I.
I.
14. ZNIO-VARALJAI APATSÁGI ÉPÜLET.
Forgách Ferencz tervei Pázmány iránt. Forgách halála. Tárgyalások Pázmánynak esztergomi érsekké kineveztetése iránt. Túróczi préposttá neveztetése. Esztergomi préposttá neveztetése. Esztergomi érsekké neveztetése. Küldetése Felső – Magyarországba a Homonnai György által keltett mozgalmak lecsendesítése végett. A nádori méltóság betöltésének kérdése. A nagyszombati alkudozások Bethlen Gábor biztosaival.
AZON sikerek, melyeket Pázmány Péter nyilvános tevékenységének másfél évtizedre terjedő első korszakában, mint a jezsuita-rend tagja fölmutathatott, ha nem állanak is példátlanul rendje történetében, de bizonyára kivételesek és rendkívüliek valának. Nyelvének és szellemének őserejű magyarságával ismét népszerüvé tette a katholikus egyházat Magyarországon. Tollának hatalmával fölkeltette az önbizalmat a katholikusok körében, rettegés tárgyává lett a protestánsok előtt. Könyveinek olvasói, szónoklatainak hallgatói közől számosokat átvont az ellentáborból a kath. egyházba. Különösen a főrendek megtérítésében állandó szerencse kisérte fáradozásait. A hagyomány szerint harmincz előkelő protestáns családot nyert meg.*
Melyek ezen családok, nem tehet biztosan meghatározni. De összeállíthatunk harmincznál többet azokból, melyeknek sarjai a XVI. század végén a protestantismus hívei, és PÁZMÁNY halála előtt már a kath. egyház buzgó és áldozatkész tagjai között foglalnak helyet. Úgymint: az Apponyi, Balassa, Bánffi, Bossányi, Bosnyák, Csáki, Czobor, Dóczi, Draskovich, Esterházi, Forgách, Haller, Hédervári, Homonnai, Illésházi, Jankovics, Károlyi, Kohári, Kollonics, Kornis, Lippai, Lónyai, Majthényi, Melith, Nádasdi, Nyári, Rákóczi, Révai, Szunyogh, Thurzó, Wesselényi, Zrínyi.
Nagy befolyást gyakorolt a papság erkölcsi és műveltségi színvonalának emelésére, csakúgy mint az egyház egyéb közügyeire; mert mindabban a mit Forgách primás kezdeményezett és keresztülvitt, jelentékeny tényező vala; sőt a pápai nuntius nem annyira a tanácsadó, mint inkább a vezető szellem szerepét tulajdonítja néki.*
Így ír Pázmányról: «Huomo di lettere, di valore, e non solo consapevole, ma in un certo modo directore per dir cosi del metodo e del governo del buon Signor Cardinale». 1615 november 16-ikán kelt jegyzékében.
Ezen ép oly sokoldalú, mint mélyre ható munkásságát a jezsuita igénytelen állása egyáltalán nem nehezítette, ellenkezőleg több tekintetben elősegítette. Mindamellett nem merülhetett föl kétség az iránt, hogy ha egyéniségének fölénye mellett, az egyházi és politikai hatalom mindazon eszközeivel rendelkezik, melyeket Magyarországon a főpapi állás nyújthat; ha a királyi tanácsban és az országgyűléseken helyet foglal még jelentékenyebb és tartósabb eredményeket biztosíthat tevékenységének.
Ezért természetszerűen föl kellett merülni azon gondolatnak, hogy Pázmány, szerzetési fogadalmaitól fölmentetvén, egyházi javadalmak elfogadására képessé tétessék. Forgách Ferencz karolta föl legelső azt az eszmét, hogy útat készít néki a főpapi méltóságra, esetleg halála után a primási székre. Első lépcsőül a túróczi prépostságot szánta néki, a melyről részére le akart mondani.
Tervét az udvarnál szivesen támogatták. És a király az 1615 nyarán megtette a kellő lépéseket a római curiánál.*
Minthogy Khlesl miniszter 1615 deczember 6-án Prágában, a pápai nuntiusnak már a pápai brévét, mely a dispensatiót megadja, előmutathatta, ennek kieszközlésére a lépéseknek több hónappal előbb kellett megtörténniök. Ekkor püspökség nem volt üresedésben, és senki sem sejthette, hogy a 49 éves primást rövid idő mulva elragadja a halál. Kétségtelennek látszik tehát, hogy az a mit később Pázmánynak túróczi préposttá kinevezésével keresztűlvittek, régibb terv volt.
