I.
I.
4. SÁROSPATAK LÁTKÉPE.
A Rákóczy család eredete, két ága. Rákóczy György és családja Sáros-Patakon: neje, gyermekei. Főuri élet Patakon. A gyermekek első iskoláztatása. A pataki iskola szervezete. Rákóczy György gondoskodása az iskoláról. Prónay Mátyás a gyermekek első tanítója.
NEM SZOKATLAN dolog történetünkben, hogy egyes korszakok kiváló emberei a közép nemesség soraiból emelkednek ki. Igy volt ez a Rákóczy-családdal is, mely a Bogát-Radvány nemzetségből származott, s még az első Árpádházi királyok alatt jött hazánkba. Egész a XVI-dik századig nem küzdte ki magát a vidéki nemesség soraiból: addig nem játszott történetünkben feltünőbb szerepet. Tagjait ambitio nem igen sarkalta, s az alkalmat nem igen keresték az előmenetelre. Megmaradtak az ősi tűzhely mellett. Két ága volt a családnak, egy katholikus és egy protestáns, s mind a két ág egyszerre kezdett előtérbe lépni. Sőt emelkedése tetőpontját is egy és ugyanazon évben érte el: 1607-ben lett a katholikus Lajos báróvá s a reformált Zsigmond fejedelemmé. Csaknem egész ez ideig egy táborban szolgáltak, a magyar királyéban. Hanem ekkor szétváltak útaik: a protestáns Zsigmond Bocskayhoz csatlakozott, a katholikus Lajos a magyar király híve maradt. Különben e körülmény nem tette lazábbá köztük a rokoni köteléket: a családi összetartozás érzete erősebb volt bennök a politikai pártállás követelményeinél. Aztán idejök sem volt rá, hogy valamely politikai kérdés miatt összekocczanjanak: az öreg Zsigmond csakhamar lemondott a fejedelemségről. Lett ismét azzá, a mi azelőtt is volt, a magyar király alattvalójává.
Ez a rövid fejedelemségi hagyomány döntő befolyást gyakorolt Zsigmond örököseire. Mikor az ő második utódja Bethlen Gábor az elnyomott protestantismus érdekében fegyverét oldalára kötötte, a rég elhalt Zsigmond fia, a 25 éves György csatlakozott hozzá. Egy titkos szerződés, melyet öt főurral együtt György is aláírt, megszabta a közös czélt: Bethlen Gábor magyar királylyá koronázását. S ha egyelőre tovább egy tizednél más haszna nem is lett a kitartó hűségnek, melylyel Bethlent ezután is, bár több óvatossággal s kevesebb koczkáztatással minden vállalatában kisérte, mint az, hogy halálos ágyán őt akarta politikai végrendelete végrehajtójává kinevezni: ennek köszönhette, hogy amint Bethlen utódai a fejedelemségre képteleneknek bizonyúltak be, komolyan szóba jöhető versenytárssal nem állott szemben.
György ekkor dúsgazdag főúr, szerető férj és boldog családapa volt.
Összesen hét uradalommal bírt,* melyek közül a sárospatakit választá ki lakhelyéül. Itt tölté atyja is gyermekéveit, de csak mint apród. Még akkor sok műkincse volt a várnak, márványnyal kirakott és szőnyegekkel borított fényes termeiben. De amint cserélte urait, termeiből a fény, a pompa, a renaissance-emlékek hosszú sora mind jobban tünedezett. A szép a hasznosnak engedett helyet. A főúri lakból főúri vár lett, katonai telep, mely daczolhatott az ellenséggel. Mint ilyent fejleszté Rákóczy is: Patakot erős várrá alakította át.
Lorántfy Zsuzsánna Akad. Évkönyvek. XIII. k. IX. d. 5. l.
