V.
V.
Hosszú, kínos betegeskedés idő előtt megtörte Pázmányt, és előkészíté kora halálát.
Testi szervezete nem volt kiválóan erőteljes, és nem tartozott azok közé, melyek fölött a belső küzdelmek és a külső tevékenység erőfeszítései nyomtalanúl vonulnak el. Ideges, impressionábilis lényének gyökeréig ért minden benyomás. Nyugtalan természete az üdülés és a pihenés követelményei előtt csak kelletlenül hajolt meg. Azon gondolat, hogy önmagát kimélni tartozik, hihetőleg soha sem forgott eszében.
60. PÁZMÁNY BOTJA.
Szüntelenül el volt foglalva. Munkássága, melyet mint tudós és író, mint főpap és politikus, sőt mint egy nagy gazdaság vezetője is, egyidejűleg kifejtett, sokoldalúságával és kiterjedésével bámulatot kelt. E mellett lelkét folytonosan nagy tervek és súlyos gondok töltötték be, gyakran nehéz harczok és fenyegető veszélyek háborgásban tartották.
Nem lehet meglepő, hogy a hatvanas esztendők terhe, melyet sokan fiatal könnyűséggel viselnek, súlyosan nehezedett rá. Egészségének hanyatlását római útja és tartózkodása is elősegítette. Épen a legkedvezőtlenebb évszakban, február és márczius hónapokban, tette meg a hosszú útat. Ezóta jelentkeznek nagyobb fokban a köszvénybaj tünetei. A pöstyéni gyógyforrásoknál, melyek már azon időben is hiresek valának, csak ideiglenes enyhülést talált, nem gyógyulást. Ezt a bécsi udvari orvosok tudományától is hasztalan várta. Megadással tűrte szenvedéseit. Ezeket panaszolva leveleiben ismételve fölsóhajt: « Úgy kell lenni, mint a jó Istennek tetszik! »
A kór mind tovább harapódzott, és a belső szervek ellen is megkezdé emésztő támadásait. Az 1635-dik év végén, a hatvanöt éves főpap valóságos aggastyán volt. Ő maga a bajok és fogyatkozások hosszú lajstromát állítja össze: «Mellem fulladási – úgymond – hurutok és belső szelek szaggatási, emlékezésem fogyatkozási, egyéb mindennapi sok nyavalyákkal egyetemben alkalmatlanokká tettek a prédikálásra. »*
Prédikácziói gyüjteményének zársoraiban.
61. PÁZMÁNY BARS-SZENT-KERESZTI SZOBÁJA.
Ennek daczára, mikor állapota időnként enyhűl, az óvatosság legelemibb szabályait is elhanyagolja. Az 1636-ik év első napjaiban kirándúl a jezsuiták manigai birtokára, hogy az ott rendezett lakomán részt végyen. Komoly gyomorbaj volt a következménye. Márczius elején a köszvény heves rohamokban lépett föl, és mégis ugyanazon hónap végén egyik falusi plébánián bérmált.
És habár nyugalomra, rendes életre volna szüksége, nem tud soká egy helyen maradni; folytonosan jár-kel Nagyszombat, Pozsony, Sellye között; Nyitrára , Bars – Szentkeresztre és Znióváraljára is tesz kirándulásokat.
62. A BARS-SZENT-KERESZTI KASTÉLYBÓL.
De habár úgy él, mintha egészen ép és egészséges volna; nem feledkezik meg a halálról, mely elé gyors léptekkel közeledik. 1636 október 26-án a következő megható sorokat intézi a bécsi papnövelde kormányzójához. «A halál csudálatos szörny, mely annak, ki után kezeit kinyújtja, nem enged gondolkodásra időt. Miután erőimet szembetünően fogyni érezem, és jól tudom, hogy halálom után nem fog minden akaratom szerint történni; elhatároztam, hogy a bécsi növeldém részére szánt összeget – mennyiségét nem tudom – még életemben átadom atyaságodnak, hogy halálom után fekvő birtokok vásároltassanak, és az ekként gyarapodó jövedelmekből nagyobb számban, mint eddig lehetett, neveltessenek magyar ifjak az egyházi pályára.»
