V.
V.
Széchényi Ferencz gyermekeinek viszonya egymáshoz. Az unokák. Családi élet a czenki kastélyban. Gróf Batthyány Miklósné tréfás albuma. Széchényi Ferenczné 1816-iki születésnapja. Az emlékalbum. A család hálaimája a Gondviseléshez. Széchényi István verse anyjához. Széchényi Ferencz intelme külföldi útra induló István fiához. István úti levelei. Vágyakozása a családi kör után. Az anya jóslata fiának nagysága felől.
A három fiú lelkiismeretesen teljesítette a nemes szavakkal kifejezett fogadalmat. Gyengédségüket, a melyet szüleik iránt ekkorig tanusítottak, még fokozni látszott a háladatosság érzése. Önállóságuk és vagyoni függetlenségük biztosításával a családi összetartozás bensősége nem lazult.
Lajos házasságából három fiú és két leány származott; amazok közül a legifjabbikat 1815-ben elragadta a halál. Három évvel előbb húnyt el az egyetlen gyermek, mely Pálnak 1811-ben az angol Meade Carolinával kötött házasságából született. István – mint köztudomású – sok évvel szüleinek kimúlta után nősült. Batthyány Miklósné és Zichy Ferdinándné házassága gyermektelen maradt.
Az egész család sűrűn találkozott a czenki kastélyban, hol kedélyes, derűlt élet folyt, színi előadások, bohókás szórakozásokkal váltakoztak. Bepillantást enged ezeknek intim részleteibe egy érdekes családi emlék: Batthyány Miklósné albuma, melynek lapjait vízfestéssel könnyedén odavetett ügyes rajzok töltik be, mintegy pillanatnyi felvételekben örökítve meg a család tagjainak és az őket látogató rokonságnak szórakozásaiból a legjellemzőbb motivumokat.*
Az albumot, mely özvegy gróf Széchényi Dénesné birtokában van, gróf Széchényi Imre volt szíves e sorok írójának rendelkezésére bocsátani. Ismertetése «Százéves családi aquarellek» czím alatt a «Szalonujság» 1902 januárius 31., februárius 8. és 15-iki számaiban jelent meg, az érdekesebb képekről vett reproductiókkal.
A Széchényiek családi életében uralkodó nemes harmóniának komoly oldalát világosítja meg egy másik emlék, az a díszkötésű album, melyet anyjuknak születésnapja alkalmával 1816-ban nyújtottak át gyermekei, prózai és verses emlék-szerzeményeik gyűjteményével.
A nagy ívrétű kézirat vörös borjúbőrbe kötött, aranykapcsokkal diszített táblájának belső felét Széchényi Ferenczné Festetich Júlia grófnő olajfestésű mellképe foglalja el, melyet aranykeret vesz körül s zöld selyemtakaró fed. A hártyalapok elsején a Festetich grófok czímerével, virágkoszorúval s «Elfelejthetetlen» felirással ellátott áldozati oltár látható, melyen papi ruhába öltöztetett alak égő áldozatot mutat be. A következő három lap arany-, ezüst- és bíbor-betűkkel írt szövege Festetich Júlia grófnő nevét, továbbá latin, magyar és német nyelven az ajánlást tartalmazza; mindhárom lapot finom kivitelű tollrajzban széles keret övezi, felül felhők között a hit, remény és szeretet jelvényeivel. A következő négy lapot hálaimádság foglalja el magyar és német nyelven. Külön lapon vannak a grófné életrajzi adatai összeírva, s ugyane lap alján meg van említve, hogy a rajzokat Hirsch Tamás mérnök, udvari számvevőségi tisztviselő készítette s ugyanő írta a szöveget is. Az album többi lapjait Széchényi Lajos és felesége, Clam-Gallas Lujza grófnő, Batthyány Miklósné Széchényi Francziska grófnő, Zichy Ferdinándné Széchényi Zsófia grófnő, Széchényi Pál és felesége, lady Caroline Meade, Széchényi István, Mesnil Mária és Jozefin bárónők, végül gróf Batthyány Miklós magyar és német versei foglalják el.
