II.
II.
Rákóczy György fejedelemmé választatása s küzdelmei Bethlen Istvánnal a fejedelemség felett. Bevonulása Gyula-Fejérvárra, ennek leírása. Rákóczy udvartartása. Két fia György és Zsigmond. 1636-ban látogatást tesznek a táborba. Neveltetésük. A schola aulica szervezete. Keresztury Pál és Ratichius Farkas tanmódszere. Párhuzam a kettő közt. Zsigmond első levele atyjához. Az udvari iskola szervezete. A gyermekek confirmatiója s a Csecsemő keresztyén. A schola triumphans eléadása a fejedelmi udvarban. György kilépése az iskolából.
Az 1630-ik év végén Rákóczy György a sárospataki lakást a gyulafehérvárival cserélte fel. Mint 24 év előtt atyjának, neki is trónkövetelők versengése szerezte meg a fejedelmi széket. Bethlen Gábor utódai, özvegye és testvére, az első fejedelem az utóbbi kormányzó, nem tudtak megférni egymással. Versengésök az ország békéjét tette koczkára s épen igen válságos időkben, akkor midőn Gusztáv Adolf hódításai megreszkettették Európát. Nem asszony, nem gyönge öreg volt akkor helyén a fejedelmi széken. Az egész ország érezte ezt, de legjobban két ifjú: Bethlen István fia és veje. Ezek meg tudták nyerni atyjokat, hogy ajánlja fel a fejedelemséget Rákóczynak – s az öreg beleegyezését e két «fia» vitte meg Patakra.
Rákóczy természettől habozó, önmagával küzdő ember volt. Nem könnyen szánta rá magát valamire: de ha már egyszer valamit a fejébe vett, azt onnan nem lehetett kiverni. A Bethlen fiúkkal is sokat alkudozott. Kért tőlük reversalist, adott nekik reversalist, azután azon töprenkedett, hogy mit fog tenni a török, végre tisztába jött ezekkel s ettől fogva bámulatos gyorsasággal s erélylyel járt el. Összeszedett egy csomó hajdú-hadat, felültette katonáit, követségekbe küldte legmegbizhatóbb embereit. Patakról megindulva feleségével, gyermekeivel, október 1-én Debreczenen át Váradra ment, hol az ifjú Bethlen és sógora fogadták.
Ezalatt az öreg Bethlen István meggondolta magát miért adja ő a fejedelemséget másnak, ha maga is elnyerheti azt? és saját érdekében tekintélyes pártot hozott össze. De mindenben a mit tett, hiányzott az erő s a biztosság érzete. S ha egy ingadozó és egy szilárd ember tűznek össze egymással, az elsőnek bukása kikerülhetetlen. Mikor Rákóczy Patakról erdélyi területre hozta feleségét, gyermekeit, ezzel azt jelzé, hogy ő nem fog mint bukott praetendens viszszatérni. Az ő biztossága visszaverte Bethlen félrendszabályait, az ő erélye elhallgattatta ellenségeit, bizalmat öntött hiveibe: az 1630-dik év nem mult el a nélkül, hogy Erdélynek megválasztott s felesküdött fejedelmévé ne legyen. Feleségét, gyermekeit Váradon, erdélyi területen hagyva, csak maga ment be Erdélybe. Deczember 20-dikán tartá ünnepélyes bevonulását Kolosvárra. Másnap Fejérvárra indult, 24-dikén felesküdött a fényes fejedelmi templomban a rendek színe előtt. Küzdelmei ezzel nem értek véget. Uralkodása kezdetén meg kelle mérkőznie a császárral, három év mulva egy hatalmas párttal, mely meg akarta buktatni, s újabb három év mulva a törökkel, mely székéből ki akarta vetni. E küzdelmek voltak tisztító tüzei: meghatalmasodva, erősödve kelt ki azokból.*
Erdélyi Országgyűlési Emlék. IX. k.