Két héttel utóbb végrendeletet készített. « Mindenek előtt – így hangzanak a kezdő sorok – teremtő, megváltó Istenemnek teljes szívemből hálát mondok, hogy engem, a legméltatlanabb férget, ki az örök kárhozatot ezerszeresen megérdemeltem volna, végtelen irgalmából a róm. kath. egyház kebelébe fogadva, csodálatos gondviselésével vezérelt, és földi javakkal is elhalmozott. Alázattal leborulva, az irgalmas Istentől bűneim és mulasztásaim bocsánatáért esedezem. Egyúttal, az Üdvözítő érdemeire, a boldogságos Szűz és minden Szentek közbenjárására támaszkodva , könnytelt szemekkel kérem , ne vegye el tőlem szent lelkét; miként ifjuságomban oktatott, vénségemben és aggkoromban se hagyjon el, úgy irányozván szolgálatára lelkemet, hogy örök boldogságomat biztosíthassam. » Ezután eltakarításáról intézkedik, és miután ingatlan javait már korábban unokaöccsének hagyományozta volt, ingóságairól rendelkezik.
Az uralkodó család iránti kegyeletét kitüntetendő, úgy a királynak, mint a trónörökösnek egy-egy hatos-fogatot ajánl föl. Hazája iránt tartozó kötelességéről ez alkalommal sem feledkezve meg, az újvári és drégelypalanki magtáraiban és pinczéiben levő gabona- és borkészletet a véghelyek szükségeire rendelte. Templomszereit az esztergomi főegyháznak, gazdag könyvtárát a pozsonyi jezsuitáknak hagyta. Udvari tisztei és szolgái felől bőkezűen gondoskodott. Több zárda és a szegények javára jelentékeny hagyományokat tett. A hagyatékából fönmaradó egész értéket Pozsonyban létesítendő papnövelde czéljára szentelte.
Azon időben, mikor a végrendelet készítésével el volt foglalva, elég jól érezte magát; az őszi évszak daczára folytathatta nyugtalan életmódját. Két nappal azután, hogy aláírta az oklevelet, Nagyszombatról Sellyére és tardoskeddi birtokára tett kirándulást. Alig érkezett vissza érseki székhelyére, ismét Pozsonyba utazott. Itt azonban szenvedő állapota miatt tovább kellett maradnia, mint szándéka volt. Csak (1637) január elején került vissza Nagyszombatba. Végtére maga is elismeri, hogy «nem néki való – úgymond – ez az alkalmatlan sétálás». És most székhelyén két hónapot töltött; de ezen idő alatt is két látogatást tett a közel vidéken. A farsang folyamán gyakorta fogadott asztalánál előkelő vendégeket.
Márczius 8-án Pozsonyba ment, leverten és megtörve. « Hatvannyolczadik évemet elérvén – írja a királynak – és különféle betegségeim miatt, a közügyekkel való foglalkozásra képtelen vagyok többé. »* Mégis két nappal utóbb látogatást igér Pálffy István grófnak, és sajátkezűleg írt sorokban, a következő tréfás üzenetet küldi a grófnénak « Ő kegyelme csináltassa meg nékem egy apotékában ezt az egynéhány pilulát. Rp. Pilulas tres, pro sene 68 annorum, ut 20 annis junior fiat.* Valamit kíván a patikárius, megfizetem.»*
A márczius 8-án kelt levél a bécsi állami levéltárban.
Azaz: «Recipe. Három pilulát, mely hatvannyolcz éves aggastyánt 20 esztendővel megifjítson».
A Pálffi-család pozsonyi seniorátusi levéltárában.