116. KÉPEK GRÓF BATTHYÁNY MIKLÓSNÉ ALBUMÁBÓL.*
A gróf Batthyány Miklósné családi albumából közölt két kép (331. 1.) közül az alsó a soproni polgárőrség zászlószentelését, a felső azt a jelenetet ábrázolja, midőn gróf Széchenyi Ferencz fiai tél idején a soproni színházból haza mennek. Az album eredetije a gróf Széchényi Dénesné birtokában őriztetik.
A hálaima, mely Széchényi Ferencz és gyermekei nevében van tartva s minden valószinüség szerint magától Széchényi Ferencztől származik, a következő megható szavakban tolmácsolja a család köszönetét a Gondviselés iránt, mely oly páratlan jóságú hitvessel és anyával ajándékozta meg őket:
«Örök mindenható felséges Ur Isten, kit nem tsak a megfoghatatlansága, tulajdonsága és örökkévalósága miatt, hanem abban a porban is, mellyet teremtett, de főképpen a maga képére felmagasztaltatott emberben alázatossággal, szeretettel és hálaadó szivvel tsudálnom, ditsérnem és imádnom kell, Neked köszönöm, hogy engemet is méltatlan létemre nem tsak e porból halhatatlan emberi méltóságra felemeltél, hanem még egy ollyan hitvessel (anyával), segítő társsal és barátnéval is e földön megáldani méltoztattál, kinek társaságában ezen aggodás, szenvedés és gyarloság völgyében vigan vándorolhattam, az ő hozzád viseltető buzgó szeretetéhez magamét kapcsolhattam, vele együtt kezeimet a hálaadásra fel emelhettem, tőle betegségeimben ápolgattatván, kötelességeim gyakorlásában erősíttetvén és általa a jóságos tselekedetekben segíttetvén, őtet nem külömben mint egy tőled vezérlésemre rendeltt őrző angyalt tekénthettem és tisztelhettem. – Oh Uram, nagy, véghetetlen nagy vala ezen ajándékod azon sok rosszért, mellyel én háláadatlan neked azt viszontagoltam. – De Te az igaz töredelmes szívet meg nem veted, melly a maga méltatlanságát érzi és azért szined előtt a bűnös bátran megjelenhet, hozzád kegyelemért follyamodhat, Téged kérhet, és a Te irgalmasságodtol, melly a világ minden bűneinél nagyobb, minden jot reménlhet.
A GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZNÉ SZÜLETÉSNAPJÁRA KÉSZÜLT
EMLÉKALBUM AJÁNLÁSA.*
Ugyanez emlékalbumnak a magyar nyelvű ajánlást tartalmazó díszlapját (332. 1.) az eredeti nagyság kétharmadára kicsinyítve közöljük.
11-332b
117. GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZNÉ EMLÉKALBUMÁNAK CZÍMKÉPE.
Meg lévén tehát győződve ezen felette nagy joságodrol, artzra borulok előtted, és a Te kimerithetetlen kegyelmedtől áldást kérek édes hitvesemre (anyámra) – jutalmazd meg néki igazságodhoz képest azon jokat, mellyekben engemet és más, tanáts, vigasztalás és segitség nélkül szűkölködőket örömest és bőven részesitett, botsásd meg néki a Te véghetetlen irgalmaságodbol, ha talán a velünk született emberi gyarloságbol ő is hibázott volna. – Oh, valojában akaratja ellen történt az, minthogy ő igen szeretett, tellyes lelkéből szeretett Tégedet és a Te kedvedért a Lázárt, az özvegyeket és az árvákat – Tőlöd gyakran és érzékenyül meglátogattván, meg tsüggedhetlen lélekkel békességessen tűrte a Te keresztedet, szent akaratodban megnyugodván, és midőn könyörgésében meghallgatattván, áldásodat és a benned helyheztetett bizodalmának jutalmát Tőled vette volt, oh akkor könyár boritotta el a Te szent akaratodra fügesztett szemeit, mellyet is korántsem az elbizakodás, hanem az allázatosság és érdemetlen létének megesmérése fakasztott ki szivéből. Nemzetére, vagyonyára és elméjére nézve másoknál fővébb és nagyobb, még is ugy tekénté egyébb felebarátját, mintha vérséggel lenne hozzája kapcsolva. – Egyedűl Te benned kevélykedett, a Te szent igéd volt az ő könyvtárja, a visgálodása köteleségeinek megtudása, az élete a Te szent példád, és a világa az örökkévaloság. – Igy hagytad nekem őtet követő példáúl és felserkentő eszközűl azon boldog tzélnak elérésére, mellyet Te szent véreddel hiveidnek ki mutattál, mondom azon felséges örökké üdvezitő tzélnak el érésére, – melly az embert angyallá, a bűnöst szenté és a gyarloságnak örökössét Krisztus atyafiaivá, és a mennyben örökössévé változtatya és hozzá kaptsolya.
118. GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZ ÉS FIAINAK IMÁDSÁGA.
119. GRÓF SZÉCHÉNYI ISTVÁN VERSE ANYJÁHOZ.
Ott álitsd nagy Isten, kedves hitvesemet (anyámat) melléd, ott arasson bőven azon jo mag után, mellyet itt szorgossan el vetett, és ugyan ott add ujonnan, és örökre azon öszve adássomra áldásodat, mellyel engem e világban boldogul hozzája kaptsoltál, hogy Téged Atya, Fiu és Szentlélek Isten szüntelenűl vele együtt ditsérhessek, magasztalhassak és imádhassak.
Halgasd meg Uram könyörgésemet és könyörülj rajtam. Amen.»
A gyermeki hála és szeretet hangján szólanak azok a versek is, a melyekkel Széchényi Ferencz gyermekei édes anyjuk iránt táplált jó kívánságaikat szavakba öntötték, s közvetlenség, melegség tekintetében első helyen áll közöttük Széchényi István verse, az első költői kisérlet, a melyben a legnagyobb magyar érzelmi világa előttünk megnyilatkozik.
A gyermeki hála és szeretet hangján szólanak azok a versek is, a melyekkel Széchényi Ferencz gyermekei édes anyjuk iránt táplált jó kívánságaikat szavakba öntötték, s közvetlenség, melegség tekintetében első helyen áll közöttük Széchényi István verse, az első költői kisérlet, a melyben a legnagyobb magyar érzelmi világa előttünk megnyilatkozik.
Ha mind azt, mit szivem érez, tollammal leírhatnám,
Mind azt, mit tsak néked köszön, méltán elől adhatnám,
Boldog volnék,
S nem busolnék.
De hogy írja le a számát ezer aggódásidnak?
Hogy köszönje tanátsidnak, hogyan fáradásidnak
Számos nemét
És érdemét?
Ime tűz és fegyver között imádsággal tartottál,
Beteg ágyaimban gyorsan te magad apolygattál,
Te oktattál,
Tanátsoltál.
Te plántáltad szívemben a jót, melyben vagyok s leszek,
S a mi tsekélyt Isten, Uram s Hazámért utóbb teszek,
A te munkád.
S azért reád
Szályon hálaadásom mellet az Istennek áldása,
Attul lelked gondjainak jutalmát hogy láthassa.
Mind azt, mit tsak néked köszön, méltán elől adhatnám,
Boldog volnék,
S nem busolnék.
De hogy írja le a számát ezer aggódásidnak?
Hogy köszönje tanátsidnak, hogyan fáradásidnak
Számos nemét
És érdemét?
Ime tűz és fegyver között imádsággal tartottál,
Beteg ágyaimban gyorsan te magad apolygattál,
Te oktattál,
Tanátsoltál.
Te plántáltad szívemben a jót, melyben vagyok s leszek,
S a mi tsekélyt Isten, Uram s Hazámért utóbb teszek,
A te munkád.
S azért reád
Szályon hálaadásom mellet az Istennek áldása,
Attul lelked gondjainak jutalmát hogy láthassa.