Családja 1631. elején követte Fejérvárra. Fiai közül egy: Ferkó ott nemsokára meghalt s csak kettő maradt: György és Zsigmond.* Fejérvár volt a fejedelmi székhely egy század óta, attól fogva, hogy János király ott települt le. Már kezdtek a főurak is állandó lakást venni benne: némelyik díszesebb házat, palotát építtetett, melyek közül nagyságával, fényével kivált a fejedelmi. A XVI-ik század végén ért pusztulás után Bethlen adta vissza régi fényét – csakhogy a Báthoryak renaissance butorait, diszítéseit újabb divatú váltotta fel, mely a keleti és nyugati izlésnek tetszős vegyülete volt. A festett s jelmondatokkal ellátott symbolumok képsorozatát keleti szőnyegekkel borított falak válták fel, gazdagon megrakott pohár-székek s kényelmes kerevetek váltakoztak lengyelországi butorokkal. Kelet és nyugot hatása látszott mindenütt.
Zsigmondot Brandenburgi Katalin fiává akarta fogadni, ezzel az volt György úrnak a terve, hogy várait – jelesül Munkácsot – örökölje. Csakhogy meghasonlása Katalinnal e terveit meghiusítá, s a dolognak nem lett semmi következménye. L. Okirattár Strassburg Pál....... Történetéhez 31. 32. ll. s KEMÉNY Emlékiratait.
7. BETHLEN ISTVÁN PALOTÁJÁNAK BELSŐ UDVARA FEJÉRVÁRT.
Maga az udvartartás nem volt oly egyszerű, mint azt Rákóczy elhiresztelt fösvénysége után várni lehetett volna. Asztala soha sem volt vendégek nélkül sem délben, sem este: nemcsak mikor külföldi követek jöttek udvarába, vagy magyarországi vendégek keresték fel, hanem mikor magukra voltak is. Mindig meg volt híva egy két tanácsúr, egy két vidékről bejött nemes s többnyire ott volt egy kettő a professorok s udvari papok közül.* Eleinte, míg kisebbek voltak, a gyermekeket nem bocsátotta az asztalhoz: később azonban ünnepélyesebb alkalmakkor s a mint idejük engedte, oda bocsátotta őket is, leginkább tanulás, okulás kedveért – ez képezte első bevezetésüket a világba.*
A Benkő által lemásolt s a Történelmi Tárban 1883-iki évf. közlött napló adatai szerént.
A Rákóczyak családi levelezésében felsorolva az erre vonatkozó adatok, v. ö. a naplóval i. h.
PÜSPÖKI LAK FEJÉRVÁRT.
Ugyanezt a rendtartást követte nemcsak Fejérvárott, hanem az országban mindenütt, bármerre utazott. Mert rendkívül sokat volt úton s ritkaság, hogy pár hetet egy helyen töltött volna. Sokat járt a vadászat kedveért is, mert a mily szenvedélyes, oly szerencsés vadász volt, biztosan lőtt, jól megülte a lovat, s a hosszas gyaloglás sem fárasztá el. Fiai eleinte ebben sem vettek részt, de később vadászatra is kivitte őket szoktatás és begyakorlás kelveért.
