II.
II.
Szatmári György esztergomi primás és főkanczellár. A bécsi tanácskozások. Szövetkezés az urak közt.
Szatmári György, mikor Zsigmond király közreműködését kérte öcscse helyes útra térítésére, már nem volt pécsi püspök.
Bakócz Tamás halálával megüresedett a primási szék. Az egyedüli komoly jelölt csak Szatmári lehetett e méltóságra. Az esztergomi érsek ugyanis ebben az időben nem csak egyházi téren, de a viszonyok sajátságos alakulása folytán a politikában is vezérszereppel bírt. Már pedig a számba vehető egyházfők között egyiknek sem volt annyi tapasztalata, gyakorlottsága a kormányügyekben, mint Szatmárinak, ki immár két évtizede állott a kormányrúd közvetlen közelében s annak irányítására tagadhatatlanúl eddigelé is nagy befolyása volt. Maga az elhúnyt érsek is benne látta utódját. Mindemellett Szatmári, ismerve az udvari cselszövényeket s jól tudván, hogy a rövid idő alatt nagy hatalomhoz jutott váczi püspök, az ép oly ügyes, mint ravasz Szalkai László reményeket táplál a primásság iránt, szükségesnek tartotta a lengyel királyhoz folyamodni, hogy legyen szószólója Lajos királynál.
83. MÁRIA KIRÁLYNÉ NÉVALÁÍRÁSA.*
Mária királyné névaláírása (255. l.) a M. Nemz. Muzeum levéltárában lévő eredeti oklevélről.
Zsigmond készségesen vállalkozott a közbenjárásra. Sőt örült, hogy alkalma nyilt hűséges fegyvertársa megjutalmazására. Mikor ugyanis Lajos király a boroszlói püspök útján tudatta nagybátyjával Bakócz Tamás halálát s egyben kijelentette, hogy ezen éppen a jelen körülmények között rendkivüli fontosságú méltóság betöltésénél az ő bölcs, atyai tanácsát első sorban akarja hallani, Zsigmond király ilyen választ adott: ... Jóllehet legkevésbbé sem kételkedünk, hogy felséges és kedves unokaöcsénk előtt eléggé ismert és nyilvánvaló a főtisztelendő pécsi püspök úrnak jelessége, bölcsessége, nagy tudása, gyakorlottsága és tapasztaltsága a közügyek végzésében, nemkülönben határt nem ismerő hűsége és érdemei felséged s boldog emlékezetű atyja, nemkülönben egész házunk iránt annyira, hogy minden gondolkozás és fontolgatás nélkül a legméltóbban reá volna ruházandó ez a méltóság; minthogy azonban felséged a mi véleményünket a saját elhatározása elé helyezte, nem habozunk kijelenteni, hogy mi is annyival tartozunk a püspök úrnak hűségéért és ritka szolgálataiért, a melyeket nekünk szükségeinkben tett, hogy semmi sem lehet előttünk igazságosabb és kedvesebb, mint hogy az ő dolgaiban viszontszolgálatot tegyünk, érdekében felségednek írjunk s tanácsoljuk, sőt minden tehetségünkkel kérjük, hogy őt, ki annyira érdemes és fáradhatatlan egész családunkkal szemben, az esztergomi érseki székre emelje. Ennél nem tehet illőbbet felséged, sem magának és országainak hasznosabbat. Minket pedig annyira meg fog örvendeztetni, hogy nem tudnók könnyen megmondani, mit tehetne felséged, a mi számunkra kedveltebb és kedvesebb volna.*
Zsigmond király levele Fraknói oklevélmásolatai között.
Az ajánlás nem maradt hatástalan. Szatmári György elnyerte az esztergomi érseki széket.
Ez azonban nem 1521-ben történt, mint történetíróink közönségesen állítják, de csak a következő évben. Mert mikor Lajos király 1521 deczember 23-ikán oklevelet állít ki Zrinyi Miklós számára, ezt Szatmárinak még mint pécsi püspöknek előterjesztésére teszi.* Mikor pedig Szatmári a következő év május 5-én a zemplénmegyei papságnak megparancsolja, hogy a legutóbbi országgyűlésen a törökök elleni védelemre rendelt adót, melyet ő már minden jószága és jövedelme után megfizetett, haladéktalanúl szintén fizesse be, – már mint esztergomi érsek adja ki a parancsot.* Kétségtelen tehát, hogy kinevezése, illetőleg áthelyezése a pécsi püspökségről a primási székre az 1522. év első hónapjaiban történt.
