I.
I.
A Széchényiek örökletes lelki tulajdonai. A Széchényi név első viselői. Széchényi Mihály, Széchényi György. Márton, a családalapító. A szécsényi vár. Széchényi Lőrincz. Az első családtörténeti feljegyzés. Széchényi György pályájának kezdete. A nemesség megszerzése. Az első birtokszerzemények. Széchényi Lőrincz fiai.
A nógrádmegyei Szécsény várától több család kölcsönözte nevét.
A legelső (de Zechen) főrangú nemzetség, mely a XIII. század közepétől virágzott, több zászlós urat mutat föl nemzedékrendjében; de már a XV. század második felében kihalt.*
Nagy Iván, Magyarország családai. XII. k. 343. 1.
Az 1565-ik év elején Zecheny Mihál, Pápa vára alkapitánya, testvérével Tamással, Miksa királyhoz intézett folyamodásában előadta, hogy a nógrádmegyei Alsó-Szécsénben és Becskén, őseiktől rájok szállott birtokrészek vannak kezeik között, de a birtokjogaikat igazoló iratok elvesztek, s ezeket most királyi megerősítéssel kívánják pótolni, a mit el is nyertek.*
Az 1565 márczius 23-iki megerősítő királyi okirat megvan a gr. Széchenyi nemzetségnek, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött levéltárában: I. 2. I. 1. jelzéssel.
A következő évben ugyanez a Széchéni Mihál részt vett Salm Miklós diadalmas hadjáratában, mely Veszprém várát a törökök hatalmából kiragadta, és vitézsége jutalmáúl a vár kapitányának tisztét nyerte el.*
Istvánffi Miklós írja történeti munkájában «Capto memorabili celeritate Vesprimio, Salmensis Michaelem Szechenium ibi reliquit, locumque ei, cum sua equitum turma ac 200 peditibus, tuendum commendavit.» Lib. XXII.
Ettől fogva mind ő, mind testvére a történeti emlékekben nyom nélkűl eltűnnek. Azt sem tudjuk, vajjon gyermekeket hagytak-e hátra.*
Az alább tárgyalandó 1697-ik évi királyi okirat, a mely a Széchényi családot grófi rangra emeli, mint egyik ősét említi, Istvánffira hivatkozva, Szecheni Mihált. Hogy ez a föltevés alap nélkül szűkölködik, elbeszélésünkből ki fog tűnni.
Hatvan évvel később a Széchényi név, mely a csaták véres tusáiban tűnt föl, a bécsi egyetem «magyar nemzetének» anyakönyvében jelenik meg újból.* György viseli azt, küszöbén annak a dicső pályának, a melyen családja javára nemesi rangot, czímert, vagyont szerez; egyszersmind még értékesebb örökség gyanánt, hazafiúi erényei példájával, a következő nemzedékekre a nemes eszmények cultusát szállítja át.
Alább fogjuk ezt a helyet idézni.
Élete alkonyán György, mint kilenczven esztendős aggastyán, kegyeletesen emlékezik meg atyjáról, ki a szécsényi végvárban mint hadnagy (militiae officialis) szolgált, «a kereszténység oltalmára vívott harczokban többször vérét ontotta és dicsőséges halállal múlt ki.»*
A budai akadémia alapító oklevelében, melyet kiadott Török János: Magyarország Prímásai. (Pest, 1859.) Oklevéltár.
Ez Márton volt, ki eredetileg a Sartor, vagyis Szabó nevet viselte. Polgári családból származott.* Hitvese Bán Sára szintén nem-nemes család sarja volt; Pestmegye Hernád és Inarcs falvaiban laktak szülei és atyafiai, kik anyai részről nemes családokkal, a Nyáryakkal és Szalayakkal összeköttetésben állottak, és a török hódoltság idejében szabad földbirtokra tettek szert.*
Az alább idézendő királyi czímer adományozó levélben György testvére így neveztetik meg: «Laurentius Szechenyi alias Sartoris.» A genitivus rag annyit tesz, mint «Szabó-fi», – vagyis hogy atyja Szabó nevet viselt.
