VII.
VII.
Idősb Széchényi Zsigmond fiainak részvétele az örökösödési háborúban. Ifjabb Széchényi Zsigmond. Családi élete. Hitvesével váltott levelei.
A nemzeti lelkesedés, a mely Mária Terézia részére örökös tartományainak megmentéseért a nemes áldozatkészség és a hősi vitézség világtörténelmi jelentőségű tényeit szűlte, a Széchényi testvéreket is megragadta. Hárman közűlök ragadtak fegyvert.
1744 elején, mikor gróf Nádasdy Ferencz három magyar lovas-zászlóalj felállítására vállalkozott, Széchényi Zsigmond gróf, az elsőszülött, 5000 forintot ajánlott föl neki ezen czélra, azzal a kikötéssel, hogy az egyik zászlóaljhoz első kapitányúl fog kineveztetni.*
Nádasdy gróf 1744 január 5-ikén kelt elismervénye. Csal. ltár. I. 1. 34.
Zsigmond mint huszárkapitány a csehországi harczi térre küldetett, de a Tábor mellett vívott csatában súlyos sebet kapott, a mely a katonai szolgálatra alkalmatlanná tette. Ennélfogva 1748 elején le kellett mondania rangjáról.*
A császári haditanács 1748 márczius 28-ikán kelt végzése, melyben a lemondást elfogadja u. ott, 1. 2. 68.
Két testvére az örökösödési háború befejezése után sem tért haza; a katonáskodást életpályáúl választotta; Ignácz ezredessé lett, Antal az altábornagyi méltóságra emelkedett föl.
Zsigmond alighogy a bécsi haditanácstól elbocsáttatását nyerte, és jószágaira visszatérvén, a sopronmegyei Széplakot választotta lakóhelyűl, család alapítására határozta el magát. Az 1723-ban grófi rangra emelt Cziráky László leányát, Máriát 1747 július 25-ikén nőűl vette, kit néhány héttelt utóbb az a kitüntetés ért, hogy a királyné által a csillag-keresztes hölgyek sorába vétetett föl.*
Az 1748 szeptember 14-ikén kelt kinevezési irat u. ott, I. 2. 69.
Zavartalan bensőségben éltek. Mindketten buzgón foglalkoztak gazdaságuk ügyeivel; amiről tanúskodik néhány fönmaradt levelök, amelyekben mikor egymástól távol voltak, kölcsönösen beszámolnak a történtekről.
Szolgáljon ezen érdekes levelezésből mutatványúl a férjnek és a hitvesnek egy-egy levele.
D. J. C.*
Szent Györgyvár, 12 Julii 1750.
Szent Györgyvár, 12 Julii 1750.
Dicsértessék a Jézus Krisztus.
Édes drágha kéncsem kis Feleséghem! Péterhidán nevő faluban az őzek vadászatyára lévén, vettem későn estve hozám bocsátot leveledet, az mellybűl értettem szívessen én érettem valo bánkadásadat, hogy eddigh is haza nem mentem, megh vallom édes szívem, hogy magamnak is nehezen essik, hogy anyi üdőre kőletik halasztanom most ez eczeri füll menetelemet, mivel dolgaimat olly künyen el nem végezhetem, is ha azakbul egy vagy kető elmarad, nem adatik mindenkor alkalmatoságh onand fűlűl ujobban le gyűni, is azt megh visgálni. Mert tudom, hogy micsoda szeretedtel viseltetül hozám, hogy sokszor füll tett utamot továbbra küll hallasztanom, is te éreted, édes szivem kéncsem, minden dolgomat hátra hadnom. Most pedigh mivel itt vagyok, enged édes szivem, had végezem annak rende szerént dolgoimat. Az Sighrainak is írtam levelet, az