VII.
VII.
Ulászló és Zsigmond találkozása a császárral. Zsigmondot Nagyszombatban Szatmári és Brandenburgi György fogadják. A pozsonyi tanácskozások. A két király követeket küld a Bécsbe érkező császár üdvözlésére. A követség élén Szatmári áll. Az uralkodók Hainburg és Bruck között a nyilt mezőn találkoznak. Bécsbe mennek. A pozsonyi megállapodásokat megerősítik. Ünnepségek.
Szatmári a pórok forradalma alatt Budán tartózkodott Ulászló mellett. S míg tombolt a vihar, rideg számítással szövögette politikája szálait.
A lengyel király még márczius első napjaiban Budára küldötte Sidloviczki Kristófot ugyanabban az ügyben, a melynek érdekében kevéssel előbb Tomiczki fáradozott Ulászló udvarában.* «Bízunk atyaságodban – írta Zsigmond Szatmárinak, támogatását kérve követe számára, – hogy felséges testvérünk és gyermekeinek érdekét úgy fogja szolgálni és irányunkban olyan érzülettel marad, a mint ezt megfogadta.»* De, bár a készség nem hiányzott sem Ulászlóban, sem Szatmáriban, az időközben kitört forradalom miatt egyelőre semmit sem tehettek Zsigmond érdekében. Sidloviczki Budán maradt, itt élte át a parasztlázadás napjait, itt volt még az őszön is, mikor a rendek már gyülekeztek az októberi országgyűlésre. Szatmári e körülményt nem hagyta felhasználatlanúl. A miről már előbb megemlékeztünk, a hosszas együttlét alatt sikerült neki Sidloviczkit a Szapolyaiak támogatásától elvonni s a saját politikája barátjává tenni. Ez volt az oka, hogy, mikor a nemesség országszerte a Szapolyai János dicsőségét hirdette, Szatmárit az ünneplés hidegen hagyta.
Zsigmond levele Ulászlóhoz. Vilna, 1514. márczius 3. Acta Tom. III. 40.
Vilna, 1514. márczius 13. Acta Tom. III. 41.
Zsigmond hosszadalmasnak találta a meddő várakozást s július végén levélben kérte bátyját a cselekvésre. A császár írja egyebek közt – megfeledkezve a közöttük lévő rokonságról, sőt keresztény hitéről is, római követe útján arra izgatja a pápát, hogy ez a német lovagrendtől elvett birtokok visszaadására kényszerítse őt. A mult télen pedig követet küldött a moszkvai nagyfejedelemhez, hogy kelet felől támadjon reá ugyanakkor, mikor a lovagrend más oldalról fog támadást intézni.
Minderről kétségtelen bizonyságot nyert legutóbb Smolensk várának az elfoglalásakor. Kéri tehát Ulászlót, hasson a császárra, hogy több jóakarattal legyen iránta és országa iránt s ha már segíteni nem akarja, tartózkodjék a háborgatásától. Méltatlan dolog – fakad ki Zsigmond – hogy a császár, a ki feje a keresztény népeknek s kinek első sorban volna kötelessége a keresztény fejedelmek között békét teremteni, a háborúkat kedveli, az eretnekek fegyverét ellenünk fordítja, mikor különben is elég fáradságot ad nekünk a hitetlenek ellen való szüntelen hadakozás.*
Zsigmond levele kelt 1514. július 27-ikén. Közölve Schedius, Zeitschrift, 1. 319.
57. ZSIGMOND KIRÁLY ÉRME.*
Zsigmond király érme (173. l.) az «Acta Tomiciana» cz. okmánygyüjtemény IV. kötete czímlapjáról.
Zsigmond, hogy meghiusítsa a császár czélzatait, egyenesen a pápához fordúlt, ügye igazságos elbírálását kérve. De itt is helyén valónak találta bátyja tekintélyét igénybe venni. Bizalommal kéri Szatmárit, az ő «szeretett barátját», legyen rajta, hogy Ulászló olyan határozottsággal lépjen fel a szentszéknél, hogy szava súlylyal bírjon s az ő czélzatainak javára szolgáljon.*
Zsigmond levele Szatmárihoz, 1514. október 12-ikén. Acta Tom III. 225.
