III.
III.
Szatmári elfojtja a jászai konvent választó jogát s önhatalmúlag adja a prépostságot Kassai Péter világi papnak. A prémontreiek tiltakoznak az erőszak ellen.
Szatmári György azt a harczot, melyet mint pécsi püspök kezdett meg és folytatott a jászai konventtel, primás korában fejezte be teljes diadallal.
Karácsondi Gergely, Jászó prépostja 1521-ben meghalt. Az árván maradt konvent szilárdúl eltökélte, hogy főnökét önmaga fogja megválasztani. Ámde a kegyurak, Kassa város tanácsa és Szatmári György, kiknek kegyuraságát a prépostság felett Lajos király is megerősítette, szintén ragaszkodtak a legutóbbi széküresedéskor elfoglalt álláspontjukhoz. Az 1515-iki szenvedélyes mérkőzés azonban mindkét részt óvatosságra intette.
A mint a kassai tanács értesült Karácsondi haláláról, sietett értesíteni Szatmárit s hogy a siker biztosabb legyen, a préposti szék betöltése ügyét teljesen reá hárította. El is halmozta ezért Szatmári elismeréssel és dicsérettel szülővárosát. De míg a kegyurak közt a levélváltás történt, a jászai konvent a cselekvés terére lépett, nehogy késedelmezéséből rövidsége származzék. Megejtette kebelében a választást s választása a konvent érdemes perjelére, Bálintra esett. A választás eredményét haladéktalanúl tudatta Szatmárival és kérte, hogy a maga részéről is fogadja el Bálint perjelt.
A diplomata Szatmári tisztán látta a helyzetet. «Tudjátok, – írta a kassai tanácsnak – mennyi és mily nagy viszályok és nehézségek merültek fel az előbbi években is a jászai prépostság miatt. Nehogy ilyen nehézségek ezentúl is előforduljanak, úgy gondoljuk, hogy lassacskán kellene magunkat e prépostság kegyuraságába, sőt magának a prépostság adományozásának birtokába bejuttatni. Mert ha egyszer a lábunkat megvetettük, akkor könnyen megszerezhetjük az adományozás birtokát is. Akkor megtehetjük azt, a mit akartunk. A miért is azt határoztuk, hogy most a prépostságot Bálint szerzetesnek adományozzuk. Ugy azonban, hogy a konvent adjon levelet, melyben elismeri, hogy nem ő választotta Bálintot, hanem csak kért minket és titeket, hogy Bálintnak adjuk a prépostságot. Nehogy azt mondhassák időhaladtával, hogy ezelőtt is ők választották a prépostot s annak adták a prépostságot, kinek ők akarták.»* Úgy tett, a mint mondotta.
Szatmári levele kelt Kölesden, 1521. nov. 16-án. Kassa város levéltárában: 1021/A.
84. SZATMÁRI LEVELE A KASSAI TANÁCSHOZ, 1521. NOVEMBER 26-IKÁN.*
Szatmári levele a kassai tanácshoz 1521 nov. 16-án (261. l.) Kassa város levéltára 1021/A. sz. a., felényire kisebbítve. Olvasata:
Prudentes et circumspecti domini et amici nobis honorandi. Ea que nobis scripsistis, bene intelleximus. Probamus diligenciam et solicitudinem Vestram, quam in negocio prepositure ecclesie de Jazow impendistis. Bene omnia a vobis sunt facta. Ita enim pro conseruacione libertatis ciuitatis istius Vestre facere conuenit. Gracias eciam vobis habemus, quod ad nos hoc totum negocium prepositure istius reiecistis. Miserat ad nos eciam conuentus ecclesie ipsius de Jazow hominem et litteras suas, quibus nobis fratrem Valentinum priorem suum commendabant et significabant, quod eundem in prepositum eorum elegissent. Scitis, quot et quante dissensiones difficultatesque fuerunt eciam annis superioribus racione ipsius prepositure de Jazow. Ne igitur eciam deinceps tales differencie fierent, visum est nobis, vt paulatim nos in jus patronatus et authoritatem