IX.
IX.
Gróf Széchényi Ferencz. Születése, gyermekévei. A bécsi Teréziánum. Ferencz gróf tanítói. Schönwisner és Palma. Denis Mihály hatása a Teréziánum magyar főuri növendékeire. Az első magyar könyvgyüjtők. Ferencz jellemzése a Teréziánum anyakönyvében. Széchényi Zsigmondné egyezsége fiaival. Széchényi József viszonya öccséhez. Halála. Özvegyének egyezsége Ferenczczel. Keletkező vonzalmuk egymás iránt.
Széchényi Ferencz 1754 április 29-ikén Széplakon született. Középiskolai tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte.*
Hormayr említi ezt a rövid életrajzában: Taschenbuch für vaterländische Geschichte, 1820. évf. 429 1.
Szellemi fejlődésére döntő befolyást gyakorolt az a körülmény, hogy Bécsbe, a Mária Terézia által alapított és róla elnevezett, mai napig virágzó intézetbe jutott.
A nagynevű királynő, a fia, József császár által merészen végrehajtott központosító reformoknak előkészítője, czéltudatos kezdeményezője volt. Azon őszinte rokonszenv mellett, a melyet a magyar nemzet iránt táplált, szívósan ragaszkodott házának hagyományos törekvéseihez, melyek egységesen kormányzott összbirodalom létesítésére czéloztak.
Ezen irány szolgálatában szükségesnek látta, hogy különböző országaiból az előkelő családok fiai, az udvar szemei előtt, közös intézetben nyerjék neveltetésöket és kiképeztetésöket; hogy így kora gyermekéveiktől kezdve az udvar vonzóerejéhez hozzászokjanak; azokat a nyelveket, melyeknek ismerete az udvarnál mellőzhetetlen volt, tökéletesen elsajátítsák; majdan a közpályára lépvén, egymással szoros kapcsolatban maradjanak.
Az intézet vezetését a jezsuitákra bizta, kiknek e czélból a Lipót császár által Bécs külvárosában épített Favorita nevezetű palotát engedte át.
Az 1746 őszén megnyílt Collegium Theresianum huszonnégy ifjút fogadott be, kiknek névsorában két magyarral, Niczky Józseffel és gróf Perényi Andrással találkozunk.
Az intézet akképen szerveztetett, hogy abba katholikus nemesek fiai, évi száz arany díj fizetése mellett vétessenek föl; a grammatikai, humanista és bölcsészeti (gymnasialis) osztályokból a három éves jogtudományi tanfolyamra menjenek át, a melynek végeztével még egy éven át a diplomacziai pálya vagy az állami közigazgatás szolgálatára készíttessenek elő. A szabályok különös súlyt fektettek arra, hogy a növendékek a művelt európai nyelveket elsajátítsák, a lovaglásban, vívásban és tánczban ügyességre tegyenek szert.
Később a királynő szegényebb családok sarjait is kivánván részesíteni az intézet kedvezéseiben, néhány elpusztúlt egyház (köztük a báttaszéki apátság) javait adományozta a Tereziánumnak.
A magyar arisztokraczia és vagyonosabb nemesség az intézet növendékei között mindig tekintélyes számban volt képviselve. Alapításától 1772-ig 724 között 117 magyarra akadunk: az Andrássy, Apponyi, Bánffy, Batthyányi, Bethlen, Brunzwik, Csáky, Draskovics, Erdődy, Esterházy, Festetics, Forgách, Hadik, Haller, Kálnoky, Klobusiczky, Kollonics, Kornis, Nádasdy, Patacsics, Pejacsevics, Perényi, Pethő, Serényi, Széchenyi, Teleki, Török, Viczay, Zichy grófok; – Balassa, Bornemisza, Eötvös, Fischer, Henter, Huszár, Mednyánszky, Meskó, Mikes, Orczy, Pichler, Révay, Vécsey bárók; – Bálintit, Balogh, Barcsay, Dessewffy, Dobay, Dőry, Fáy, Fekete, Jankovics, Lengyel, Motesiczky, Nedeczky, Niczky, Sándor, Szentmiklósy, Toroczkay, Zoltán nemesek családjából.