Ez uradalom nejének Lorántfy Zsuzsánnának volt hozománya, kivel ő boldog családi életet élt. Gazdaságai rendezése, perei intézése vették a vadászaton kívül idejét leginkább igénybe s azokat sok észszel, kitartással vezette. Korán maradva árván, több oldalról megtámadva a rokonok által, sohasem habozott jogai védelmére kelni.* Kitartó volt a makacsságig, erős fejű a hajthatatlanságig ott, ahol meg volt győződve igazáról. De azért nem annyira konok, hogy a körülményekkel elvégre is meg ne tudott volna alkudni: ez a perlekedés fiatalságában jó iskola volt neki. S még jobb rá nézve hogy e küzdelmes és fáradságos munkákért kárpótlást nyujtott otthona. Volt hol merítsen erőt, kitartást.
Az Orsz. Ltárban levő irományai tanusága szerint.
S a hölgy, kit szíve szerint választott, szerelemből vett el, édenné varázsolta neki ezt az otthont. Gondjaival, szeretetével halmozá el, megosztá fáradalmait, csillapítá haragját, ha hevesen felforró vére elragadta s sohasem késett figyelmét a vett szolgálatok megjutalmazására irányozni. Takarékos és jótékony, vallásos és önzetlen: s rajongással csüngő a Rákóczy név varázsán és dicsőségén. S Györgyöt talán épen neje szelidsége mentette meg egy s más kellemetlenségtől, mely őt hevesebb természete miatt érhette volna. Pedig ellentétes nézetek köztük is fordultak elő, s épen oly kérdésekben, hol a férj legkevésbé volt hajlandó a megalkuvásra: vallásos kérdésekben. Mert habár mindkettő erős protestáns volt is, az asszony a presbyterianismus felé hajlott, míg a férj a megállapított formákból semmit sem engedett. Csak e kérdésben váltak szét útaik az életben: a nélkül, hogy ez szerelmüket gyöngítette volna.
Egymásért dobogtak azok összekelésök pillanatától fogva mindaddig, míg a sír el nem választotta őket: sem az élet apró gondjai fiatal éveikben, midőn még csak a tizenhárom vármegye aristokratiájához tartoztak, sem később a küzdelmek és fáradságos munka, melylyel Erdély igazgatása járt még azután is, hogy e méltóságban meg tudták magukat szilárdítni, nem tette lazábbá viszonyukat. Összesen négy fiuk született e házasságból, kik közűl kettő a gyenge gyermek korban elhalt. Az első Samuka 1619. késő őszén született, épen akkor, midőn Bethlen első beütése alkalmával György úr a lengyelországi támadó hadak megfékezésével foglalatoskodott.* A második György 1621. január 30-án, a harmadik Zsigmond 1622. julius 14-én született, csak nehány hóval Samuka halála előtt, ki ez utóbbi évben a ragály áldozatává lett. Sámuel kora haláláért utóbb kárpótlást nyújtott a szülőknek Ferencz születése.*
Bethlen Gábor politikai levelezése. A fejedelem 1626-ban Alvinczyhez írt levele a Századokban. 1868. évfolyam, 263. l.
Lorántfy Zsuzsánnában idézve az erre vonatkozó adatok.
Az első nevelést a gyermekek Sárospatakon kapták leginkább anyai körben. Azok mozgalmas idők voltak a harmincz éves háború hullámai hazánk végső határáig, sőt még azontúl is csapkodtak. György erősen be volt e mozgalmakba vonva. Mint főispán hivatalánál fogva irányt adott megyéjének Borsodnak: s mint Bethlen bizalmas embere, távolabbi vidékek főuraival is értekezett. A vidám lakomák és vadászatok politikai megbeszélések leplezésére szolgáltak, mert a politikai közvélemény előkészítése Rákóczy feladata volt. Aztán akár Bethlen, akár első neje Károlyi Zsuzsánna jött fel e mozgalmak színhelyére, Sárospatakot soha sem kerülte el.* S Bethlen midőn második nejét Brandenburgi Katalint Erdélybe hozta, Kassáról hazamenet első látogatását Patakon tette. Ilyen látogatás alkalmával a várat egész pompájában kelle bemutatni: ilyenkor a családi fészek, oly egyszerű és házias rendes körülmények közt, egészen színt változtatott: messze vidékről hoztak szakácsokat, sütőket, muzsikusokat.*
Levelek és Acták Bethlen Gábor történetéhez. Tört. Tár. 1886. évf. 648. l.