Ulászló most már mindkét irányban eleget tett öcscse kérésének. S közbenjárása eredményes volt. Már az októberi országgyűlés ideje alatt Budára érkezett Miksa császár követe Cuspinianus János, a koszorús költő s még nagyobb államférfiú. Így a tárgyaló felek közelebb jutottak egymáshoz. De sikerrel kecsegtette a tárgyalásokat az a körülmény is, hogy most mindkét félben meg volt a komoly szándék érdekeik kiegyeztetésére. Ennek oka pedig a megváltozott politikai helyzetben keresendő, melynek előkészítésében legtöbb rész illeti Szatmári kanczellárt.
Tudnunk kell ugyanis, hogy Miksa császár azért izgatta úgy a német lovagrendet, mint a moszkvai nagyfejedelmet a folytonos háborúra, hogy dolgot adván Zsigmondnak a saját országában, megakadályozza ama czélok elérésében, melyeket a Szapolyai párt támasztott benne, mikor azzal kecsegtette, hogy támogatásával megnyerheti, ha nem is maga, de utódjai számára a magyar koronát. Nyilvánvaló, hogy Zsigmond eme törekvése egyenesen veszélyeztette Miksa igényeit, melyeket ugyancsak a magyar korona iránt táplált. Mikor azonban Zsigmond a körülmények kényszerítő hatása alatt kénytelen volt a császárhoz közeledni s Szatmári e kényszerhelyzetet a saját politikája javára kiaknázandó, meggyőzte őt arról, hogy családjának és országának érdekeit helyesebben szolgálja, ha felhagy a hiú reményekkel kecsegtető Szapolyai-párt pártolásával s a császár barátságára támaszkodik, a helyzet lényegesen megváltozott. Éppen ezért a császár s a lengyel király követei közt Budán felvett tanácskozások most már sikeresebbeknek mutatkoztak; s még mielőtt Ulászló a rákosi országgyűlés végzéseit megerősítette volna, november 16-ikán abban történt megállapodás, hogy a következő év tavaszán a császár és Ulászló, valamint Zsigmond találkozni fognak, a mikor is rendezni fogják ez utóbbinak a német lovagrenddel s a moszkvai nagy fejedelemmel régóta húzódó viszályát.
A megállapodást maga Ulászló közölte öcscsével 1514. november 16-ikán. A körülmények úgy kivánták volna – írja – hogy a császárral találkozzunk. De nehogy úgy tűnjék fel a dolog, hogy ez felséged kisebbségével történik, ezt a találkozást elhalasztottuk, felséged követének, valamint tanácsosaink egyező akaratával mindkettőnkre nézve nagyon is hasznosnak és illendőnek látszott, hogy, miként már előbb is írtuk, mindhárman, t. i. a császári felség, mi és felséged minél előbb összejőjjünk, és Isten dicsőségére, országaink javára tanácskozzunk, még pedig úgy, hogy ezen összejövetelen a moszkvai nagyfejedelem s a lovagrend nagymesterének ügye rendeztessék. Miért is, minthogy a császári felség követe udvarunkban időzik, abban állapodtunk meg vele, hogy a legközelebbi húshagyó kedd körül ő felsége Hamburgban, mi pedig felségeddel Pozsonyban jönnénk össze, a hol majd elhatározzuk, hogy mely helyen találkozunk a császári felséggel. A császár gondoskodni fog, hogy erre az összejövetelre úgy a moszkvai nagyfejedelem, mint a lovagrend nagymestere teljeshatalmú megbizottakat küldjön. Kivánatos volna, hogy felséged, ha e megbízottak országán át akarnak a találkozásra jönni, menedéklevelet adjon a számukra. Tanácsosainkkal sokat tanakodtunk, nem lehetne-e e találkozást távolabbi időre elhalasztani éppen felséged miatt, ki most országának legtávolabb eső részein van elfoglalva. De számos ok megfontolása, különösen pedig a közel jövőben fenyegető veszedelmek meggondolása után úgy találtuk, hogy e találkozást továbbra halasztani egyáltalában nem lehet. Miért is kérjük felségedet, egyezzék bele megállapodásunkba. Nem szükséges, hogy közülünk bármelyik is nagy készülettel jöjjön, de mindenesetre mégis olyannal, mely méltóságunknak és tisztességünknek megfelel. Megtehetné felséged, hogy országa ama részeire, melyek leginkább ki vannak téve a veszedelemnek, megfelelő őrséget helyezne vagy fegyverszünetre lépne, míg a szóban forgó ügyek elvégeztetnek. Az nem lesz baj, ha felséged egy vagy két hetet késnék is, ezért az összejövetelünk nem marad el. Ha a jelzett időben jelenhetik meg, ez lesz a legjobb. Bármit határozzon is felséged, kérjük, tudassa azt velünk haladéktalanul.*
Ulászló levele közölve: Schedius, Zeitschrift, I. 325.
