VI.
VI.
A magyar arisztokráczia élete a XVIII. század második felében. A tudomány és művészetek szeretete. A zene a főrangúak kastélyaiban. Széchényi mint zenebarát. A horpácsi könyvtár. A könyvtáralapítás tervének első csirái. Hajnóczy József. Titkári állása Széchényi mellett. Befolyása a gróf könyvgyűjtői szenvedélyére. A kéziratok gyűjtésének megindítása. A régiséggyűjtemény alapjai.
Mária Terézia uralkodásának kora a magyar főrangú családok életében új korszakot nyit meg. A nyugat-europai civilisatió, melynek a mohácsi vész előtti időkben legmagasabb szinvonalát elérték volt, most újból tért foglalt közöttük nemes ízlésével, díszes fényűzésével és azzal a fensőbb varázszsal, a mit az irodalom és a művészet cultusa ád meg neki. Ekkor épültek az Esterházyak, Batthyányiak, Grassalkovicsok, Illésházyak, Viczayak, Zichyek és számos más családok nagy kertektől környezett kastélyai a vidéken, városi palotáik Bécsben, Pozsonyban, Pesten és Kassán. Köztük nem egy, például az eszterházai ma is a műértők csodálatának tárgya. Az előkelő élet egyik kelléke volt a könyvtárterem, melyet a tudomány alapvető munkái, a klasszikus és modern irodalmak választékos termékei a legjobb kiadásokban és díszes kötésekben töltöttek meg.
Azok, a kik magukat és vendégeiket még változatosabb műélvezetekben óhajtották részesíteni, zenekarokat tartottak, melyek rendszerint hírneves zeneszerzők vezetése alatt a klasszikus zenét művelték. Ezek között az Esterházy herczegeké volt a legnevezetesebb; Haydn emléke elévülhetetlen fényt áraszt rá. Az Erdődy grófoké Horvátországban is kiváló karnagygyal dicsekedett; ez a bécsi Pleyel Ignácz volt, Haydn tanítványa, ki később Straszburgban és Londonban működött, nagyszámú symphoniával és egyéb szerzeményeivel a XVIII. század végén és a XIX. elején nagy népszerűségnek örvendett.*
Wurzbach, Biographisches Lexicon. XXII. 437.
Széchényi Ferencz a zenének nemcsak kedvelője, hanem avatott művelője volt; általa szerzett több dalt széltében énekeltek. Pálóczi Horváth Ádám egyik levelében írja Kazinczy Ferencznek: «Két lyánka egy farsangi estve énekelte előttem gróf Széchényi Ferencz egy áriáját».*
1790 februárius 18-ikán. Kazinczy Ferencz levelezése, II. k. 36. 1.
Kőszegen tartózkodása alatt maga is zenekart tartott, melynek számára a zeneszerzők beküldötték neki darabjaikat. 1781-ben Pleyelnek Varasdra két partituráért négy tallért, 1783. őszén Tomasini Luiginak, ki Haydn mellett mint hangverseny-mester működött,* quartettjeiért hat forintot küld. Az utóbbi fölajánlotta neki szolgálatát, melyet azonban már nem vehetett igénybe; mert akkor – Zágrábba költözése előtt – zenészeit elbocsátotta.* Gazdag hangjegygyűjteményét szívesen bocsátotta rendelkezésére zenekedvelő ismerőseinek.*
Wurzbach, XLVI. k. 73. 1.
1781 márczius 7-ikén Pleyelnek, 1783 október 6-ikán Tomasininak.
1783 márczius 21-ikén gróf Szapáry Jánosnak, márczius 23-ikán Raffay Antalnénak küld hangjegyeket.
Az 1781-ik év óta számos nyomát találjuk annak az elhatározásának, hogy az őseitől örökölt könyvgyűjteményt, a mely a horpácsi kastélyban volt elhelyezve, tervszerűen kiegészítve, nagyobb könyvtárt alkot; ekkor azonban még csak családja szellemi szükségleteinek kielégítésére gondolt.
Ez irányban egy férfiú szolgálatával élt, ki nagy befolyást gyakorolt rá és életpályája tragikus alakulásával is magára vonja figyelmünket.
Hajnóczy József, az aszódi evangelikus lelkész fia, ki miután 1771-ben, huszonegyéves korában jogtudományi tanulmányait befejezte, ügyvédi pályára készűlt; de ideális felfogása arra a meggyőződésre vezette őt, hogy – mint maga említi – «becsületes ember nem lehet jó ügyvéd». Ezért inkább gróf Forgách Miklósnál titkári állást fogadott el, a melyet 1778-ig viselt, a mikor Pesten a városnál aljegyzői hivatalért pályázott, s mivel azt meg nem kapta, újból főúri háznál keresett foglalkozást.*
Hajnóczy jellemrajzát e sorok írója adta ily czímű munkájában: Martinovics és társainak összeesküvése. (Budapest. 1880). 98–120.
