V.
V.
Széchényi külföldi útra indul. Kisérete. Ünnepeltetése Prágában és Berlinben. Németországban a tudósokat keresi fel. Angliában a gyáripart és a gazdasági viszonyokat tanulmányozza. Uti naplója. Anyja halála. Széchényi a külföldön is figyelemmel kiséri az itthoni politikai állapotokat. Pászthory levele a helyzetről. Széchényi Bécsben telepszik meg. Gyermekeinek magyar neveléséről gondoskodik.
A politikai közélet teréről leszorúlván, hosszabb külföldi utazásra határozta el magát. Mint később ő maga feljegyzé, «hazájának szomorú sorsa által okozott szomorúságában vigasztalást keresett».*
«Um mich über das traurige Schicksal meines Vaterlandes zu trösten.» A naplóban.
De más indító ok is vezérelte. Állásának kedvezéseit és szelleme tehetségeit a haza javára, különösen a közgazdasági és kultúrai tevékenység mezején óhajtván értékesíteni, nem elégedhetett meg azzal, hogy könyvekben keressen tájékozást. Szükségét érezte annak, hogy közvetlen szemlélet és tapasztalás útján ismerkedjék meg azokkal a vívmányokkal, a melyeket előhaladottabb országok fel tudnak mutatni.
Külföldi tanulmány-útra határozta el magát. Jellemző, hogy nem Olaszország, hanem Anglia vonzotta, a mi szelleme irányát és a maga elé tűzött föladatok természetét világosítja meg.
Neje társaságában 1787 május 23-ikán kelt útra Bécsből, titkára, orvosa és két szolga kisérték.
A titkár megválasztásában arra volt tekintettel, hogy irodalmi képzettséggel bírjon, útleírás elkészítésére alkalmas legyen. Miután Hajnóczy a szerém alispánságtól nem vált meg, bizonyosan az ő ajánlatára vett maga mellé ismét egy protestánst, Ribini János Dánielt, ki a göttingai egyetemről kiváló irodalmi képzettséget hozott magával s ezzel megnyerő modort egyesített.* Orvosa Flue doktor svájczi származású volt.*
«Um mich über das traurige Schicksal meines Vaterlandes zu trösten.» A naplóban.
Széchényi maga nevezi meg őt naplójában. Ribini (hiányos) életrajzát közli. Wurzbach, Biographisches Lexicon, XXVI. k. 10. l.
Prágában kitüntető fogadtatásban részesült; tiszteletére az érsek meghívta ebédre a cseh arisztokratiát, Fürstenberg herczeg pedig estélyt rendezett. Berlinben a királyi család tagjainál tett látogatásokat. Göttingában pedig a tudósokat: Gatterert és Schlözert kereste föl.
Köln, Aachen megtekintése után Belgium területére lépett; de itt a műemlékekben gazdag városok által nem engedte magát föltartóztattatni; egyenes irányban Spaa, Lüttich, Dünkirchen érintésével Calais felé tartott, honnan szeptember 10-ikén hajózott át Angolországba.
Londonban csak néhány napot töltött. A gyáripar, állattenyésztés és mezőgazdaság góczpontjai a vidékre vonzották őt. Míg nejét a titkárral Londonban hagyta, orvosa kiséretében szeptember 22-ikén utazott el.
Colchester, Norwich, Cambridge, Northampton, Leicester, Nottingham, Derby, Sheffield, Manchester, Halifax, Carlisle, Glasgow, Edimbourg voltak a főbb állomások.
Följegyzései érdeklődésének széles köréről tanuskodnak. Lord Middleton nottinghami kastélyában az üvegházakat, Buxtonban a fürdőépületeket tanulmányozta.
Manchesterben és Halifaxban a posztógyárakat, Sheffieldben a kés- és ollógyártást, Derbyben a réz- és vashámorokat, Ashoverben az ólombányákat szemlélte meg. Manchesterben a csatorna-építkezés tárgyában igyekezett magának tájékozást szerezni.
A juhtenyésztés több helyen volt megfigyelésének tárgya; egyes betegségek ellen használt recepteket leirt. De még a heringhalászat és szárítás részletei is lekötötték figyelmét.
Hogy mennyire komolyan vette a dolgot, jelezi az a körülmény, hogy kimerítően írt jegyzeteihez rendszerint az épületek és gépek vázlatos rajzait csatolta.
Feltünő, hogy a politikai viszonyokra és kulturai intézményekre angolországi útjában nem irányult figyelme. Azonban nem feledkezett meg könyvtára gyarapításáról és jelentékeny könyvgyűjteményt vásárolt össze.*
Ribini 1788 április 22-ikén jelenti Bécsből Széchényinek, hogy a könyveket tartalmazó láda Londonból megérkezett.
