II.
II.
Széchényi György főpapi pályája. Áldozatkészsége az ország védelmében. Széchényi mint győri püspök és kalocsai érsek. Az esztergomi érsekség. Széchényi György gazdasági tevékenysége. Közczélra és jószágvásárlásokra tett kiadásai. Uradalmainak jegyzéke. Ajánlata a szepesi városok visszaváltására.
Széchényi György, noha veszprémi püspökké kineveztetése után, mindjárt az első esztendőkben jószágok és házak vásárlására, családja érdekében, tetemes összegeket fordított: ugyanakkor azon kötelezettségeknek, a melyeket főpapi állása rótt rá, teljes mértékben megfelelt.
Később, végrendeletei egyikében, azt állította, hogy már mint veszprémi püspök «mindent, a mit az egyházi javadalom jövedelmezett, építkezésekre, papnövendékek ellátására és alapítványokra költött; azt pedig, a miből magát és családját fönntartotta, gazdálkodva és takarékoskodva, nehéz munkával szerezte».*
1679 január 13-án. Családi levéltár, I. 3. I. 2.
Az ország védelmének czéljaira tanusított áldozatkészségét királyi leiratok hirdetik; köszönetet mondanak neki a sereg élelmezésére nyújtott segítségért és a veszprémi vár megerősítésével tett szolgálatért;* megemlékeznek arról is, hogy Sümeg vára erődítményeit nagy költséggel helyreállíttatta.*
1651 augusztus 31. és szeptember 18-án kelt királyi iratok eredetije u. ott, 1. 2. 4. és 5.
1682 deczember 24-ikén kelt királyi okirat, a mely a végrendelkezés jogát adja meg neki. U. ott. I. 3. I. 5.
Híveinek vallási szükségleteiről gondoskodásának egyik emléke, a Szent-Ferencz-rend szerzetesei számára (1657) Sümegen építtetett templomban és kolostorban mai napig fönnáll.
Mind az ország védelmére és egyházi alkotásokra, mind pedig családja javára még nagyobb mérvű áldozatokat hozhatott, a mikor a veszprémi püspökségről 1658-ban a győrire helyeztetett át, melynek székét huszonkét esztendeig foglalta el. Időközben (1668) kalocsai érsekké neveztetett ki; de a török uralom alatt álló érseki megyének csak czímét viselte.
A győri javadalom, a birtokok termőképessége és a tizedjövedelem gazdagsága tekintetében, az esztergomi érsekség után, ez idő szerint a legértékesebb volt. Bécs közelsége és a Dunán eszközölhető szállítás könnyűsége a gabona- és borkészletek elárúsítására kiválóan kedvező körűlményeket teremtett; a franczia és török háborúk pedig az árak folytonos emelkedését vonták maguk után. Még nagyobb előnyöket biztosított Széchényinek később az esztergomi érsekség, melyet 92 éves korában (1685) nyert el, és még tizenegy esztendeig kormányozhatott.
Széchényi György minden időben nagy gondot fordított jószágainak értékesítésére. A gazdálkodást nagy és nemes föladatnak tekintette. Egy alkalommal így nyilatkozott: «Ha nem tudjuk a jószágnak hasznát venni, nem vigyázunk jövedelmére, bizon jobb volna holtunk, mind éltünk!»*
Az alább idézendő utasításban.
A gazdaság minden ágában nagy jártassággal bírt, s képes volt tiszteinek működését a legapróbb részletekig ellenőrizni és irányítani. Tanuskodnak erről fönmaradt utasításai, rendeletei. Az egyikben, például, a következő helylyel találkozunk: «Szent-Miklóson csak meg sem metszette a szőllőket az a veszedelmes fi, Radics István; immár kapáltassa meg kegyelmed kétszer legalább. Istenemre is kérem, kegyelmed viseljen gondot rá, szinte úgy más hegyeken való szőllőkre; és mivel mint a komló oly termett, hadd legyen gondviselés a kötözésre és karókra. Ha az ilyenekre gondot nem visel kegyelmed, inkább hagyon békét mindeneknek, adja tudtomra. Számtalan karó kell ott, kik ha nem lesznek a szőllő is elvész róluk.»
Ugyanebben az iratban nem hallgatja el, hogy «ember kell a gátra, az okosság, emberség vezérel mindnyájunkat mindenre; hejába való az instructió, ha ez nem lészen!»*
Sógorához, Vizkelety Ferenczhez intézett dátumnélküli utasítás a családi levéltárban 1. 6.
Hogy a gazdálkodás üzleti részében kivételes ügyességgel és szerencsével dicsekedhetett, arról az elért eredmények tanúskodnak.