Ulászló, mint levelében is sejteni engedi, a találkozást nem csupán öcscse érdekében tartotta szükségesnek.
Szapolyai János még mindig nem tett le a reményről, hogy Anna herczegnő kezét elnyerheti. Sőt e reménye erősbödött, mikor a pórlázadás elnyomása új dicsőséggel árasztotta el. Ámde Ulászló most sem akarta őt vőül; s gyermekei jövőjét csak a Habsburg-házzal való összeköttetéssel vélte biztosithatni. Ez irányban már 1506-ban, illetőleg 1507-ben kötött bizonyos szerződéseket Miksával; de e szerződések eddig nem hajtattak végre. Hogy tehát e szerződések végrehajtassanak egyfelől, másfelől, hogy öcscse támogatását éppen a Szapolyaiak ellenében, kiknek eddig pártfogója volt – biztosítsa fia számára: kivánta ő maga a találkozást Miksa császárral s Zsigmond királylyal.
Mint a fenti levélből is kitetszik, eredetileg úgy tervezték, hogy a testvérfejedelmek Pozsonyban fognak találkozni. Minthogy azonban a parasztlázadás okozta hullámok még nem simultak el teljesen, helyesebbnek látszott, ha Ulászló az ország központjában tartózkodik s itt várja be öcscsét. Hammel Mihály azonban azzal a hírrel tért meg, hogy Zsigmond ragaszkodik a Pozsonyban való találkozáshoz. Ulászló hosszas tanácskozás után ebbe bele nyugodott, tudtára adván öcscsének, hogy így esetleg öt-hét napnyi késedelemmel fognak csak megjelenhetni Pozsonyban, mert úgy ő, mint az urak a budai találkozáshoz készültek.*
Acta Tomiciana, III. 340.
Zsigmond 1515 márczius 5-ikén indúlt el Krakkóból s udvarával s 1500 főnyi lovas-kisérettel márczius 20-ika körül érkezett Nagyszombatba,* hol Ulászló küldöttei: Szatmári György s Brandenburgi György fogadták s üdvözölték.* Szavaikra Tomiczki Péter válaszolt. Zsigmond király – mondotta – örömmel vállalkozott a fáradságos útra, hogy testvérét s gyermekeit láthassa s hálás szívvel fogadja, hogy a küldöttek vállalkoztak fogadására s a találkozás helyére való kisérésére.*
ld. m. III. 345.
Id. m. III. 340., 342.
Id. m. III. 345.
Ulászló gyermekeivel s az urakkal, köztük Frangepán Gergely kalocsai érsekkel, Szalkai László váczi, Keserű Mihály boszniai, Országh János szerémi püspökökkel, Szentgyörgyi Péter országbíróval, Bornemisza János kincstartóval, Bánfi János főpohárnokkal, Pálóczi Mihály főkamarással s sok mással már márczius 18-ikán Pozsonyba érkezett. Öcscse közeledtére, márczius 24-ikén, gyaloghintóban elébe ment. A találkozás örömmel teljes volt. Zsigmond nevében Tomiczki üdvözölte Ulászlót. Ő felsége – szólt – örömmel várt e találkozásra s örömét fokozta az a fényes beszéd, melylyel Ulászló küldöttei fogadták Nagyszombatban.*
Id. m. III. 346. és 347.
