VI. A főurak Lajos trónraléptekor.
VI. A főurak Lajos trónraléptekor.
A FŐPAPOKNAK az azon korbeli világi főurak nem maradtak mögötte. Röviden sorba kell őket is vennünk, hogy a Lajos király kora történeti tényezőivel megismerkedjünk. A nádor DRUGET VELLERMES (Vilmos) volt. A Drugetek (Drugetti, Druetti) Apuliából jöttek Magyarországba. FÜLÖP követte ide I. Károly királyt, kinek gyermekkorában játszótársa volt. Kivette vitézi részét az oligarchák ellen viselt harczokban, főleg Rozgonynál, amiért Szepes és Abauj vármegyék ispánjából már 1321-ben nádorrá lett, és Debreczeni Dózsának közbeeső, rövid nádorsága után 1327-ig az maradt. Fölváltotta őt testvére, DRUGET JÁNOS egyuttal Somogy, Tolna, Bács, Fehér, Zemplén és Ung vármegyék ispánja. Ennek fia VELLERMES, ki Lajos király koronázásakor még díszszel viselte méltóságát, röviddel utóbb azonban már csak özvegyével találkozunk, kit FEULIE Vagy FOLLIA Máriának neveznek az okiratok.*
Suppl. Clem. VI. a. IV, p. I f. 746. «Nobilis et potens domina Maria Feulie magna comitissa et uxor quondam regni Hungarie comitis palatini.» Potensnek méltán nevezték, mert férje nyolcz váron és uradalmon kívül roppant sok drágaságot hagyott reá.
János másik fiának, MIKLÓSnak, Lajos király nevelőjének, utóbb udvari bírájának ágazata, a gereni, alig élt egy századig, míg a harmadik testvérének, JÁNOSnak ivadéka, a Homonnaiak a XVII. század végeig virágoztak.
Druget Vellermes utódja a nádori méltóságban GELETFIA MIKLÓS, Bajmócz ura lett, ki testvérével Jánossal, a turóczi főispánnal már Károly király korában előkelő szerepet játszott. Harmadik testvérjök alighanem Thuróczi Pál, kinek Lajos király a turóczmegyei Szamócza vagy Szárcsafalvát adta. Miklós nádor 1342. évi szeptembertől 1356 elejéig jelesen vitte a nádorságot. Fiai közől János előbb lékai várnagy, aztán a székelyek ispánja, Domokos honti, András nógrádi főispán, László pedig pap, ki Rómában tanúlt és a baccalaureatus mellett hamar fölvitte a császmai prépostságra, utóbb a veszprémi püspökségre. A Geletfiak családja a XVI. században még élt.*
FEJÉR, CD. IX/I, 291. 774. IX/II, 67 298. – TKALČIĆ, Monum. cittis, I, 169. 222. – Sztáray Oklt. I, 296. – KUBINYI. M. Tört. Eml. II, 207. – Suppl. Clem. VI. a. 1. jegyz. – Van-e viszony e Geletfiak s a pozsegai Geletfia Miklós közt, ki Demeter tárnokmester veje volt, nem tudom.
9. DRUGETH NÁDOR PECSÉTJE.
Körirata: S. D(omin)VS. UILLERMI DRU[GETTI. PALATINI. REGNI.[U]NGARIE. T. IUDICIS CUMANORUM.
Ered. Orsz. Levtár Dl. 3083.
Az országbíró, vagyis mint akkor hítták, királyi udvarbíró, BAJÓTI ÉS NAGY-MARTONI SIMONFIA PÁL volt, a Spanyolországból II. Endre király uralkodása alatt beköltözött Simon unokája. Már 1328-tól sógorának, Köcski Sándornak halálától fogva viselte ez országos méltóságot, melyben következetes erélye által a törvény tiszteletét és uralmát visszaállította. Nagy gazdagságot hagyott, és ezt, mivel magának fiai nem voltak, unokaöcscseire: Lőrinczfia Miklósra és Miklósfia Miklósra hagyta; kik Lajos uralkodása elején mint vitéz gavallérok, aztán mint adósságba merűlt tékozlók ismeretesek.
