VI.
VI.
II. Széchényi György. Katonai pályája. Grófi rangra emeltetése. A grófi czímer. Mi tartotta vissza a Rákóczi pártjától? Családja. Széchényi Zsigmond. Ennek gyermekei. Széchényi György hagyatéka. Az 1740-diki osztály.
Mig a két nagy főpap bőkezüségének tényei és politikai tevékenységök fénynyel övezték az új nevet: ennek viselésére a harczi téren tette magát méltóvá a család fönntartója, a második Széchényi György. Az országnak a török járom alól felszabadítására viselt hadjáratokban jelentékeny csapat élén vitézűl küzdött; Buda, Fejérvár, Kanizsa és Szigetvár megvívásának dicsőségében része volt.*
Ezt a király emeli ki a grófi méltóságot adományozó okiratban.
13. GRÓF SZÉCHÉNYI GYÖRGY ALÁÍRÁSA.
)
A Széchényiek Bécsben, 1697 márczius 30-ikán kelt grófi diplomája (41. 1.) a családi levéltárban I. 2. 38. jelzés alatt őriztetik.
1687-ben a királytól Egervár, Pölöske és Szent-György várak kapitányává neveztetett ki, 1696-ban ezen várak örökös kapitányának czímét szerezte meg családjának,* egy esztendővel utóbb pedig a grófi rangra emeltetett. Ezen alkalommal az 1629-ben nyert czímer kibővíttetett, olyformán, hogy a czímerpaizs közepén a régi czímer foglal helyet, maga pedig a czímerpaizs négy mezőre osztva, kettőben a hármas halomból kiemelkedő kettős kereszt, kettőre pedig nyilt koronából a nap felé repülő sas van elhelyezve.
Az 1687 október 1-én és 1696 márczius 30-án kelt királyi okiratok a családi levéltárban, I. 2. 32. és 46.
14. A SZÉCHÉNYIEK GRÓFI CZÍMERE.
A királyi okirat fogalmazója a Széchényi-család «régiségét» (vetustatem) és hadi erények által kitünő férfiaktól leszármazását emelte ki, megnevezvén ezek közül Mihált a veszprémi kapitányt, – Istvánffi munkájára való hivatkozással. Magasztalásokkal halmozza el továbbá Széchényi György prímás halhatatlan érdemeit és azon szolgálatokat, melyeket Széchényi Pál és maga a kitüntetett György tettek a királynak és a hazának.*
A királyi okirat eredeti példánya ugyanott. Kiadta Török János, Magyarország Primása, 164. 1.
Széchényi György mindazáltal, noha a királyi elismerésre jogczímeket szerzett, és viszont a király iránt hálára lekötelezve volt: mikor Rákóczi Ferencz a haza szabadsága visszaszerzésének varázsszavaival fegyverre szólította a nemzetet: ezek az ő szívében is visszhangra találtak és kínos tusát idéztek föl. Csakis főpapi bátyjának tekintélye, nagy erőfeszítések után, tartotta őt vissza a csatlakozástól. Pál érsek egyik levelében maga emeli ki, hogy «csodálatos módon» tartotta meg vérrokonait a király pártján.*
1704 július 2-ikán József királynak ajánlja «consangvineos meos in fidelitate mecum mirabiliter servatos.» Miller, II. k. 41. 1.
György egyébiránt a politikai közéletben nem tűnt föl, és élete végső éveit egészen családjának és gazdaságának szentelte. Nejétől, Mórocz Ilonától – ki 1697-ben a grófi rang elnyerése idejében még élt, – egyetlen fia született Zsigmond, és két leánya: Julianna és Judit.
Zsigmondot atyja gondos neveltetésben részesítette és iskolai tanúlmányai befejezése után Olaszországba küldötte. De gondja volt arra is, hogy vele saját hazáját megismertesse. A külföldről visszatért ifjúval Magyarország különböző részeit bejáratta, és utasítást dolgozott ki számára, melyben jó tanácsokkal látja el. Félje Istent, ne hozzon szégyent családjára, komoly emberek társaságát keresse, a pénzzel takarékoskodjék, lovait kímélje, ruháira és fegyvereire viseljen gondot. Meghagyja neki, hogy akárhová érkezik, az előkelő egyházi és világi uraknál tisztelkedjék; de arra is figyelmeztette, hogy Gyöngyösön eleinek házát és szerény sorsú atyafiait fölkeresni el ne mulaszsza.*
Az 1700 deczember 20-ikán kelt utasítás a családi levéltárban, I. 19.
