VIII.
VIII.
104. A KÉPVISELŐHÁZ ÉPÜLETE: A RÉGI REDOUTE.
A magyar ministertanács jegyzőkönyvei ápril 12-től fogva, jul. 9-ig. Lederer macskazenéje. Trónbeszéd. Jellasics föllépte. A ministerium. Kétféle irányzat. Conferentia.
KOSSUTH-nak volt magántitkára, Vörös Antal, egy igen becses történelmi adalékot hagyott reánk (Napló czím alatt), mely a Nemzeti Múzeum levéltárában őriztetik. Ez az első magyar miniszterium tanácsüléseinek jegyzőkönyve, melynek semmi nyomát ott, a hol keresnünk kellene, a budai országos archivumban, nem találjuk. A dolgok akkori helyzete ezt könnyen megfoghatóvá teszi; sokkal kevésbbé akadhatunk fenn rajta, mint mikor p. o. a régi rendi országgyűlések legérdekesb irományai, az utasítási joggal biró törvényhatóságok levéltáraiban hiányoznak vagy csak hézagosan maradtak fenn.
Hogy az első magyar miniszterium nem rózsaágyakon pihent, de nagyon is tüskés, Procrustes-re emlékeztető nyoszolyákban vergődött, – az eléggé tudva van: minden egyes tagjának elképzelhetjük lelki küzdelmeit, szenvedéseit. A miniszteri tanácsok, hol egyik, hol másik magánlakásán, korai és kései órákban és sokkal sűrűbben tartattak, mintsem kimutatható. Eleinte Kossuth gyengélkedett, hivatalos teendőit is másokra kelle bíznia s az ülések, az ő kedveért, többnyire nála tartattak. Később Széchenyi volt beteg s lett képtelenné az ügyek kezelésében való részvételre. Mészáros a hadügyminiszter, sokáig nem jöhetett fel Olaszországból,* teendőit a folyvást zaklatott Batthyánynak kelle magára vállalnia, míg őt karának eltörése, majd állásáról, sőt követi minőségéről is lemondása se mentheté meg tragikus sorsa végzetétől.
Hadügyminiszterré kineveztetése Ferdinand király ő felsége által május 7-én történt, azzal a parancscsal, hogy ezredét (Radetzky huszár e. 5. sz.) ott hagyva, hivatalát rögtön foglalja el. Május 24-én altábornagygyá neveztetett ki.
Az adatok, melyeket Széchenyi életrajzához fűzve közlendők vagyunk, igaz, hogy hézagosak; még hivatalos vagy magán jellegök sem állapítható meg. A jelenvoltak nevei hiányoznak, csak hozzávetőleg sejthetők; az ülés helyének megjelölését, a jegyző nevét s aláírását, a hitelesítés bármi nemét nélkülöznünk kell. Mindamellett azt hiszszük, ismertetésökkel jó szolgálatot teszünk mindazoknak, kik ama nagy idők eseményeinek részletei iránt érdeklődnek. Vegyük sorra őket.