Hanem ritka ünnep, kivételes nap volt ez – valamely rendkívüli esemény alkalmával. S talán egy sem volt, mely jobban megmaradt volna a gyermekek emlékében, mint ama végzetes nap, midőn a fejedelem utolsó legelkeseredettebb harczához készült székeért. Egy évig tartott a küzdelem, a bizonytalan állapot. Bethlen István 1636. elején a budai basához szökött – s amint Rákóczy erről hírt vett, Kolosvárra ment családjával együtt, hogy az oda összehívott országgyűlés tárgyalásait vezethesse. Neje és a gyermekek innen Szamosujvárra mentek, de a mint ő oda készült, a család a szomszédos Deésre költözött. Azután is a küzdelem végeig úgy volt, hogy családja mindig közelében tartózkodott. Az utolsó hónapokat ez Váradon töltötte. Vitézei megharczolták október 1-jén a döntő szalontai ütközetet, melyről elégülten írja Pázmány, hogy régóta nem történt, hogy ily kevés magyarság «nem lévén német had velek» akkora török erőt megvert volna. E diadalmas napokban okt. 5-én figyelmeztette a fejedelemasszony férjét, hogy immár a gyermekek akkorára nőttek, hogy a mit látnak, arról meg is emlékeznek: nem ártana hát, ha elvinné őket bár «csak egy hálásra is» hadd lássák meg mind két tábort: ő készen tartja őket.* A fejedelem másnap már megadta az engedélyt – s bizonynyal ünnep volt az a két gyermeknek, látni a diadal mámorában uszó vitézlő népet, mely vitézi pompával fogadta a kis fiúkat, hordozta széllyel, mutogatott nekik sok mindent – mi új volt előttök, s mi annyira elragadta őket. Jól voltak szoktatva, a késő őszi hideg nem ártott nekik – még egy év előtt, midőn György urfit, ki «vállba vágott» mentéjében a templomban panaszolkodott a hideg miatt, anyja megdorgálta,* hogy ifjú legény létére nem türi a hideget. Bezzeg itt a táborban nem panaszolkodott. S épen két hónapra rá, hogy az atya fiainak megadta a táborba mehetésre az engedélyt, ment a fejedelem templomba hálát adni Istennek, hogy a békét megköthette.
A Rákóczyak Családi Levelezése. 21, 22. ll.
A Rákóczyak Családi Levelezése 8-ik l.
Ekkor már felserdült számba ment a két gyerek, s a deáki tudományokban is előhaladt. De tanrendszerük is állásukhoz képest változott. Az előkelő főúr fiai Patakról Fejérvárra jövén, itt már fejedelmi gyermekek voltak, kik közül az idősebbet az atya már trónörökösének tekinté – hiszen a szabad választás Magyarországon sem állta útját annak, hogy a fiú ne kövesse atyját a trónon. Fejérvártt egy nagy félegyetemnek tekinthető intézetet már Bethlen állított fel s számára a magyar tanerőket a külföldi egyetemen képeztette, továbbá három európai hírű tanárt és írót hívott meg oda. Rákóczy fentartá ezt az intézetet úgy mint Bethlen alapítá s fejlesztésén is szívesen munkált: de hijában, bizonyos a kor szellemével ellenkező dolgokon nem állt módjában segíteni. A magyar főurak Erdélyben is, ép úgy mint Magyarországon, csak az alsó és középosztályba járatták fiaikat. «Az idők gonosz szokása miatt» mihelyt azokat elvégezék «a juditiummal tanulható legszebb időben» kivették – hogy egyik-másik udvarháznál, mint apródok szerezzék meg az életben szükséges gyakorlati ismereteket, s a hittani és a bölcsészeti folyamban csak «a városi és paraszti rendek gyermekei» maradtak, hogy papokká, tanárokká képezzék magukat.* De hát Európa semmiféle udvarában sem volt szokás a fejedelmek gyermekeit nyilvános iskolákba járatni: sőt már ekkor divatba kezdettek jőni a lovagiskolák. A collegium illustre Tübingában már évtizedek óta virágzott, a collegium Mauritianum Kasselben másfél tized előtt szerveztetett ujra,* s nem messze Rákóczytól Gitschinben Wallenstein tartott fenn egy jezsuitáktól vezetett lovagiskolát. Vajon saját gondolatából-e, vagy talán külföldi tanárai által rávezetve, vagy épen a fejérvári iskola rectora Keresztury ösztönzésére – Rákóczy is elhatározta, hogy fiai számára külön schola aulicát állíttat fel.
BETHLEN Miklós, I 224. l.
PAULSEN, Geschichte des gelehrten Unterrichtes, 338–9 l.