Széchényi Ferencz viszonyát gyermekeikhez semmi sem jellemzi hívebben, mint az a megható levél, a melyet István fiához, mikor az 1817 tavaszán hosszabb külföldi útra indult, intézett:
«Kedves fiam! Miután ezrededhez utazol – s én távolléted alatt Istenemtől e földi vándorlásból elszólíttathatom, – ennek következtében nem láthatlak többé, – nem szoríthatlak haldokló szivemre, – s halálos ágyamon nem részesíthetlek az utolsó atyai áldásban, melylyel ez alkalommal talán jelenlevő testvéreidet Isten kegyelméből megajándékozom és megnyugtatom; azért most akarlak téged ebben részesíteni a Mindenható jelenlétében az összes szülőknek gyermekeikkel szemben tőle adott teljhatalom, erő és szeretet alapján.
Megáldalak tehát az Isten, az örök s mindenható teremtő, az atya és bíró nevében, a fiú Isten, legkönyörületesebb megváltónk, közbenjárónk és testvérünk nevében, a szent lélek Isten, tanítónk, vigasztalónk és üdvözítőnk nevében, – e legszentebb egyháromság legyen mindened mindenben – világosságod a hitben, – utad a vándorlásban – s igazságod a cselekvésben.
Miután azonban bármely szent ténykedésnek (mint a szűlők áldásának is) kiosztása vagy elnyerése hatástalan s Isten előtt mit sem érő azoktól, kik felebarátaikra szivükben neheztelnek, én mindazt, a mi veled szemben bármikor is bánthatott vagy gyötörhetett volna, szivből megbocsátottam s ezt most, a Mindenható jelenlétében megújítom; kérlek tehát téged is, bocsáss meg nekem, ha rossz példámmal szavaim vagy cselekedeteim közben esetleg megbántottalak, – engedékenységből (ott, a hol meg kellett volna tennem) nem intettelek, vagy büntettelek, – s nem világosítottalak fel eléggé, hogy a keresztényi és polgári kötelességek figyelembe vételével egykor Isten és embertársaid előtt kedveltté és hasznossá válhassál. – Bocsáss meg nekem s kérd az Istent, hogy ezért engem, mint egykor Heli főpapot gyermekeiért, felelősségre ne vonjon s meg ne büntessen.
Hogy azonban a magam részéről is e rettenetes büntetés elkerülésére a lehetőt megtegyem, egyet s mást ezennel ismételni akarok előtted, s mint atya és barát ismét figyelmedbe ajánlani mindazt, a mit egyszer s másszor alkalomadtán tanácsoltam s úgy örök, mint földi boldogságodra megjelöltem.
Egy bölcs azt mondja: «Az ember olyan, mint egy könyv. – Az ifjúság a bevezetés, – ha ez jól van megírva, akkor jó írót várhatunk», – hogy azonban ezzé lehessünk, életmódunkat a legigazabb és legrégibb tanítások és példák szerint kell berendeznünk, – ezek között a legigazabb és legrégibb kétségkívül a mi Urunk Jézus Krisztusé.
Jézusunk tanítása és élete legyen tehát a támasz, melyen férfikorodat elérni s aggkorodat gyámolíthatni törekedned kell. – Ne szégyeld ama Isten képét nyilvánosan elismerni, kinek hasonmása lettél. – Kerüld az embereket és könyveket, sőt saját eszedet is, melyek teremtődtől eltávolítanak, jóltevőddel szemben hálátlanná, s jövendő bíráddal szemben közönyössé tehetnének; mert csak azt, a ki őt elismeri, fogja ő is a döntő nagy napon elismerni.
120. GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZ BÚCSULEVELE FIÁHOZ ISTVÁNHOZ.*
Gróf Széchényi Ferencz búcsúlevele fiához, Istvánhoz (339. 1.) a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának tulajdona s ki van állítva annak cimeliái között.
A katholikus egyház legyen halálodig tanítód, mestered, mert Isten maga tett születésed és katholikus szüleid által tagjává és választott ki milliók közűl; – ha tehát ez Istentől kiválasztott egyházat, előljáróit, kormányzóit méltóan tiszteled, akkor a nagy alapítót, Istent, tiszteled, s ezzel önmagadat, mint annak tagját.
Az összes emberek testvéreid, mert atyád, az Isten, az ő atyjuk is, azért senkit se ítélj, kárhoztass, szomoríts, mert a ki mást ítél, maga is meg fog ítéltetni.
