pártjának, s e czélból a vajdához intézett levelében meglehetősen sarcasmussal jelezi Ferdinánd vereségét Budánál.* Ezen kísérlete Bebeknek meddő maradt, a vajda visszautasítá, bízván még halványodó szerencse csillagában, Nádasdy Tamás ígéreteiben, és ennélfogva erélyesebb ellentállást fejtett ki, sereget toborzott, s makacsabb harczra készűlt tervei keresztűlvitelére. Nem volt hatása Varancsics működésének még akkor sem, midőn az erdélyiekhez levelet intéz és szemökre hányja, hogy Segesvárott két proscribált egyént: Mayládot és Balassát választották főkapitányúl, kik a jelen sérelmes állapotokat előidézték, és csodálkozását fejezi ki, hogy Maylád zászlaját követik, a ki sajátjából még csak kétszáz lovast sem bír tartani.*
PRAY: Epistol. Proc. II. köt. 88. l.
SZILÁGYI S.: u. m. I. köt. 17. l. és 56. l. XI. okm.
Székely oklvtár, II. köt. 65. l.
SZILÁGYI S.: i. m. I. köt. 17. l. és 54. l. XI. okm.
PRAY: i. m. 93. l.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 163. s követk. lapok.
Kedvezőtlen jelenségek voltak a vajda separatistikus terveinek kivitelére az egymást gyorsan követő részgyűlések; kedvezőtlenűl hatottak Balassának saját kezére folytatott féktelenségei. Mayládnak meg kellett alkudni a körűlményekkel; nem zárhatta le szemeit, látnia kellett a visszás helyzetet, melybe őt Balasssa elidegenedése sodorta. Nádasdy Tamásnak azonban sikerűlt őt reá bírni, hogy Balassával kibéküljön. Ezen kibékülés pedig különösen Ferdinándnak állott érdekében, mert a két vajda kiegyezése által Erdélyben az ő hatalma erősödött. Ezért Ferdinánd levelében a két vajda megbékülése fölött örömének ad kifejezést.* Nádasdy Tamás és Harinay Farkas folytonos unszolására,* a most ecsetelt körűlmények között Maylád végre színt vallott Ferdinánd mellett; de mert ismerte Ferdinánd igéreteinek természetét, a ki vajmi ritkán váltotta be szavát, a hűségi oklevelet visszatartotta mindaddig, míg a Ferdinánd által ígért segély megérkezik.*
SZILÁGYI S.: Nádasdy első követsége Erdélyben, 42–46. l.
U. a. u. o. 8. és 9. ll.
BUCHHOLZ: Ferd. der I. V. köt. 146. l. EDER: Script. Transyl. II. köt. 241. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 573. l.; SZALAY: i. m. IV. köt. 206. l.; SZILÁGYI S.: Erd. orsz. gyűl. eml. I. k. 19. l.
Minő fontos tényezője volt az eseményeknek még akkor is Maylád, a kit János Zsigmond főemberei gyűlöltek, de a kitől féltek is, s a kinek jól ismerték ingadozó politikai jellemét, megvilágítja ama versenygés, melylyel Izabella is, Ferdinánd is egymás elől elhalászni igyekeztek e kitünő eszű, tetterős férfiut, Nem is késett Ferdinánd Nádasdy Tamást és Zalay Jánost munkálkodásokért Maylád megnyerésében jutalmazni, a vajdát pedig újabb adományozásokkal lekenyerezni.* Így vélte Ferdinánd biztosítani magának, hogy nagyratörő czélzataival szakított.*