Az első tanácsülés Pozsonyban, 1848 ápril 12-én István nádor s királyi helytartó elnöklete alatt tartatott. Az első tárgy, melylyel a minisztereknek foglalkozniok kelle, a pánszláv mozgalmak felől Felső-Magyarországból érkezett jelentések voltak, mintegy előfutói a láthatárunkon gyülemlő fellegeknek. A följelentett adatok nem találtattak elég nyomósaknak, hogy bárminő kivételes intézkedések igazoltaknak mutatkoztak volna. (1.) Ennélfogva a selmeczi postahivataltól intézett kérdés is, a magán leveleknek felbontása vagy lefoglalása iránt, helytelennek találtatott. (3.) Ellenben aggályosabbnak látszott a horvát bán, Jellasics magatartása, melynek ellenében egy királyi parancsnak kieszközlésére a nádor felkéretett. (2.) Lederer katonai parancsnoknak a katonaság elszállítására kért külön hajó rendelkezésére bocsáttatott. (4.) Nyilván azzal a czélzattal, hogy a kétes érzelmű elemek hadd menjenek, s helyöket majd a megbizhatóbb magyar zászlóaljak foglalhassák el. Szögyényi volt alkanczellár állása is szóba hozatott s az udvari kanczellária folyó ügyeinek legombolyítása, végleszámolással, elhatároztatott. A felső Magyarországban mutatkozó ínség enyhítésére egyelőre 150,000 frt utalványoztatott.* Végre Kossuth fölemlítette, hogy az olasz «forradalom» miatt a magyar Tengermellékből osztrák lobogó alatt a hajók ki nem mehetnek. Eszterházy «külügyminiszter» utasítást kapott, hogy «az osztrák külügyminiszter útján szerezzen tiszteletet a magyar lobogónak... Felesleges határozat, mihelyt a magyar külügyminiszternek a diplomatiában elismert állása van; veszedelmes, ha előbb a birodalmi (nem közös?) külügyminiszternek közbenjárására volt szükség. De ennél több baj is volt; ily szőrszálhasogatásra akkor nem értek reá.
A felső-magyarországi inség egyik oka volt Széchenyi kétségbeesésének, egyéb bajaink betetőzésére az urak ellen támadandó parasztlázadástól is félt.
Ápril 5-én, tehát már Pesten, vagy tán épen a gőzhajó fedélzetén, (a Napló egy lapja ki van szakítva) Batthyány elnöklete alatt a miniszteri tanács elhatározta, hogy egy proclamatiót bocsát ki, tudtul adandó, hogy a kormányt átveszi. A volt megyei főispáni helytartók (adminisztrátorok) működése megszünik. Galicziában (ez bizonynyal csak jó tanácsképen) az úrbéri viszonyoknak megszüntetése (úgy mint Magyarországban történt) óhajtandó, hogy a veszélyessé válható mozgalom hozzánk is el ne terjedjen.
Ápril 16. Megütközéssel vette a magyar miniszterium, hogy a bécsi főhadi kormány a magyar haderőről is még mindig rendelkezik. Ezzel hagyjon fel; ellenben Damjanicsot rendelje haza, valamint Mészárost is a hadügyminiszterium átvételére. A határőrvidék, melynek mozgalmairól kellemetlen hírek érkeztek, küldjön két követet, kik érdekeit a miniszteriumnál képviseljék.
165. JELLASICS HORVÁT BÁN.
(Az eredeti kőnyomat az Egyetemi Könyvtárban.)
Ápril 19. A horvát viszonyok tisztázása végett s az egybehivandó tartományi gyűlés ügyében a bánhoz latin levél intéztetik, hogy jőjjön értekezni.
Lederer parancsnok pedig adjon fegyvert a nemzetőrség számára. Ez a felhívásnak addig nem hisz megfelelhetni, míg «felsőbb helyről» utasítást nem kap. E válasz gyorsan szárnyra kapott s nagy baj lett belőle.
Ápril 20. Horvátországban a közoktatási nyelv a horvát nyelv lesz, – A külföldön (az ország határain túl) levő magyar katonaság jőjjön haza. – A censorok intézménye eltöröltetik.
Ápril 22. Pesti polgárok, (valamint a pozsonyiak is) a zsidókat nem veszik be a nemzetőrségbe. Ennek határozott rosszalása, hivatkozással a törvényre, mely ily kivételt nem ismer. (1848. III. 8. §.)
Ápril. 26. A mozgalmak mind veszélyesebbé válván, a rend és közbiztonság fenntartása végett szüksége áll elő egy mozgó őrség, vagy önkéntes csapatok szervezésének.
A miniszteriumban egy külön horvát osztály állíttatik. Ez alkalommal az elnöklő István nádort leszavazzák, ki Jozipovicsnak főispánná és ez osztály főnökévé kineveztetését, a pártszenvedélyek kimélése szempontjából, ellenzé. Féltek, hogy az illyr párt minden hatalmat magához fog ragadni, ha szerfelett engedékenyek leszünk.