Úgy szervezte ő ez intézetet, hogy fiaival együtt tanúljanak s nevekedjenek azon főúrak s udvari emberek gyermekei, kik később az életben is legközelebb fognak hozzájuk állani, hogy köztök már ez alapon is bizonyos bensőbb viszony fejlődjék ki. Aztán úgy hitte ő, hogy ez által azokon a hátrányokon is segít, melyek a közös iskolába járástól elmaradhatatlanok. Szerencséjére embert, ez intézet élére teljesen alkalmasat – kéznél talált.
Keresztury Pál volt ez, a fejérvári iskola egyik rectora. Éles eszű s elég jól képzett ember, de mindenekfelett kitünő paedagog. Hajlamból, szenvedélyből tanár, ki tanügyi tekintetben kora színvonalán állt. Ismerte mindazokat az eszméket, melyek Németországot akkor foglalkoztatták s mindazokat az újításokat, melyek akkor kezdtek életbe lépni. A XVI-ik század humanismusa már hanyatlóban volt. Mind azok a nagy emberek – mondja egy német tudós* – kikre hunyó napjának utolsó sugarait vetette, már vagy sirba szálltak vagy elaggottak. Koruk lejárt. A herczegek nevelőitől már nem kivánták meg, hogy latin udvari poeták és oratorok vagy elegans humanisták legyenek. Nem mintha megszüntek volna foglalkozni a classicusokkal: hanem tanulmányaik új irányba terelték őket, s a régiségekből ritkaságok tárháza lett.
PAULSEN, 307 l.
Utat tört magának ez irány a német paedagogiában is, hol annak alapját RATICHIUS FARKAS vetette meg. Bejárta fél Európát, tanult philosophiát, theologiát, mathematicát, héber, arab nyelveket. De fő, hogy egy saját tanítási methodust talált fel s világszerte annak érdekében apostolkodott. Amsterdamban Oraniai Móriczczal kezdett alkudozni. Az Oraniai azt kivánta, hogy rendszerét csak a latin nyelvre alkalmazza: ebbe Ratichius nem egyezett bele.* Végre 1612-ben a német birodalmi gyűléshez adott be egy emlékiratot, s attól fogva az ügy egy századnegyedig foglalkoztatta Németországot, sőt mondhatni fél Európát. Apostolkodott, kisérleteket tett, herczegtől herczeghez, városról városra járt. Hirnevet szerzett eszméinek s mozgalmat tudott előidézni. De tanítási methodusát titokban tartotta – ezt ő nem adta ingyen. Hanem paedagogiai elveit hirdette – s ezek az újabb idők irányzatát magukban foglalják. Szerinte nem a grammaticai szabályok könyv nélkül tanításából kell a nyelvtanításnak állani, hanem magának a nyelvnek tanításából. Első tanítási nyelv az anyanyelv. Ez a két elv pedig a régi tanítási rendszerrel egész ellentétben állt.
RAUMER, II. 12. l.
Keresztury paedagogiai elveit s tanítási rendszerét, a mint ő – ezt alkalmazta, egyik tanítványa, Bethlen Miklós Emlékirataiból eléggé részletesen ismerjük:* Ratichiuséit munkái, emlékiratai tarták fenn. A kettőt összehasonlítva kitűnik, hogy Keresztury Ratichiusnak tanítványa volt még a charlatánságban is. Mind a kettőnek volt egy tanítási arcanuma, mit pénzért árult: amaz az oraniai herczegnek, ez Kemény Farkasnak száz aranyért.* A Ratichius pontozatai, melyek Praxisához vannak mellékelve* s Keresztury elvei, melyeket Bethlen szedett pontokba, ugyanazokat hirdetik.*
BETHLEN M., I. 213–236. l.
U. o. I., 232. l.
RAUMER, II. 29–37. l.
Nem lehet feladatom ezeket itt párhuzamba tenni: de a két pontozat egymás mellé állítva kimutatja azok meglepő hasonlatosságát. Néhol még a szavakban is egyeznek.