U. a. u. o. 48. l. XVIII. okm.
U. a. u. o. 17. l.
Balassa fosztogatásai, rablásai nehéz állapotokat teremtettek Erdélyben, a török hadak betöréséről szállongó hírek pedig szükségessé tették a pártharczok lecsendesítését. E czélból a vajdát pártja főbb emberei felszólították, hogy béküljön Bornemisszával ki, s tartson gyűlést. Pártja óhaját Maylád nem utasíthatá vissza, a rendeket 1541-ik évi jan. 1-re Fogarasba összehívta. E gyűlésnek főfeladata lett volna a vajda és Bornemissza között egyezséget létesíteni.* Meg is kísértettek mindent az egyezkedés létrehozásában. A Maylád pártja belátta a dúló polgárháború következményeit, érezte a szerencsétlenséget, mely a török és az oláh hadak betörése által Erdélyre nehezedni készűlt; de a kiegyezés még sem sikerűlt. Az eredménytelenűl eloszlott gyűlés után, a párttusák vészes harcza, a dulakodás, a fejetlenség ismét napirendre kerűltek. Mayládnak ezen makacs elfogúltsága, daczolása párthívenienk megcsappanását eredmányezte. Számosan valának azok, kikben fölébredt a honszeretet, s útját akarván állani a további polgárháborúnak, elhatározták, a vajda ellenére, az ő befolyása nélkül Izabellával s Bornemisszával egyezkedni. A vajdák jogát tehát figyelmen kívül hagyva, Sombor melletti táborukban elhatározták, hogy Tordán január 22-én gyűlést fognak tartani.*
SZILÁGYI S.: Erd. orsz. eml. I. köt. 20. l. és I. számú jegyzet.
SZILÁGYI S.: Erd. orsz. gyűl. eml. I. köt. 20. és 61. l. XIV. okm.
Mi sem volt természetesebb, mint a vajda felindúlása, midőn látnia kellett, hogy párthívei tudtán kívül elhatározták a gyűlés összehívását.
A hatáskörébe tartozó ezen joggyakorlatot saját tekintélyének sérelme nélkül senkinek sem engedheté át, annál kevésbbé most, midőn az ő intelmei daczára, érdekeivel ellenkező irányban, oly országgyűlés összehívását akarták foganatosítani, melyet ő sem elő nem készített, sem annak irányt nem adhatott. Nem engedte meg az országgyűlés összehívását.* Ámde kifeledé számításai sorából a legnagyobb, a legfontosabb tényezőt: a közvéleményt, mely nyilvánulásában ellene már is meghűltnek mutatkozott, s míg Balassa Imre portyázó szágúldozásai tekintélyét csorbíták, azalatt a főurak csoportosúlása híveinek számát alább szállította. A Sombor melletti táborban összegyűlteket a vajda tiltakozása el nem riasztá, s csak annál erélyesebben ragaszkodtak határozatukhoz, s táborukból küldöttséget menesztettek hozzá, inkább követelni, mint kérni a gyűlés egybehívását. Ezen kényszerítő körűlmények között meg kell gondolnia a daczolásából származható következményeket. Végre is kénytelen volt a nyomásnak engedni, s a gyűlés megtartatott.* Tordán február 12-én létesűlt kiegyezés Maylád István országos főkapitány, a gyűlés rendei: Bornemissza Boldizsár, Horváth Ferencz, Horváth Mihály, Literati Péter, Szalánczy János mint Bálványos, Diód, Déva s Küküllő várak kapitányai között; s fegyverszünet köttetvén, elhatároztatott Izabellához követek küldése.*
U. a. u. o. 63. l. XV. okm.
U. a. u. o. 20. l. és 4. jegyzet
U. a. u. o. 21. l.
Daczára annak, hogy a vajda az egyezkedő gyűlést Tordán nem akará megtartani, a tárgyalásokat ott mégis olyképen tudta vezetni, hogy az végeredményében reá nézve előnyöket nyújtott, s Bornemissza kénytelen vala engedményeket tenni, melyek a vajda hatalmi állását megerősítették. Bornemisszát azonban nemcsak a vajda befolyása bírta engedékenységre, ehhez járúltak még Ferdinánd hadkészületeinek szállingozó híre s a török-oláh betörésnek rémes képei. Ez utóbbitól maga Ferdinánd is nem ok nélkül tartott, mert István és Sándor moldvai vajdák megöletése után a vajdaságba ületett Pétert megnyerni Ferdinánd alig reménylette, és sürgetve kéri Mayládot hozzá intézett két levelében: értesítené őt Péter vajda dolgairól, s azon kérdéssel fodúl hozzá: vajjon bízhatik-e a moldvaiban, vagy sem?* A két oldalról készülő támadás előjelei Bornemisszát áldozatokra késztették, míg ellenben Maylád István csak túlköveteléseiből engedett, s Erdély népei sem könnyebbséget, sem törvényes jogállapotot nem nyertek az egyezkedés által, minthogy a békülő felek, a hányan voltak, annyifelé osztották az országot, s az ilynemű egyezkedés által törvényes formába foglalták az erre beállott zsarolást, elnyomást és dulakodást. Ennek alapján a vajda ura lett a tordai és dézsaknai bányáknak egészen, a kolozsi felében maradt kezénél, a szászok és székelyek s egynéhány megye adóját egészen ő szedte, a görgényi adót és bírságokat felében; s végre az egyezkedés értelmében a híveitől elfoglalt jószágok tulajdonosainak újra visszaadandók valának.*
SZILÁGYI S.: Nádasdy első követsége Erdélyben, 50. 51. ll. XX. XXI. okm.