Ezt Széchenyi Lőrincznek, György öccsének, családtörténeti följegyzéseiből tudjuk, melyeket töredékesen, részint eredetiben, részint Széchenyi Pál érsek által készített másolatokban a nemzetségi levéltár föntartott 1. 1. 2. és 4.
3. A BÉCSI EGYETEM MAGYAR ANYAKÖNYVÉNEK SZÉCHÉNYI GYÖRGYRE VONATKOZÓ BEJEGYZÉSE.*
A bécsi egyetem magyar anyakönyvének Széchényi Györgyre vonatkozó bejegyzését (7. 1.) Schrauf Károly osztálytanácsos, az egyetemi levéltár őrének szives közvetítésével kapott fényképről közöljük.
Szécsény – ahol Márton élt és működött – 1552-ben a törökök kezeibe jutott; de negyven esztendő múlva Pálffy Miklós, a győri hős által, fölszabadíttatott. Régi várát ekkor Thanhauser Honorius kapitány alatt kétszáz emberből álló őrség szállotta meg, a mely majd a szomszéd várak őrségével egyesűlvén, majd magában is sűrűn intézett betöréseket török területre, honnan nem egyszer foglyokkal és zsákmánynyal tért haza.*
Mocsáry Antal, A nemes Nógrád vármegyének ismertetése. (Pest, 1826.) III. k. 152–158. 1.
Vajjon Márton a török hódoltság idejében is már szécsényi lakos volt, avagy azzá csak a felszabadítás után lett; nem állapíthatjuk meg. Fiának állításához, hogy atyja a szécsényi őrség tisztje volt, kétség nem férhet.
György 1592-ben született. Tizennyolcz évvel utóbb jött világra öcscse Lőrincz.
Az utóbbinak, magyar nyelven szerkesztett családtörténeti följegyzései élén a következőket olvassuk: «Anno 1620 jöttünk ki Szécsényből, atyámmal Széchényi Mártonnal, mentünk Gyöngyösre laknunk ... Akkor Bethlen Gábor hada megégette a szécsényi házunkat.»*
Ezen feljegyzéseknek Széchényi Pál által készített másolata id. h.
Az itt előadott tényből azt kell következtetnünk, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem első támadása idején, Márton a királyhoz, II. Ferdinándhoz tántoríthatatlanúl ragaszkodott, hűségeért vagyonát és állását vesztette el. A szerény hadnagy még sem gondolt arra, hogy az udvarnál kárpótlást és jutalmat keressen. Nem is a király területén, hanem a török hódoltságban talált menedéket.
Azóta, hogy Egervára 1596-ban elesett s Heves vármegye egész területét a törökök elfoglalták, Gyöngyösön volt legélénkebb a törökök és magyarok érintkezése, melynek békés folyamát a füleki és szécsényi őrségek becsapásai időnként megzavarták.* Ilyenkor, úgy látszik, régi bajtársaihoz csatlakozott Széchényi Márton, és egyik alkalommal csatatéren esett el.*
Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. (Eger, 1891.) III. k.
Csak ily módon egyeztethetjük meg Széchényi Györgynek és Lőrincznek atyjukról szóló feljegyzéseit. Márton halála időpontját nem határozhatjuk meg. 1629-ben, mint a czímer-adományozó iratból tudjuk, már nem élt.
Eközben idősebbik fia a papi pályát választotta. Későn határozta el magát erre a lépésre. A harminczadik évet meghaladta, mikor az esztergomi egyházmegye papnövendékei sorába fölvételért Pázmány Péternél jelentkezett. A halhatatlan emlékezetű prímás fölismerte a lélek mélyéből megnyilatkozó komoly hivatást, melynek sikeres betöltését kiváló tehetségek biztosították. Az általa alapított bécsi papnöveldébe küldötte őt az 1625-ik év őszén, hogy az egyetemen a bölcsészeti és hittudományi tanulmányokat végezze, a császári székvárosban a szélesebb látkör előnyeit megszerezze.