Azalatt Jellasics világgá bocsátotta proclamatióját.
Máj. 1. A Jellasics proclamatiója tárgyaltatott. A miniszterelnök eszközöljön Bécsben parancsot ellene.
Máj. 1. A Jellasics proclamatiója tárgyaltatott. A miniszterelnök eszközöljön Bécsben parancsot ellene.
Csernovics Pétert kinevezik királyi biztossá az alvidéki mozgalmak ellen. Katonaság és ágyúk adassanak rendelkezésére.
Máj. 8. Deák, mint a kiküldetése miatt távol levő ministerelnöknek helyettesítője, a tengerpartnak biztosítására haderőt, (tüzérséget is) rendel; de ennek Horvátországon át szállítását kénytelen betiltani, mert ott azonnal elfogják s más czélra használják. Ezt királyi rendeletre törvény szerint lehet ugyan, de csak Eszterházy minister ellenjegyzésével.
166. DAMJANICS.
(Barabásnak 1849-ben daguerrotyp után készült kiadatlan rajzáról.)
Máj. 9. A nádor jelenti, hogy a kívánt kézirat Bécsből a bánnak elküldetett. Hasonló parancsok mentek Ledererhez, Hrabovszkyhoz és az osztrák hadügyminiszterhez, Latourhoz.
Mészáros hazajövetelének siettetése.
Mészáros hazajövetelének siettetése.
Azalatt Posega vármegye (egyike ama három tót megyének, melyek mindig külön említtettek, s követeket küldöttek a magyar országgyűlésre) kinyilatkoztatja Magyarországtól való elszakadását.
Eszéken a görög nemegyesültek gyűlést tartanak. Ennek megfigyelésével Csernovics királyi biztos utasításképen megbízatik.
A levelezésnek a magyar katonasággal magyar, a horvát hatóságokkal latin nyelven folytatása elhatároztatik.
E nap (május 9.) éjszakáján tódult át nagy titokban a tömeg Budára, Lederer parancsnok lakása tájára s rákezdte a stilszerű macskamuzsikát. De a katonaság, előre értesülve, szintoly csendben elhelyezkedett s hirtelen megrohanta a fegyvertelen népet, állítólag a feloszlásra való előleges felhívás nélkül. Nagy rémület lett ebből, két halott és több sebesült stb. Nagy izgalom. Vizsgálat.*
A legdühösebb mészárlók, a P. H. szerint, saját véreink, magyar gránátosok voltak. – A vizsgálatot Nyáry Pál vezette.
Kemény Zsigmond, ki ez időben szorgalmas czikkírója volt a Pesti Hirlapnak, nem vonakodik kijelenteni, hogy valamint publicistai szerepét a pasquill-íróéval soha sem fogná felcserélni, úgy a nyilvános demonstratióknak is macskazenékké fajulását határozottan kárhoztatja. Más hangon beszéltek természetesen a forradalmi lapok. Nyárynak nehéz állása volt a mind hangosabbá vált szélsőségek közt.
A másnap május 12-én tartatott ministeri tanácsban ez eseménynek a rendelkezésünkre álló források szerint semmi nyoma.
167. CSERNOVICS PÉTER.
(Strixner Ignácz kőnyomata után.)
Ellenben a horvát elszakadás ellen Hrabovszky altábornagy minden közegekkel rendelkezzék; szigorú vizsgálatot tartson. Utasitását a belügyminiszter irja meg. A mellett ünnepélyes biztosítása Horvátország jogainak stb.
Május 15-én majdnem egyidőben érkezik a híre, innét a szerb beütésnek (Zimonynál); amonnét a bécsi krawalloknak.