Levelek és Akták Bethlen Gábor történetéhez. Tört. Tár. 1886. évf. 648. l.
A RÁKOCZY-VÁR ÉS KASTÉLY SÁROS-PATAKON.
Dörre Tivadar felvétele.
5. A SÁROSPATAKI VÁR UDVARA.
6. A SUBROSA SZOBA.
E zajos napok mégis csak kivételeket képeztek.
A rendesek elég időt engedtek az anyának, hogy gondjait a gyermekek nevelése s a háztartás vezetése közt megossza. A vár ebben az időben két egyenes vonalban menő épületből állt egy lejtős dombon, mely alatt a Bodrog folyt.
A nyugati részhez volt ragasztva a verestorony: a fő erőd négy vártaházával; az északi részben volt a «gazdasszony» (a házi asszony rendes neve) lakosztálya, s közvetlen alatta a kis kert, melyet mint boldog napok édes emlékét, még azután is hogy megvált tőle, annyi szeretettel ápolt.
De a gyermekek nőttek s eljött az idő, melyben meg kellett tanításukat kezdeni. Első mesterük Prónay Mátyás volt, ki az urfiakat írásra, olvasásra s a latin nyelv elemeire oktatá.* De a házi nevelés mellett a nyilvános iskolába is eljártak: az ő szobájuk megtartá azután is, hogy elváltak tőle, az «urfiak szobája» nevet abban az iskolában, mely a váron kívül a városban a minoriták zárdája helyén volt építve.* Ez iskolát, valamint magát az egy házat is Rákóczy tartá fenn s látta el mesterekkel, tanítókkal, mint földesúr s az egyház fő pártfogója.
Maga Zsigmond írja a Csecsemő Keresztyén előszavában.
SZOMBATHY: Historia Coll. Ref. Sárospatak. 191. l.
S hogy mennyire komolyan vette ő ez «Istentől nyert megbízatását», gazdag alapítványainál, folytonos érdeklődésénél, melylyel annak fejlődését kisérte, gondoskodásánál, hogy papjait, tanítóit külföldi egyetemeken képeztesse, jobban igazolta az a körülmény, hogy fiait ez intézetbe járatta. Épen az ő idejében s az ő befolyásával (1621) hozatott az az iskolai törvény, mely elrendeli, hogy az intézetbe minden nemes és nem nemes ifjú fölvétessék, ki az igazgató előtt jelentkezik. Tehát polgár és paraszt egyaránt. Ez nem új törvény volt, általános szokása az egész keresztyén világnak igen régi idők óta, s tán e törvény meg nem újítása erősen a közvéleménybe ütközött volna. Az emberiség nagyobb fele volt a jobbágyság s a gyermek már születése óta tulajdona volt a földesúrnak, kinek a jobbágyfiú eltávozása által származható megkárosítás ellen a törvényhozás koronként gátakat igyekezett emelni, úgy hogy rendes úton a manumissión a földesúri önkéntes elbocsátáson kívül, a jobbágyság alúl való felszabadulás csak a katonai vagy az egyházi pálya által volt elérhető. Tudta György, hogy a társadalom minden rétegéből származó gyermekek köztársaságába bocsátja a gazdag uradalmak egykori örököseit, kik, ha születésökkel arányban álló tekintet is fog rájok lenni, kényszerítve lesznek versenyezni az alacsonyabb ranguakkal, mert ezek szorgalom és tehetség által elibök kerülhetnek. Ott fognak megismerkedni, megbarátkozni azokkal, kikkel majd egykor a köz- s egyházi élet terén találkoznak.