Széchényi György gyors előmenetelt tett. Már a következő évben a bölcsészet és a szépművészetek baccalaureus fokozatát nyerte el,* 1631-ben pedig a hittudomány tudorává avattatott.*
A bécsi egyetem magyar natiójának matriculájában az 1626-ik év második (őszi) félévében bejegyeztettek: «Georgius Szeczeny Hungarus Geongeösiensis, Michael Fejérvary Transilvanus, Marcus Senkviczi Croata Senkvicziensis, Casparus Raskovski Ungarus Tyrnaviensis, ex Seminario Pasmanico Ungarico, dederunt simul 30 grossos, philosophiae baccalaurei.» Schrauff Károly, A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve. (Budapest, 1902.) 363. 1.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. (Esztergom, 1900.)
4. RÉSZLET SZÉCHÉNYI LŐRINCZ CSALÁDTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEIBŐL.
Bécsi tanulása idejében más természetű eredményt is mutathatott föl; sőt talán példátlanúl áll az a kitüntetés, a melyben ő, mint egyetemi tanuló részesűlt.
Az 1629-ik év őszén, mielőtt pappá szenteltetett, a nemesi rang adományozását eszközölte ki a maga, özvegy anyja és testvéröcscse, Márton számára. II. Ferdinánd, a mikor őket «a nemnemesek állapotából a nemesek rendjébe emelte», czímert is adott nekik, mely csőrében babérkoszorút tartó galambot ábrázol, a mint kőszikláról fölrepűlni készűl.*
Az 1629 november 26-án kiállított, és a következő évben Füleken, Hevesmegye ítélőszéki gyűlésében kihirdetett czímeradományozó oklevél eredetije a családi levéltárban: I. 2. 2.
5. A SZÉCHÉNYIEK NEMESI CZÍMERE.*
A Széchényiek nemesi és grófi czímereit (10. és 41. 1.) Richter Aurél rajzolta az eredeti oklevelek czímerképeiről, melyek a családi levéltárban őriztetnek. A nemesi czímer a pajzs kék mezejében sziklacsúcson álló fehér galambot ábrázol, kiterjesztett szárnyakkal, csőrében babérkoszorút tartva; a sisakdíszben a czímeralak ismétlődik, jobb lábában babérággal; a sisaktakarók színe vörös és ezüst. A grófi czímer négyelt pajzsának közepén koronával fedett kerek szívpajzs kék mezőjében zöld halmon álló, kiterjesztett szárnyú fehér galamb, mely vörös csőrében zöld koszorút tart, a nagy pajzs 1. és 4. vörös mezejében zöld hármas halom középsőjéből kiemelkedő ezüst kettős kereszt, a 2. és 3. kék mezőben koronás zöld halom felett az udvar felső jobb sarkából kinövő arany nap felé repülő természetes sas látható; a pajzsot a liliomos birodalmi grófi korona fedi.
Nehezen magyarázható az a gondolat, mely a czímer tervezésénél a bécsi növendékpap lelke előtt lebegett; de a czímer hű jelképévé lett annak a magasan szárnyaló léleknek, a mely nemes sugallataival néki és családja számos jelesének a békés alkotások mezején a nemzeti hála babérkoszorúját megszerezte.
Nem merűlhet föl kétség az iránt, hogy a Pázmány-intézet növendéke a királyi kegyet bíboros főpapja vagy jezsuita-előljárói pártfogásának köszönheté; sőt talán a kezdeményezés tőlök eredt, azzal a szándékkal, hogy az egyházi méltóságokhoz az utat egyengessék neki.
Negyven esztendős volt Széchényi György, mikor tanulmányai befejeztével pappá szenteltetett. Legelsőben Selyére, a nagyszombati jezsuita-collégium birtokára, küldötte őt lelkipásztorúl Pázmány; de már néhány hónap múlva esztergomi kanonokká nevezte ki, és a maga oldala mellé hívta meg, hogy szolgálataival az egyházmegye kormányzatában éljen.*
Kollányi, id. h.
Széchényi, öt éven keresztűl nagy főpapjának környezetében élvén, mintegy az ő iskolájában képezte ki magát a közéletre, s tőle nyerte irányozását szellemi fejlődésében, életczéljai kitűzésében. Tőle sajátította el azt a nagylelkű bőkezűséget, melylyel az egyházi élet és a nemzeti művelődés restauratióján, papnöveldék, convictusok, fő- és középiskolák alapításával fog munkálkodni. Tőle tanúlta meg, hogy főpaphoz nem méltatlan dolog a legmagasabb érdekek szférájából leszállva, a javadalom gazdasági ügyeivel személyesen foglalkozni. Tőle nyerte a megnyugtatást arra nézve, hogy a főpap, a ki jövedelme egy részét családja javára fordítja, egyházának sem törvényeivel, sem szellemével nem jön ellentétbe.