10. NAGY-MARTONI PÁL ORSZÁGBIRÓ PECSÉTJE.
Körirata: S. COMITIS. PAULI. JUDICIS • CURIE. REGIS.
(Ered. Orsz. Levtár Dl. 3794. Kelt 1346. nov. 29.)
A Nagy-Martoni, másként Fraknói grófok 1438-ban, a hazafiaktól nem épen megsiratva, haltak ki.*
L. ily czímű értekezésemet: A Nagy-Martoniak, a Turul 1889. évi folyamában.
Az erdélyi vajdai méltóságot Károly király halálakor még SZÉCSÉNYI TAMÁS viselte.
Tamás, Farkas nógrádi vármegye-ispán fia, a Kachich-nemzetség azon ellenzékies ágából származott, melynek Gertrud királyné halálában része volt. Tamás azonban szakított e hagyománynyal és ifjúsága egész hevével a trónkövetelő Károly királyhoz szegődött, s őt híven és szerencsésen szolgálta. A rozgonyi győzelem, Visegrád visszavétele és Erdély pacifikációja az ő nevéhez fűződik. Mindhalálig híven szolgálta az Anjou házat, mely őt dúsan jutalmazta és melyhez – második házassága által – sógorsági viszonyba jutott.
11. TAMÁS ERDÉLYI VAJDA PECSÉTJE.
Körirata: S. THOME. VOYVODE. TRANSYLVANI. ET COMITI (bent tovább) S. DE. ZONVC.
(Ered. Orsz. Levtár Dl. 3209.)
Fia MIKLÓS, másként KONYA már szintén udvari hivatalt viselt Lajos trónraléptekor, utóbb fölvitte a szlavon bánságig, míg testvére MIHÁLY, mint érintők, a váczi, aztán az egri püspöki székben űlt.
Szécsényinek már Tamás vajda nevezte magát; hanem az általa alapított család nem volt hosszú életű: kihalt a XV. század derekán.
Szlavóniát a mondott időben MIHÁLY (Mychk, Mykch) bán kormányozta; mint ilyen, előfordúl már 1326 július 15-én és még 1343 márczius 13-án; 1344 február 18-án már volt-bánnak neveztetik.*
TKALČIĆ, Cittis, I. 113. 160.
Mihály (népiesen: Micbán) az Ákos nemzetségből való Mihály fia előbb Sáros főispánja és várnagya, I. Károly nagy embere. Ő verte le Petenyefia Péter lázadását, minek következtében a királyné udvari bírája, zemplényi vármegye-ispán, végre egész Tótország bánja lett. Lajos király tekintvén a báni méltóságban is teljesített jeles szolgálatait, megengedte az ő, továbbá fiai: ISTVÁN, ÁKOS és LÁSZLÓ udvari vitézek, nemkülönben Loránt és Miklós kérésére, hogy a lengyel-rutén határon levő favárok helyett kővárat építhessenek. (1342 szeptember 23.)*
Anjouk. Okmt. IV. 263.
Mihály a PELESKEI URDUNG (Ördög) család őse. Fiaival még találkozunk.*
Ugyancsak az Ákos nemzetségből eredett a Sándor fia és Celen unokája: János, ki a királyi családot Zách Feliczián merényletekor megmentette, egyébként a Méhi és Karancssági Sági család őse, 1342-ben mint csongrádi, 1348-ban hozzá még mint gömöri ispán és szegedi várnagy fordul elő. Az újabb nemzedékhez tartoztak a szintén az Ákos nemzetségből eredett nagyságos Csetneki Domokos fiai, a Pelsőczi Bebekek: István és György heses-ujvári, aztán liptai ikerispánok, míg István országbiró, György pedig a királyné tárnokmestere lett. Világlátott diplomaták. Harmadik testvérök: Domokos esztergam-szent-tamási, aztán szepesi prépost, utóbb csanádi püspök volt.