S épen ebben áll Keresztury érdeme, hogy a jót, helyest, czélszerűt gyorsan felismerte s bámulatos ügyességgel, tapintattal alkalmazta. A külföldi akadémiákra járás hasznát Keresztury példája is mutatta, ki Ratichius módszerével az akademiákon ismerkedett meg – s volt érzéke, hogy megkedvelje. A humanista történetiró Bojti, Bethlen Gábor unokaöcscsét úgy agyba főbe verte, hogy ez majd belebetegedett* – de már ennek utódja Keresztury mint «atya gyermekével úgy bánt tanítványaival»;* egészen Ratichius elve szerint: «omnia salsis verbis et vultu blando, non plagis aut saevitia». Ennek nyomán hirdette ez, hogy a tanítást anyanyelven kell kezdeni, hogy könyvnélkülizéssel nem kell a növendéket terhelni. A könnyen érthetőről ment a nehezebben érthetőre, kerülve, hogy a tanítvány el ne idegenedjék a tanulástól; «minden kényszer nélkül» mondja Ratichius. S mindent az inductióra és tapasztalatra fektetni volt mindkettő elve. Egész paedagogiai forradalmat hirdettek ez elvek akkor s Kereszturynak alkalmazása az aulica scholában nem kevesebbet jelentett mint azt, hogy a magyar paedagogia ez átalakítását a magyar fejedelmi udvar helyesli. S valóban tanítványai lelkesedéssel csüngtek rajta. Bethlen Miklós, a hires cancellár, hajlott korában egész rajongással jegyzi meg róla, hogy haszontalan ember keze alól nem került ki s az elismerés hangján mondja Rákóczy Zsigmond is: «Isten kegyelméből Fejérvárra jövén Keresztury Pál gondviselése alá jutottunk, a ki mindjárt azon igyekezett, hogy a mi gyermeki tudatlanságunkat elűzvén, szorgalmas tanítása által a deáki tudomány minket nagy dicséretesen megékesítene; ahonnét a deáki tudománynak ékessége minket serénységünkben a nagyobb dolgokra való indulatban inkább felgerjesztett, felindított, hogynem mint annakelőtte; mely szüntelen való tanítás a megvadult tudatlanságunkat lassan-lassan oly szelidségre hozta, hogy nálunknál mind idősbeket meghaladni, mind tudósokat tudományunkkal elérni láttatnánk.*
BETHLEN Gábor és a kassai paps 9-ik l.
BETHLEN Miklós, I. 219. l.
Csecsemő Keresztyén előszava végén.
Rákóczy Zsigmond e vallomását 1637 derekán írta: mikor ő még messze volt attól, hogy iskoláit bevégezze, de mikor bátyját attól már csak napok választották el. Az ő szavai is, épen úgy mint Bethlen Miklós emlékiratai, arról tanuskodnak, hogy Kereszturynak csak tanítási methodusa tért el az eddig divatozótól, de előadásának egész tananyaga a régi volt. Megtanulni a latin nyelvet úgy, hogy a növendék rögtönözni tudjon latin epigrámmokat, hogy képes legyen egy hosszabb szónoklatot is elmondani, betanulni a bibliát úgy, hogy valamely felmerült vitában «locussal»* támogathassa állítását, ez volt a czél. Keresztury arcanuma ezt könyítette meg, s ha a Rákóczy-fiuknál ezt alkalmazta, bámulatosan czélt ért. A «nagyobb dolgokra való indulat» azaz a tudvágy felébresztése sem volt egyéb. A nyelvek után következett a költészet, retorica, logica s a classicusok olvasása gyakorlati előadásokkal. De a mit Keresztury a régi s Bethlen által is szigoruan elitélt* rendszer helyett alkalmazott, ez is magára a tanítási methodusra vonatkozott: a classicusokból vonta ki a szabályokat. A mi fő, de különben igen egyszerű dolog, hogy másként kell nevelni az államférfiui, mint a papi pályára készülőket, sem Keresztury, sem a fehérvári collegium európai nevű professorai nem értették még – s ők neveltek Rákóczy Györgyből felületes és Rákóczy Zsigmondból tudós embert.