A wittembergi szerint volt rendezve a pataki iskola, melyet trivialis iskolából még Perényi fejlesztett nagyobb intézetté, egymást követő három grammatikai, rhetorikai és felsőbb tanfolyammal. Kellő tanerővel Rákóczy látta el ezeket: 1626 előtt csak egy, néha két tanára volt, azóta három-négy s ezek vezetése alatt egyes osztályoknak külön tanítói voltak. Rákóczy reformálta 1621-ben törvényeit. Ezek elrendelik, hogy a magyar nyelvre gond fordíttassék, de tényleg a latin volt a fő, még a grammatikai osztályban is, melybe a Rákóczy fiúk jártak, mert a mint a gyermek az iskolába lépett, már latinúl kezdte meg a tanulást, szavak és mondatok bemagolásával, melyek közül alig sajátított el nehányat s már is csak latin nyelven volt szabad beszélnie. De ha ez első nehézségeken a gyermek túl volt, nem érezhette magát roszúl ez intézetben, mely több belsős még gazdasági ügyei vezetésére is bizonyos önállósággal bírt, magát «iskolai közönségnek» nevezte. Általán egész szervezete, törvényei arra voltak irányozva, hogy a testületi szellem fejlesztessék ki magában az organicus egészet képző intézetben. Kezdődött ez alsóbb osztályokban, melyeknek tagjai csapatokra voltak osztva egy-egy magántanító vezetése alatt. Ezek felett állt a collaborator, ki nemcsak az osztályban segített a magántanítónak, hanem a csapatokra szervezett osztályokat a játékhelyre kisérte. A nagyobb osztályokban a csapatokat már szövetkezések (az úgynevezett collatió) váltották fel, melyek közül mindenik külön tartott vitatkozásokat, ismétléseket a tanártól hallott tárgyak felett, továbbá apróbb előadásokat. A legfelsőbb, a theologiai osztály számára az 1621-iki törvények még minden második hónapban mindenki által meghallgatható nyilvános vitatkozásokat rendelnek el a hittanból és bölcsészetből, mint ezen osztályok előadási főtárgyaiból.*
MOLNÁR Aladár: A Közoktatás Története Magyarországon. I. k. 405 s köv. ll.
Úgy látszik, hogy ezt a szervezetet magának az életnek szükségei fejlesztették ilyenné. Rákóczy, bár maga csak házi nevelésben részesült, sok érzékkel bírt a tanügy iránt. «Több hasznát veszem én, mondá egy ízben, a tudós embernek a scholában, ha tanít, mint predicatori hivatalában.» S az 1621-diki törvényekben hangsúlyozta, hogy a tanárok a hittannak és bölcsészetnek necsak tételeit adják elé, hanem magyarázzák meg azoknak egész rendszerét a gyakorlati élet számára. Ezzel ő egy érezhető hiányon akart segíteni, mely főként protestáns intézetekben volt észlelhető, hol túlnyomóan tanítói és professzori pályára képezték a tanulókat. Azok, kik nem erre a pályára készültek, tehát leginkább a nemesi osztály s bizonynyal részben a polgárok fiai is, a középosztályok bevégeztével kiléptek az iskolából: visszatértek a szülői házhoz, vagy még gyakrabban valamely főúr kastélyába adattak be, hogy a mi nevelésükből hiányzik, az élet gyakorlati iskolájában szerezzék meg. Ugyahogy megtanulták a latint – földrajzot és történelmet abban az időben nem adtak elő az intézetben, – szereztek bizonyos szónoki ügyességet Cicero egyes beszédeinek elemzése s előadása által, sőt latin versek írásában jártasságra tettek szert: de mégis az egész nevelésben és oktatásban kevés történt a gyakorlati élet számára, aránytalanúl sokkal kevesebb, mint a jezsuiták tanintézeteiben, hova már ekkor tömegesen kezdtek bejárni a főurak fiai s hol főként a közélet palaestrája számára nevelték az ifjakat, többi közt törvénykezési tárgyalások tartása s színművek előadása által. Erre a czélra törekedett Rákóczy is, de más irányban. Nem gyakorlati, hanem mint törvénye mutatja, tisztán elméleti úton akarta elérni.
Ebben a Rákóczy által reformált intézetben kezdték meg fiai iskolai pályájokat a deáki tudomány első elemeivel. De a köztük levő korkülönbség miatt aligha együtt tanultak, s átalán ott csak rövid ideig voltak: az 1630-ik év végeig.