Május 20. Miniszterelnök bemutatja Csányi László k. biztos levelét, újabb botrányokról, (p. o. a nádor kir. helytartó arczképét felakasztják, megégetik, stb.) aggasztó hírekről, fenyegető veszélyekről. A királyi helytartót ismét Bécsbe küldik, hogy ott a birodalmi politikát határozott irányba terelje s az udvar székhelyét (mi Széchenyi korábbi intelmei szerint rég megtörtént volna!) Budapestre tétesse át. A Márczius tizenötödike cz. lap irányzatos híresztelését, miszerint a nádor nálunk provisorius királynak neveztetett légyen ki, – a sajtótörvény (XV. t.-cz. 19. §.) egész szigorával megtorolni rendelik.
A pénz előteremtése, mely nélkül természetesen az egész gépezet mozgásba sem hozható, sok gondot szerzett, első sorban magának a pénzügyminiszternek. Pénztári készlete nevetségig csekély összegből (506,015 frt) állván, papirpénzről kelle gondoskodni.* Ideiglenes pénzjegyek kibocsátása, esetleg egy felveendő kölcsön, 5%-os kincstári utalványok, 2/5 ezüst és arany fedezetre 12.500,000 frt erejéig bankjegyek kiadása, mint javaslat jóváhagyatott, esetleg utólagos jóváhagyás reményében is.*
LUKÁCS BÉLA: 1848-49-ki magyar pénzügy. HENTALLER.
Utólagos jóváhagyás alatt az országgyűlésé és a királyé egyaránt volt érthető.
Máj. 21. Indítványoztatik a katonaság megesketése az alkotmányra.* Ezt Batthyány ellenzi a támadható botrányok miatt, ha az illetők vonakodnának. Elhalasztatott Mészáros hadügyminiszter megérkeztéig.
Hogy ez az eszme nem új, lásd az 1825–27-ki országgyűlés aktáit, stb.
168. A BUDAI MACSKAZENE.
(Egykorú metszet után.)
Május 30. Ismét a határőrvidék ideiglenes rendezése, a «kapcsolt részek» s horvát ügyek voltak napirenden. Tiltakozás a bécsi kormány folytonos beavatkozásai ellen. A negyedik zászlóalj felállítása időszerűtlennek mondatik ki.
Június 6. Csányi L. k. biztos a mindenfelől tornyosodó veszélyeket élénk színekkel festi.
Miután az udvar Insbruckból (hová május 17-én menekült) eltávozott, a nádor a fentartott királyi jogokat is gyakorolja és pedig Erdélyben is, honnét Puchner semmi segítséget nem igér.
Frankfurtból Pázmándy Dénes és Szalay László, a Konstantinápolyban lakó magyar alattvalók kérelmére, a külügyminiszter útján consulok kinevezését sürgetik.
Mindezek közül nagyobb terjedelme által kiválik a jun. 18-diki jegyzőkönyv. Főtárgyát Eszterházy hg 8 pontból álló levele képezi. Ú. m.:
1. Ő felsége, Ferdinánd király súlyosan megbetegedett s a morva küldöttséget sem fogadhatta. 2. Főhg Ferencz Károly Ausztriában van az uralkodói teendőkre meghatalmazva. 3. Ellenben Magyarországon, a király alteregója más alig lehet, mint a nádor. 4. A magyar országgyűlés megnyitására királyi biztosképen ki küldessék? 5. A «kapcsolt részek»-ből két küldöttség jő, egyik (14-én) Rajasics, másik (15-én) Jellasics vezérlete alatt. 6. János főherczeg hajlandónak mutatkozik a közbenjárást elvállalni (ha t. i. mindkét fél megnyugszik benne). 7. A kívánt rendelet a hadügyminiszterhez aláiratott s az ausztriai miniszteriumhoz is elküldetett. 8. Az erdélyi országgyűlés III. t.-czikkelyét is aláirva megküldi.
Mindezen pontokra külön határozatokat hoztak, a menynyiben az egyszerű tudomásul vétel elégnek nem látszott.
Széchenyi és Eötvös (államférfiaink közt tán az egyedüliek, kik a birodalmi viszonyokkal tüzetesebben foglalkoztak) siessenek Insbruckba s hódoló tisztelettel hívják meg ő felségét hű magyarjai közé.