27. A BÉCSI THERESIANUM MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN.*
A bécsi Theresianum XVIII. századi képe Kisch Vilmos «Die alten Strassen und Plätze von Wiens Vorstädten» (Bécs, 1895.) czímű munkája II. kötetében jelent meg.
De csak kevesen végezték a Tereziánumban tanulmányaikat teljesen, és töltötték ki ott a tizenkét esztendőt. A legtöbben három vagy négy esztendeig tartózkodtak az intézet falai között, s vagy másutt kezdték, vagy másutt fejezték be iskolázásukat.*
Album des k. k. Theresianums. 1746–1880. Zusammengestellt von Max Freiherrn von Gemmell-Flischbach. (Wien, 1880.)
Széchényi Ferencz tizennyolcz esztendős volt, mikor 1772 őszén belépett. Ott találta a 18 magyar ifjú között a vele egykorú gróf Festetics Györgyöt és gróf Erdődy Józsefet, kikkel szoros baráti viszonyt kötött. Vele egyidőben hat magyar ifjú jött a Tereziánumba.
Gróf Migazzi Antal bibornok, bécsi érsek és váczi püspök volt az intézet főfelügyelője, Cronstein Tivadar jezsuita atya pedig igazgatója.
A jogi és államtudományi tanfolyamban csak egy jezsuita tanított; a többi tanszékeket az egyetem világi tanárai töltötték be. Martini Antal az észjog és Sonnenfels Ferencz a politikai tudományok tanára voltak a leghiresebbek, a kik a XVIII. századbeli franczia és német bölcsészet szellemét irodalmi munkáikba és előadásaikba bevitték.
A jezsuita előljárók, rendjök eltörlésének előestéjén, nem voltak képesek az új irány inváziójának útját állani.
Jellemző bizonyítékúl szolgál erre nézve gróf Apponyi Antal kiadványa, melyet 1771-ben (tehát egy esztendővel Széchényi belépése előtt) bocsátott közre, a mikor a jogtudományi tudorság elnyerése végett a szabályszerű nyilvános disputatiót megtartotta. Általánosan elfogadott gyakorlat volt az, hogy a jelölt a tantételeket, melyeknek védelmezésére vállalkozott, valamely irodalmi munka példányaihoz csatolva osztotta szét. Apponyi e czélra tanárának Sonnenfelsnek «Über die Liebe des Vaterlandes» czímű, akkortájt megjelent munkáját választotta.
A tételekben természetesen mestere tanításait összegezte. A politikai tudományok alapját e szerint «a polgári szerződés» (bürgerlicher Vertrag) alkotja, amely «az egyes családok szövetségéből áll, avégett, hogy a közös jólét előmozdításával az egyesek javát biztosíta». Az államkormányzat czéljáúl «a lakosság javát» tekintvén a helyes álláspontnak, minden kormányintézkedés megitélésénél azt a kérdést jelöli ki: «vajjon az hasznos-e a lakosságnak vagy nem?» Továbbá hirdeti, hogy az uralkodó fel van jogosítva az elődjei által adott kiváltságokat és előjogokat visszavonni, ha azok egy társadalmi osztályt vagy egy polgárt olyan hatalommal ruháznak föl, mely a társadalomra nézve káros vagy veszélyes.
Az állam kötelessége gyanánt jelöli ki, hogy nemcsak a könyveket és rajzokat, hanem a tanárok előadásait és a papok prédikáczióit is censura alá vesse; hogy a hitoktatásra felügyeljén és a lelkészeket állásuk fontosságával összhangzó ellátásban részesítse, a mi nem jár nehézséggel, ha «azoktól, a kiknek túlságosan sok van, valamit elvon». Szükségesnek látja a holtkéz vagyonszerzését korlátozni. Több olyan intézmény hasznosságát hirdeti, a melyet utóbb József császár életbeléptetett.
Jellemző, hogy a Mária Teréziához intézett ajánló levélben ünnepélyes fogadalommal «a haza szolgálatának» szenteli magát, és a királynő irányában «a legfeltétlenebb engedelmességre» kötelezi magát.*
A kiadvány egy példánya gróf Apponyi Sándor könyvtárában.
28. GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZ ISKOLAI KÖNYVBEJEGYZÉSE.*
Széchényi Ferencz iskolai könyvbejegyzése (71. 1.) a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában őrzött iskolai kéziratai közűl a természetjog kézikönyve IV. kötetének (Quart Lat. 673.) czímlapjáról vetetett.
Széchényi is elsajátította a Tereziánumban a szabadelvű tudomány és politika elveit; egyúttal a német és franczia nyelvekben oly jártasságra tett szert, hogy azokon folyékonyan beszélni és írni képes volt. Tökéletesíthette ismereteit a latin nyelvben is, a melyen a jogtudományi előadások tartattak. Az általa használt és gondosan megőrzött kézikönyvek, a czímlapokra sajátkezűleg rávezetett áhitatos fohászok, melyekben a Szent-Szűz segítségét kéri ki tanulmányaihoz,* azt jelezik, hogy a szülők házából magával hozott vallásos érzületet a Tereziánumban megőrizte.
«Adsis incoeptis virgo Maria meis.» Mellette több helyen neve és az évszám 1772, 1773 áll. A nyolcz kötet idegen kéztől másolt kézirata M. N. Múzeum könyvtárában 219, 238, 239, 673 quart latin jelzéssel.
Hasonlóképen érintetlenűl hagyták az idegen befolyások nemzeti érzését; sőt ennek élesztésére is alkalom kinálkozott a bécsi intézetben. Ennek jezsuita előljárói között két kiváló magyar tudóst talált: Schönwisner Istvánt, a magyarországi érmek és római régiségek ismertetőjét, azután Palma Károlyt, a czímertannak Magyarországban megalapítóját és a magyar történelem egy latin kézikönyvének szerzőjét. Az utóbbival szoros összeköttetésben állott és irányában annyira lekötelezettnek érezte magát, hogy egy évtized múltával, mikor magas méltóságra emelkedett, így nyilatkozott: «Hogy érdemessé lettem az uralkodó kegyére, s ha a jövőben más méltóságok elnyerésére fogok érdemeket szerezni: ezt annak a jó oktatásnak köszönhetem, a mit Öntől nyertem».*
1783 szeptember 23-ikán Pálmához intézett franczia levele. I. 10. IV. 41.
Ugyanekkor a Tereziánum gazdag könyvtára, mely régi, ritka nyomtatványokban is bővelkedett, adta meg neki az első ösztönt a könyvek megbecsülésére és szeretetére; míg a tudós könytárnok, Denis Mihály atya – az, a ki majdan az ő könyvtára rendezésénél és lajstroma elkészítésénél fog neki segédkezni – a bibliografia titkaiba avatta be őt. Ebből a tudományszakból előadásokat is tartott, a melyeket az intézet növendékei szabadon látogathattak. Sok évvel utóbb a nyilvánosság előtt azzal dicsekedik, hogy hallgatói közé tartozott Széchényi Ferencz,* a ki már ekkor megnyerte kiváló mértékben rokonszenvét. Gróf Festetich György írja neki, hogy Denis, valahányszor vele találkozik, mindig kérdezősködik felőle.*
A Széchényi-könyvtár catalogusának alább idézendő bevezetésében.
1775 deczember 25-ikén.
Érdekes tény, hogy az a három főúr, kik a XVIII. század végén a legjelentékenyebb könytárakat gyűjtötték Magyarországban: gróf Apponyi Antal gróf Batthyányi Ignácz erdélyi püspök és gróf Széchényi Ferencz a Tereziánum növendékei voltak. Az volt Festetics György is, a keszthelyi gazdasági intézet, a Georgikon alapítója. Mind a négyen a császári székvárosban, az előhaladottabb műveltségű országok fiaival érintkezve, azzal az elhatározással tértek vissza hazájukba, hogy nemzetök műveltségi szinvonalának emelésére fogják értékesíteni tehetségöket és vagyonukat; aminthogy éppen ebben az időben a bécsi magyar testőrség körében az idegen irodalmak tanulmányának talajából a nemzeti irodalom ujjászületésének forrása fakadt.