15. GRÓF SZÉCHÉNYI GYÖRGY IMÁDSÁGOS KÖNYVÉNEK CZÍMLAPJA.*
Gróf Széchényi György imádságos könyvének (43. 1.) eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára Quart Lat. 1066. jelzés alatt őrzi.
Fönmaradt saját kezével írt latin imádságos könyve, melyet élete hatvanötödik esztendejében (1722) maga kezdett a szentírás, a szent atyák és más egyházi írók könyveiből összeállítani, a mely az ő mélyen gyökerező vallásos érzületéről és theologiai olvasmányainak széles köréről tesz tanúságot.*
Czíme: Sagittae dolentis et amantis. Seu selectae preces jaculatoriae quae ex s. litteris depromptae ac poenitentiae et conversioni animae devotae deservientes, anno aetatis suae 65. componere incoepit.» A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában, 1066. lat. quart.
Fia, Zsigmond gróf már egészen az arisztokraczia sorába lépett. Elnyerte a kamarási méltóságot. Somogy megye főispánja volt. Két ízben nősült, és főrangú családokból szemelte ki hitvesét. Az első Batthyányi Teréz grófnő, a második Barkóczy Mária grófnő volt. Leányai a Zichy és Schmidegg grófi családokba házasodtak.
Első nejétől négy fia született: Ignácz, Antal, Zsigmond és László.
16. IDŐSB. SZÉCHÉNYI ZSIGMOND GRÓF ALÁÍRÁSA.
Ignácz mint tanuló (1736) a Jézus-társaságba lépett, a melyet azonban csakhamar elhagyott; nőtlen maradt és a világi pályán is megőrizte buzgó vallásosságát, melyet vallásos társulatok élén, úgyszintén a vasvári dominikánusok javára tett alapítványával és a Máriaczelli kegyhelyen a szent szűznek felajánlott értékes ajándékkal tüntetett ki.
Ő és fivérei még alig érték el a nagykorúságot, mikor 1740-ben atyjuk meghalt. Végrendelet utána nem maradván, az örökösödés tárgyában nézeteltérések merűltek föl közöttök; de a perlekedés elkerülése végett választott biróság alakítására határozták el magukat. Bizalmuk Csáky György, Cziráky József és Draskovics Ádám grófokban, Sajgó Benedek szentmártoni főapátban, Szvetics Jakab és Fekete György hétszemélynökökben és Nagy Pálban összpontosúlt.
Ezek a családi irományok alapos tanúlmányozása után arra az eredményre jutottak, hogy a Széchényi György prímás által szerzett és unokaöcscsére Györgyre szállott jószágok, szintúgy mint az utóbbinak saját szerzeményei kizárólag a férfiágat illetik meg. Ennek következtében a leányok lemondottak a hagyatékról s elfogadták a férfitestvéreik által nekik fejenként felajánlott 20.000 forintot, 100 darab aranyat, 50 szarvasmarhát és 200 sertést, úgyszintén arányos részt az ezüst készletből; továbbá öreganyjuk és nagyanyjuk által a házhoz hozott 43,423 forint értékű vagyonra nézve abban történt megállapodás, hogy azt a férfi- és nőtestvérek egyenlően osztják föl maguk között.*
Ezt az egyezséget ismerteti egy a XIX. század elején készült emlékirat: «Geschichte des gräflich Szécsényi’schen. Hauses.» Családi levéltár, I. 4. I. 242.
Erre aztán következett az osztozkodás az özvegy: Barkóczy Mária és a fiúgyermekek között. Ezen alkalommal is választott biróság döntött. Tagjai voltak: Csáky és Draskovics tábornokok, Paluska Antal hétszemélynök, Janbrics Miklós ítélőmester, Baranyai Imre királyi táblabíró, Svetics Jakab kerületi táblabiró, Nagy István és Nagy Pál sopronmegyei jegyzők.
Mindenekelőtt az özvegy grófné elégíttetett ki; huszonötezer forintnyi összeg fizettetett ki, háromezer forintnyi évdíj biztosíttatott részére.
Azután a jószágoknak a négy fitestvér között egyenlő értékű részekben felosztására kerűlt a sor. Az eljárási módozat tekintetében megegyeztek, hogy a Somogy megyében fekvő birtokok két testvér, a vas- és zalamegyeiek szintén két testvér között osztassanak föl, a sopronmegyeiekben pedig mind a négyen osztozzanak.