Széchenyi és Eötvös (államférfiaink közt tán az egyedüliek, kik a birodalmi viszonyokkal tüzetesebben foglalkoztak) siessenek Insbruckba s hódoló tisztelettel hívják meg ő felségét hű magyarjai közé.
Bizalom hiánya? vagy féltékenység okozta-e e felszámíthatatlan következményű terv megbuktatását? Ha sikerül, Magyarország ügye egy csepp vérontás nélkül nyerve van!
169. PERÉNYI ZSIGMOND.
(Barabás Miklós kiadatlan egykorú rajza után.)
Királyi biztos a közelgő országgyűlésen tekintve a horvát viszonyokat, Istvánon kivül, más főherczeg is lehet. Fentartva a trónbeszéd szövegezését. A főrendi ház elnökének Majláth György országbiró, alelnökének Perényi Zsigmond jelöltetik ki. Reményli a magyar miniszterium, hogy ő felsége a hozzá induló küldöttséget a törvény iránti engedelmességre fogja inteni. Miután a horvátok az elszakadást nyiltan kimondották, most már csak az országgyűlés fog intézkedhetni. János főhg közbenjárása csak ily irányban volna elfogadható. Végre Erdély visszakapcsolása ki levén mondva, most már minden a közös törvényhozás körébe tartozik; a kormány átvételére azonban királyi biztos küldendő ki.
E közben Jellasics bán a horvát tartománygyűlést, tilalom ellenére, június 5-én megnyitotta.
Nálunk országszerte folytak a követválasztások, a népképviseleti alapon összejövendő első nemzetgyűlésre. Ezekre a kormány, melynek elég más dolga volt, legkisebb befolyást nem gyakorolt, mit később (évek mulva) Deák, mint a parlamenti kormányzatnál hallatlan esetet, dicsekedve említett fel.
Június 10-én Ferdinánd király aláírja az engedetlen bán letételét. Ez azonban titokban volt tartandó, míg a kiegyezésre az utolsó kisérlet meg nem tétetett. A később visszavont rendelet, vigyázatlanságból, vagy indiscretióból, közzététetett.
Június 8-án végre a kormány hivatalos lapja a Közlöny megindíttatik.
Szinte nyomban, július 1-én követi ezt a Kossuth Hirlapja: mint egy intőjel, hogy Kossuth, tagja bár a kabinetnek, külön fog űzni politikát a maga felelősségére.
Június 12-én a haza veszélyben létét, minthogy pártütőktől megtámadtatott, az összes miniszterium hét névaláírással, kimondta.
Prágában mozgalmak, melyek az udvart nyugtalanságban tartják; a katonai pártot erélyesb föllépésre ösztönzik. Hrabovszky azalatt, kissé lanyhán, verekszik a szerbekkel.
Jún. 21. Eszterházy tudósit, hogy János főherczeg a közvetítést elvállalja s a horvátokat felhívta kivánataik előterjesztésére. – A főherczeg menjen el a helyszínére Horvátországba s oszlassa el személyesen a fenforgó kételyeket, félreértéseket.
Pulszky, mint államtitkár a külügyminiszteriumban, kérdést intéz: minő állást foglaljunk a csehek irányában? Válasz: a német érdekeket nem szabad feláldoznunk; az ellene izgatók esetleg még el is fogassanak.
170. JÁNOS FŐHERCZEG.
(Egykorú metszet után.)
Jún. 29. Belgrádba és Bukarestbe consulok. Szerb mozgalmak (ismételt) eltiltása, stb.
Július 5-én országgyűlés ünnepélyes megnyitása Pesten.
De a trónbeszéd feletti értekezés sokkal fontosabb, semhogy azt ide iktatnunk ne kellene.
