XX. A lövöldi, nosztrai és egyéb zárdák, templomok, iskolák; művészet, tudomány.
XX. A lövöldi, nosztrai és egyéb zárdák, templomok, iskolák; művészet, tudomány.
VESZPRÉM vármegyében, a Bakony-Somlyó felöli részen, ott, a hol a pápai és devecseri országút vonúl, egy hoszszant elnyúló völgy vezet, melyet természeti szépségeinél fogva Paradicsom völgyének neveztek. E völgyben, a helyen, hol ma Város-Lőd fekszik, emelte Lajos király a lövöldi zárdát a karthausiak számára; kiket igen szívelt, rendjöket a szeretet égő mécsének s a tudomány legfényesebb világának nevezte el.
A lövöldi zárda egyike volt a világ legszebb kolostorainak, közepén fényes templom emelkedett, mely magában véve műremek lehetett. Lajos király bakonyi vadászkastélyából, Hölgykő-ből építtette azt, és neki adományozta királyi birtokát Alsó- és Felső-Lövöldön, a balatonmelléki Tapolczát, három Soprony vármegyében fekvő jószággal egyetemben.
A karthausiak tudós szerzetesek valának, kik a szépművészeteken, szobrászaton és festészeten felül, kivált szellemi munkával töltötték idejöket. «A könyveket – mondja a rend szabályainak szerkesztője – mint lelkünk örökös táplálékát a legnagyobb gonddal őrizzük. Sőt újakat is írunk, mert ha már szóval nem hirdethetjük Isten igéjét, teszszük azt írás által.»
E végre minden egyes szerzetes a következő tárgyakat kapta: íróanyagot, táblát és pergamentet, tollat, krétát; a bőr és pergament simításához két darab horzsakövet, két rudacskát, melyre a kézírást föltekergette; metsző-eszközt, két törlő kést, egy pontozót, egy árat a könyvek bekötéséhez, ólmot, vonalzót, egy, az irónt helyettesítő grafit-darabot, és – természetesen – kellő utasítást.*
L. DEDEK C. Lajos alapos művét: A karthausiak Magyarországban (Budapest, 1889.). – Egy 1334 körűl kelt utasítást a gradualék és antiphonariumok irására a Magyar Könyvszemle (1891. évf. 33. l.) hozott. Ugyancsak a Könyvszemle több évfolyamában, valamint az 1882. évi könyvkiállítás Kalauzában l. a középkori könyvmásolókat és betűfestőket, nemkülönben a XIV. századból reánk maradt jelesb Codexek leírását.
Ez lehetett, nem csekély részben oka, a miért Nagy Lajos a karthausiakat különösen szerette, mert a könyveket is szerette és jeles könyvtára volt.* Különben is a remete-életnek is a mily alapos ismerője, oly kedvelője volt egyúttal a magyar király. Kegyében állottak a pálosok is, mint a kik magyar származásuk mellett, buzgóságra nézve a karthausiakkal vetekedtek.
Melyből azonban eleddig csak a következő négy kéziratot ismerjük: a) Bécsi képes krónika 1359-ből, Nagy Lajos arczképével és czímerével. A bécsi cs. udvari könyvtárban. b) S. Gregorii papae moralia super Job, completa in Wisegrad per Joannem. Bredenscheid de Tremonia legistam Ludovici regis Hungariae anno domini MCCC sexagesimo septimo, mense Julii. Fényes kiállításu hártyakézirat a klosterneuburgi monostori könyvtárban. c) Esztergami missale 1377-ből. Másolta, festette és kötötte Stepht Henrik csukárdi plebános. Fényes kiállításu hártyakézirat, a czímlapon Nagy Lajos czímerével. A gyula-fehérvári gróf Batthyány-könyvtárban. d) Psalterium trilingue. Latinum, Germanicum et Polonicum. Fényes kiállítású hártyakézirat, Nagy Lajos czímerével. A sz. flóriáni ágostonrendi könyvtárban. (CSONTOSI: Magyar Könyvszemle, 1890, 40. V. ö. 1880, 176.)
