XIII. Küküllei János korirata.
XIII. Küküllei János korirata.
TÓT-SÓLYMOSI APRÓD JÁNOS, Nagy Lajos király viselt dolgainak írója nemes Apród Miklósnak volt fia. Apródnak valószínűleg azért hítták atyját, mert I. Károly király udvarában apródúl szolgált. Tévednénk azonban azt hivén, hogy apródok alatt merő sihedereket kell értenünk. Voltak közöttök meglett emberek, kik a királyt hadjáratain és vadászatain kisérték.
Apród Miklós is kitűntette magát Sárosvár elfoglalásánál (1312), a miért a sárosmegyei Tót-Sólymost nyerte jutalmúl a királytól.
Azonban ez új birtokának egyelőre nem sokáig örvendhetett. I. Károly király ugyanis, mihelyt trónján megerősödött, az ország minden vidékére biztosokat küldött, hogy a fejetlenség idején jogtalanúl elfoglalt királyi jószágokat visszapöröljék. Tót-Sólymos, mint királyi várbirtok, szintén vizsgálat alá kerűlt; de új birtokosának nem lett volna mitől tartania, ha el nem múlasztja a királyi adományos levelet, miután I. Károly király első pecsétje elveszett, s az alatta kiadott levelek erejöket vesztették, a második, utóbb harmadik pecséttel is megerősíttetni. Ebbe a formaságba kapaszkodott az országbíró, midőn Apród Miklóst elütötte becsületes szerzeményétől.
Talán e szerencsétlenség vitte Apród Miklós fiát, Jánost arra, hogy a királyi nagy irodába, melynek feje a főkanczellár volt,* állott és ott mint íródeák (literatus) szolgált, oly kitünő ügyességgel és szorgalommal, hogy nemcsak a főurak, de maga az ifjú Lajos király is megszívelte.
Mert volt kis, másként titkos kanczellária is, melynek feje a titkos kanczellár, egyúttal a királyi kápolna ispánja volt.
Midőn tehát a király 1349-ben Gyula-Fehérvárt tartózkodék, hozzá fordult János deák s kérte, hogy Tót-Sólymost adja vissza. A jelenlevő főurak és vitézek is pártját fogván, Lajos király meghallgatta esedezését és Tót-Sólymost neki, atyjának és testvéreinek visszaadatni rendelte.
Apród János aztán a papi pályára lépett, s úgy találjuk, hogy előbb az aradi káptalanban, aztán az egriben a lectorságot viselte, e mellett az egri, zágrábi és székesfehérvári káptalanokban egy-egy kanonoki javadalmat élvezett, melyeket megtartott akkor is, midőn 1355 junius 14-én a pápa őt Lajos király kérésére az erdélyi egyházmegyében a küküllei főesperességben, melyet András erdélyi püspöktől kapott, megerősítette. Megmaradt azonban a király szolgálatában is, ki őt benső (specialis) káplánjának czímezte és kegyeiben haláláig részesítette.
A küküllei főesperesség abban sem akadályozta Apród Jánost, hogy az esztergami érseknek a lelkiekben és világiakban helytartója legyen, milyenűl 1363-tól 1380-ig működött. Még 1383-ban is előkerűl, mint Demeter bíboros és esztergami érsek megbízottja. Azután keveset hallunk felőle, jóllehet mintegy 1397-ig élt és nem haszontalanúl, minthogy épen életének e végső szakát fordította Küküllei János, mint kanonoktársai közönségesen hívták, arra, hogy Nagy Lajos viselt dolgait, melyeknek részint önmaga volt tanúja, részint szavahihető emberektől hallott, híven megírja, nehogy feledékenységbe merűljenek. Ő jelöli meg az időszakot is, a mikor művét megírta, midőn a következőket adja elő: Érdemes – úgy vélem – elmondanom, hogy Lajos királynak két felesége volt; az első Margit, Károly morva őrgrófnak, ki aztán a császári trónra jutott, leánya, s ez magtalanúl halt meg. A második: Erzsébet asszony, István bán leánya, kivel három leányt nemzett: Katalint, Máriát és Advigát (Hedviget). Hanem Katalint még gyermekkorában lepte meg a halál. Máriát aztán eljegyezték a császár