collacionis ipsius prepositure insinuemus et paulatim in dominium ipsius collacionis veniamus. Postea cum in ipsa prepositura fundamentum habuerimus et dominium ac potestatem aliquam in collacione prepositure eiusdem pretendere poterimus, possumus facere id, quod voluerimus. Quapropter visum est nobis, vt huic fratri Valentino, ex quo est vnus ex fratribus alijs et est religiosus, preposituram ipsam conferamus. Conferimus igitur ei eandem preposituram vobiscum vna. Sed ita, quod conuentus ipse de Jazow det vobis litteras, quod non ipsi hunc elegerunt, sed solummodo nobis et vobis suplicauerunt, nosque tanquam patronos prepositure ipsius rogauerunt, vt huic preposituram ipsam daremus. Ne postea successu temporum possint allegare, quod eciam antea ipsi prepositum de medio eorum elegissent et preposituram ipsam ei contulissent, cui voluissent. Quare huic fratri Valentino preposituram ipsam vobiscum vna dedimus. Cum postea deo auxiliante ostenderimus, videbimus quomodo et qualiter seruicijs ecclesie ipsius prouidebit. Quod reliquum est, bene vos valere optamus. Ex possessione Kewlesd Sabbato proximo post festum beati Briccij episcopi. Anno 1521.
Georgius episcopus
ecclesie quinqueecclesiensis.
ecclesie quinqueecclesiensis.
Ugyanazon napon, melyen ezeket írta, a prépostságot, tekintettel egyrészt Bálint perjel érdemeire s jeles tulajdonaira, nemkülönben a konvent ajánlására, Bálintnak adományozta.* Ugyanekkor meghagyta a kassai tanácsnak, hogy szintén adjon az övével azonos tartalmú levelet Bálintnak s szolgáltassa át a prépostság birtokait és javait, melyeket a hozzá küldött jegyzékben – ma leltárnak mondanók – összeírt, azzal a hozzáadással, hogy Bálint, köteles a néhai Karácsondi alkalmazottjait és hitelezőit kielégíteni.*
Kassa város titkos levéltára: C. 72.
Kassa város levéltára: 1021/B.
A kassai tanács eleget tett a meghagyásnak. Lényeges különbség van azonban a tanács és Szatmári adományozó levele között. Mert míg Szatmári nem csupán a perjel személyes kiválóságaira hivatkozik, de a konvent kérésére és ajánlására is, addig a tanács teljesen hallgat a konvent ajánlásáról.* Azt lehetne tehát hinnünk, hogy a tanács állhatatosabban ragaszkodott kegyúri jogához, mint Szatmári. Pedig nem így van. Nagyon jól tudjuk, hogy a tanács a préposti szék betöltését teljesen Szatmárira hárította s tudta és beleegyezése nélkül semmit sem tett. Miért is leveléből legfeljebb az tűnik ki, hogy nem volt oly politikus, mint Szatmári György.
Kassai titkos levéltár: C. 71.
Minden úgy történt, a mint Szatmári eleve megírta a kassaiaknak.
A jászai konvent írásos bizonyságot adott, hogy Szatmári és Kassa város tanácsa, mint a prépostság kegyurai és adományozói, Bálint perjelt, ki legméltóbbnak találtatott a prépostságra s kit nekik mint legkegyelmesebb uraiknak ajánlottak, kérésükre és folyamodásukra urukká s főnökükké választották. «És mi – mondja a konvent – kegyuraink választása folytán Bálintot urunkká és főpapunkká fogadjuk, megadván neki a köteles engedelmességet és tiszteletet.»*
U. o. C. 73.
A konvent nyilván abban a jámbor hitben tette ezt, hogy a kegyurak elismerték választó jogát. Nem gondolta, de nem is gondolhatta, hogy az ország főkanczellárja* rútúl visszaélt bizalmával; hogy mikor ajánlását elfogadta, csak megtéveszteni akarta s mikor irásos bizonyságot kért tőle, azért tette, hogy alkalomadtán éppen ezt a bizonyságot használhassa fel ellene.