29. PALMA KÁROLY FERENCZ.*
Palma Károly György arczképe (73. 1.) Mansfeld J. E. rézmetszete, «Notitia rerum Hungaricarum» czímű munkája 1785-iki budai kiadása I. kötetének élén jelent meg.
Széchényi Ferencz 1774 junius 11-ikén hagyta el a Tereziánumot, a melynek anyakönyvében a következő jellemzése olvasható; «Tehetségei és lelki ereje kiválók. Középszerű szorgalom mellett mégis előmenetelt tett. Erkölcsei jók.»*
«Talenta et animi alacritas insignis, Diligentia mediocris, profecit tamen. Mores boni.» (A Theresianum gymnásiumi igazgatóság szíves közlése.)
Anyja ezt az időpontot választotta arra, hogy szándékát valósítsa, és gyámsága alól fiait felszabadítsa.
Október 26-ikán Horpácson egyezségre léptek, melynek lényeges részei így szólanak:
«Elsőbben is én Groff Cziráky Maria magam előtt viselvén s voltaképpen megfontolvan badgyat egességhemnek voltát s általam eddig özvegyi jussal biratott joszágoknak azokon feküvő feles adossághok miat terhes állopottyát, ugy gyarló aszonyi létemre azoknak kormányozása s az gazdaságh folytatása nehezségit, noha ugyan mind az ollatin joszághokban tovább is hazánk törvénye értelme szerint azon özvegyi jussal megmaradhattam volna, az fönt ki tett okokra való nézve mindazonáltal magamat tsendesebb s nyugodalmassabb életre adni óhajtván mind az ollatin jószághokat s általam eözvedgyi jussal bírt jussokat akármélly vármegyében lévőket mindennémű ingo javakkal, azon integritassal tudniillik, az mellyel én bírtam, nevezett két fiamnak Groff Szécsenyi Joseff s Ferencz tulajdon birtoka alá bocsájtani ell tökéllettem, az mint is ezen levéll erejivel nékiek cedállom s tellyességgel által adom, semmi praetensiómat fönt nem tartván, oll formán mindazonáltal, hogy nékem ugyanazon joszághokbul kompetálló eözvedgyi intertentiomat, ugy morindomnak interessit ki tsinálván, aztott ennékem acurate s mingen fogyatkozás nélkül üdőrűl üdőre megadgyák, s egyébberánt is böcsületes lakásomról provideálván, mind ezekrűl, mind pedigh egyébb özvegyi praetensioimrúl elegséghet tegyenek s hozzájok minden alkalmatossághokban bizonyított anyai jovoltomat volta képpen megismerjék, kihez képest – – –»
30. A THERESIANUM ANYAKÖNYVÉNEK GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZRE VONATKOZÓ MEGJEGYZÉSE.*
A Theresianum anyakönyvének Széchényi Ferencz grófra vonatkozó bejegyzéséről (75. 1.) a fényképmásolatot a theresianumi gimnázium igazgatósága volt szives rendelkezésünkre bocsátani.