A császár azonban a kitűzött időben nem jelent meg. Birodalmának ügyei másfelé tartották s Lang Máté gurki bibornokpöspököt küldötte, hogy nevében a fejedelmeket üdvözölje s a tárgyalásokat megkezdje.
A gurki püspök után egy nappal, márczius 29-iken érkezett Pozsonyba Bakócz Tamás hatszáz lovas kiséretében.
Április 2-ikán, a szent Márton-egyházban tartott ünnepélyes istentisztelet után megnyiltak a tanácskozások, melyek vezetésére mindhárom fejedelem külön megbizottakat küldött ki. – E megbizottak voltak magyar részről: a két érsek és Szatmári György pécsi püspök; lengyel részről: Tomiczki Péter s két más tanácsos; a császár részéről: Lang Máté négy tanácsossal, köztük Cuspinianusszal.
Első sorban a lengyel király, valamint a német lovagrend nagymestere s a moszkvai nagyfejedelem közti viszály rendezése került tárgyalásra. A császár távolléte azonban módfelett megnehezítette a tanácskozást s csak május 20-ikán jutottak a tanácskozó felek eredményre. E szerint a német lovagrend jogviszonyai a lengyel koronához abban az állapotban maradnak, a melyben 1466-ban voltak. A császár a nagymestert nem fogja jövőben Zsigmond ellenében támogatni. Ha újból viszályok támadnának, ezek elbírálására egy bizottság küldetik ki, melynek a császár és Ulászló király, valamint Bakócz Tamás és Lang Máté bibornokok a tagjai. A császár fel fogja szólítani a moszkvai nagyfejedelmet, lépjen békére a lengyel királylyal; ha ezt tenni vonakodnék, megvonja tőle támogatását. A törökök ellen indítandó hadjáratra nézve azt határozták, hogy felszólítják a keresztény fejedelmeket, csatlakozzanak hozzájuk egy közös hadműveletre.
58. LANG MÁTÉ.*
Lang Máté arczképe (178. l.) Dürer Albert metszete a bécsi «Albertiná»-ban.
A tárgyalások másik része a császár és Ulászló családja között tervezett kettős házasság kérdése körül forgott. Az eredmény nem lehetett kétséges. Kimondották, hogy Ulászló fia Lajos eljegyeztetik Miksa unokájával, Máriával; leánya, Anna, Miksa unokái egyikével: Károlylyal, illetőleg Ferdinánddal. Az egybekelés megtörténik, mihelyt a jegyesek kora megengedi. Ha valamely akadály miatt Károly, illetőleg Ferdinánd nem vehetné feleségül Annát, maga a császár fog vele frigyre lépni. Hogy Anna herczegnő véglegesen biztosíttassék Szapolyai János elől, már most, tizenkét éves korában, átadják Miksának, azzal az ürügygyel, hogy neveltetésének befejezését Németországban nyerje. Részletesen megállapították a mindkét részről adandó jegyajándékokat. Ezeket a határozatokat május 20-ikán írásba foglalták s Ulászló nevében, kit köszvénybaja akadályozott az írásban, Zsigmond király, a császár nevében Lang Máté bíbornok aláírták. Fenntartották azonban, hogy e végzéseket a császár, a mint megérkezett, szintén meg fogja erősíteni.*
Acta Tom III. 394.
Mikor a fejedelmek értesültek a császár közeledéséről, czélszerünek tartották, hogy követeket küldjenek eléje. Ulászló Szatmári György kanczellárt, Buzlai Mózes főudvarmestert s Sternberg Ulászló cseh kanczellárt, Zsigmond pedig Sidloviczki Kristófot, Lubranszki Jánost s Gorki Lukácsot jelölte e tisztségre. Oly hosszas várakozás után – írja Ulászló a követek számára adott megbizólevélben – értesülvén felséged érkezéséről, úgy az ügyek nagysága, mint testvéri érzületünk hatása alatt a nevezetteket küldtük, kik felségedet nevünkben üdvözöljék, s bizonyos ügyeket, melyek találkozásunkat illetik, előadjanak.*
I. m. III. 391.
A követek ötszáz válogatott lovas kiséretében július 6-ikán indultak Bécsbe, hová július 10-ikén maga Miksa császár is megérkezett.*
Cuspinianus: Diarium de congressu Maximiliani etc. Bélnél, Adparatus, etc. 280. s köv. ll.