Mihály (Mychk) bán utódjáúl Lajos király MIKLÓSt, a királyné lovászainak mesterét és zalai főispánt nevezte, ki 1343 május 25-től a szerencsétlen 1346 julius 1-én történt zárai ütközetig viselte a báni méltóságot. Miklós a Hahót nemzetségből származott István bánnak és Dénes nádor leányának volt fia és őse az ALSÓ-LINDVAI BÁNFFY családnak. Fiai: István, László, Ferencz, Miklós és János nem épen elsőrendű szerepet játszának Lajos uralkodása alatt, hanemha Lindvai ISTVÁN, ki 1381-ben és 1382-ben viselte a szlavon bánságot. *
Anjouk. Okmt. IV, 344. 565. – FEJÉR, CD. IX/I, 506–7. IX/II, 273. IX/V, 459 561.
Miklós bán utódja SZÉCSI MIKLÓS.
Egyike az e korbeli leghatalmasabb főúri családoknak a SZÉCSI család, ivadéka a Thüringiából beszármazott BALOG nemzetségnek, melynek a gömörmegyei Balogvár volt a fészke. Hárman viseltek közűlök országos főméltóságot Lajos király trónraléptekor: Miklós, Ivánka és István.
MIKLÓS atyja, Miklósfia Péter nógrádi főispán és szondai várnagy volt. Miklós is mint nógrádi ispán kezdette meg nyilvános pályáját, volt azonban Szepes és Sáros vármegyék főispánja is. Rövid időn, már 1342-ben a királyi étekfogók mestere lett, és 1346 augusztus 16-án már mint szlavon bán kerűl elő,* mikor a királyi étekfogók mesterévé öcscsét, IVÁNKÁt nevezte ki a király. Miklós több ízben volt horvát bán, szörényi bán, országbíró, élete végén nádor is. Igen ügyes, tevékeny és alkalmas ember volt ezen őse a FELSŐ-LINDVAI SZÉCSIeknek és nagyatyja Szécsi Dénes esztergami bíboros érseknek, míg nagybátyjának, Miklósfia Dénesnek, előbb Szörényi bánnak ivadéka RIMA-SZÉCSInek nevezte magát. Ennek fia ISTVÁN volt 1342-ben szörényi bán.
TKAKČIČ, Monum. cittis Zag. I. 186.
A macsói báni méltóságot DOMOKOS úr viselte az OSL nemzetségből. Ő a maig fennálló Asszonyfalvi Ostffyak egyenes őse. Már bátyja: Miklós is viselte, még pedig nagy bölcseséggel a fontos macsói bánságot, melyet 1340-ben történt halála után Domokos vett át a bácsi, veszprémi, szerémi, valkói és baranyai vármegye-ispánságokkal együtt. 1353-ig találkozunk vele.
E helyt fölemlíthetjük ugyancsak az Osl nemzetségéből eredő KANIZSAIakat, az oláhok ellen vitézűl elesett Lőrincz zalai ispán fiait: KANIZSAI JÁNOS udvari vitézt, Orbász, Zana, Varasd és Zagoria főispánját öcscsével: ISTVÁNnal, ki Lajos koronázásakor ugyan még csak «in minoribus» szolgált Istenének, hazájának és királyának, de már is diplomatiai jó szolgálatokat végzett a nápolyi ügyekben, később pedig mint zágrábi püspök, Horvátország kormányzója s az ország egyik legelső diplomatája befolyásos szerepet játszott.*
L. a Turul 1890. évi folyamában «Az Osl nemzetség története» czímű tanulmányomat.
A királyi tárnokmesteri méltóság Károly király halálakor nem volt betöltve. Lipóczi és Nekcsei Demeter, ki évek hosszú során át jelesen viselte e tisztet, nem érte meg Lajos uralkodásának korát. Fia nem volt, amiért birtokai unokaöcscsére, DENKre (Demeter) szállottak, ki mint udvari vitéz, Aversánál vérével pecsételte meg hűségét. Az öreg Demeter veje DOROSMAI GARAI PÁL, valamikor macsói bán, aztán a királyné udvari bírója és tárnokmestere, kezelte egy ideig a királyi tárnokmesteri tisztséget, de ezt utóbb átadta Szécsényi Tamásnak, minthogy – úgy látszik – a vállaira nehezedett sok teendőt nem győzte. A Garák Lajos uralkodása végső éveiben és Zsigmond alatt érték el emelkedésök tetőpontját.