«Másodszor mi is Groff Szécsenyi Joseff és Groff Szécsenyi Ferencz egy testvér atyafiak abéli kegyességhit s nem annyira tulajdon javára, mind az mi hasznunkra tzélozó kegyességhit titulált méltosághos aszonyunk anyanknak méll fiui veneratioval s alázatos hálaadó szível vévén, nem tsak mindenkori fiui devotionkat s mindennémű alkalmatossághokban uri teczésihez képest szolgálatira kis tehetséghünket igaz fiui szivvel ajálván, noha ugyan magunknak is meg ismérnünk kölletik, hogy gyakorta titulált méltosághos aszonyunk Anyánknak mind azért, hogy östül maradott joszághunknak gyarapéttásában s többi vér szerint valo atyánkfiainktol meg szerzésiben semminémű fáradsághat nem sajnálta, és azon terheknek is, mellyekkel azon joszághok szereztettek lefizetésiben, amint ezen alkalmatossághal bőven capacitáltattunk, voltaképpen iparkodott legyen, mint pedig hogy az eözvegy intertentióján föllűl mégh egyébb heles praetensioi is lehettek volna, azokkal mindazonáltal tsupán vele született s vélünk minden esetben bőven tapasztaltatott kegyeséghibűl bennünket terhelni nem kévánt, özvegyi tartásában sokkal nagyobb reflexiot, mind egyébb méltosághos Groff Szécsenyi házban lévő méltosághos eözvegyek érdemlett légyen. Mivel mindazonáltal eő Nagysághának magának is az joszághokon feküvő feles terhek miát hozzánk mindenkori kegyes volta töbre nem tzélozott, azért kötelezzük mi is in solidum magunkat, hogy töbször nevezett méltosághos aszonyunk anyánknak tulajdon s tizenkétezer forintokbul álló Moringjátul esztendőbéli ött per centum interest, eözvegyi tartásul pedig, ugy mindennémű egyébb praetensioinak excontentatiojájul ugyan esztendőnkint négy ezer Rhénesi forintokat és az szükséges konyhabéli fa gyanánt százötven Rhénesi forintokat, mindenestűl tehát esztendőnkint négy ezer hétszáz ötven forintokat, következendőképpen fertáll esztendőrűl fertáll esztendőre ezer száz nyolczvanhét forintokat harmincz krajczárokat minden fogyatkozás nélkül élte lejártáig fizetni s titulált méltosághos aszonyunk anyánknak keziben szolgáltatni, ugy hogy mingyárt az jövő kikeletkor az Sopronyi házunkban szükséghes lakásul annyi alkalmatossághot, a mennyire szükséghe léend bötsűletessen reparáltatni fogunk, addig pediglen azon két száz forintokat, mellyekben interimalis lakásaért megalkudni méltóztatott, fizetni. És minthogy hajadon húgunkat Szécsenyi Anna kiss aszont is maga mellet tartani méltoztatik, ennek intertentiojára s ruházattyára mindenestűl esztendőnkint hatszáz Rhénesi forintokat hasonloképpen fertáll esztendőrűl fertáll esztendőre ugyan sokszor titulált Méltosághos aszonyunk anyánk keziben assignálni kötelessek leszünk, fönt maradván mindazonáltal ennek Horpácson múlt esztendőbéli October holnapnak hatodik napján költ transactionk értelme szerint azon esetre, ha tudniillik szerelmes édes aszonyunk anyánk halállával hajadon létiben valamellikünknél lakni nem akarna, pactalt intertentionalis summája, ugy minden esetre férhez menése alkalmatossághával egyedűl tőlünk az köz joszághunkbol várható bötsületes kistaférozása, mellyet is ha egy vagy más tzikelyiben véghez vinni s ebbéli kötelességhünknek megfelelni következendőképpen az kitett summakat üdőrűl üdőre acurate lefizetni, vagy lefizettetni nem akarnánk, tellyes hatalmat és szabadsághot adunk, hogy magának via liquidi debiti mindennémű akarholl találandó és uri teczése szerint választandó ingó s ingatlan javainkbul eleghséget és excontentatiót tehessen.»
A két testvért benső viszony kötötte egybe. József tehetségekkel kevésbbé megáldva, szívesen meghódolt öccse szellemi felsőbbsége előtt. Ezt jelezi egyik levele, mely így hangzik:
«Kedves Öcsém! Azon szerencséden, azt kit magadnak már kinyertél, ki ne örülne, ha mások örülnek, annál inkább Én, mind testvéred. Kivánom azért, hogy oly progressust tehess, mely mind néked, mind familiánknak elveszett javai valaha visza térjenek, és visza is téríthessed, az töbiben csak el gondolhatod, mely nagy szomoruságban vóltunk azon nap, hogy bennünket kedvess Öcsénk el hadjott; de az mint látom, már az linéán kívűl jártál, midőn azt igéred, hogy mindenekről tudositasz, s még is feleségem nadjobb böcsben vólt előted, mind testvér bátyád. Én is azért most az edjszer halgatok s maradok atyafiságos szeretetedben bé rekesztve.
Kedves Öcsém!
Horpács, 1774 19. Octobris
Horpács, 1774 19. Octobris
Igazán szereteő bátyád
szolgád, Gróff Szécsényi Jóseff, m. p.
szolgád, Gróff Szécsényi Jóseff, m. p.