Júl. 5. tartott minisztertanácsban a kir. helytartó nádor elnöksége alatt, az országgyűlési trónbeszédnek a külügyekre, különösen az olaszországi háborúra vonatkozó része végtanácskozás alá vétetvén:
A miniszteri tanács, tekintetbe vevén az országnak több oldalról megtámadott állapotát, és tekintetbe vevén azon körülményt, hogy az ország épsége s önállásának és szabadságának biztosítása a védeszközök kiállításában az országgyűléstől rendkívüli áldozatok igénybe vételét teszi szükségessé: a hazát fenyegető veszélyek elhárításának kötelessége tehát mindenek felett azt parancsolja, hogy a trónbeszédben semmi olyas ne mondassék, a mi az indulatok felzaklatásával a haza megmentésére szükséges védeszközök gyors és lelkesült kiállításában akadályúl szolgálhatna, abban állapodott meg, hogy a királyi helytartót megkérje, hogy az olasz dolgokra vonatkozólag a trónbeszédben egyszerűen azon ténynek megemlítésére szorítkozzék, hogy a Lombard-velenczei királyságban, hol a fejedelemnek seregeit a szardiniai király s némely más olasz hatalmasságok seregei is megtámadták, a háborút még befejezni nem lehetett.
Midőn azonban a miniszterium a kir. helytartónak ezen javaslatot teszi, egyszersmind közakarattal jegyzőkönyvbe iktatni elhatározá, miként azt korántsem kivánja oly értelemben vétetni, mintha a pragmatica sanctióból, melynek alapján a birodalom kapcsolatának épségben tartását az 1848. évi III. törvényczikk 2. §-a is kikötötte, Magyarországra háruló azon kötelezettséget, miszerint a fejedelemnek külmegtámadás ellen védeni tartozik, kétségbe vonni akarná.
Sőt inkább az ő felsége iránti hűségre s törvény iránti engedelmességre letett esküje szerint kinyilatkoztatja a miniszterium, hogy mihelyt a magyar koronának territoriális épsége tökéletesen biztosítva, annak területén a kapcsolt országokat s a határőrvidékeket is világosan ide értve, a rend és törvényeink iránti engedelmesség helyreállítva és bátorságba helyezve, nemkülönben hazánk törvényes önállása és szabadsága minden csorbítási törekvések felhagyásával tökéletesen megóva s az ausztriai kormány részéről is, jogszerűség, igazság, s a köztünki szövetsége természete szerint, nyiltan és minden kivétel és hátratartott gondolat nélkül elismerve, – szóval hazánknak és királyunk koronájának materiális és morális integritása teljes biztosságba helyezve lesz, a miniszterium összesen és egyenként az országgyűlés irányában állását is kész ahhoz hozzá kötni, hogy az országbani rendes hadseregnek azon része, mely az országbani rendnek, békének s a nemzet jogainak és szabadságának védelmére nem szükséges, a királynak külmegtámadás ellen dispositiójára bocsáttassék a pragmatica sanctió értelmében.
És midőn János főhg különös meghívása következtében gróf Batthyány Lajos miniszterelnök a kir. helytartóval a horvát bonyodalmak iránti személyes értekezés végett most Bécsbe megyen, s külügyminiszteriumunkat János főhgnek június 27-éről s az ausztriai miniszteriumnak június 29-ről kelt közlései tárgyában a miniszteriumnak július 4-ről kelt állapodásai nyomán személyes befolyásával támogatandja: a miniszterium egyszersmind megbízza a miniszterelnököt, hogy a fentebbi pontban foglalt igéretet a szükséghez képest kijelenthesse s János főhget, mint császári képviselőt és az ausztriai miniszteriumot figyelmeztesse, miként ezen igéretnek valósítása már most szorosan attól függ, hogy az ausztriai miniszterium azon barátságtalan politikát, melyet irányunkban követni látszik, nem csak merőben barátságossá változtassa, hanem a császári hatalom s a dynasztia minden tagjai is sikeresen közredolgozzanak, hogy a magyar korona területén a törvényeink iránti hű engedelmesség s rend és béke mihamarább helyre álljon s hazánknak törvényes önállása s szabadsága minden tekintetben a pénz- és hadügyek önálló, független és minden idegen avatkozásoktól ment kormányzatát is világosan ideértve, nyiltan, őszintén elismerve s megóva legyen; annyival inkább, minthogy a miniszterium az összes nemzettel egyetértőleg változhatlanul el van határozva, a magyar nemzetnek a király által is szentesített önállásából, jogaiból és szabadságából semmi áron egy hajszálnyit sem engedni s a szükséges barátságra hasonló barátsággal, ellenségeskedésre jogszerű visszatorlással felelni.