Nosztrán, Hont vármegyében, a szobbi Dunától egy dombsorral elválasztott kies völgyben épült 1352-ben Nagy Lajos uralkodása tizedik évfordúlója alkalmából, a fényes monostor, melyet Bonfinis «excellentissimum»-nak nevez. Szépsége vetélkedett minden más monostoréval. Merő csiszolt kőből készült, melyeket szintén e czélra elbontott váradból hozatott a király.
169. DOMINICANUS TEMPLOM FENMARADT RÉSZEI: SZENTÉLY ÉS TORONY.
E két kolostort azonban csak példaképen, nagyszerűségök miatt emeli ki Küküllei János, mert sok más istenházat és zárdát épített Nagy Lajos, anyja és felesége, kiknek nyomában – mint ezt Küküllei meg is említi – főurak, vitézek és nemesek, de «némely» főpapok is jártak.
Ugyancsak Nagy Lajos alapította Visktől keletre, a Tisza mentén fekvő Remetén a pálosok máramarosi zárdáját, azonképen Aba-Ujvár megyében a gönczit; javadalmazta feleségével egyetemben a diós-győri, buda-szentlőrinczi és kalodvai kolostort; építtette a pozsonymegyei mária-völgyi zárdát, melynek szép temploma régi díszébe visszahelyezve, maig is fönnáll. – Nyomdokán indúlva, emeltette sógornője, Margit; szlavon herczegasszony, férje, István herczeg lelke üdveért, és fia, János herczeg szerencsés uralkodásaért az ujhelyi pálos zárdát.
Erzsébet anyakirályné már 1349 elején kérte a pápát, minthogy Magyarországon tekintélyes városok és vidékek vannak, hol a szent Pál remetéinek még nincs szerzetes házok: engedje meg, hogy a főpapok és főurak ilyeket építhessenek, az esetben is, ha a megyés püspök erre megtagadná megegyezését. – A pápa ugyan csak két zárdára adott ily kivételes engedelmet, még is csakhamar megalapították a Boksa nembeli Sztriteiek (Szűrteiek) az eszényi pálos zárdát Ungban; Kont Miklós nádor a csatkait Veszprémben; Elefánti Dezsőfia Mihály a felső-elefántit Nyitrában; a pelsőczi Bebekek a gömbőszegit Gömörben, melyben Bebek Györgynek, a királyné tárnokmesterének síremléke maig is látható; Ellerbach Bertold a monyoró-kerékit; Bessenyei János, fehérkői várnagy a kőrösmegyei strezait. Utóbb aztán Homonnai Druget János Ungvárt, Gőböly (Goblinus, Geubel) erdélyi püspök Szent-Mihályban, Czudar Péter és György Ládon, Kanizsay Jánosfia Miklós pedig Örményesen, építtettek zárdákat a paulinusoknak, míg Oppelni László herczeg és volt nádor átvitte őket Lengyelországba és a czenstochovai zárdát adta nekik.*
EGGERER, Fragmen panis corvi. Supplic. Clem. VI. a. VII, p. III, f. 207. – FEJÉR, CD. IX/V, 352. –. Anjouk. Okmt. VI, 573. – Magyar Sion, VII, 745.