Ha mindennapi ébredésedkor meggondolod, hogy semmi sem vagy, semmit sem bírsz és semmit sem tudsz, akkor lehetetlen, hogy az ne jusson eszedbe, és ne késztessen hálaadásra, a ki által vagy, a ki által valamit bírsz s a ki által valamit tudsz, – e rövid gondolat tehát kisértetve ezekkel: «Uram, hiszlek, reméllek, szeretlek és dicsőítlek» – Isten előtt, embertársaid előtt s önmagad előtt meg fog alázni, – a mi számodra egész napon át, sőt napjaid végeztéig annál szükségesebb, mert (bocsáss meg érte) az Istentől érdemetlenűl nyert ajándokai a születésnek, külsőnek, értelemnek, vagyonnak önszeretetedet már is nagyon felkeltették, s egyelőre ugyan csak ifjúi tetszelgést, becsvágyat és hiúságot ébresztettek benned, később azonban csalhatatlanúl büszkeséget, irigységet s minden egyéb a becsvágyat kisérő hibát meg fognak teremteni. – Találóan mondja egy bölcs «A ki az egész világtól becsültetni és dicsértetni akar, annak a bolondokat nagyon, a jóravaló embereket kevéssé kell becsülnie»– keresd tehát inkább az utóbbiak tetszését és becsülését, s távolítsd el magadtól a mérget, melyet romlásodra hoznak azok, kik tehetségeidnek, bátorságodnak s egyéb jó tulajdonaidnak tömjéneznek. – A közvélemény ugyan mindnyájunknak olyan bírósága, melyet sohasem szabad elutasítanunk, de feltétlenül elfogadni s csupán azt keresni sohasem kell, mert a bírák legnagyobb része hízelgő, barát vagy irigy, kik csak addig szavaznak javunkra, míg szavazatuk hasznukra szolgál. – A férfias önérzet megvet minden czégért. A papagájnak szüksége van hírneve megóvására tarka tollaira, nem úgy a fülemilének vagy pacsirtának. – Ezért Istentől nyert tehetségeiddel az Isten dicsőségére sáfárkodjál, nehogy közszemlére kitéve, méltatlanok, hozzá nem értők és rosszakarók által bemocskoltatva, Isten által elvétessenek s más, jobban gazdálkodónak adassanak.
Legnevetségesebb az emberben a büszkeség származására és külsejére, mert ezekhez egyáltalán nem járult hozzá, – de mindkettőt megbecstelenítheti és megváltoztathatja, ha az elsőt alatta álló embertársaival, főleg az érdemesebbekkel érezteti, az utóbbit pedig különbőző dolgokkal, erőinek pajkos megfeszítésével, vagy ugyanazok túlságos finomításával gyengíti és satnyává teszi, – mennyire jótékony és vonzó mindenki előtt egy leereszkedő, barátságos tekintete az előkelőbbnek, s mily világosan és meggyőzően tanuskodik az ifjú s a férfi tisztasága mellett a tisztán és mértékletesen megőrzött külső? – Csak az ilyen ember igazi hasonlatossága közöttünk az Istennek, mert a származás méltóságával a kedvességet s a testi szépséggel a tisztaságot köti össze. – Csak annyira becsüld tehát, kedves fiam, származásodat, hogy meg ne becstelenítsd, s viselj több gondot tested épségbentartására, hogy szellemed és lelked, melyek benne laknak, tovább is mívelhessék a jót, s tested gyöngeségei és termeted fogyatkozása idővel ne tulajdoníttassanak olyan okoknak, melyeket meg nem érdemelsz, melyek azonban, sajnos, a közvéleményben állandóan meg szoktak maradni, mivel manapság (talán nem is ok nélkül) a külső fejlődés hiányát rendesen a korai és mértéktelen életnek kell tulajdonítanunk.