Azonban attól kellett tartani, hogy a jezsuita-rend főnöke nehézséget fog támasztani. A rend következetesen ellenezte tagjainak főpapi székekre emelését, nehogy épen a legkiválóbbaktól fosztassék meg, és táplálékot nyerjen a világi nagyravágyás szelleme, mely egyéni czélokat és érdekeket teremtve, a közös föladatokban való önmegtagadó összemunkálásra hátrányos lehetne. Ezért a jezsuiták, mikor az ünnepélyes fogadalmat leteszik, esküvel kötelezik magokat arra, hogy főpapi javadalmat, ha az nekik fölajánltatik, csak előjáróik parancsára fogadnak el.*
PÁZMÁNY 1607 ápril 29-én állított ki erre nézve kötelező iratot, Gráczban. Eredetije a jezsuita-rend központi levéltárában.
Ilyen parancs a legritkább esetekben adatott. Most sem volt a rend generálisa hajlandó azt megadni. Ellenben V. Pál pápa, kinek becsülését és rokonszenvét Pázmány, római tartózkodása alatt, kiváló mértékben megnyerte,* készséggel járult a tervhez. Hogy a jezsuiták álláspontja az egyház érdekével kiegyeztessék, abban történt megállapodás, hogy Pázmány a Jézus-társaságból egy más szerzetbe fog átlépni, és csak miután megszünt jezsuita lenni, hatalmaztatik föl egyházi javadalom elfogadására. A pápai bréve, mely Pázmányt fölhatalmazta, hogy más szerzetes-rendbe léphessen át; november hóban állíttatott ki.*
Említi ezt Porfirio Feliciani pápai titkár a prágai nuntiushoz írt jegyzékeiben.
Ezen brévét sikertelenűl kerestem a pápai levéltár regestáiban. A pápai nuntius deczember 7-iki jelentésében említi, hogy azt Khlesl bemutatta neki. E szerint az udvar római követe útján jutott Prágába.
Ekkor Forgách Ferencz bibornok már nem volt az élők között. Az 1615-ik év őszét, Pázmány társaságában, az érsekség barsmegyei szentkereszti várában, töltötte. Itt néhány napi betegeskedés után, október 16-ikán váratlanúl elragadta a halál, melynek férfias elszántsággal és a gondviselés határozatában való teljes megnyugvással nézett elébe. Két nappal kimulta előtt, Pázmánynak a prágai pápai nuntiushoz intézett levelet dictált, melyben ettől és általa a pápától bucsút vesz, és igéri, hogy ha, mint reméli, fölvétetik az örök boldogság honába, ott meg fog rólok emlékezni; egyszersmind azon kérelemmel fordúl hozzá, hasson oda, hogy a király mielőbb nevezze ki utódját, mert az esztergomi érsekség hosszú üresedése a mult században, a magyarországi katholikus egyház hanyatlásának és a protestantismus megerősödésének egyik foka volt.*
Forgách bibornok október 14-diki levelét a nuntius deczember elején vette át PÁZMÁNYtól és ezen hónap 7-dikén kelt jelentéséhez csatolva küldötte Rómába másolatát. (Megvan a vatikáni levéltárban. Nunt. Germ. vol. 114. V. Tévedésből a júniusi iratok közé helyezve.)
A pápai nuntius, Placidus de Marca, melfii püspök, még mielőtt ezen levelet megkapta, a mint Forgách haláláról értesült, azonnal elhatározá, hogy az érsekség betöltését sürgetni fogja. És az egyénekről gondolkodva, kiket ezen fontos állásra ajánlhatna, egyedűl Pázmány Péterben találta föl a szükséges kelléket. Haladék nélkül közölte nézetét a király legbizalmasabb ministereivel: Khlesl püspökkel és báró Meggau főkamarásmesterrel. Mindketten támogatásukat igérték.