Országos levéltár: dipl. oszt. 33, 277.
Regesták a bécsi császári levéltárból, M. Tört. Tár, IX. 89.
A pápai megerősítés a jelen alkalommal is jó ideig késett, mint rendesen Szatmárinak más, már ismert áthelyeztetésénél. Csak jó egy év leforgása után, 1523 június 19-ikén oldotta fel Adorján pápa a pécsi püspökségtől s járult hozzá Esztergomba való áttételéhez s küldötte meg számára két hét múlva az érseki palliumot is.*
Theiner: id. m. II. 629., 630.
A kassai kalmár fia tehát most már Magyarország első főpapja volt. Viselte ugyanakkor a főkanczellári tisztet is. Sőt adataink a mellett bizonyítanak, hogy ez utóbbi méltóságot már előbb elnyerte. 1518-han ugyanis a kanczellári tisztet, melyet Szatmári két évtizeden át viselt, Szalkai László tölti be. Némelyek ezt úgy magyarázzák, hogy Szatmári az ugyanazon évi bácsi országgyűlés ama végzésében, mely minden a királyhoz érkezett írás felolvasását a kormánytanácsban rendelte s megtiltotta, hogy a kanczellár bármit is végezhessen, mint eddig, a saját belátása s legtöbbször önkénye szerint – bizalmatlanságot látott a személyével szemben s mint óvatos politikus, hogy nagyobb bonyodalmaknak elejét vegye, leköszönt a kanczellárságról, tanítványának, Szalkai Lászlónak engedvén át azt. De ez a magyarázat téves. Mert Kassa város tanácsa, tehát jól értesült tanú, pár hónappal a bácsi országgyűlés után Szatmárit fő- és titkos kanczellárnak mondja* s ez évtől kezdve ismételten találkozunk e megnevezéssel. Azt kell tehát mondanunk, hogy Szatmári a már öreg és betegeskedő Bakócz helyét foglalta el a főkanczellárság átvételével s így az a körülmény, hogy 1518-ban megvált a kanczellárságtól, hatalma csökkenésének vagy éppen megtörésének nem nevezhető. Sőt ellenkezőleg. Mint főkanczellárnak s most már mint az ország primásának az eddiginél nagyobb tere nyilt, hogy befolyását az államügyek irányításában érvényesítse.
«... her Jörig Czotmar von Gottes Gnaden Byschoff zw fünfkirchen und obers ter Kanczler und heymlicher königlicher Majestet secreter ...» Kassa város jegyzőkönyve, 221–222.
Tudjuk már, hogy a Nándorfejérvár bukása után tartott országgyűlésen urak és nemesek vetélkedtek az áldozatok megajánlásában. Sajnos, a lelkes buzgalom most is csak rövid ideig tartott. Mindennél jobban bizonyítja ezt az, hogy bár ugyanazok bizattak meg az országgyűlési végzéseknek foganatosításával s így a megajánlott adó behajtásával is, kiknek legtöbb részük volt a szépen hangzó határozatok megalkotásában, az adókból várt három millió forintnak alig tizedrészét tudták a kincstárnak beszolgáltatni. Természetes, hogy ilyen körülmények között a tervezett nagyszabású hadikészületekre csak gondolni sem lehetett.
Ugyanezen időben a német birodalmi rendekkel is folytak tárgyalások a törökök ellen tervezett hadjárat ügyében, még pedig nem minden eredmény nélkül. Az 1522. év elején Nürnbergben egybegyült német rendek hajlandók voltak háromezer gyalogost kiállítani s Magyarországba küldeni. Ugyanakkor Lajos bajor herczeg vezetése alatt egy bizottságot küldöttek Bécsbe, hogy Lajos királylyal s a magyar és cseh rendek küldötteivel megállapítsák a hadjárat tervét.