E nevetséges elbizakodás származásunk fölött a fiatal emberben rendesen együttjár az értelmi elbizottsággal, mintha ezt szükségszerüen őseink vérével kellett volna örökölnie. – Mindazonáltal, a mint a tapasztalás ma éppen az ellenkezőről győz meg bennünket, magad is be fogod látni, hogy...* hová leszármazója csupán szórakozásból jár, figyelmen kivül hagyva a kifüggesztett czímereket, melyeket nevének alapítói lelkesítés s szolgálataik utánzása czéljából helyeztek ide. Te, kedves fiam, eddig ugyan még kivételt képezel ez általános, szomorú tapasztalat alól, mert az államot szolgálod s ismereteidet tágítani törekszel, melyeket (ha iskoláidat szüleid kivánsága és akarata szerint végezted volna) előbb sajátíthattál volna el. – Mivel ez nem történt így és a szükségeseket (hogy egy államot kormányozhass, hadsereget vezényelhess, családod jogait megvédhesd, hazádnak szolgálhass, jószágaidat gondozhasd s felebarátaidat boldogíthasd) még pótolhatod, – nem fogod rossz néven venni jóakaró atyádnak, ha a felsorolt lényeges ismeretek megszerzésénél a következőket ajánlja. – Először eltávolítását az összes értéktelen, vagy a hitet, szivet s erkölcsöket rontó regényeknek, füzeteknek stb., s erkölcsös, történeti, statisztikai vagy katonai munkák beszerzését. – Másodszor saját meggyőződést, hogy a nyelvek, melyeket igazán dicséretes szorgalommal megtanultál, s a rövid, felületes beutazása néhány országnak még nem elegendő, hogy egykor az állam hasznára légy, s az utókor háláját kiérdemeld, vagy (mi a legfontosabb) Istenednek egykor a neked bőséggel ajándékozott kegyelmekről beszámolj. – A legbölcsebb az, a ki azt hiszi, hogy mit sem tud, de tudatlanságának e megismerését csupán az éri el, a ki folyton többet törekszik tudni, és nem az, a ki azzal hízeleg magának, hogy mindent belát s mindenről beszélhet és ítéletet mondhat. – Kis embernek gyakran nagy az árnyéka, de ez természetesen csupán csak árnyék, melyet mögötte lenyugvó napja okoz. Azért mondá találóan Montaigne, hogy a tudás és képzettség némelyek kezében kormánypálcza, a legtöbbeknél azonban harlequin-vessző. – Kedves fiam, vedd egy bölcs tanácsát útmutatódul, a ki azt mondja: Mindarról, a mit nem tudsz, hallgass, s mindarról, a mit tudsz, beszélj keveset. Mert igaz ugyan, hogy az öltözete szerint fogadunk mindenkit a belépésnél, de csupán a szerint kisérik ki, a mint viselkedett.
A kézirat e helyén mintegy kétsornyi szöveg teljesen olvashatatlanná vált.
Ebben téved leginkább a fiatal ember, ki a ma uralkodó fecsegő és zabolázatlan társadalmi divattól, s tartalom nélkül felvett fogalmaktól elvakultan, hallgatóságtól körülvéve, asszonyoktól dicsértetve s hízelgőktől bámultatva, irányt szab a társaságban, cselekedeteiben s ruházatában másoknak mintaképül akar szolgálni, s mindaddig annak is látszik, míg egy újabb szabású ki nem szorítja a divatból, mint egy elhasznált ruhadarab félre nem dobatik, s tollaitól, melyek csupán külsejét takarják, meg nem fosztják. – A szerénység, visszavonultság és illemtudás ma természetesen ritkán hoznak szerencsét, de mindenesetre mindig jó őrei a szerencsének, – s ezek fognak téged is, jó fiam, sírodig megőrizni s halálod után kisérni, ha emlékül hagyod utódaidnak.
Légy inkább szóbeszéd tárgya a világ előtt,
Mely elvakultan hozza ítéletét;
Önérzeted emeljen fel,
Légy tudatában értékednek.
Tekints büszkén az irigyek
És gyermekek gúnyára.
Mely elvakultan hozza ítéletét;
Önérzeted emeljen fel,
Légy tudatában értékednek.
Tekints büszkén az irigyek
És gyermekek gúnyára.