A követek már a következő nap megjelentek előtte. Szatmári volt a szónok. Üdvözölte a fejedelmek nevében, tolmácsolta ezek nagy örömét megérkezése felett, magasztalta fényes tulajdonait, majd a Pozsonyban tárgyaltakról szólt, választékosan, – mint az egykorú feljegyzés mondja – de talán hosszasabban, mint a hely és a körülmények kivánták.*
Bartolinus megjegyzése Praynál. An. IV. 373.
A császár nevében a spanyol Motta Péter a theologiai tudományok licentiatusa, válaszolt röviden. A császár ő felsége – mondotta – végtelenül örül a közeli találkozáson; követeket fog küldeni, kik a királyokat üdvözöljék s akaratát előttük feltárják.*
Cuspinianus i. m.
A találkozás alapjáúl július 16-ika tüzetett ki, helyéűl pedig a Bruck és Hainburg közötti nyilt mező, hol egy máglya füstje fogja a helyet megjelölni. Ulászló gyermekeivel Bruckból, Zsigmond Hamburgból, a császár Trauttmansdorfból fognak indulni.
A találkozás pontosan meghatározott szertartások között történt, melyeket Cuspinianus a találkozást megelőző éjjelen közölt a fejedelmekkel.
A császár és Ulászló gyaloghintóban, Zsigmond és Lajos lóháton, Anna herczegnő négyesfogaton érkeztek. A császárt először Lajos üdvözölte mint második atyját, azután Anna herczegnő, majd Ulászló. Végül fordult a császár a lengyel királyhoz eme jelentőségteljes szavakkal: Ez az a nap, melyet az Úr készített számunkra; örvendezzünk és vígadjunk rajta!* Felséges császár, – felelte Zsigmond – bárcsak találkozásunk üdvös és szerencsés lenne országainknak, alattvalóinknak s az egész kereszténységnek.
»Haec dies, quam fecit dominus; exultemus et laetemur in ea.»
A császár Bécsbe hívta a fejedelmeket. A magyar urak közül többen – a Szapolyai-ház hívei – ellene voltak a Bécsbe menetelnek. A kérdést a lengyel király határozott szavai döntötték el. Elhagyva országomat, hogy lássam a császárt – mondotta – ide jöttem. Tehát nem csak Bécsbe, de bárhová óhajtaná ő felsége, szivesen fogom követni. Teljes bizalommal vagyok a császár iránt. Bátyámat gyermekeivel magammal viszem; a kik akarnak, kövessenek.
A császár még aznap visszatért Bécsbe, a királyok pedig szállásaikra, hogy másnap maguk is Bécsbe menjenek.
A császár fényes fogadtatásban részesítette vendégeit. A bécsi egyetem tanárai pedig ragyogó szónoklatokban ünnepelték a fejedelmeket s a kiválóbb személyeket. Szatmári Györgyöt Kresling János üdvözölte.
59. MIKSA, ULÁSZLÓ ÉS ZSIGMOND TALÁLKOZÁSA.*
Miksa, Ulászló és Zsigmond találkozása (181. l.) birken: «Spiegel der Ehre des Erzhauses Oesterreichs» cz. műből.
