XIV. Nagy Lajos kormánya.
XIV. Nagy Lajos kormánya.
SOKAN történészeink közől Lajos király mulasztásaúl róják föl, hogy országgyűléseket nem tartott. Annyi igaz, hogy országgyűlési végzéseink az ő 1351. évi rendeletén kívül nincsenek. «Ha kiveszszük ez egyet, akár szent-istvánnapi, akár máskori országos gyűlekezetnek nyomára nem akadunk.»*
SZLEMENICS, M. T. A. Évk. VII, 210.
Azonban ma már ismerünk nyomokat; melyekből bizonyos, hogy ilyennek többnek is kellett lennie. Ez gyanítható azon levélből, melyet Lajos király az aquiléjai patriárkával ötven évre kötött szövetségéről adott ki (1376 junius 21.), és az országnagyok egész Magyarország helyett és nevében írtak alá: – Továbbá a Zsigmond király alatt 1397-ben tartott országgyűlés végzéseiben két ízben történik hivatkozás Lajos királynak eddig ismeretlen országos rendeleteire, miből helyesen következtethetjük, hogy az 1351-ikin kívűl más országgyűléseket is tartott.*
FEJÉR, CD. IX/V, 90. – M. Tört. Tár, 233. 237. – SZILÁDY: Régi m. költők tára, IV, 352.
Különben is képzelhető-e, hogy Lajos király, kinek minden, még családi ügyekre, titkos szövetségekre * vonatkozó rendelete is bőséges megfontolásnak és tanácskozásnak volt eredménye, melyeket (anyjának, öcscsének) az ország főpapjainak, főurainak, főnemeseinek, vitézeinek és nemeseinek előleges tanácsával és hozzájárúltával adott ki: az általa ünnepélyesen megerősített arany bulla által előírt országgyűlést mellőzte volna? Hogy Lajos király, ki a lengyelekkel többszörösen tartott országgyűlést, kedvelt magyarjait, kiknek pedig szemökbe mondotta: «Tudjátok, hogy ekkorig minden kívánságtokat és óhajtástokat betöltöttem», ezen sarkalatos jogukban megrövidítette volna!?
Például: «II. Pilgrin salzburgi érsekkel «prehabita deliberacione et accedente prelatorum et baronum nostrorum previo consilio», Nonában, 1371 ápr. 13. kötött szövetsége. (Mittheil. IX, 627.)
DLUGOSZ, a lengyel történetíró, ki semmiképen sem gyanúsítható részrehajlással, állítja, hogy Lajos király, ha a maga belátása szerint szabadon rendelkezik; ha a magyarok és lengyelek tevékenységét nem korlátozzák vala: még nagyobbakat mívelt volna.
Csakhogy a középkori országgyűlést nem szabad mostani szemeinkkel néznünk. Az akkori országgyűlések nemcsak törvényhozó, törvényvédő, de egyúttal törvénylátó napok voltak. Törvénysértések orvoslatát közügyekben úgy, mint súlyosabb magánügyekben az országgyűlésen, melyen a király elnökölt, kereste a sértett fél.
A királyi kötelességek közt a középkor az igazság kiszolgáltatását első helyre helyezte. Királyát tekintette a nép a jog hivatott védőjének és az országlakosok legfőbb bírájának. A legnagyobb dicséret, melyben a középkori írók a fejedelmeket részesítették: igazságos voltok magasztalása. A koronázás főkép e kötelesség teljesítésére: hívja föl a fejedelmet; erre szól esküje, s egész a középkor végeig a király nemcsak bírja a bírói hatalmat, de sőt személyesen gyakorolja.*
HAJNIK, A kir. biróság személyes jelenléte.