Márczius 22-ére Bécsbe készült, hogy részt vegyen az erdélyi ügyek iránt tartandó tanácskozmányokban. De már egy héttel előbb környezetében aggódva észlelték a föloszlás előjeleit. «Cardinál uram igen megnehezedett – írja a nádor, márczius 17-én – féltem is, hogy valahogy ugyan el ne kezdjen hagyni bennünket. » A király, a mint erről értesült, sietve két udvari orvosát küldötte hozzá. Azonban későn érkeztek.
Márczius 19-én Pázmány jezsuita atyákat hivott meg asztalához. Ebéd alatt hirtelen rosszúl lett. Mellgörcs roham lepte meg. A mint háló szobájában lefektették, már nem tudott szólani. Érezte, hogy utolsó órája ütött. Arczának kifejezésével és kézmozdulatokkal jelezte; hogy gyónását akarja végezni. Láthatóan erőlködött, hogy Jézus és Mária nevét kiejthesse.
A cancellár és Jakusich püspök, jezsuita és francziskánus szerzetesek vették körül a haldoklót. A tusa nem tartott soká. Esti 10 és 11 óra között a roncsolt testből elköltözött a hatalmas szellem.*
PÁZMÁNY élete végszakából és halála felől DOBRONOKI naplója tartalmaz bő és érdekes részleteket.
***
Kimúltának híre az egész országban és messze határain túl, megdöbbentő és fájdalmas hatást gyakorolt; mely a gyászünnepen is kifejezést talált.
A temetést ápril 3-ik napjára tűzték ki, hogy a távolabb részekről szintén megjelenhessenek hívei, papjai és tisztelői. Ezek tömegesen gyűlekeztek Pozsonyba, hogy a nagy férfiú sírjánál emléke iránt hódolatukról tanúságot tegyenek. A király Tiffenbach gróf által képviseltette magát. A főpapok, a sír szélén álló zágrábi püspök kivételével, teljes számban megjelentek. A világi főrendek hosszú sorát a nádor és az ország birája vezették.
A bibornok teteme, a végrendeletben kifejezett kívánsága szerint, egyszerű fakoporsóban, balzsamozatlanúl feküdt. Fejére fekete posztóból készült jezsuita-biretum volt helyezve. Testét vörös selyem-damaszt papi ruhába öltöztették. Kezébe olvasót adtak. Lábait bőrczipők födték. Ékszereket, főpapi jelvényeket nem tettek a koporsóba. Így volt az érseki palota egyik termében közszemlére kitéve.
Ápril 3-dikán reggeli nyolcz órakor a bezárt koporsót huszonnégy plébános vitte át a káptalani templomba, melynek falait a nagyszombati, pozsonyi és bécsi jezsuiták áltál irt dicsőítő és gyászoló versek nyomtatott példányai borították el. Telegdy kalocsai érsek; öt főpap segédlete mellett, végezte a gyász-misét és a temetési szertartást. Szelepcsényi György esztergomi kanonok latin és Forró György jezsuita atya magyar nyelven tartott beszédekben dicsőitették az elhúnytat.
Ekkor azután az önmaga által kijelölt helyen és módon, alamizsnás szent János ereklyéi alatt, a sírbolt talajába ásott sírban, helyezték tetemét örök nyugalomra.*
Jeles történetbúvárunk KNAUZ Nándoré az érdem, hogy 1859-ben a nagy főpap sírját felkutatta és felásatta. Érdekes jelentése a Religio 1859. II. 22-ik számában olvasható.
Azon rendelkezésével, hogy balzsamozatlanúl, fakoporsóban, na föld méhébe» tegyék le, azt kívánta elérni, hogy az egyház mély jelentőségű mondása: « Por vagy és a porba térsz vissza» betűszerinti értelmében valósuljon rajta.