Úgy a konvent, mint a kassai tanács főkanczellárnak nevezik már ekkor Szatmárit. Mindez megerősíti a Szatmári főkanczellárságára tett fentebbi állításunkat.
Rendkivül jellemző különben ez az egész eljárás Szatmárira. Mindez akkor történt ugyanis, mikor Nándorfejérvár bukása s a felmentésére indított hadjárat kudarcza után az országgyűlés már egybe volt hiva november 19-ikére s így ő mint főkanczellár első sorban el volt foglalva, hogy a tárgyalások előkészíttessenek. Azt se feledjük, hogy ugyanekkor fáradozott a primási szék elnyerésében is. S ha mégis talált időt és módot magánérdekeinek biztosítására, el kell ismernünk, hogy a hidegen számító és latolgató ész mellett szívós akarat s ritka munkaerő lakozott benne.
A konvent jó reménysége hamar szertefoszlott. Bálint prépost már a következő év júniusában elköltözött az élők sorából. És most megtette Szatmári azt, a mit a múlt őszön igért a kassai tanácsnak. A konvent hozzászólása és megkérdezése nélkül préposttá nevezte szülővárosa egyik fiát, Kassai Péter világi papot.*
Az oklevelek, azok is, a melyeket ő maga adott ki, Petrus de Cassovia-nak nevezik.
Az összes magyarországi premontreiek mint egy ember keltek Jászó védelmére s tiltakoztak az erőszak ellen. Megbízásukból a sági konvent egyik tagja, Lajos szerzetes, jelent meg a garam-szent-benedeki konvent színe előtt. « Jóllehet – így szólt a többi között Lajos – Magyarország királyainak, így a boldog emlékű Ulászlónak, a mi kegyelmes urunknak engedélyéből eddigelé az volt a szokás, hogy valahányszor egy prémontrei prépostság akár halálozás, akár áthelyezés vagy bármi más ok folytán megüresedett, a prémontreiek önmagok választottak prépostot; mégis a mint a közel napokban árván maradt a jászai prépostság, György primás úr a prémontreiek tudta és beleegyezése nélkül Kassai Péter mestert, világi papot, ültette be erőszakkal a prépostságba, megfosztván így a prémontreieket a prépostválasztás jogától. Minthogy pedig György primás Lajos királynál szerfölött nagy kegyben áll, a királyi felség után első az országban, úgy hogy minden az ő akarata szerint történik, a prémontreiek a tőle való félelem miatt nem mernek a jog útjára lépni. Nehogy azonban úgy látszassék, mintha a prémontrei prépostok és konventek hallgatagon beleegyeztek volna Péter mesternek a jászai prépostságba történt beerőszakolásába, tiltakozást tesznek György primás ellen, hogy joga volna a prépostság adományozásához, úgyszintén Péter ellen is, hogy a prépostságot elfogadhassa.»*
A garam-szentbenedeki konvent 1522. június 27-én kelt oklevele az Országos levéltárban: dipl. oszt. 23,643. Papir, hátán pecsét helye.
A tiltakozás azonban, mint gondolható is, hiábavaló volt. Kassai Péter alig egy hónappal utóbb már mint jászai prépost állított ki oklevelet* s több mint két évtizeden át kormányozta a prépostságot.
U. o. 23, 654. 1522. júl. 30.
Szatmári tehát elérte czélját. Teljesen megtörte a konventet s királyi rendelkezés s tiltakozás ellenére gyakorolta az adományozás s választás jogát is.* De vajjon Julius pápa csupán ezért járult-e a kegyuraságnak reá való ruházásához, avagy mert azt remélte, hogy ez javára fog válni a konvent erkölcsi életének. Már pedig Szatmári ez irányban éppen semmit sem tett.
Szatmári halála után a kegyuraság egyedüli birtokosa Kassa városa volt. A tanácsnak azonban már nem volt alkalma az adományozást gyakorolni, mert a legközelebbi széküresedés idején ismét a király volt Jászó kegyura. I. Ferdinánd ugyanis, mikor 1539-ben a prépostság régi kiváltságait megerősítette, a kegyuraságot Kassa városától visszavette s önmagára ruházta. Jászai házi levéltár: fasc. I. 3.