Egészen oly mértékben, mint a pálosokat, gondozta és ápolta Lajos király és hozzá tartozói Isten többi egyházait, melyek közbenjáró imái segélyével – úgymond él és uralkodik.*
«Nos, qui de statu ecclesiarum regni nostri, quarum oracionum suffragantibus meritis viuimus et regnamus, invigilare debemus et tenemur.» (KATONA, Hist. Crit. X, 297.) – Így a sz. ferenczrendiek zárdái közűl, melyek azon időben részint alapíttattak, részint nagyobbszerű segítségben részesűltek Erzsébet királynétól, megemlítjük a lippait, szászvárosit, beregszászit, kapronczait, szegedit; szatmárit, verőczeit. (KÓSA i. kézirata.) – A karmelitákat is akkor telepítették Magyarországba. XI. Gergely pápa megengedte a karmeliták felső-német perjelének, hogy Budán, a Lajos királytól és Erzsébet királynétól nyert helyen templomot és zárdát építhessenek a veszprémi püspök engedelme nélkül. Pécsre Vilmos püspök vezette be őket. (THEINER, Monum. Hung. II, 237. 246.)
Hogy a királyi hölgyek különös pártfogásokba fogadták az Istennek szentelt szűzeket, mondanunk is fölösleges. Idősb Erzsébet királyné Ó-Budán szent Klára tiszteletére száznál több főrendű és nemes hölgy számára, kik közt rokonai is valának, nőkolostort emelt, gazdagon alapított és javadalmazott. Ugyanott építtetett nagy monostort egy prépost és világi kanonokok számára, míg 1349-ben már pápai bucsúkat kér az általa emelt lippai szent ferenczrendi, az esztergami szent annai, az eger-egyházmegyei hocinoi vagy hotnoi* templomok és a budai királyi várban szent Márton tiszteletére alapított, de még befejezendő kápolna részére, «melyben számos ereklye őriztetik».*
Ezen igen elferdített nevű «magna villa» vagyis «Nagyfalu» alatt Balásy Ferencz barátom, az egri egyházi történeteknek ez idő szerint legalaposabb ismerője Böszörményt sejti.
Archivum Vaticanum. Supplic. Clem. VI. a. VII, p. III, f. 203., 207. – Supplic. Innoc. VI, a. VII, f. 2.
Ha végig tekintünk a többnyire «Quoniam ut ait apostolus» arengával kezdődő pápai bucsús levelek nagy tömegén, oly templomok javára, melyek Magyarországon épültek, vagy restauráltattak és hozzájok számítjuk az Anjouk korából származó műemlékeink jelentékeny számát: lehetetlen nem örvendenünk a keresztény hitélet élénkségén fölül az építő művészet hatalmas föllendülésén, melyen Nagy Lajos, de atyja alatt is, a franczia és olasz befolyást inkább megérezni, mint a németet,* jóllehet már a XIV. század elején, de különösen Nagy Lajos király idejében kezdett nálunk a csúcsíves építés, melyet tévesen ugyan, de kiválóan németnek emlegetnek, divatossá lenni. Szembeötlő előnyei, meglepő magasztossága és csínja végett, legelőbbkelő egyházi székeink és városaink * vetekedve siettek román basilikáikat lerombolni és helyökbe gót dómokat építeni. Még szerencse, ha így történt. De nem ritkán úgy esett, hogy a csúcsíves építés technikájával nem számolva, román templomaikat derűre-borúra gótokká kezdették átépíteni. Az egyszerű famenyezettel, vagy komor félköríves boltozattal födött templomaink gyöngén alapozott falaira súlyos boltíves süvegeket raktak. A mi rendszerint katastrofában végződött.
HENSZLMANN, Grabungen des Erzbisch. L. Haynald, 5. l. – Tekintettel a szoborművekre, ugyanezt állítja néhai jeles műtörténészünk: «Nagy Lajos korában nálunk kitűnő szobrászati műhely létezett, melyben a franczia plastika uralkodott, melyre az antik szobrászat nem volt még feltűnő hatással». (N.-szebeni és sz.-fehérvári templ. 19. l.)
Pozsony, Nyitra, Vácz, Szent-Benedek, Eger, Szepes, Nagy-Szombat, Zágráb, Győr, Kassa, Szakolcza, Modor, Bazin, Holics. – A szepesi székesegyházról figyelmet érdemlő értekezést írt HORVÁTH VIKTOR. (Lőcse, 1885.)