De a keresztény alázatosság sugalmazta óhajtása nem teljesült. Mikor kétszázhuszonkét esztendő múlva sírját fölásták, úgy találták, hogy a koporsó, a tetem és az azt fedő öltözet-darabok kivételes módon daczoltak az enyészettel. Összeszáradt arczbőre, haja, bajusza, szakála és nagy részben a csontok is megvoltak. A biretum, reverenda és czipők épen maradtak.*
Pálffi Pál 1641 ápril 10-ikén Bécsből küldi a tervet Lippainak.
Hasonlag, bár az ő akaratát tisztelve, sírja fölé egyszerű márványlapra csak ezt a három szót vésték: « Petrus Pazmany Cardnalis»; már utódja, Lippai György emléket készült emelni, és szobrász által a tervet el is készítteté; miután pedig kivitele ismeretlen okok miatt elmaradt, 1710-ben ESTERHÁZI PÁL nádor készíttetett emlékkövet, mély föliratában Pázmány és két utódja. (Lippai; Széchenyi) nagyságát hirdeté. Legújabban pedig SIMOR JÁNOS bíbornokprímás kegyelete és műizlése az esztergomi főegyházban állított méltó emléket, mely olasz mester által carrarai márványból faragott egész alakját, a szónoklat actusában, állítja elő.*
Rajzát itt veszi az olvasó.
63. PÁZMÁNY EMLÉKSZOBRA.
Miként utódjai, úgy a Jézus-társaság is hálásnak mutatkozott emléke iránt. Kimúlta után és halála évforduló napján a magyarországi rendházakban gyász-ünnepélyek tartattak. Európa minden részében, a jezsuita főiskolák csarnokaiban a rend tudományos kitünőségeinek arczképei között ott találjuk Pázmányét is. Sőt a távol világrészeken, missionariusaik szerény lakait, több helyen díszíté képe. Egyet Ceylon szigetéről, hol azt egyik missionarius hazánkfia fölfedezte, e sorok írója szerencsés volt megszerezhetni.
De az ecset és véső alkotásainál dicsőbb, maradandóbb emléket állított önmagának, négy évtizedre terjedő munkássága eredményeiben.
Mint író – Toldy Ferencz itélete szerint – a mai magyar könyvnyelvet teremtette meg; a nyelvnek nem várt kiképzést adott; az irálynak teljességet, kerekdedséget és hathatósságot kölcsönzött; méltán egy új kor megnyitójának tekinthető.
A nemzeti tanügy és közművelődés terén: az egyetem, két papnevelő intézet, több gymnásium és convictus megalapítása által, mély nyomokat hagyott.
A magyarországi kath. egyház megmentője vala. Ha az megmarad abban az állapotban, melyben ő pályája kezdetén találja, a protestantismus által Bethlen vezérlete alatt indított támadásoknak, nem lett volna képes ellenállani. És mikor ő sírba szállott, a protestantismus elvesztette főrangú pártfogói legnagyobb, hívei jelentékeny részével együtt, azt a politikai és kultúrai túlsúlyt is, melyet a XVII. század elején kiküzdött.
És ez által, a Habsburg-dynasztia végleges megszilárdulását a magyar trónon eszközölte, vagy legalább lényegesen elősegítette. Ha a protestantismus folytatja előhaladását, és a főrangú családokat, melyeket megnyert, meg is tudja tartani; ha emellett Pázmány válságos perczekben transactióival a veszélyeket el nem hárítja: a Habsburgok hihetőleg ép oly kevéssé menthetik meg a magyar koronát, a mint nem voltak képesek uralmukat a Németalföldeken föntartani.
Így tehát Pázmány hatása nem szorítkozik saját korára. Harmadfél század múlt el, mióta porait a sírbolt őrizi; de szelleme, művei és vívmányai által még mindig őrködik azon magas érdekek fölött, melyekért élt, fáradott és küzdött!
64. PÁZMÁNY BIBORNOK ÉRME.