Midőn azonban a miniszterium az országbani rend és béke biztos helyreállításának s az ország önálló materiális és morális épségének biztosítása esetén, a fejedelemnek külmegtámadás elleni oltalmazására a pragmatica sanctio értelmében igérkezik, világosan megjegyezni kivánja, miként az ellen, hogy ezen igéret a lombard-velenczei olasz nemzet elnyomásábani részvét szándokára magyaráztassék, világosan tiltakozik s ez ügyben csak arra lehet a fentebbi esetben segédkezet nyujtani hajlandó, hogy a lombard-velenczei nemzettel oly béke s egyezség megkötése eszközöltessék, mely egyrészt a király méltóságának, másrészt az olasz nemzet jogainak, szabadságának s méltányos kivánatainak egyaránt megfelel.
Ha valaki a közlött jegyzőkönyvet figyelemre méltatja, azonnal észre fogja venni, hogy itt két ellenkező irányzat nyert kifejezést: egyik, mely a szakadástól s azt követő belháborútól iszonyodott; másik, mely az ország legelső életérdekei s a jognak legszorosabb értelmezése szerint a legvégsőre is kész volt. A közönségbe, különösen az újonnan választott képviselők köreibe rég átszivárgott, hogy a miniszterium híresztelt egyetértése csak látszólagos, hogy kebelében lényeges elvi meghasonlás van a fentjelzett két irányban, mely vagy az egyik, vagy a másik visszalépésében, ne mondjuk elnyomatásában lelhetné csak orvoslását. Rendes körülmények közt, a parlamenti kormányzat természete szerint, ez a válság, akár Batthyány, akár Kossuth lemondása által csakhamar be is következett volna. A mi ily, tán jóra fordulható, esetleg a kormányzat rendszerébe egységet behozandó változást megakadályozott, az a hazafiság volt, mely mindkét részről teljes önmegtagadásig ment. Ha rossz is a határozat, – ez volt a jelszó, melyet aztán később a függetlenségi nyilatkozat előtanácskozmányaiban (Debreczenben) Nyáry Pál ismételt, – a hazára nézve üdvösebb, mint ha jót határozunk, de affelett pártokra szakadunk. A pártokra szakadás félelmén kívül, melytől azonban a forradalmi párt, erejében bízva, épen nem tartott, általános volt a föltevés, hogy az első miniszterium lemondása esetében egy második magyar miniszterium nem fog következni. Erkölcsi kötelességévé vált tehát a kormány minden tagjának, helyén, a mig csak lehet, megmaradni, tűrni ismételt cserben hagyatást egyrészről, bizalmatlanságot, vádakat másrészről. A mérsékelt árnyalat képviselői gyanánt, Széchenyin kívül, ki régi jóslatainak áldozata volt, maga egykori ellenfele, Batthyány, s vele Eötvös, Klauzál, Mészáros, az akarata ellen hadügyminiszterré lett osztrák veterán katona, s végre Deák, a jognak és igazságnak mindig és mindenütt képviselője, szerepeltek; úgy, hogy Kossuth mellett, ki merészen és határozottan tört előre a megkezdett úton, jóformán senki sem maradt, az egy Szemerén kívül, de a ki többnyire távoltartá magát, s alig kerülheté el a gyanút, hogy Kossuthtal rivalizál s fontos kérdésekben nem ért egyet vele. Kossuthnak, a bekövetkezendő válság esetében, nem volt más választása, mint azokra támaszkodni, kik ellen a szószékről a parlamentben, mint a kormány, t. i. az összes kormány szónokának, Jupiter tonansként mennydörögnie kelle. Ezt erős színpadi hatással nem is mulasztá el; de azok, a kik előtte ott meglapultak, jól érezték, hogy nemsokára reájok kerül a sor, s ők lesznek osztályosai a hatalomnak, melyet számára napról-napra inkább tudatosan, mint öntudatlan előkészítettek.