De Khlesl már néhány nappal utóbb módosította véleményét. Egyrészről attól tartott, hogy Pázmány kineveztetése a főpapok és a protestáns rendek körében kedvezőtlen fogadtatásra talál; másrészről azt óhajtotta, hogy az érsekség néhány évig üresedésben maradjon, hogy jövedelmeit a szorúlt állapotban levő kincstár élvezhesse és a véghelyek szükségeire fordíthassa. Ezért azt a tervet pendítette meg, hogy az érsek kinevezése halasztassék el addig, míg az ifjú Pálffi Miklós pozsonyi prépost, a győri hős fia, a kellő kort eléri; Pázmány pedig túróczi préposttá és az érsekség administrátorává neveztessék ki, miáltal az egyházi joghatóság teljességét elnyerné, és csak a jövedelmeket kellene nélkülöznie.
A nuntius ezt határozottan ellenezte; főleg azért, mivel jól tudta, hogy ha az érseki jövedelmek most a véghelyek czéljaira rendeltetnek, később nehéz lesz azokat visszaszerezni.* Erőteljes hangon írt jegyzéket nyújtott be a királynak, kit arra figyelmeztetett, hogy a kincstár javára fordítva az érsekség jövedelmeit, ezeket Krisztustól vonná el, és Antiochushoz illő eljárást követne.*
A prágai nuntius 1615 -november 16-iki jelentése.
Az 1615 deczember 11-ikén kelt jegyzék a deczember 14-iki jelentéshez van csatolva.
Ugyan akkor a magyarországi kath. urak küldötte jelent meg Prágában, hogy az érsekség betöltését és Pázmány kinevezését kérje. Ez a nuntiushoz is fordult,* ki utóbb Rómából szintén kapott utasítást, hogy igyekezzék az administratori tervet meghiúsítani.* És czélt ért. A király elhatározá, hogy Pázmányt esztergomi érsekké fogja kinevezni.
A prágai nuntius 1615 deczember 7-iki jelentése.
A pápai titkárnak november 28-iki és deczember 1-jei jegyzékei.
Pázmány késznek nyilatkozott, hogy elfogadja a magas méltóságot, melynek a mint fénye után nem sovárgott, úgy súlyától sem riadt vissza. « Soha – írja ő maga – világi kitüntetésekre, fáradozásaiért földi jutalomra nem számított. De miután Istennek úgy tetszett, hogy kegyelmességét éreztesse vele, a zsoltáros szavai szerint, a földről fölemelve a tehetetlent, a sárból fölmagasztalva a szegényt; hálás hódolattal hajolt meg akarata előtt».*
PÁZMÁNY egyik későbbi (1619) röpiratában szól kineveztetéséről, védve magát azon vád ellen, hogy cselszövényekkel emelkedett föl á primási székre.
Ezalatt Rómában, Pázmány tudta és hozzájárulása nélkül, fölszólítás ment a Sommascha nevezetű olaszországi szerzetes-congregatióhoz,* hogy tagjai sorába vegye föl őt.
A «Clerici Regulares S. Majoli Papić Sommaschć» nevezetű congregatiót a velenczei származású Aemilianus Jeromos alapította 1531 táján, Sommaschóban, Milano és Bergamo között építette az első kolostort. A congregatió tagjai kézi munkával és szegények eltartásával foglalkoztak.
Mivel pedig ezen congregatió szabályai nem engedték meg más szerzet tagjainak fölvételét: ez csak külön pápai dispensatió kiállítása után történt meg; mi azután Pázmánynyal egyszerűen közöltetett, a nélkül hogy bármily fogadalom letétele kivántatott volna tőle.* Egyidejüleg pápai irat ment hozzá, a mely meghagyta neki, hogy köteles elfogadni az egyházi javadalmat, melyre a király kinevezi.*
Porfirio Feliciani pápai titkárnak 1615 deczember 26., 1616 február 20., márczius 19-ikén a prágai nuntiushoz írt levelei. És Pázmánynak később, 1625 deczember 11-ikén a jezsuita-generalishoz írt levele. KATONA. XXIX. 656.
Ezt a király hangsúlyozza 1616-dik ápril 25-iki oklevelében, melylyel PÁZMÉNYT-t túróczi préposttá nevezi ki.
Mindazáltal ekkor váratlanúl nehézség merült föl. A prágai és római tárgyalások nem maradhattak titokban. A nádor ügynöke, kit az udvarnál tartott, már deczember elején mint biztos tényt jelenti, hogy Pázmány neveztetik ki primássá. És megjegyzi, hogy ez «a főpap urakra nézve ép oly meglepő mint boszantó lesz».*
Az 1615 deczember 9-ikén kelt levél az országos levéltárban.