A biztosok június elején érkeztek Bécsbe, hova Lajos király, maga Prágában maradván, legelső tanácsosait, Szatmári György primást, Bátori István nádort, Sárkány Ambrus országbírót, Korlátkövi Péter magyar és Trepka András cseh főudvarmestereket, Werbőczi István személynököt, Gyarmati Balassa Ferenczet és Désházi Istvánt küldötte ki.* Lajos herczeg mindjárt a tárgyalások elején aggodalommal említette a Németországban elterjedt híreket, hogy a magyarok a múlt évben Nándorfejérvár felmentésére küldött csapatokat barátságtalanúl fogadták, egy Németországból ajándékba küldött fegyverszállítmányt a Dunába vetettek, sőt akadtak, kik úgy nyilatkoztak volna, hogy a magyarok készebbek meghódolni a törököknek, sem hogy németek és csehek segélyével oltalmazzák országukat.* A magyar küldöttek siettek e hírek alaptalanságát kimutatni. Erre a német biztosok kijelentették, hogy a már megajánlott háromezer gyalogost a horvátországi végvárakba küldik, de csak azzal a feltétellel, hogy a cseh rendek is ugyanannyi gyalogost szerelnek fel, a magyarok pedig ezer lovast rendelnek a németek mellé s gondoskodnak ezeknek kellő ellátásáról és szíves fogadtatásáról. Megigérték továbbá, hogy a szeptemberben ugyancsak Nürnbergben tartandó birodalmi gyűlésen újabb tárgyalásokat fognak indítani nagyobb hadierő kiállítása iránt.
Lajos király megbizó levele kelt Prágában, 1522. május 10-én. Eredetije az Országos levéltárban: dipl. oszt. 24, 399. és 24, 400.
Acta Tom. VI. 56., 81.
A rendek augusztus 10-én gyűltek egybe Budán s megválasztották a nürnbergi birodalmi gyűlésre küldendő követeket. Lajos király nem volt jelen a gyűlésen. Még mindig Prágában időzött, hogy rendezze Csehország zilált viszonyait. Pedig e rendezésre nálunk is égető szükség volt. Éppen a mostani gyűlés után történt, hogy Várdai Ferencz erdélyi, Perényi Ferencz váradi, Csaholyi Ferencz csanádi püspökök, Bátori András, Rozgonyi István, Perényi Péter, Kanizsai László, Ország Ferencz, Ráskai Gáspár, Bánfi Zsigmond, Homonnai Ferencz «meggondolván – mondják – azt a sok visszavonást, jogtalan eljárást, azokat a károkat és erőszakos tetteket, melyek különösen a király távolléte miatt napról-napra előfordúlnak s nem hogy szünnének, de naponkint sokasodnak», egymás védelmére szövetséget kötöttek.* Arról már ők is megfeledkeztek, hogy az országgyűlések ismételten tiltakoztak az ilyen szövetkezések ellen is.
Országos levéltár: dipl. oszt. 23, 668. 1522. aug. 22. A szövetkezettek aláirásaival és 9 pecséttel.
Feltünő, hogy a szövetkezettek közül hiányzanak éppen a vezető államférfiak, mint Szatmári főkanczellár, Szalkai kanczellár, Bátori nádor. A magyarázatot alighanem ott kell keresnünk, hogy az okok, melyek a szövetkezésnek alapul szolgáltak, egyúttal elégedetlenséget, sőt vádat is tartalmaznak éppen ezek ellen, mint kik az ország kormányát vezették.*
Lajos király 1522. febr. 16-án Bátori Istvánt, míg ő Csehországban tartózkodik, helytartóvá nevezi ki. Országos levéltár: dipl. oszt. 23, 615.
Szatmári az országgyűlés szétoszlása után székhelyére tért. Itt találjuk őt szeptemberben.* Majd szülővárosát látogatta meg s ott maradt a télre is. Deczember 20-ikán Jászóra ment, mikor is a konvent előtt Gáspár olcsvai plebánost hegyaljai szőleinek felügyelőjévé nevezte s úgy a maga, mint unokahúga Thurzó Elekné, Anna asszony nevében is teljes felhatalmazást adott neki, hogy e szőlők, nemkülönben a szántai háza jövedelmeit tetszése szerint juttathassa a kassai tanács kezéhez.*
Szatmári levele kelt az esztergomi várban, 1522. szept. 13. U. o. 25, 666.
Kassai Péter jászai prépost levele, 1522, deczember 20. Kassai titkos levéltár: 17.