Visszatérvén Londonba, ott több hetet töltött, tisztelkedett a királynál, látogatta a parlament üléseit, kirándult Windsorba és Bristolba. 1788 január 8-ikán keltek át ismét a csatornán, hogy hazatérjenek.*
Az utinaplók és számadási könyvek fönmaradt töredékei arra nézve nem nyujtanak tájékozást, hogy merre utaztak hazafelé és mikor érkeztek Bécsbe.
Szándéka volt Angliáról önálló munkát dolgozni ki. Titkárának munkálata szolgált volna alapul. Azokat a fejezeteket, a melyek az országról és lakóiról általános ismertetéseket tartalmaznak, ő maga átdolgozta; de tervét azután elejtette.*
A töredékek a családi levéltárban, I. 12. I. 12. szám alatt.
Angolországi időzésének utolsó napjaiban értesűlt anyjának 1787. november 9-ikén bekövetkezett haláláról.
Huszonöt év mulva feljegyzi naplójába, hogy «szíve még mindig vérzik, a mikor a gyengéd és valóban szent anyára gondol».
Hazatérése után, anyjának alabastrom edényben külön elhelyezett szívét a sírboltból czenki házi kápolnájába hozatta föl, hogy közelében végezhesse mindig ájtatosságát.*
A naplóban.
39. RÉSZLET GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZ UTI NAPLÓJÁBÓL.
Bármennyire megragadta a nagyműveltségű főúr érdeklődését az, a mit a külföldön látnia, élveznie és tanulmányoznia alkalma nyilt: lelkének legmélyebben gyökerező vágyai a hazai közélet terén való tevékenység felé vonzották vissza. Október 29-ikén gróf Pálffy kanczellárhoz és Pászthory Sándor udvari tanácsoshoz intézett levelekben kijelentette, hogy «ha szükségesnek itéltetik, kész urához, hazájához és familiájához tartozó hívségét azzal bizonyítani, hogy útját félbe szakasztja és hazájába siet.»
Ennek az ajánlatnak bizonyára az volt az értelme, hogy a nemzet és uralkodója között mind nagyobb mérvekben nyilatkozó ellentétek kiegyenlítésére ajánlotta föl szolgálatát.
Azonban József császár környezetében ekkor még azt hitték, hogy képesek lesznek a rendszerök elé torlódó minden akadályt elhárítani. Széchényire nem volt szükségök.
«Te szerelmes barátom» – írja neki Pászthory – «nem sétálás, nem mulatság miatt teszed ezt az utazást, hanem nagy, mind urunk, mind haza előtt tekintetre méltó okbúl, tudniillik egészséged és tudományodnak nagyobb terjesztése miatt. A mellett hazánk nagy csendességben vagyon, semmi nyilvánvaló concursus, úgymint diaeta vagy diaetalis congressus nincsen, és privátus földesúrnak éppen nincsen módja valamit hazaszolgálatjában elmulaszthatni. Még most nem szükséges visszajönned, azt üzeni néked gróf Pálffy is általam.»*
1787 november 22-ikén.
Külföldi utazásából visszatérvén úgy rendezte be életét, hogy a telet Bécsben töltötte. Ily módon kitüntette, hogy az udvarral «szakítania» nem szándékozik. De «aulikus» hajlamai mellett nemzeti érzését sem titkolta, sőt azzal mintegy tüntetett. Pálóczi Horváth Ádám 1789-ben érdemesnek találja Kazinczy Ferenczet tudósítani arról, hogy Széchényi «Bécsben mind a fijának mind a leányának magyar asszony dajkákat tart, a kik (magyar) fejrevalóban hordozzák a kis grófokat a bástyákon».*
Kazinczy Ferencz levelei, I. k. 420. 1.
Ugyanekkor elsőszülött fiának, Lajosnak nevelését magyar emberre bízta: a pozsonyi Tibolth Mihályra, ki 1788-tól kezdve foglalta el a franczia abbé helyét.* Később (1803-ban) István nevelője az atyához intézett levélben kiemeli: «Ámbár hogy az akkori időknek vélekedése és szokása ellene volt, mégis legelső volt Excellentiád, a ki a hazának tiszta szeretetétől vonzattatván, drága magzatait hazafiaknak gondviselésére bízta és másokat hasonló cselekedetre serkentett.»*
Schedius, Zeitschrift von und für Ungarn, 1803. évf. 122. 1.
Zichy Antal, Széchényi István élete, I. k. 16. l.