170. A TÜSKE-VÁRI TEMPLOM.
171. A SZEPESI SZÉKESEGYHÁZ.
A nagy buzgalom mellett is ezen körűlmény, mely t. i. kettős kiadásokat szült; valamint az, hogy az újabban keletkezett kolduló szerzetesek (ferencziek, domokosok, pálosok) nem állottak a művészet, nem a vagyonosság azon fokán, mint az előbbiek (benczések, cisterciták, prémontreiek), oka annak, hogy a gotikában oly nagyot fölmutatni nem tudunk, mint a román építészetben. Hátramaradásunknak e téren pedig főoka az, hogy az országot egy századon át eltöltött folytonos zavarok miatt a gót ízlés csak akkor kezdett nálunk általánosabban terjedni, midőn másutt már hanyatlott.
Bírunk mégis a kassai dómon kívűl, mely sok tekinteten mint valóságos unikum, egyedűl áll, a veszprémi, lőcsei, nagy-szombati és mária-völgyi templomokban, valamint a pozsonyi szent János kápolnában szép műemlékekkel Nagy Lajos idejéből, míg másutt egyes részletek arra a következtetésre juttatnak, hogy nagy tehetségű építőmesterek iparkodtak megküzdeni az építő urak alantasabb felfogásával. Ilyen részletek a pozsonyi szent-ferenczi egyház tornya, mely művészi tekintetben túltesz a bécsi, szervezetlen és ormótlan szent István toronyóriáson; továbbá ugyanott a dús faragványú Klarissza-torony. Vannak egyes, szép portaleink is, különösen pedig gyönyörű szentségházaink a páratlan és remek kassain kívűl, mindenfelé, melyek csínos alkotása sokszor a falusi egyház fülkéjében is meglep.*
IPOLYI: A középkori emlékszerű építészet. (Kisebb Munkái, I, 40. kk.) – CZOBOR, Műv. Ipar, VI, 166.
Legtöbbre becsűlte azonban Nagy Lajos király az egyháziakban a tudós papot.
A tudományoknak mindenha volt keletjök Magyarországon. Rendesen találkozunk a külföldi főiskolákon Párisban, Bolognában, Rómában, Padovában, Vicenzában, Toulouse-ban stb. tanúlt magyar emberekkel. Azon javadalmas kanonokok száma pedig, kiknek meg volt engedve, hogy egyetemeken töltvén idejöket, jövedelmeiket húzhassák, elég jelentékeny.
172. OLDALBEJÁRAT A MISKOLCZI TEMPLOMBA.
Így (kevésbbé ismert példának legyen fölhozva) értesülünk, hogy Szigeti (de Insula)* István, ágoston-rendi szerzetes, Lajos király kedves embere, húsz évig részint különböző egyetemeken (per diversa studia generalia) Magyarországon és Toulonse-ban tanított. Nagy tudós hírében álló, erényes és jámbor férfiú, kit rendjének milanoi káptalana arra szemelt ki, hogy Párisban bizonyos tételekről olvasson. Toulonse-ban is ő volt az első licentiandus.*
Hogy e helyt a baranyamegyei Szigetet kell értenünk, valószínűvé lesz az által, mert a szóban forgó Szigeti István kéri a pápát, nevezze ki «germanum suum» Antalfia János, pécs-egyházmegyei klericust kanonoknak.
Lajos király és Erzsébet királyné 1345 szept. 26. arra kérik a pápát, vizsgáltassa meg e férfiú tudományát, és ha a vizsgálatot megállja, léptesse elő magisternek oly előjogokkal, milyeket a párisi mesterek élveznek. A pápa két bíborost rendelt bírálókul, kik Szigeti István tudományát elégségesnek találhatták, minthogy 1350 elején, midőn nyitrai püspökké neveztetik, s. theologiae magister a czíme. Utóbb (1367–1382) mint kalocsai érsek és jeruzsálemi patriárka fordúl elő. (Archiv. Vatican. Supplic. Clem. VI. a. IV, p. I, F. 41. – THEINER, Monum. Hung. II, 1180. sz. –[VURUM] Epp. Nitr. p. 268.)