Ezen az alapon a választott bíróság tagjai a jószágokat négy csoportra osztották, oly módon, hogy lehetőleg összefüggő területet alkossanak, és a három utolsó esztendő jövedelmeinek számbavételével egyenlő értéket képviseljenek; egy-egy rész jövedelme a tizenegyezer forintnyi összeget kevéssé haladta meg.*
A levéltárban megvan a választott bíróság által kidolgozott becslés, a mely irat azonban a nedvességtől megrongált állapota miatt részben olvashatatlan. Látjuk, hogy a László részének jövedelme gyanánt 11.274, a Zsigmondé gyanánt 11.341 forint van kimutatva. Csal. ltár, I. 4. I. 8.
Ignácz gróf része gyanánt kijelöltettek Vas és Zala megyékben: Egervára mezőváros, Dienesfán és Andrásfán levő birtokrészek, Győrvár, Posfa, Boldogasszonyfa falvak, Hegyfalu puszta, Szent-Lőrincz falu, Nagyfalu és Fancsika puszták, Szent-Iván, Ördöghettye, Markócz, Csőpincz, Ivanócz, Kükécz és Andrécz, a tótsági kerületben fekvő szőllőkkel, Jakabfa falu, Lékfa puszta, Reznek és Zala-Szent-György falvak, Oszkón levő birtokrész; Sopron megyében: Pereszteg, Kövesd és Homok falvak; végre a pozsonyi ház.
Antal gróf része Somogy vármegyében: Marczali, Somogyvár, Táska, Látrán, Kőröshegy falvak, Gyúgy, Szemes és Bize-puszták, Segesdvár mezőváros és Segesdváros falu, Sopron megyében: Nagy-Czenk, Kis-Czenk és Hidegség falvak, Musajban, Rőjtökön és Cseriben levő birtokrészek; végre a győri ház.
László gróf része Somogy megyében, a Dráva táján, Homok, Szent-György, Kalmancza, Tót-Szent-György, Darany, Barcs, Szederics, Péterhida falvak, Komlosd, Bolko, Heresznye, Lábod, Csokonya, Aranyos, Tarnócza, Szurok, Kútfő és Gyöngyös puszták; Sopron megyében: Horpács, Gógánfa, Ujkér, Lövő, Bóz falvak, Nemes-Kérben, Felső- és Alsó-Szoporban, Ebergőczön, Szent-Miklóson és Szerdahelyen fekvő birtokrészekkel és szőllőkkel; végre egy sopronyi ház.
17. AZ 1740-IKI OSZTÁLYLEVÉL ZÁRADÉKA.
Zsigmond gróf része az apai házon kívűl Zala megyében, Szent-Györgyvár mezőváros, Magyarad, Sennye, Zala-Szent-László, Tötös, Bak, Náprádfa falvak, Erdőfa és Nagy-Kutas-puszták, Pölöske vára és mezőváros, Petefa, Mánd, Egenfölde, Kolom, Hídvég, Barnak, Kelnik, Felig-Bak, Barátokfa, Vár-Erdeje, Bebes, Nána, Petend, Tarolló és Görbej puszták; Sopron megyében: Széplak falu, Hegykő mezőváros, Sőjtörön, és Sárródon fekvő birtokrészek; végre egy sopronyi ház.
A Bóz, Hidegség, Nagy-Czenk, Pereszteg és Kövesd falvakban levő szőllők, bortizedek és a bányajog, úgyszintén a nagy erdő egyenlő részre osztattak.
A csallóközi birtokok osztatlan állapotban hagyattak.
A 10,955 forintnyi követelések, mihelyt behajtatnak, úgyszintén a jószágokon találtató ingó értékek, szintúgy mint a hagyatékot terhelő 106,800 forintnyi adósságok, egyenlően osztatnak föl.
A négy testvér a kölcsönös örökösödést és birtokjogaik oltalmazásában a kölcsönös támogatást biztosította egymásnak; egyszersmind megegyezett abban is, hogy ha valamelyik közűlök szükségtől kényszerítve birtokai közűl valamelyiket árúba bocsátani kívánná, ezt csak testvérei egyikének adhassa el, s az idegeneknek történt eladás érvénytelennek tekintendő.
Végre intézkedés történt közös családi levéltárnak Sopronban föntartása iránt.*
Az 1741 februárius 25-ikén Széplakon kötött egyezség eredeti példánya a családi levéltárban, I. 4. I. 4. A.