Azaz valamely bibliai helylyel.
BETHLEN levele. Bethlen és a kassai pap, 10. l.
Magának öreg Rákóczy Györgynek volt érzéke rá, de nem tudta a dolgot, hogy vigye ki. A fehérvári iskola három dísze, Alstäd, Fischer és Bisterfeld a régi rendszer hivei voltak: maga a tananyag az ő befolyásukkal állapíttatott meg, s ha ismerték is a lovagiskolák szervezetét, de nem alkalmazák. A mi a schola aulicát a lovagiskolához hasonlatossá tette, azt maga Rákóczy állapította meg. A tanítástól a nevelést elválasztá, s míg azt Keresztury kezén hagyta, erre egyik udvari emberét, HERCZEG ZSIGMOND-ot nevezte ki,* ki ilyen módon mintegy főudvarmestere volt a herczegeknek.* Az ő feladata volt a gyermekeket az udvari életre előkészítni. Régi megbizott embere a családnak, eszes, nyugodt, higgadt férfiú, ki e megbizásra alkalmasnak látszott.
SZALÁRDY, 33. l. Schola Triumphans 37. l.
Lorántfy Zsuzsánna, 52. l.
Az udvari iskola Fejérvárt a palotától elkülönített saját épülettel bírt, mely a kis herczegeknek s azoknak, kik tanulótársakúl melléjök rendeltettek, a következő éveken át saját világuk volt. Örömeik, aggodalmaik, játékaik, versenyeik itt folytak le. A ház nem volt fényes, inkább olyan alkalmi épület féle – de szabad helyen álló, kertre nyiló,* melyre felfért a tatarozás. Különben jól volt gondoskodva rólok: János, a fővadász, elég vadat szolgáltatott, úgy hogy elajandékozásra is jutott. De a kis herczegeknek sokat kelle érintkezni a szülőkkel, s ha ezek elutaztak, fölkeresték leveleikkel. Györgytől az első levél 1632 nyarából, Zsigmondtól 1632 márcziúsából maradt. Száraz és kimért amaz: egész gyermeki szeretettel teljes emez. «Megdeszkázták a házat – írja ez utóbbi – de igen szépen. Mi itt szintén úgy lakunk, mint a ki nyárban az erdőn mégyen, hogy hallja az szép madaraknak szavait, úgyan megújúl bele. A mi házunkban is szintén úgy szólnak a madarak, mint nyárban az erdőben – csakhogy igen szakadoz a mennyezeti a házunknak: hanem meg kellene csinálni». Már ekkor is biztosak és szépek voltak vonásai.
U. o.
Két, nem annyira párhuzamos mint inkább egymással összeköttetésben álló osztálylyal bírt az iskola. Összesen 16 növendékről van tudomásunk, kik abban végezték tanulmányaikat: négy, a két herczeg s Ország Mihály és Debreczeni Zsigmond (a fejedelem főjószágigazgatójának fia), mindkét intézetnek növendéke volt. Kívülök hat volt az elsőben: Lázár Mihály (ki egyszer megszökött s kit kötözve akart visszavitetni a fejedelem,* utóbb itélőmester lett),
Századok 1881. évf. 61. l.
9. A FE]ÉRVÁRI COLLÉGIUM.
Nyáry Miklós, Usz Gábor, Perényi Gábor, Béldi János, Nehéz György az első – s Kovács György, Bethlen Mihály, Szénásy Péter, Padányi Gergely, Szőllőssy János, Weér Ferencz a második osztálynak voltak tagjai. Ha a tanulás külön is folyt, de voltak közös versenyeik s a szünórák játékait, mulatságait együtt töltötték. A collegium professorai, kik a főfelügyeletet vitték, gyakran megfordultak benne, egy-egy ünnepélyesebb actusnál, valamely nagyobb vitatkozásnál vagy latin rögtönözésnél a szülék is megjelentek udvari papságuk s a főurak kiséretében. De az első nagy ünnepélyes vizsga akkor volt, midőn a két herczeget a keresztyén hittudományból kikérdezték, oly czéllal, hogy az urvacsorához járulhassanak.