Az országban is volt iskola, a külföldhöz aránylag bőven; nemcsak a káptalanok mellett, melyek egyik tagja rendesen az iskolás kanonok volt, hanem falvakban is. Kiveszszük ezt a stola-jövedelem elosztásának arányából. A stola harmada – úgymond a szabály – a plébánost illeti, kétharmada a káplányokat és tanítót. A tanítónak annyi jár, mint egy káplánynak.*
TEUTSCH, Beiträge im Archiv, V, 360. – Nemes Magyar Pálné asszony is gondoskodott, hogy Pápóczon a népiskola kellően javadalmaztassék. (Századok, 1888. 797.)
De a felsőbb tanításban azóta, – úgy látszik, – hogy Csák Péter szétverte a veszprémi főiskola tanárait (1276) hiány keletkezett. Miklós pécsi püspök is panaszkodik, hogy papja ugyan sok van, de mentűl kevesebb köztök a tudós. Azonképen Nagy Lajos király csaknem egyidejűleg azt írja a pápának, hogy királyi tanácsában sokszor látja szükségességét a tudós theologusnak, de régóta nem találkozik papjai közt a szent hittan mestere. Pedig, ha valakinek, neki, ki körűl van véve hitetlen és félhitű népekkel, volna szüksége olyan egyénekre, kik a hit igazait meg tudják védeni.*
THEINER, Monum. Hung. I, 1095. sz. ddo 1346 deczember 2. – Supplic. Clem. VI. a. VI. p. I. f. 41.
173. PRÁGAI EGYETEMI TANULÓK.
Innen magyarázható, hogy a papok, jogtudósok, orvosok, kik csak úgy, mint a költők és énekesek, hírét vevén a magyar király tudományszeretetének és bőkezűségének messze földről összegyűltek udvarában.* – Ez vitte Nagy Lajost, ki még midőn Siciliának volt királya, megerősítette a nápolyi hittani főiskola szabadságlevelét,* arra, hogy a pécsi egyetemet alapítsa.*
Megemlítjük azok után, kiket már szóba hoztunk, Jägerdorfi Pál és Stupellenbergi Konrád jogtudósokat; Wilyelmowi Lászlót, István herczeg tanítóját, Teichner Henriket és a szász Muglen Henriket, ki a budai krónikát németre fordította. (Archiv. Vatican. Suppl. Clem. VI. a. IV, p, I, f. 25. – a. V, p. I, fr 416. – a. VIII, p. I. – a. X, f. 67. – MARCZALI, Kútf. 7. 56.)
Anjouk. dipl. Eml. II, 253. sz.
V. Orbán pápa levele, melylyel a pécsi egyetemet megerősítette, 1367 szept. 1-én kelt. (KOLLER, Hist. epp. Quinqueeccl. III, 96.)
Hasonló helyzetben lehetett IV. Károly császár és cseh király, midőn 1348 ápril 7-én, a párisi mintájára, a prágai egyetemet alapította, melyben a magyar tanulók a csehekkel, morvákkal és déli szlávokkal egyetemben az első nemzetet alkották; azonképen Kázmér lengyel király, midőn 1364 május 12-én a krakói egyetem alapító levelét közzé tette; és IV. Rudolf osztrák herczeg, midőn 1365 márczius 12-én alapját vetette a bécsi egyetemnek, melyben a magyar tanulók (az olaszokkal) szintén külön nemzetet képeztek.*
FRAKNÓI, Magyarországi tanárok és tanítók a bécsi egyetemen. – CARO, Gesch. Polens, II, 334 l. – PALACKY Gesch. Böhmens, II/II, 291. l.