Nevezetes egyéniség volt magában is, de még inkább fiaiban és unokáiban KEREKEGYHÁZI LACZK, a székelyek ispánja. A Hermann nemzetségéből, ki állítólag Gizella királynéval, szent István király feleségével jött hazánkba, származtatta eredetét. Sokáig szegénységben élt Hermann ivadéka, míg végre az Anjouk alatt vitézségök által nagy hírre, méltóságokra, országos befolyásra és tömérdek gazdagságra tettek szert a Csáktornyai, Simontornyai, Döbröközi, Németi és Kovácsi Laczkfiak, az országnak akkor szinte első főúri családjai.
Az öreg Laczk még székely ispán Lajos uralkodása kezdetén († 1355), midőn legidősb fia ISTVÁN, rövid időn tárnokmester és erdélyi vajda a királyi lovászmesteri tisztséget viselte. Másik fia ANDRÁS, atyja utódja a székelyek ispánságában és négy unokája: DÉNES, MIKLÓS, IMRE és ISTVÁN szintén fölvitték az erdélyi vajdaságig, sőt e két utóbbi a nádorságig.*
KARÁCSONYI, A Laczkfiak története, a Turul 1886. évi, és a délmagyarországi muzeum-társulat Közlönye 1887. évi folyamában.
A Laczkfiakat kiváltképen katonai erények diszítették, de nekem úgy tetszik, hogy ama DÉNES barát, kit Lajos király fontos diplomatiai küldetésekkel foglalt el, aztán gyors egymásutánban a knini, zágrábi és kalocsai főpapi méltóságokra emelt, és akit történeti emlékeink «a Laczk fiá»-nak neveznek, szintén e családnak tagja.
Ugyancsak az újabb nemzedékhez tartoztak az ÓNODI CZUDAROk is, a Domokos számos fia, kiket Lajos király emelt ki a közepes sorsból a zászlós és dúsgazdag főuraságig. Megemlítem közűlök PÉTERt, ki a tótországi bánságig, GYÖRGYÖt, ki a főpohárnokságig és ISTVÁNt, ki főjanitorságig vitte. Legváltozatosb viszontagság érte CZUDAR IMRÉt, ki fehérvári prépost, váradi, majd egri püspök lett, Lajos halála után mintegy számkivetésképen átment az imolai püspöki székre, hogy a következő évben meg viszszakerűljön püspöknek Erdélybe.*
WERTNER a Turulban, 1891. 141.
Egy másik egyházi tagja is volt a Czudar családnak LÁSZLÓ, szent-mártoni apát, ki meghalt 1372-ben.*
CZINÁR, Monast. I, 90.
Sokban hasonlított Kerekegyházi Laczkhoz, kivált ami a vitézséget és hűséget illeti, TÓT LŐRINCZ, a rettenthetetlen hős, a zászlótartók, Lajos király alatt a tárnokok mestere és több vármegye főispánja.* Ő neki is jeles fiai voltak: KONT MIKLÓS, Lajos uralkodása elején (1342 szeptember 3.) a királyi főpinczemester, aztán erdélyi vajda, végre híres nádor, az Újlakiak őse. Továbbá LŐKÖS és BERTALAN, kik bátyjok után a főpinczemesteri, majd a főasztalnoki méltóságot is viselték.
Lásd Tót Lőrincz czímű értekezésemet a Századok 1891. évf.