RÁKÓCZY ZSIGMOND ELSŐ LEVELE ATYJÁHOZ.
Ez az úgy nevezett confirmatio. Ünnepélyes nap ez a protestans hitéletben: s kétszeresen az oly vallásos családnál, mint a Rákóczyaké. 1637 aug. 15-én egy szombati napon ünnepi diszöltözetben a nagy templomban a papok, professorok s tanító rendek előtt letették a vizsgát. Megelőzőleg Rákóczy Zsigmond tartott egy kis alkalmi beszédet. Sok ember hivalkodik manapság tudományával, ki valóban nem bir azzal: s ha ő – mondá – ilyent lát, feltámad benne a félelem. Az ilyennél nem marad el a megszégyenítés órája, s most ő is méltán retteg. Az elnézők jó akarattal biztatják, de ő érzi gyengeségét. Talán e vizsga az ő tudatlanságát is napfényre hozza: de bizik atyja kegyelmességében, ki a veszedelemben forgónak segédkezet nyujt.*
Keresztyén Csecsemőben közölve.
Nem forogtak veszedelemben. Valóságos diadal volt a vizsga a gyermekeknek s öröm és megelégedés forrása a szülőknek. A vizsga két részből állt: cathechismusból a heidelbergi cathechismus alapján, s hitvitázó részből, mely Bellarmin, a catholicusok legkiválóbb polemicusa ellen volt intézve. Az első kifejté a protestans hitelveket, az utóbbi védte ezeket a támadások ellen. Mindkettő kérdésekből s feleletekből állt, s minden felelet a szentirásból vett helyekkel volt támogatva. Az elsőben a ref. egyház alaptételei sorban követték egymást: az utóbbi magának Bellarminnak tételeit, az általa felállitott rendben ostromolta: György és Zsigmond váltakozva feleltek, s a feleletek correctsége, a rendkívül sok – több mint négyszáz – szentírásbeli hely pontos idézése meglepte a hallgatókat, s szülőket. Ez egyúttal Keresztury tanítási rendszerének is diadala volt.
Másnap vasárnap volt: a fejedelem gyermekeivel együtt vette fel az úrvacsorát. Örömmel és megelégedéssel írt ez ünnepélyes napról és a vizsgáról Rákóczy pataki professorának, Tolnainak: «Bényeitől is érthet; minő a disputatiójuk vagy examenjek vala, nyomtatva is rövid nap kiküldjük».* Meg is jelent nemsokára egyszerre két nyelven: magyarúl «Csecsemő keresztyén« s latinúl «Chistiánus lactans» czím alatt, az ifju Rákóczy Zsigmond terjedelmes bevezetésével. Azt a tételt állítá fel, hogy a bűn és gonoszság ellen a hit védi meg az embert, s a ki egész életét arra fordítja, hogy az isten titkos dolgainak bővebb ismeretére jusson, bölcsebbé lesz Platonál. A hitet pedig tanulni kell – s épen ezért az iskolák veteményes kertjei a jóságos cselekedeteknek. Mily boldogok ők – ő és testvére – hogy oly szülőktől származtak, kik ezt felismerték s megoltalmazták attól, hogy gyengeségök miatt a gonoszságra ne hajoljanak.*
Rákóczy 1637 aug. 17-iki levele. Lorántfy Zsuzsánna, 18. l. V. ö. BISTERFELD De Uno Deo (Lugduni Bat. 1639) előszavát.
Mindkét munka 1633-ban látott világot.