ki is tolán el gyün szerdán hozám. Tudod ugy is, miben fekszik az mi dolgunk, had kütelhessem tovább is véle. Az Alfüldy, az Pölöskey, Naprádfay, Kutasi, Baky és Tütösy jószágnak conscriptioját el végeszte, mégh ez az tractus hátra vagyon, de nem hiszem, hogy most ez utal el végeze, mivel maga is siet füll gazdaságát tekénteni. Is így ha az Sighray el gyün, csak azt mutathassam megh, az melly már készen vagyon, hogy abbul is valamit ki tanulhatnánk. Édes szívem, kész vagyok megh eskütni mindenkor, hogy nem azért vagyok itt, hogy oda fünt nem örömöst volnék nálad, vagy hogy el felejtkesztem volna rúlad, mert az én Istenem tudgya szándékamat is gondolatomat, hogy ámbár én személyem szerent itt vagyok, gondolatammal is jo szándékamal mindenkor nálad vagyok, is egy nap egy ora sincsen, hogy rulad ne gondolkadnik. Csak arra kérlek, édes angyalkám, hogy ne busul is ne szomorkadyál, okos aszony vagy, által láthatad, hogy nem egyébért vagyok itt, hanem dolgaimra valo nézve, az mellyeket is el végezvén 21-ik hujus minden bizonyason füll indulak. Elübb is el indultam volna inend, de mivel az Sighrainak csak teghnap küldettem el levelét, már azt megh küll várnom, vagy magha gyün vagy válasza. Hálá Istennek most semmi bajom nincsen, ámbár az nyukhatatlanságh minden nap raytam vagyon. Ma el megyek Magyarodra, mivel holnap Kulamban fognak aratni, megh nézem őket. Az méheydet megh nésztem. Mindenestul 69, az anya méhe 38, a ray 31. Panaszalkadik az méhes pásztor, hogy sokan az vézben belé vesztek, is sokan el is szüktek belőlek. Eleget szitam őket. Az majarné semmire valo. Ha füll megyek, szoval tübbet mondok. Csak mást küll keresni. Édes feleséghem, kérlek kerestes pénzt, mert itt bizony sehunt sem tonálak, eleget tudokazak, de hasztalan. Irgy mégh eczer Bécsbe az Lászlo sogoramnak, hogy szerezen, mert bizony nem tudom, mit cselekszünk. Az Sighray ha el gyün, mégh eczer foghom kérni őtet. Ime küldek megént négy tekenyősbékat, az tübbit magammal viszem füll, kívánom édes szívem, hogy jó egéséghben tőlcsd el. Az somogyi kasznárné lefeküt, leány gyermekje lett. Édes szívem kéncsem Mécsetlém, kérlek az Kristusért légy okas is ne szamarkadyál, mert bizony engemet is megh báncz véle is magadnak egéségedre nem válik, hanem vigan légy Istenben, jo az Isten megh tart benünket egyeséghben, békeséghben is igazán valo szeretetedben, az mellgyben is ajanlott holtigh maradok
Édes Szivem Kéncsem az Te Igaz hiv Uracskád
Szécsényi m. p.
Szécsényi m. p.
P. S. Méltósághos asszonyom anyámnak eszerszer csakalom kezeid, az kis Miczit véled edgyütt ajanlom Istennek oltolmában. Az Pater Theodoriusnak azt izenem, hogy ne haraguydék reám, hogy néki nem válaszaltom, sok dolgaim vannak, hanem te általad küszünem szépen fáradcságát, hogy látagadásadra füll megy is biztatni tégedet megh nem szünik. Adio, adio, adio.
18. IFJABB GRÓF SZÉCHÉNYI ZSIGMOND LEVELE NEJÉHEZ.
D. J. C.
Széplak, 8 Mai 1752.
Széplak, 8 Mai 1752.
