II. Lajos király születése.
II. Lajos király születése.
MIDŐN Károly király meghalt, ötvennégy éves volt.* Háromszor nősült. Első felesége MÁRIA, II. Kázmér beutheni és tescheni herczeg leánya volt a Piastok sziléziai ágából, kivel 1306-ban kelt össze.* Ezen Mária meghalt Temesvárt, 1317. évi deczember 15-én és eltemettetett Székes-Fehérvárt. Gyermekek nem maradtak utána.* Másodszor 1318-ban nősűlt és elvette BEATRIXet, Luczelburgi (másként Luxemburgi) VII. Henrik római király árváját, János cseh király ifjabb nővérét, kit Königsaalban jegyeztetett el magának 1318 junius 23-án, kedves embere, később sógora Szécsényi Tamás, röviddel utóbb erdélyi vajda által, és vele, miután valószínűleg vasárnap, november 12-én Székes-Fehérvárt megkoronáztatta, azonnal egybe is kelt.
SCHIPA Carlo Martello czímű értekezésében (Napoli, 1890. 61. lap) Károly Martel kalabriai herczeg egybekelését Klemencziával, Habsburgi Rudolf római király leányával 1287-re –, s e szövetségből származott I. Károly magyar király születését 1388-ra teszi; születése napját azonban meghatározni nem tudja.
Az összekelés idejét pontosan meghatározni nem tudjuk. Mária 1306 junius 23-án magát már Isten kegyelméből királynénak és Károly király feleségének czímezi. (Zichy Okmt. I, 112.) Ekkor azonban még hivatalos pecsétje nincs. Úgy hiszem, Károly király egybekelését Máriával 1306. évi husvét utánra helyezhetjük.
Budai Krónika. (PODHRADCZKYnál, 237. l.)
Hanem e, még nem is tizennégy éves gyermek-asszony nem élt egy teljes évig sem, minthogy 1319. évi ugyancsak szent Márton napja körűl meghalt a magzattal együtt, melynek életet adott.*
Königsaaler Geschichtsquellen (LOSERTHnél, 400. 410.), Budai Krón. 238.
3. MÁRIA KIRÁLYNÉ HALÁLA.
Eltemették a váradi székesegyháznak azon oltára elé, melyet a röviddel előbb levert Kopasz nádor sz. Vincze tiszteletére emelt, de Károly király, neje eltakarítása alkalmából, szent Lajos tiszteletére átalakíttatott, meghagyván mindamellett szent Vincze emlékét is, úgy hogy ez oltárnak ezentúl két gondozója volt.*
A váradi kptl. statutumai. (BUNYITAY kiadásában 71. l.)
Özvegy Károly király aztán megint a Piast családban keresett feleséget, és már a következő évben kérte a pápát, mentse föl őt a negyedfokú rokonság akadálya alól, mely szándékolt házasságát gátolhatná. A pápa megadván az engedelmet, 1320 julius 6-án feleségűl vette ERZSÉBETet, Lokietek Ulászló lengyel király húszéves leányát.
4. KÁROLY ERZSÉBETET NŐŰL VESZI.
E harmadik házasságból öt fiú született: az elsőt, ki 1321-ben jött a világra, de egy éves se lett, KÁROLYnak hítták; a második, LÁSZLÓ 1324. évi november 1-én született. A pápa értesűlvén ez eseményről, a titeli prépost és udvari orvos által üdvözölte a szülőket. Hanem e királyfi is, jóllehet már el volt jegyezve János cseh király leányával, Annával, 1329-ben szintén meghalt; eltemették Székes-Fehérvárt.
A harmadik, Lajos, 1326. évi márczius hava 5-én, csütörtöki napon, szent Özséb ünnepén született.
A következő 1327. évi november 30-án, azaz szent András apostol ünnepén ENDRE, 1332. évi augusztus 20-án, úgymint szent István király ünnepén végre ISTVÁN herczeg jött e világra.*
Budai Krón. 239–241. 251. – FEJÉR, CD. VIII/III, 192. – Vesd össze WERTNER: Az Anjouk Genealogiája. (Turul, 1888.)
Lajost atyja nagybátyjáról, II. Károly siciliai király és Árpádházi Mária másodszülött fiáról, Lajos toulousei püspökről, kit az egyház imént (1316 april 7.) emelt szentjei sorába, kinek hazánkban hamar elterjedt tiszteletére Lippán, 1325-ben a szent ferencziek számára templomot épített, nevezte el.
5. LAJOS KIRÁLY SZÜLETÉSE.
Árpádházi Mária, V. István királyunk leánya, azon ritka szerencsében részesűlt, hogy kedves szülötte fiának a szentek lajstromába fölvételét XXII. János pápától érhette meg. A boldog anya még néhány évig élt azután, mígnem 1323. évi márczius 25-én elhúnyt, és ugyancsak a szent ferenczrendi Klarissza-apáczák nápolyi «Santa Maria Donna Regina» templomában eltakaríttatott.
Lajos királyunk is igen szerette szent Ferencz szerzetét. Midőn Aversában súlyos betegen feküdt, mondta János barátnak,* a dubnici krónika írójának: «Isten a tudója, hogy egész lelkem a minorita atyák kezében van. Azért, ha meghalnék; fejemet és szívemet vidd anyámnak, s miután keservesen megsiratott, temesd el Esztergamban a (IV.) Béla király sírja körűl, a boldogságos szűznek szentferencziek templomában, a hol nyugodni szándékozom.»*
Ezen János így nevezi magát: Frater Johannes de Agria, lector ordinis fratrum minorum, confessor (gyóntató) regis Ungarie ac capelle sue predicator. Atyja Pál ispán volt, kinek számára 1359 febr. 10., midőn VI. Incze pápánál mint a királyné követe (ambasiator specialis) működött, kegyeket kér. (Suppl. Innoc. VI. ann. VII. f. 31.)
Dubniczi Krón. (Fontes. domest. III, 159.)