Nagy Lajos király, az igazság őre, nem tért ki e terhes kötelesség elől;* ellenkezőleg mindenképen azon volt, hogy a ki az igazságot keresi, azt közelebb és könynyebben megtalálja. Tudjuk, hogy az erdélyi és szlavon részekben, valamint Magyarországon megyénként gyűléseket tartott, hogy a nép baját meghallgassa, orvosolja, és tette ezt élte végeig.*
Fényes tanuságot tesz erről Pál országbíró, mondván: Dominus Ludovicus rex, prout ex officio sui suscepti regiminis de iure ad hoc tenetur, volens iusticie factor… existere, igazságot szolgáltatott Szécsényi Tamás vajda ellen is, noha ez nagy kedvencze volt atyjának, neki nagy híve és anyja után rokona. (FEJÉR, CD. IX/I, 172.)
Még 1380 junius 13-ról Lajos király Kőrösön írt leveléből értesülünk: Cum nos presenti congregacione nostra Crisii per prelatos et barones nostros celebrata, aliam congregacionem generalem in comitatu Zagrabiensi celebrari facere intendamus. (TKALČIĆ, Monum. cittis Zagr. I, 289.)
Azonképen szigorúan követelte, hogy az országbíró, a nádor, erdélyi vajda, szlavon bán, tárnokmester, főispánok stb. szorgalmasan és lelkesen teljesítsék részint az ő személyében,* részint hivatalbeli kötelesség szerint az igazság szolgáltatását. Egyik első rendelete volt, mint említők, hogy az ország minden megyéjében közgyűléseket tartsanak; azonképen ezer példánk van arra,* miszerint Lajos király nagy gondot fordított a törvénykezésre, valaminthogy törvénytelenségről, törvénysértésről nem vádolták soha a nagy királyt, jóllehet van eset reá, hogy túltette magát a törvényen, a mint ezt maga megvallja, de egyúttal előadja az okokat, melyek őt erre késztették.
Kont Miklós nádor Tordán, 1355 május 20. a király személyében tartott közgyűlést az összes főpapok, főurak nemesek, székelyek, szászok, oláhok és minden rendű erdélyrészi emberek számára, melyben Berecz, a kolosmonostori apát, András erdélyi püspököt arról vádolta, hogy egyházának némely birtokait elfoglalva tartja. (Anjouk. Okmt. VI, 321.).
5 Mutatónak akarjuk csak hézagos jegyzeteinkből ideírni, hol tartott Kont Miklós nádor a zárai béke után közgyűléseket. 1358 máj, 14. Fehérben; (FEJÉR, CD. IX/II, 411) junius 30. Győrött, Győr és Komárom vármegyék részére; (Hazai Okmt. IV, 188.) jul. 8. Somogyban; (FEJÉR, CD. IX/IV, I36.) jul. 25. Zalában (Zalai Oklt. I, 388.) aug. 27. Vasban (FEJÉR, CD. IX/II, 724.) szept. 14. Sopronyban; (Sopronm. Oklt. I, 292.) szept. 17–22. Pozsonyban Pozsony és Mosony részére; (Hazai Okmt. III, 173. – Győri füzetek II, 134.) szept. 22. Hidvégen, Hont és Nógrád részére. (KUBÍNYI. II, 206. – FEJÉR, CD. IX/II, 624.) Továbbá 1366-ban márcz. 27. Fehérben; (FEJÉR, CD. IX/III, 628.) junius 1–8. Sopronyban, (U. o. 625.) Komárom- és Győrben; (Hazai Okmt. III, 184. – Sopronm. Oklt. r. 467.) aug. 3. Tornalján, Gömör és Torna részére; (FEJÉR, CD. IX/IV, 136.) aug. 17. Szepesben; (U. o. IX/III, 630.) szept. 11. Kassán Abauj és Sáros részére; (Hazai Okmt. 280. – KUBINYI, II, 232.) ugyancsak szeptemberben Hontban és Borsodban; (U. o. 234.) – Hasonló összeállítást adhatnánk Kont Miklós nádorsága egyéb éveiről, valamint a többi nádorokról, megjegyezvén, hogy ezek esetleg hiányosabbak is lehetnének.
163. KOLOSMONOSTOR.
Nem hallunk Nagy Lajos egész uralkodása alatt egy, ellene irányúlt lázadó merényletről, vagy csak az elégületlenség kitöréséről. Uralkodása e tekintetben is kivétel hazai történelmünkben.