A mohácsi vészre következő korszak főpapjai sorában Széchényi György előtt Pázmány Péter volt az, a ki jövedelmeiből legtöbbet áldozott közczélokra. Azon húsz esztendő alatt (1616–1637), a míg az esztergomi érsek volt, alapítványai és hagyományai körűlbelűl egy millió forintot tesznek ki, míg unokaöccse számára mintegy százezer forint értékű uradalmakat vásárolt.*
L. e sorok írójától: Pázmány Péter és kora, II. k. 449. 1. III. k. 266., 324. 1.
Széchenyi Györgynek közczélokra és jószágvásárlásokra, negyvenhét esztendő alatt tett kiadásai és hagyományai (egy régi kimutatás szerint) kétmillió és négyszázhétezer forintnyi összeget tesznek ki.
A családi levéltárban őrzött okiratokból kimutatható, hogy jószágoknak részint örök áron, részint zálogczímen szerzésére egymillió és négyszázezer forintnál többet költött.
Míg a királyi kincstár és a leghatalmasabb főurak, élükön Esterházy Pál nádorral, folytonosan pénzzavarok között vergődtek, ő mindig tetemes készpénzzel rendelkezett, és minden kinálkozó alkalmat felhasználhatott vagyona gyarapítására.
A legjelentékenyebb üzleteket a királyi kincstárral kötötte, a mely 769,000 forintot kapott tőle jószágokért; úgymint: a szarvkői uradalomért 180,000 forintot, a liekavaiért 150,000, a belatincziért 100,000, a csejtheiért 80,000, a kőszegiért 80,000, a vágbeszterczeiért 77,000 forintot; az egervári, pölöskei és szentgyörgyvári jószágokért 30,000, a nyulasi jószágért 30,000, a klimpakaiért 22,000, a csókakőiért 15,000, a góganfalviért 5000 forintot;
Esterházy Pál nádortól megszerezte Széchényi: a kapuvári uradalmat 50,000 forintért, a Fertőn túl fekvő birtokokat 50,000, a felső-lászlói és pordányi birtokokat 33,000, a széplakit 20,000, a fehéregyházit 18,000 forintért;
gróf Draskovics Jánostól: a felső-vidéki uradalmat 132,658, a tömördi birtokot 13,000, a német-ladányi birtokot 3000, az ivancs-szent-mártoni birtokot 1500 forintért;
a Lippay-családtól: a nezsideri uradalmat 86,000, a locsmándi birtokot 12,000 forintért.
8. SZÉCHÉNYI GYÖRGY PRIMÁS.*
Széchényi György primás arczképét (17. 1.), Lang Móricz egykorú rézmetszetét, a Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteményéből közöljük.
Továbbá a Batthyányi, Csáky, Cziráky, Festetics, Forgách, Jakusics, Káldy, Kéry, Mérey, Ordódy, Perneszy, Pethő, Révay, Zichy családok tagjaitól szerzett uradalmakat, jószágokat, kúriákat, birtokrészeket és telkeket.
Különösen oda irányozta figyelmét, hogy a világi kezekre jutott egyházi javakat visszaváltsa és jövedelmeiknek az alapítók szándékaival összhangzó czélokra fordítását lehetővé tegye. Így a sávniki apátságot 60,000 forinton, a borsmonostorit 50,000-en, a szent-gotthardit 24,000-en, a vágújhelyi prépostságot 2,000 forinton szerezte meg.
Míg az egyház jogain és érdekein ejtett sérelmeket ily módon megszüntetni igyekezett: hő vágya volt, hogy az ország területi épségén századok előtt elkövetett merénylet szégyenítő következményeit is elhárítsa.
A Zsigmond király által Lengyelországnak zálogba vetett tizenhárom szepesi város és Lubló vára visszaváltásának szándéka régtől fogva foglalkoztatta az országgyűléseket; azonban végzéseik részint politikai, részint pénzügyi nehézségek miatt valósíthatók nem voltak.
Az 1681-ik évi sopronyi országgyűlésen Széchényi György azzal az ajánlattal lepte meg a rendeket, hogy a 80,000 forintnyi váltságösszeget lefizeti, sőt ezenfelűl a Lengyelországba küldendő országos bizottság költségeire tízezer forintot ád; föltételűl csak azt kötötte ki, hogy a visszaszerzendő terület jövedelmével élethossziglan maga rendelkezhessék; holta után pedig az a felsőmagyarországi véghelyek javára fordíttassék.
Az országgyűlés két táblája és a király elfogadták mind az ajánlatot, mind az akkor kötött föltételt, és törvényczikkelyben örökítették meg köszönetüket.* Azonban a politikai viszonyok a nemes eszme megvalósítására most sem voltak kedvezők. Az ajánlat sikertelen maradt. A visszacsatolás csak a következő század második felében, Lengyelország felosztása alkalmával volt foganatosítható.
A XXIV. törvényczikkelyben, – Az érsek ajánlata ügyében folytatott országgyűlési tárgyalásokról érdekes részleteket tartalmaznak az országgyűlési naplók és irományok a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának 526, 533, 534, 538 folio lat. jelezetű kézirataiban.