fiának, Zsigmond brandenburgi őrgrófnak, midőn mindketten még gyermekkorukban valának. Történt pedig ez a két királynénak, Lajos anyjának és feleségének, nemkülönben az ország főpapjainak és főurainak előleges megegyeztével Nagy-Szombatban, Zsigmond anyjának, a cseh királynénak is, valamint a cseh országnagyoknak jelenlétében nagy ünnepséggel és vígassággal, kik (Zsigmond és Mária) most együtt uralkodnak a királyi széken. – Advigát pedig atyja halála után Lengyelország királyának koronázták meg, kit azután a lengyel főurak, országnagyok és nemesek Jagulának (Jagyellonak), a litvaiak hatalmas fejedelmének, miután ez testvéreivel együtt a katholikus hitre tért, adtak feleségűl. Ez (Jagyello) is Lengyelország királyának koronáztatván, László nevet vőn fel, és hasonlóképen együtt uralkodik feleségével, a mondott országban.*
Chron. Budense i. h. 339. – Említés nélkül nem hagyhatjuk, hogy Hedviget kora legszebb asszonyának tartották. És ezt nemcsak DLUGOSZ állítja, hanem a padovai krónika is: «Avete da sapere come per tutte le parti del mondo era nota la chiara ed splendida belezza della regina». (MURATORI, XVII, 502.)
Minthogy pedig Jagyello 1386. évi februárius 15-én keresztelkedett, 18-án kelt egybe Hedviggel és márczius 4-én koronáztatott meg; minthogy továbbá Zsigmondot 1387. évi márczius 31-én koronázták meg magyar királynak, Mária királyné ugyanazon évi julius elején szabadúlt ki Novigrádból: ezen legutóbbi időszak előtt vagy bele se kezdett művébe Küküllei János, vagy még be nem fejezte.
Ha nem is kimerítő Küküllei János korirata, és lehetne részletesb: magyar krónikáink közt előkelő helyet foglal el, és anjoukori okirataink bőséges adatai mellett is, e korra nélkülözhetetlen. Nagy előnye a megbízhatóság. Megbízhatunk szerzője fölfogásában, megbízhatunk hűségében. Tudva, akarva, sohasem mond valótlant. A miért – úgy hiszszük – helyesen cselekszünk, ha Nagy Lajos uralkodása jellemzésében az ő szaván indulunk el.
Ugyan ő Lajos király uralkodása jellemzésénél kiemeli, hogy a nagy király bőséges hatalma mellett is, nem önkénye vagy a szenvedély sugallata szerint, hanem a józan ész tanácsával, a törvény értelmében uralkodott; körűltekintőn, nagy gonddal, bölcsen és erényesen igazgatta népe ügyét. Minden igyekezettel azon volt, hogy elődjeinek, a szent királyoknak * példáján indúlván, az Istentől gondjaira bízott országokat, tartományokat és nemzeteket szabadságaikban, törvényeikben, törvényes szokásaikban, békében és nyugalomban megtartsa, minden ellenséges betörés ellen megoltalmazza, megvédje.
Hogy ez ősök és szent királyok alatt szent Lajos franczia király is értendő, világosan kitűnik, ha a magyar király életét a franczia király életével egybevetjük. Nyilvánvaló, hogy Lajosunk szent ősének életrajzát (Joinville) szorgalmasan tanulmányozta, s a maga életét a szerint irányozta.
Az igazságnak hű őre volt és buzgó fia az egyháznak, melyet igazaiban és kiváltságaiban megtartott, földi javakkal gazdagított. De a hitbuzgalom, a kereszténység terjesztése is szívén feküdt, és különösen szerető gondja volt azokra, kiket lelkileg újjá szült.
Így jellemzi Küküllei János Nagy Lajos király uralkodását.* Lássuk, a mennyiben immár szűk terünk engedi, a részleteket.*
SCHWANDTNER, I, 197.
Habent denique sua fata libelli. Ennek a könyvnek egyik fatuma, hogy egy évvel hamarabb kellett elkészülnie, mint gondoltam; másika, hogy noha kezdetben harmincz ívre volt tervezve, úgy elszámítottam magam, hogy daczára tíz ívvel megszaporodott terjedelmének, a míveltség történetére csak három ívem maradt.