SZILÁGYI S.: Erd. orsz. gyűl. eml. I. köt. 21. l.
Ezzel az erélyes cselekvés eszközei ismét a vajda kezeibe kerűltek. Nem is késett az egyezkedés előnyeit felhasználni szemben a kötött béke azon pontjaival, melyek hiúságát és boszúvágyát ki nem elégítették. A pontozatok közé foglalták Tomory Ferencz jószágainak visszaadását is; az azonban terveivel sehogy sem egyezett meg, hogy Tomory, – a kit árulása miatt halálosan gyűlölt, – tordai birtokán bántatlanúl ülhessen, s elhatározá Tordát, a hol épen az Izabella-pártiak táboroztak, hadaival megtámadni. A gyors meggondolást gyors tett is követte, a megfélemlett táborozók elhagyván a várost, azt Maylád István zsoldosaival elfoglalta.*
U. a. u. o. 22. l.
E katonai csíny elkövetésével ismét az események fölé helyezkedett, s látván azt, hogy tavasz kezdetén a harczi szerencse Ferdinándnak kedvez, s Izabella aggódni kezd ügyének szerencsés kimenetel fölött: a székelyeket és szászokat újolag befolyásolni kezdte, s habár Frater György és Petrovich óvatosságra intették az erdélyieket, felhíván őket a török berohanás elhárítása végett Izabella pártjával tartani:* a felszólítás eredménytelen maradt, mert Maylád István Torda megszállásával a helyzet urává lett; s a mint látta Ferdinánd komoly hadkészületeit Izabella ellen, ő maga is zsoldos csapatokat kezdett toborzani a székelyek között.*
EDER: Simigianus. I. köt. 288. l. 6. jegyzet.
Székely Krónika, 12. l.; SZILÁGI SÁNDOR: i. m. I. köt. 23. l.
Frater György figyelemmel kísérve az erdélyi ügyek irányát, Ferdinánd készülődéseit, a vajda toborzásának czélját, tapasztalá, hogy mind ez János Zsigmond ügyét döntő csapással fenyegeti. Gondot fordított tehát kiváltképen a vajda törekvéseinek élét venni, s orátora által a fényes portának oly értesítéseket adatott, melyek alkalmasak valának Maylád aspiratióit lelohasztani és működését megzavarni. Frater György törekvéseinek jelenségei nem sokáig várattak magukra; mert míg a vajda hadait szaporította, a portától a szultán fermánjával egy csauz érekezett Erdélybe, kinek feladata volt János Zsigmondnak már-már felbillenő mérlegét egyensúlyba hozni. A mint Maylád István hírűl vette a csauz megérkeztét, majus 25-ére Nagy-Selykre gyűlést hirdetett a rendeknek, hol a szultán üzenetét és fermánját a rendek meghallgatandók valának.* A szultán üzenetének fősúlya, a csauz szavainak éle a vajda ellen intéztetett,* az összegyűlt rendeket a János Zsigmondhoz való hűségre intette.
REUSSNER: Epistola Turcica, IX. könyv, 13. l.; Székely krónika, 12. l.
SZALAY LÁSZLÓ: Adalékok, 194. l.; REUSSNER: i. m. 13. l.
A gyűlésen felolvasott fermán csak az első perczben lepte meg a vajdát. Rögtön felismerte benne Frater György kezét, s gyors elhatározással oly irányt adott a tanácskozásnak, hogy kész bizonyos föltételek alatt János Zsigmondnak hűséget fogadni.* A két párt tehát megegyezett abban, hogy a három nemzet Tordán országgyűlést tartson, s bizottság küldetett ki a békepontok elkészítésére.
SZILÁGYI S.: Erd. orsz. gyűl. eml. I. köt. 24. l.