41. RÉSZLET HAJNÓCZYNAK SZÉCHÉNYI GRÓFHOZ IRT LEVELÉBŐL.
A széleskörű műveltséggel biró férfiú ekkor (1779) Széchényi Ferencz szolgálatába lépett, ki őt mindenekelőtt a horpácsi kastélyban levő családi könyvtár rendezésével bízta meg. Hajnóczy csakhamar elkészűlt ezzel a munkával; de azután tovább ment, a könyvtár kiegészítése, új könyvek beszerzése tekintetében tervet nyújtott be. Egyúttal urához tartalmas leveleket intézett, a melyek politikai és tudományos kérdésekkel foglalkoztak.
Az ifjú gróf csakhamar bizalmával tisztelte meg őt. Szellemi irányuk rokonsága szolgált közöttük kapcsul. Mind a ketten ismerték és élvezték a nyugati irodalmak új termékeit s e mellett kegyelettel csüggtek a múlt idők emlékein. Hajnóczy már Forgách házánál, a gazdag családi levéltárban kezdette meg az oklevelek másolását, s most Széchényivel a hazai történet emlékeinek gyűjtését megkedveltette. Ekkor vetették meg a később hatalmassá kiépült kéziratgyűjtemény alapját.*
Ezen kéziratgyűjteményben találhatók föl Hajnóczy másolatai, a melyekre följegyezte, hol és mely napon készítette azokat.
Hajnóczy 1781 január elseje óta mint titkár a grófnak állandó szolgálatába lépett. De Horpácson maradt, a hol a könyvtárnoki teendők* és ura számára tudományos munkákból kivonatok készítése voltak főfoglalkozásai.
A horpácsi könyvtárról készített jegyzékének egy töredéke, lefoglalt iratai között a Nemzeti Múzeumba jutott.
Ő rendelte meg a beszerzendő könyveket, a melyeket részben maga, részben a gróf jelölt ki. Az egyetemes tudományos irodalom termékei és a Magyarországot illető kiadványok beszerzésére egyaránt gondot fordítottak. Figyelemre méltó, hogy a franczia Encyclopaedia megvásárlására Széchényi gondolt, a ki nagy súlyt fektetett a külföldi folyóiratokra is. A bécsi, erlangeni, leydeni ujságok, a Deutscher Merkur, Deutsches Museum, az Ephemeriden der Menschheit előfizetője volt. Ezeket, hogy magát a világesemények és a világirodalom terén tájékozza, szintúgy mint számos nagy munkát, megküldette magának Kőszegre. Sőt a Festetics-könyvtárból is kölcsön kért könyveket; míg viszont maga szintén szívesen kölcsönzött másoknak.*
Hajnóczi 1780 január 26., május 2., szeptember 9., október 5., 1781 április 16., 25., 27., július 10., augusztus 21., szeptember 21., 28., deczember 7., 1782 januárius 11., június 30-diki levelei. Széchenyi 1783 április 13-ikán Keszthelyre, június 16-ikán a kőszegi dominikánus priorhoz írt levelei.
Kézíratok, eredetiek és másolatok gyűjtését is megkezdette ekkor. 1782-ben ezek már tekintélyes mennyiségre gyarapodtak, jegyzéküket megküldhette Bolla Márton tudós piaristának, a ki viszont azt a megbízást kapta, hogy az érdekes kéziratokat, melyeket netalán talál, küldje be.* A következő évben felajánlják neki a Sághy-féle gyűjteményt;* s ugyanakkor azon merész gondolattal foglalkozik, hogy megszerzi Kollár Ferencznek, a bécsi udvari könyvtár híres igazatójának nagyértékű gyüjteményét,* a mely azonban a bécsi udvari könyvtárba és levéltárba kerűlt. Ellenben Keler Gottfried történetbuvár, ki a bécsi udvari kanczelláriánál hivataloskodott, értékes másolatokkal gazdagította gyűjteményét.
Széchenyinek 1782 márczius 8-dikán Bollához írt levele. A megbizásról Hajnóczy egyik levele szól.
1783 április 14-ikén Nagy Jeromos piaristához intézett levele.
Keler Gottfried 1785 deczember 5-ikén kelt levele tanúskodik erről.
Régiséggyűjteményének is 1787 táján vetette meg alapját azon római érmekkel és régiségekkel, melyeket Hajnóczy, mint Szerémmegye alispánja a régi Sirmium lelhelyeiről küldött be neki.