Kincsem Drága Uracskám! Kenyeribűl irot leveledet tegnap estve kezemhez vetem; kiírt csokolom kezedet, hogy ol közelrűl is kivántal leveledel meg vigasztalni és szerencsés meg érkezésedrűl tudositani. Nincsen kicségem, hogy az ur Isten Pölöskére is szerencsésen vezérlet, az melet is ha fogom halhatni, szivesen fogok örvendeni. Én is tegnap voltam Sütörön, de az groffot nem látam, aszt mondgyak, hogy sétálni volt, már nem tudom, s igy az groffnét csak magát találtom, az ki is szokáso szerént kegyes volt; semit az tudva lévő dologrul elő nem hozot; de ha tutam volna szándikodat, valamit én talán elő hozhatam volna; de mikor aszt sem tudom, hogy minimű kipen szolhatnik. Ugy-e hogy te nem sokat gondolsz az dologal, avagy ugy mind ha te nem akarnád, hogy ezen dologbul valami lene. Csak azt tudnám, hogy az kető közől meliket mondhatnám, azutan az töbi már az én gondom volna. Bizon ha szándikjok van, bar kezdenének most valamihez, abár üdőnek előtö is azon okbul, mert tegnapelőt vete már Rorer kezehez Homokot, pedig kevésben jo volna e helet aszt kezünkhöz veni. Töbet érne, aszt tartom, mind Sziplak Sarodal együt. Azonban az Fabianyol is lehetne vigezni az hegykűi vendigfogado iránt, s azt is az Sütöriektűl kezünkhöz vehetnénk, s igy csak alkalmasént folna dolgunk. Noha Széplaktul némel dolgokra nézve nehezen valnik meg, de ha mar valamikor meg kölene leni, inkab most, mind hogy másal volna modunk helre hozni. Az plibanus is hogy tegnap Sütőre volt, csak magatul meg kérdezte az kaplántul, ha igaz-e, hogy az groff neki olanokat szolot; de azt felelte: az groff nem, hanem az exaktor mondot néki olas beszédeket. Már te ugyis tudod, mit az öreg groffné mondot, s az melet az sütöri számtartonak a leánya is az kaplant be hivan az szobaba s aszt monta nem halota atyaságod, hogy az mi urasagunk Sziplakot ki fogja valtani. S igy meg nem foghatom, hogy ilen sok féle hirek mind hogy ol sokaig tartanak, ok nélkül legyenek. Valami csak köl lenyi az dologban. Édes szivem, alig hogy te énend el mentél, gyüt az Rorer levele, az melet is ime el küldök. Ugy nem külömben az losi tisztarto irt az pinz erant. Mind az ketőnek aszt valaszoltatam, hogy te ide haza nem lévén, kirem varakozásal legyenek, azon leszünk mentől elöb contentálhasuk. Ha bizonyos vagy az pinznek hamar valo meg nyerisében, nem artona, az kiknek le akarjuk teni, előre iratni, legalab bikeségel lesznek; mert már egymasutan fognak gyüni az levelek, csak győzek váloszoltatni. Mi ma iten szép proczisziot jartunk, sok nép volt s holnap s holnap utan is fogunk jarni, mindhogy az kereszt jaro hét vagyon. Szolgálatodra pedig frisen vagyunk. Az Smidekné még most sem gyöt el, de minden nap varja az groffné őket. Az Ignáczné is ma it volt nálam, az ura pedig Bécsben ment. Az mind az feleségétűl értetem, Homokot árula Bécsben, ugy hogy az Rorer kezébűl ki gyühesen, s inkab masé legyen, mindhogy az Rorer igen kevésben exekvalta. Ha most ebbül az dologbul valami lene, ugyan jol esne, mingyart csak megalkudhatnánk véle. De édes Szivem, ha téged rea akarnanak beszéleni, hogy abul az pénzbül, az mit az Senyei ad, ved meg Homokot, kérlek ne al rea, mert job nékünk keveseb joszagunk és keveseb adoság, mind sem töb joszág töb adoságol. De ha már Sziplak miát volna valami, az már más volna, mert az ugy esnék, mind ha egy joszágomat mas jobért el cseréltem volna. Igy már helesen esnék. Hogy pedig már hoszas ne legyek írasomal, tehát vigzem levelemet s meg bocsasd, hogy ol rutul írtam, de igen sietem, talán el sem fogod olvashatni. Ezel magamat tovabi hü szeretetedben ajánlom maradok
Drága Kincsem
Az te igaz hiv feleséged Cziraki Maria Anna
Az te igaz hiv feleséged Cziraki Maria Anna
U. i. Az groffné köszöntet, az gyermekeid csokolják kezedet és kérnek vélem együt, hogy csak hamar vigezd dolgodat. Apropo, ha az Senyei töbet nem adna csak 50 aranyat, még is csak ved el, mert job seminél.
U. i. Az agaraidra parancsolatod szerént fogok vigyaztatni Ezel adio, adio, adio kincsem. Az imadságos könvedet el küldöm, it felejtetik. Adio, vigyaz magadra, edes uracskám, hogy örömel lathasalak mentűl előb. Adio.*
Széchenyi Zsigmondnak 1749 augusztus 9, 1750 julius 1, 1752 februárius 25-ikén nejéhez, ennek 1752 május 8-ikán férjéhez intézett levelei a csal. ltárban: I. 9. I. 11.