M. Ipamnak csókolom kezeit.»*
A családi levéltárban, I. 9. I. 16. jelzet alatt.
Az a megjegyzés, mely nejére vonatkozik, elárulni látszik, hogy az ifjú Ferencz szívében már ekkor mélyebb vonzalom ébredezett sógornője irányában.
Azonban ő meg lett kimélve azoktól a tragikus természetű belső küzdelmektől, a melyeket hasonló érzelem félszázaddal utóbb Széchényi István lelkében támasztott.
Széchényi Józsefnek néhány nappal a jelezett levél írása után (1774. október 30-ikán) bekövetkezett váratlan halálával Julia özvegygyé lett.
Miután a családi birtokok megosztása a két testvér között még nem történt meg, az özvegyi haszonélvezet tekintetében bonyodalmak merülhettek volna föl; de ezeket megelőzte Julia grófné nemes elhatározása. Sógorával egyezségre lépett, melynek lényeges pontjait eredeti szövegben ide igtatjuk:
Én Groff Festetics Juliánna jóllehett hogy Isten eő szent fölsége kedves férjemet e világbul ki szollítván, annak halálával minden joszágoknak fele részében, mellyeket szegény Groffom maga birhatott volna, mint Eözvedgye moring-levelemnek is és hazánk törvényének értelme szerint megh maradhatnék s annak jövedelmét, a mi tudniillik az adosságoknak fizetendő interessén s más egyébb terheken kívül meg maradna, esztendőnkint vehetném, mindazonáltal tekéntetben vévén Groff Ferencz sogor uramnak szíves atyafiságát, consideratiot tévén egyetemben arra is, hogy nevezett sogor uram éppen most kiványa dolgait méltóságos uram atyámnak eő nagyságának vezérlésével olly utra és rendre helyheztetni, hogy joszágokkal reá szállott feles adosságibul fejtőzhessék, s maga sorsán és állapottyán könyebbithessen, ebbéli iparkodásában is és jó igyekezetiben akadáloztatni nem akarván, a fele joszágok birodalmátul s azoknak fönt maradandó jövedelmétül, mellyek esztendőnkint részemrűl circiter tizenött ezer forintra reá mennének, a meg irtt okokbul s tsupán magam jó akarattyábul el állok és kíványok meg elégedni, s meg is elégszem edgyedül azon competentiával, melly Istenben boldogúlt Gróffom részére halála előtt kevés napokkal Groff Ferencz sogor uram meg edgyezett akarattyával ki tsináltatott, ugy mint: Hogy részemre residentiául a Horpácsi Kastély, Horpátsi és Gogánfai két Helységek, minden azokban lévő jobbágyokkal, szántó-földekkel, rétekkel és egyébb igasságokkal s beneficiumokkal s azokban lévő egész mostani gazdaságbéli instructioval, ugy a Nagy Erdőben való szabad fajézással részemre maradgyanak. Ezeken kívüll 450 szekér szénára lévén esztendőnkint szükségem, mivel a meg írtt két helységekben annyi számú szekér széna nem terem, azért a menynyire azon határokban ki nem tellynék a többi Groff Ferencz sogor uram cassájábul kész pénzen szereztessék meg. Még is magam asztalára való bor Hidegségi vagy Bozy minden esztendőn 30 akó, tisztjeim számára pedig Egervárrul 70 akó adattassék. Mindezeken felűl pedig esztendőnkint részemre kész pénzűl négy ezer forint is fizettessék, melly fertály esztendőrűl fertály esztendőre a jövedelmeknek cassájábul kezemhez szolgáltassék. Felteszem mindazáltal azt és különössen fönt tartom, hogy mivel ezen végezésemmet edgyedül magam jó akarattyábul, tsak Groff Ferencz sogor uramnak jóvára tészem illy formán, azért ugy és olly conditio alatt tselekszem azt, hogy ha (mellyet Isten eő szent fölsége távoztasson) nevezett sogor urnak előbb, hogy sem mint nevezett Groffomnak nevét változtatnám, halála történnék, vagy megházasodván fiúi mag nélkül (mellyet Isten távoztasson) lenne e világbul lejárta, azon esetre az én egész mostani eözvedgyi jussom és igaságom ismét egészben reám viszsza essék, s azzal akkor viszont szinte úgy élhessek, valamint most élhettnék s élhettem volna, ugyan azért olly esetre mindgyárt öszvegyi jussomnak erejével akkor a joszágoknak, vagy azok jövedelmének felét, azon terhekhez és adosságokhoz képest, melly statusban most vagyunk, vehessem s azoknak békességes birásában meg is maradhassak. Ha mindazáltal szerentsém akadván, Groffomnak nevét változtatnám (kivévén a mobiliakat, mellyek törvény szerint is engemet illetnek) a joszágot azonnal a familiának viszsza adni köteleztettem. Mivel azomban az eözvegyi residentiáúl számomra rendeltt Horpácsi kastély felette nagy épület, mindazon okbúl tehát, mind pedig azért is, hogy abban Groff Ferencz sogor urnak is hasonló lakása föntt hagyatik, annak conservatiója sogor uramnak költségével fog tétetni.