Nem kevésbbé veszélyes zátony egy dicsőségszomjas és hiú fiatal ember számára a gazdagság. – Te, kedves fiam, e tekintetben is milliónyi embertársaid között megáldattál jóságos teremtőd által. – Kitűnő bizalmával helyezett állásodra, hogy kegyelmét szétoszszad, gondoskodj a szegényekről, özvegyekről és árvákról. – A pénz tehát csupán el van helyezve nálad s nem a te tulajdonod, mert nem azzal lépsz az ítélőszék elé, hanem csupán az elszámolás kötelezettségével. – Ez indítson téged a pénz becsülésére, ha könnyű megszerzése arra birhatna, hogy nem a szükségest, hasznost, tisztességest, kényelmest, hanem a haszontalant, kérkedőt vagy ártalmast és vétkest szerezzed meg rajta. – Alattvalóid verejtéke ez, némely beteg s szükséget, éhséget és szomjúságot szenvedő munkás könnyei tapadnak e pénzen. – Hogy ezeket felszárítsd, a pénz jelentékeny részének az összes szenvedők atyja nevében vissza kell kerülnie hozzájuk – ebből könnyen beláthatod, mennyire szükséges e szegénypénztárnak megfelelő állapota, rendje s a gondozó figyelme, hogy az alárendelt sáfárok hasznára váljék. Ha ezek benned a tudományt, igazságosságot, rendet, a kitartó szorgalmat és a jótékonyságot látják, akkor ők is becsületesen, szorgalmasan s igazságosan fognak szolgálni s emberségesen fognak bánni alattvalóiddal ... Még egy második ajándékról kell itt megemlékeznem, melyet a jóságos Istentől nyertél s melyet nagy gonddal kell őrizned. – Ez ajándék a szived, a mely legnagyobb örömemre számos esetben könyörületesnek, jótékonynak s igazán nemesnek bizonyult. – Tartsd fenn s őrizd meg benne e gyöngéd érzést. – Az istenség egy szikrája ez, melynek soha sem szabad kialudnia, hanem mindig magasabban és jótékonyabban kell lobognia. – Viselj azonban arra is gondot, hogy jóságod gyöngeséggé ne fajuljon – s ezzé lesz könnyenhivésünk által, hiúságunk által s gyorsan és könynyen felizgatható, felhevülő érzékenységünk által, mit a hizelgők, dicsérők, külsőleg szolgák és barátok, az önszeretet, dicsvágy s köztetszés felébresztésével szoktak felkelteni és izgatni. – Óvakodjál, jó fiam, ezektől s fordulj szived minden érzésével először ahhoz, a ki azt teremtette, Istenhez. – Sohasem fogja megtagadni támogatását, ha hozzá fordulsz s úgy a saját, mint más emberek segélyénél többre becsülöd. – Mit is tanácsolhat egy ember (a ki bizonyos körülmények között magán sem tud segíteni) egy másik embernek, ha az Isten szellemétől nincs áthatva. – «Jól és találóan mondja azért egy bölcs, «hogy az emberek ugyan kifeszítik a vitorlákat, elhelyezik az árboczokat, s mindehhez olyan komoly arczot vágnak, mintha előkészületeik csalhatatlanok volnának, de a felsőbb lény, ki a kormány mellett ül, mosolyog s azt mondja: Igy legyen s nem másképen.»
Befejezem végre, kedves jó fiam, hozzád intézett utolsó szavaimat – s újolag megáldalak, és remélem, hogy a síron túl is megáldhatlak. – Szived kezeskedik érte, hogy Isten előtt gondolsz néha rám, hogy a legjobb anya vígasza, a kedves testvérek öröme, az állam reménye, az ifjúság dísze, szolgáid gondviselője, alattvalóid oltalma – a szegények, özvegyek és árvák támasza s főleg hitsorsosaid példányképe leszesz. Atya Isten, Fiú Isten és Szent Lélek Úrísten hallgassátok meg könyörgésemet. Amen, amen, amen.»*
Bécsben, 1817 május 16-ikán.
121. GRÓF SZÉCHÉNYI ISTVÁN BRUSSAI LEVELE.
Széchényi István ezt a levelet úgyszólván talizmán gyanánt becsülte meg és őrizte; szüntelenül mellén viselte.