Ezen utóbbi tekintetben Széchényi György szerencsésebb volt, mint mestere. Pázmány Miklós, kinek nagybátyja uradalmat és grófi rangot szerzett, magtalanúl múlt ki. Széchényi Lőrincz a mai napig virágzó grófi nemzetség ősévé lett. Húsz éves korában (1630) Gellen Judittal kötött házasságából négy fiú és négy leánygyermek született. Családtörténeti följegyzései ezeknek születésén kívűl, az 1649-ik évet megelőző időből, egyebet nem tartalmaznak. Arra nézve sem nyújtanak fölvilágosítást, hogy mi volt az állása és milyen keresetforrásból tartotta fönn családját?
Bátyja, mint esztergomi kanonok nem sokat tehetett érette. 1643-ban a csanádi, egy évvel utóbb a pécsi püspökséget nyerte el, de ezen egyházmegyéknek a törökök által megszállott területéről ki volt zárva, s csak czímöket viselte. Helyzete 1648-ban fordúlt kedvezőbbre; a mikor veszprémi püspökké mozdíttatván elő, főpapi tevékenység kifejtésére és nagy javadalom gazdaságának intézésére alkalmat talált. Ekkor nyílt meg családja iránt bőkezűségének forrása, mely azután haláláig ki nem apad.
6. SZÉCHÉNYI LŐRINCZ ALÁÍRÁSA ÉS PECSÉTJE.
Mindjárt az első esztendő letelte után kezdődik aquisitióinak hosszú sorozata. Nyitra vármegyében megvásárolt egy falut (Jalsó) és Galgócz mezővárosban 1800 forint értékű házat, a melyhez három szőllő tartozott. Mindezt mindjárt anyjára és testvéröcscsére ruházta át.*
Az erről 1649-ben kiállított fassio a családi levéltárban: VI. 6.
Lőrincz 1651-ben Gyöngyösről Galgóczra költözött; de már a következő évben Győrre, 1653-ban pedig Nagyszombatba, mindkét helyen a bátyja által vásárolt házakba, tette át lakását.
Ugyancsak 1653-ban szerezte meg Széchényi György szintén Nyitramegyében a nagykürti jószágot, 13,000 forinton, Mérey Gáspártól, ki azt az Esterházyaktól zálog czímen bírta volt. A szükséges marhaállományt beszerezte, és kényelmes udvarházat építtetett öcscse számára, kit a gazdaság vezetésével megbízott. Ebből az időből (1651–1653) fönmaradt számadások tanúsága szerint, Lőrincz életmódja akkor már az úri jólét, az előkelő fényűzés bélyegét viseli magán.
«Festett kocsit» 14 talléron, «egy aranyos pallost és egy aranyos szablyát» 59 talléron vásárolt. «A nagyszombati képfaragónak és képírónak» sok foglalkozást adott, egy tételben 140 forintot fizetett. Gyermekei ruházására jelentékeny összegeket fordított. Úgy látszik «Palkó» (a későbbi kalocsai érsek) volt a kedvencze; hat esztendős korában «az veres mentejére» 6 tallér értékű ezüst gombokat kapott; míg a tizennégy éves Mártonnak 4 forinton vásárolt «veres köpenyeggel» kellett megelégedni.*
A számadások a családi levéltárban.
7. SZÉCHÉNYI LŐRINCZNEK PÁLRA VONATKOZÓ FELJEGYZÉSE.
Az utóbbi Győrött tanúlt a jezsuiták iskolájában, és (1653) hivatása szavát követvén, a Jézus-társaságba lépett, hol a Ferencz nevet vette föl; mig ugyanekkor született öcscse ugyancsak a Márton nevet kapta a keresztségben; a negyedik fiú pedig, ki három évvel később jött világra, nagybátyja nevére Györgynek kereszteltetett.*
Az idézett családi följegyzésekben.