Csakugyan, soraikban többen igényt tartottak arra, hogy előléptetés utján, az ország első egyházi méltóságát elnyerjék. A kalocsai érsek egyenesen kérvényt adott be a királynak, és a nádor pártfogásában bízott.* Telegdy János váradi püspök Bellarmin bíbornokhoz fordúlt, ki csakugyan ajánlotta őt; valószínűleg nem is sejtve, hogy Pázmányról van szó. Pálffi Miklós prépost érdekében előkelő családja vetette mérlegbe befolyását.*
Napragi érseknek 1616 február 16., és márczius 14-ikén a nádorhoz írt levelei ugyanott.
A pápai titkárnak 1615 deczember 26-ikán és 1616 február 20-ikán a prágai nuntiushoz írt jegyzékei.
Ezek, vagy barátaik között találkozott olyan is, ki az eszközökben nem válogatott. Pázmány tehetségei és érdemei annyira fényesek valának, hogy azokra a rosszakarat sem vethetett árnyékot. De bárkinek is magánélete nyitva áll a rágalom nyilai előtt. Levelek, melyeket Pázmány egy előkelő magyar hölgyhöz intézett volna, a közöttük fönnálló bűnös viszony bizonyítékai gyanánt, Rómába küldettek.
V. Pál pápa áthatva azon meggyőződéstől, hogy a főpapi hivatás sikeres betöltésének föltételei között az erkölcsök tisztasága és a példás élet ép oly fontos helyet foglal el, mint a vallásos buzgalom és a tudományos műveltség; méltó komolysággal tárgyalta a vádat. A leveleket II. Mátyással közölte és a prágai nuntiust megbizta, hogy szigorú nyomozást eszközöljön. – Az eredmény kiderítette, hogy a levelek álművek, és a vád teljesen alaptalan. Minden oldalról megnyugtató és magasztaló jelentések érkeztek a szent-székhez Pázmány élete és erkölcsei felől.*
A vád már az 1615. év végén emeltetett. 1616 január 2-ikán megy az utasítás a vizsgálat iránt a nuntiushoz. Ez ápril 4-ikén küldi a vizsgálat eredményéről az első jelentést, mely a leveleket koholmányoknak mondja. Mindaz által a pápa ezzel még nem volt egészen kielégítve, ápril 23-ikán tüzetesebb informátiót kért. De már május 14-ikén a pápai titkár azt írja a nuntiusnak «Della bontŕ et vita honesta del P. Pasman si havevan riscontri da piŕ luoghi; mŕ č stata nondimeno cara la confirmatione, che Vossignoria ce né ha data».
15. FÖLDSZINTI SZOBA A ZNIÓ-VÁRALJAI APÁTSÁGI ÉPÜLETBEN.
Az ármány csak annyit ért el, hogy Pázmány kineveztetését rövid időre késleltette. Ezen időközt arra használta föl a király, hogy Pázmánynak kisebb főpapi javadalmat adományozott, mintegy lépcsőt nyújtva néki, melyen az ország legmagasabb egyházi állásra emelkedjék. 1616. ápril 25-ikén túróczi préposttá nevezte ki.
A túróczi prépostságot m. Béla a premontrei szerzetesrend részére alapította a mai Znió-Váralja helyén. A mohácsi vészt követő időkben lakói által elhagyatván, pusztulásnak indúlt. Rudolf király, a jezsuitáknak adományozta, kik azt a Bocskay-fölkelés idején elvesztették. II. Mátyás, a bécsi békekötés végzései által akadályozva lévén abban, hogy nekik egyenesen visszaadja: Forgách Ferencz bíbornoknak adományozta, oly kikötéssel, hogy az összes jövedelmeket a Jézus-társaságnak engedje át.
16. ELSŐ EMELETI SZOBA UGYANOTT.
Most Pázmány azon kötelezettséggel nyerte el, hogy a prépostság jövedelmeiből az első esztendőben kétezer forintot, minden további esztendőben háromezret fog a nagyszombati collegiumnak fizetni, és mihelyt az ország törvényei a jezsuitákat ingatlan javak bírására képesítik, magát a javadalmat átengedi nekik.*
A kinevezési okirat és PÁZMÁNY kötelezvénye MILLER-nél: Epistolae Petri Pázmány. 1. 10. 12.