A humanisták szóvirágos s könnyen túlzó nyelvén magasztalta benne a tudóst, a tudományok és művészetek bőkezű pártfogóját, az Isten szíve szerinti főpapot s a bölcs államférfiút. Annál inkább meghajlik előtte – mondotta Kresling, – mert nem szülői kérése, ősei érdemei, előkelő származása, de a saját ereje, fényes tulajdonai juttatták a püspöki, a kanczelláriai hivatalra, ily nagy méltóságokra, s ez az igaz nemesség. Pythagoras ama sok szabály között, melyeket az emberi nemre üdvöseknek mondott, különösen kettőre figyelmeztet: vallásosságra s a lélek kiművelésére. Ő Pythagoras tanításának legbuzgóbb követője. Mert vallásosságban annyira kitűnik, tudományban annyira bővelkedik, hogy a legjelesebb főpapok egyikének sem lehet utána tenni. Innen van, hogy asztalánál csaknem állandóan vannak tudósok s tanulni vágyók, kiket ritka bőkezűséggel pártfogol. Ez az oka, hogy királya hívei közül őt választotta ki, kire titkait, országának legfontosabb ügyeit bízza.*
Oratio in conventu principum Viennae 1515. nomine universitatis ad Georgium episcopum quinqueecclesiensem dicta. Közölve: Orationes Viennae Austriacae ad divum Maximilianum Caesarem aliosque illustrissimos principes habitae. Viennae, 1516.
A fejedelmek és tanácsosaik július 19-ikén gyűltek első ízben össze tanácskozásra a császári várban.* Tárgyalásukat még ugyanezen napon be is fejezték. A császár mindazt, a mire nézve a két fejedelem követével Pozsonyban megegyezett, helybenhagyta.* Sőt a következő napon «hármas számban lévén a tökély», Lajost fiává fogadta, de Károly és Ferdinánd, valamint nővéreik örökösödési jogának csorbítatlan fenntartásával»; a német birodalomban helyettesévé nevezte s felhívta a a választó-fejedelmeket, hogy halála után Lajost királyukká válaszszák.* Ugyanekkor közös akarattal végezték, hogy Ulászló halála esetére a kiskorú Lajos feletti gyámnoki tisztet a császár és a lengyel király fogják viselni, kiknek nevében egy hat tagból álló kormánytanács fogja az országot vezetni.
Acta Tom. III. 394.
Közli ez oklevelet Pray, i. m. IV. 381.
Pray i. m. IV. 378. és Epist. proc. I. 104.
Július 22-ikén a császár s a királyok, a herczegek és herczegnők, kiséretökkel a szent István-dómba vonultak, hol mise végeztével a kettős eljegyzés az egyház színe előtt is végrehajtatott. Az eljegyzést több vitéznek lovaggá ütése követte s az esztergomi primás ünnepélyes áldása fejezte be. A székesegyházból a várba tértek vissza gazdag lakomára.
60. BÉCS LÁTÓKÉPE A XVI. SZÁZADBAN.*
Bécs látóképe a XVI. században (183. l.) egykorú metszet után.
A következő napok lovagi játékok között teltek el.* De e mulatságok nem foglalták el annyira Szatmárit, hogy magándolgaira ne gondolhatott volna. Július 30-ikán írja a kassai tanácsnak, hogy Roskoványi István bizonyos birtokait 600 forintért zálogba akarja neki adni. Mielőtt azonban elfogadná az ajánlatot, ismerni akarja e birtokokat. Kéri tehát a tanácsot, hogy tekintse meg azokat s az eredményről haladéktalanúl értesítse őt.*
Július 28-ikán a császár és a királyok között kötött szerződések ünnepélyesen kihirdettettek. Acta Tom. III. 394.; Pray An. IV. 381.
Kassa városi levéltár: 947.
Július utolsó napján a fejedelmek Bécsújhelyre mentek. Mulatozással töltöttek pár napot, míg augusztus 3-ikán búcsút vettek egymástól.
Így ért véget a fejedelmek találkozása. Az eredménynyel mind a hárman meg voltak elégedve. De talán legteljesebb volt Miksa császár öröme, mert reményei erős alapot nyertek, hogy családja nagygyá s hatalmassá leszen.*
A fejedelmek találkozását részletesen leírja Cuspinianus id. Diariumában; Bartolinus Hodeporiconában; számos adat van Zsigmond királynak nejéhez írt leveleiben. Acta Tom. III. 396., 397. stb.