Az országgyűlés megnyitását egy rögtönzött követi conferencia előzte meg, «pártkülönbség nélkül». E jelzésnek akkor nem is volt értelme. A kormány, valamint távol tartá magát legkisebb beavatkozástól is a választásokba, úgy arra sem fordított gondot, sőt azt is határozottan viszszautasítá magától, hogy a megválasztott képviselők közt elvbarátokat, híveket toborzzon magának, kikre, mint szilárd pártra, támaszkodhassék. Látszólag egy óriási többség állott ugyan háta megett, de azt már senki sem birta volna megszámlálni, hányan vannak az egykori Széchenyi birodalmi érdekeket latolgató politikája, hányan a Deák minden szélsőséget kerülő s hazával nem koczkázó bölcsesége, hányan Batthyány megkésett mérséklete mellett s hová sorolandók azok, kik meggondolatlan sodortatnak napról-napra az árral, s végre mennyire becsülendők azok, kik őszinte vagy tettetett fanatizmussal szítni fogják a forradalmat. Egy ily tarka tömeg véletlen összeverődött «élite»-jével Kossuth lakásán közöltetett a trónbeszéd leendő tartalma azon nyilt kérdéssel: vajon az olasz háború, melybe a monarchia bele keveredett, megemlíttessék-e, világos hivatkozással a sanctio pragmaticára, melynek értelmében minisztereink adott szóval is, de állásuknál fogva is kötelezve voltak a kivánt segélynek megajánlására. A jelenvoltak többsége – Kovács Lajos és Kemény Zsigmond tanusága szerint – a legloyálisabban, a segély kérése és megadása mellett nyilatkozott; de ez ellen Nyáry, Madarász s még néhányan hevesen kikeltek. Erre Kossuth azzal a nyilatkozattal lepte meg minisztertársait és a megettök álló többséget, hogy e fontos kérdésben egyszerű többség nem elég, hanem egy értelmű határozat kell. Mivel pedig ez előreláthatólag el nem érhető, tehát a trónbeszédből az illető passus ki fog hagyatni.
171. MÉSZÁROS LÁZÁR.
(Egykorú metszet után. Országos Képtár.)
Így keletkezett a fentebbi minisztertanácsi határozat, ha nem Kossuth tollából, de diktálása után.
Túlzásba esnénk, ha épen ezt az eseményt jelölnők meg, mint forduló pontját mindannak, a mi ezután történt. Nyiltabb, mondhatjuk becsületesebb politika lett volna mindkét részről az olasz támadás elleni segélynek pénz- és véderőben tisztán kifejezett kérése és megadása; de e hézagnak, mely a szenvedélyek kimélésével indokoltatott, utólag leendő pótlása még nem volt kizárva. Az adott szó beváltásra várt; megszegve nem volt. Azt sem tarthatjuk nagy szerencsétlenségnek, hogy a miniszterium tolmácsává a képviselőházban épen Kossuthot tették. Csak ő volt az a szónok, a ki magával ragadni tudott s kit, ha csitítani kellett is, még meghallgattak. A házon kívül, az utczán, a kormány kötelékéből kiválva, saját közlönye, a nevét viselő, tényleg Bajza által szerkesztett lap élén minden esetre félelmetesebb volt; Batthyányban, bármily makacsnak híresztelték, soha sem lett volna annyi erély, hogy az izgatót elfogassa s ártalmatlanná tegye. Valamikor, nem is oly rég, kiszalajtotta a mondást, hogy ezt az agitátort csak bulldognak használja Apponyi megbuktatására, a többi azután majd az ő gondja lesz. Majdnem szerepcsere lett belőle; költőibb hasonlattal élve, a Göthe világszellemét felidéző, de vele nem biró Faustját juttatja eszünkbe.