Két hónap mulva, okt. 15-én, más nagyobb s ünnepélyesebb előadás követte ezt: Rákóczy György búcsú-szónoklata, melylyel hat társával együtt kivált az intézetből.
10. A CSECSEMŐ KERESZTYÉN CZÍMLAPJA.
Alstädius, a fehérvári collegium igazgatója, kinek vezetése alatt állt az udvari iskola tanügyi része, e czélra alkalmi előadást írt: Diadalmaskodó iskola (schola triumphans), melyet párbeszédbe szedett színműnek lehet nevezni. De igen távol állt az olyan színművektől, milyeket catholicus iskolákban volt szokás előadni, melyek felvonásokra osztva rendes cselekménynyel birtak s színpadon mutattattak be. A fejedelmi palota nagy elfogadó termében emelvényen tartatott meg az.
A nagy termet egészen megtöltötték a meghivott vendégek, kik a fejedelmi pár körül sorakoztak. Az előadók közül Lázár György, Debreczeni Zsigmond, Nyáry Miklós, Ország Mihály, Usz Gábor s Rákóczy Zsigmond mint versenyző felek voltak felállítva. Bizonyos forrongás volt köztük a miatt:
«quod a Musis Socius contendat in aulam»*
Hogy a múzsáktól a társ az udvarba törekszik.
s annak adtak ők kifejezést. Ez egész versenygést Alstäd pattogó hexameterekben írta meg, melyekből a legtöbb Rákóczy Zsigmondnak jutott. A tanulók féltették társukat az udvar veszélyes légkörétől s tanácskoztak a teendők felett. De az ellenvetésekre kapott feleletek által megnyugtatva, arról tanakodtak, hogy bucsuzzanak el tőle.
A jelenet megváltozott. Ország Mihály, mint Mars követe, prózában írt szónoklattal kérte Rákóczy Györgyöt Pallastól, kit Rákóczy Zsigmond személyesített. Az ifjú herczeg Pallasnak öltözve trónon fogadta a követet s hasonlag prózában felelt neki. Most Rákóczy György lépett be s saját maga által írt hosszabb szónoklattal vett búcsút az intézettől. Erre ismét körben álltak az előbbi személyek s velük együtt Perényi Gábor, Béldi János, Nehéz György, hogy elmondják búcsú-szavaikat, hasonlag versekbe szedve. Ezek sorát Zsigmond egy hosszabb búcsúzása nyitotta meg.
S most Lázár lépett elő: Pallas parancsolja, hogy hallgassátok meg az ő erkölcsi szabályait: Zsigmond maga 42 epigrammot mondott el utána, a többiek egyet-egyet. Végül egy összefüggő búcsúszó, melyből mindenki egy-egy sort szavalt el, a diadalmaskodó iskola búcsúja, mely Marsnak oly kitünő ifjut adott, mint az ünnepély hőse. Ezzel az előadás véget ért.
Rákóczy kilépett az iskolából, hogy «a katonai élet terhét felvegye».* Külön udvart kapott, melynek élére atyja Bakos Gábort, régi bizalmas emberét állítá, s hogy a hadi élethez szoktassa olykor kiküldötte a végvárakba. Ez életbe lépés emlékére 1637 október 24-dikén egy Parainesist, utasítást írt számára melyet az ifju György latinra fordítva s latin előszóval ellátva 1638-ban kiadott.*
BISTFRFELD, ugyanott.
Instructio stb. Albae Juli, 1638. V. ö. Kassay István levelét Rákóczyhoz 1638 ápr. 16. Tört. Lapok, II. 1439. l.
Számára egészen új élet kezdődött. Ettől fogva, ha otthon volt, részt vett az udvari ebédeken is s az első próbát diadallal állotta ki: 1637 november 15-én. Az egész asztaltársaság közt atyjával csak ketten voltak, kik józanon maradtak.* Később György úr e részben is sokat változott – eljött az idő, midőn mértékletlen boritala miatt panaszkodott atyja.
A Rákóczyak Családi Levelezése, 56. l.