Levelei, a melyekkel délről és keletről szüleit fölkereste, mutatják, hogy sem érzelmei, sem az a mód, a mint azokat kifejezésre juttatja, az évek folyamán nem módosultak.
Rómából a huszonhét éves férfiú így ír: «Szerencsétlennek érzem magamat, mert Öntől édes atyám és anyámtól régóta egy sort sem kaptam. Elgondolhatják, hogy minél gyérebb híreim vannak Önök felől, annál melegebben foglalom Önöket imádságaimba; ez egyedüli vigasztalásunk, a mikor azoktól, a kiket szeretünk, távol vagyunk.»*
1818 aug. 13-ikán.- Zichy, id. m. 193. 1.
Mikor azután Konstantinápolyból a szent-földre készül, atyját kéri, hogy áldásában részesítse. «Ha erre gondolok, semmiféle szerencsétlenségtől sem félek.» Anyját pedig biztosítja, hogy engedelmes fia van, kinek leghőbb óhajtása az ő tanácsait követni, parancsait teljesíteni. «Szeretem Önt; mindig igyekezni fogok hálámat, ragaszkodásomat bebizonyítani; égek a vágytól Önt viszontláthatni.»*
1818 szeptember 21-ikén. Id. m. 210. 1.
Kis-Ázsia tündérszép tájain így sóhajt föl: «Egyetlen óra sem múlik el a nélkül, hogy mindkettőjükre ne gondolnék, mindkettőjüket imáimba ne foglalnám. Vajha újból gyermek lehetnék. Bizonyára nem okoznék Önöknek annyi gondot és bánatot, amennyit ekkorig már szereztem!» .... «Ön, kedves jó atyám és hőn szeretett anyám, az életben legkedvesebb, legdrágább javaim. Talán még képes leszek néhány derült órát szerezni Önöknek.»*
1818 nov. 5. és 16. Id. m. 234., 236. 1.
Hazafelé utaztában Nápolyból írt utolsó levelének ezek a zárósorai: «Milyen boldog leszek, a mikor naplómat és rajzaimat Önnek, legdrágább atyám, bemutathatom. Sok, kimondhatatlanul sok mondanivalóm van. És nem repülhetek Önhöz!»*
1819 május 26-ikán. Id. m. 306. 1.
Nem lehet meglepő, ha ilyen levelek a bálványozásig fokozzák az anyai szív érzelmeit. Ezek mindazáltal ebben az esetben a bekövetkezett valóság által igazolt határon belül maradtak.
Madarász János somogymegyei ügyvéd 1818-ban, tehát épen Széchényi István utazása alatt, Bécsben, Széchényi Ferencznél és nejénél tisztelkedett, s az utóbbi részéről azért is, mert Istvánhoz feltűnően hasonlított, rokonszenves fogadtatásra talált. A grófné egyebek között így nyilatkozott távollevő fiáról: «Én neveltem őtet, ő egészen az én legkedvesebb növendékem, én ismérem az ő szellemét, lelkületét; ő szívvel és lélekkel magyar; meglátja ügyvéd úr, Magyarországban még olyan nagy hazafi ember nem volt, mint ő!»*
Akadémiai Értesítő, 1901. évf. 46. 1.
GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZ
ÉLETE UTOLSÓ ÉVEIBEN.*
A gróf Széchényi Ferenczet élete utolsó éveiben ábrázoló kép (347. 1.) Ender János bécsi festő műve, hártyalapra festett vízfestmény. Széchényi Ferencz fiainak, leányainak és menyének hasonló kivitelű képével együtt a horpácsi kastélyban őriztetik; tulajdonosuk gróf Széchényi Dénes volt szíves azokat közlés czéljából rendelkezésünkre bocsátani. E képek 1812-ben készülhettek, a mikor Széchényi Pál első házasságából született fia, Andor, ki anyjával egy képen látható, még élt. Gróf Széchényi Ferenczet tehát e kép 59 éves korában ábrázolja. A képről eredeti nagyságban közölt heliogravuret Aust Róbet bécsi műintézete készítette.