31. GRÓF SZÉCHÉNYI JÓZSEF.
Én is Groff Szécsényi Ferencz különös köszönettel, sőtt hála adó szível is vévén méltóságos Groffné kedves sogor aszonyomnak abbéli szíves atyafiságat, hogy a föntt tett conditio alatt eözvegyi jussátul edgyedül az én javamra recedálván, Groff Joseff báttyámnak elrendeltt competentiájával meg elígedni méltoztattik; abbéli declaratióját azért nem tsak acceptálom; de mindazokra jó szível reá is állok, hogy tudniillik a meg irtt Horpácsi kastély, ahoz megnevezett két helységek, azokhoz való beneficiumokkal elrendelt s elől számlált szekér szénákkal, borokkal és egyébb haszonvételyekkel együtt kedves sogor aszonyom részére maradgyanak; azon kívül pedig, hogy a négy ezer forint is az én cassámbul angariatim részére esztendőrűl esztendőre kifizettessék, a mint is erre s a többi meg irottakra magamat s mindkét ágon leendő maradékimat és successorimat kötelezem. Még továbbá ide tévén azt is, hogy kedves sogor aszonyomnak moringja iránt is magunk között végezvén, arrúl mái napon kiadott chartabiancalis levelem által contentatiot tettem. Mellyeknek nagyobb erejére és valóságára adtuk egymásnak ezen két egyenlő exemplárban elkészetett contractualis levelünket. Költ Ságh, die 20-ma mensis Decembris anno 1774.
Groff Festetics Julianna m. p.
Groff Szécsényi Ferencz m. p.»*
Groff Szécsényi Ferencz m. p.»*
A családi levéltárban, I. 4. IV. 25. H. jelzet alatt.
Az ifjú özvegy, ki szüleihez Keszthelyre vonúlt vissza, természetszerűen fokozott vonzóerőt gyakorolt Ferenczre. Anyja egyik levelében enyelgő malicziával czéloz arra. 1775 februárius 2-ikán írja neki: «Elfelejtetted megírnia, hogy a keszthelyi mágnes magához húzván, későbben indultál el Keszthelről». Junius 5-ikén pedig arra a panaszára, hogy sógornőjétől leveleire választ nem kap, az anya ezt a nemes és komoly megjegyzést teszi: «Hogy az menyemnek semmi levelét nem veheted, reménlem az az oka, hogy azt kívánja, hogy őtet elfelejtsed. Azért ha azt kivánja néked, annyival könnyebben eshetik néked elmédbűl kivernie, mivel az által az ő kivánságát bételesíted s részedről szívednek nyugodalmát jobban megtalálod, mintsem reménység és kétség között tengődni avagy kivánt czéljához lelkiismeretinek furdalásával jutni».*
A családi levéltárban: I. 9. I. 16. jelzés alatt.
32. A SZÉCHÉNYIEK CZIMER-ALAKJA.*
Az első könyv záróképét (82. 1.), mely a Széchényiek czímerének fő motivumát, a csőrében babérkoszorút tartó galambot ábrázolja, Baránsky Emil László rajzolta.