Még élt az öreg Domokosfia DANCS is, Károly király szerető híve, ki Zólyomból, hogy a királyhoz közelebb legyen, távozván, Komárom vármegyét kormányozta.* Fia még nem vitt szerepet, vejében, SZENT-GYÖRGYI és BAZINI SEBÖSben, ezen garázda főúrban pedig nem sok öröme telhetett Dancs urnak.
Zichy Okmt. II, 42.
A BECSE-GEREGER (Gergely) franczia eredetű nemzetségből származott Becsei Imre, ki Károly király bizalmát nagy mértékben bírta, már nem élt ugyan Lajos király trónraléptekor, de a királyi kegy után hatalmasan fölgazdagodott fiai: BÁTHMONOSTORI TŐTŐS (keresztnevén István) és ZELIZI VESSZŐS (György) meg tudták őrizni a királyi család, kivált Erzsébet királyné bizalmát. Atyjok halála után ők viselték együtt a barsi vármegye-ispánságot és lévai várnagyságot. Lajos trónraléptekor Tőtős a királyné, utóbb a király főajtónállója, visegrádi és óbudai várnagy, nemkülönben pilisi vármegye-ispán volt. Vesszős ugyanakkor saskői, visegrádi várnagy és pilisi, majd zólyomi főispán, mely állások mind kiválóan bizalmiaknak jelölhetők, amiért rendesen, különben is udvari vitézek is levén, a királyi udvarban tartózkodtak.*
WERTNER, A magyar nemzetségek, 80.
A hajdan nagyhatalmú NÉMET-UJVÁRIak közűl is maradt még egy, de sőt két, hűségre visszatért férfiú: a SZEKCSŐI és a TAMÁSI családok alapítói. De a bánok és nádorok ivadéka SZÉKCSŐI HERCZEG PÉTER már csak Bodrog vármegyének volt szerény (?) főispánja.*
Zichy Okmt. II, 41.
Még mennyit lehetne, sőt kellene megemlítenem. Rénold nádor ivadékából a BOZTEHIakat, kivált a vitéz ROZGONYIakat. A BOKSA nemzetségből az AGÓCZIakat, BOCSKAIakat, CSAPIakat, ESZÉNYIeket, GÁL-SZÉCSIeket, SZERDAHELYIeket, SZIRITEIeket, kivált a sóvári SOÓSokat. Német Jánost, a RUMYak ősét. KOLTAI János fiait, mind jeles vitézeket. CSÓR TAMÁS ekkor még csókakői és gesztesi várnagy, utóbb azonban a királyi ajtónállók mestere volt. POMÁZI CZIKÓ, vagyis Ferencz fehérkői és keresszegi várnagy szintén fölvitte a tárnokmesterségig.
E méltóságban elődje volt RÁTÓTI (de genere) OLIVÉR, egyuttal a királyné udvarbirája. Lajos király kormányra léptekor alországbiró POKI DEZSŐ, az országbirónak itélőmestere UGALI PÁL (1347–1351 szlavon-horvát bán), a nádori ítélőmester BIKA MIKLÓS. Nem szabad hallgatással mellőznöm a KAPOLIakat, Aladárfia VÖRÖS TAMÁSt újvári (holicsi) várnagyot, ügyes diplomatát, az Apponyi grófok ősét; az újonnan betelepültek közől, Nénai TREUTEL MIKLÓS pozsonyi, Ugodi CSEH CSENYEK veszprémi, a lengyel MORÓCSOK (másként Moroczkó) honti főispánt, nem a hű HARSENDORFER FARKASt (Wolfing), ki Záránál halálával mutatta meg hűségét.
De nem győzöm én a jeleseket, kik az Anjouk trónjának erős támaszai valának, mind elősorolni. Ki tudja az ég csillagait megszámlálni? Sok csillag tündöklött akkor a magyar égen, pedig napja se ragyogott soha fényesebben, mint Nagy-Lajos király idején.
12. SELMECZBÁNYA TÖRVÉNYKÖNYVE KAPCSAIBÓL.