85. SZATMÁRI LEVELE A KASSAI TANÁCSHOZ, 1521. JANUÁR 31-ÉN.*
Szatmári levele a kassai tanácshoz 1521 jan. 31-én (265. l.) Kassa város levéltárában, felére kisebbítve. Olvasata:
Prudentes et circumspecti domini et amici nobis honorandi. Postea quam Ladislaus Magnus ad abbaciam de Zeeplak hunc magistrum Johannem Chewff presbiterum admittere noluit, eandem ipsam abbaciam impetrauimus per mortem condam Andree abbatis a maiestate regia domini nostri graciosissimi ipsi magistro Johanni, hanc maxime ob rem, quod non satis adhuc constat ipsum Ladislaum Magnum jus patronatus habere in conferenda ipsa abbacia. Maiestas itaque sua scripsit et commisit eidem Ladislao Magno, vt hunc magistrum Johannem ad abbaciam ipsam admittat vigore collacionis maiestatisque et postea si aliquid juris habuerit in conferenda abbacia illa, veniat ad maiestatem suam cum juribus suis. Si enim aliquid juris habuerit, non potest priuari jure suo. Quicunque enim sic debet conseruari in justicia sua. Videbunt igitur dominaciones vestre, quid in hoc negocio erit futurum. In quibus poterint rebus, velint auxiliari huic magistro Johanni. Quod reliquum est, easdem bene et feliciter valere optamus. Ex Buda feria quarta proxima post festum conuersionis beati Pauli apostoli. Anno 1521.
Georgius episcopus
ecclesie quinqueecclesiensis.
ecclesie quinqueecclesiensis.
A jászaihoz hasonló eljárást kisérelt meg Szatmári a benczések széplaki apátságával szemben is. Körülbelül ugyanebben az időben az apátságot János világi papnak adományozta, illetőleg adományoztatta Lajos királylyal. Nagy László azonban ellene mondott János pap beiktatásának. Miért is Lajos király maga elé idézte, hogy igazolja, van-e valamelyes joga az apátság adományozását illetőleg, «mert ez még most nem eléggé bizonyos» – írta Szatmári a kassaiaknak. Ez a körülmény azonban nem tartotta vissza éppen őt, hogy meg ne hagyja a tanácsnak, hogy János papot, ha szükséges, karhatalommal is támogassa az apátság elfoglalásában.*
Kassa városi levéltár: 1024/A. 1521. január 31.
Szatmári kezére ismerünk akkor is, mikor Lajos király azzal a kérelemmel fordúlt VII. Kelemen pápához, hogy a pannonhalmi főapátnak adott előkelő kiváltságokat vonja vissza. Kétségtelen, hogy Tolnai Máté főapát nem csupán a saját érzelmeinek adott kifejezést, mikor a király folyamodványára ezeket írta: Ime, a szerzetesek ellensége György primás, mert a mint akarta, úgy eszközölte ki Magyarország királyánál, a kit ő kormányzott.*
Másolat a pannonhalmi rendi levéltárban. Közölte Karácsonyi János: Egyháztört. Eml. stb. I. 118. Kivonatosan található a jászai központi könyvtár «Regesta»-iban is, f. 24.
Haragját érezték a konventuális ferencziek is, mikor arról értesült, hogy éppen az ő szülővárosában megfeledkezve a szerzeteshez illő tisztes komolyságról, nem gondolva Isten félelmével, sem az emberek tekintetével, botrányos és feslett életet élve, egy kassai polgárt, bár semmi tilalmas dolgot nem cselekedett, kolostorukban tettleg bántalmaztak s napról-napra kihágásokat követnek el.* Az observansok azonban, úgy látszik, kiérdemelték megelégedését, mert védnökük és birájuk volt.*
Az esztergomi helynök levelét közölte Kemény: A reformáczió Kassán, 1891. 49–51. ll.
Theiner: i. m. II. 634.
