V.
V.
Kőszegen, Halála.
Kőszegen nagy izgatottságot keltett az özvegy nádorné «a császár rabja», «a bélyegzett személy» megjöttének híre. Széchy Mária előre értesítette a város biráját, de mivel ez a kamarától nem kapott utasítást, a tanács nem merte a hűtlenség bűnével terhelt asszonyt elszállásolni. Az nap a fogadóban kellett hálnia s csak másnap tudta Csáky László egy magánházban ideiglenesen elhelyezni.* Nehéz időket élt az ország s könnyen gyanuba keveredett mindenki. A ki tehette, távol tartotta magát a notorius emberektől s nemcsak a jámbor kőszegiek ijedtek meg a nádornétól, hanem gróf Batthyány Kristóf, Dunán túli főkapitány sem szívesen látta, hogy a veszedelmes hírben álló asszony az ő területén telepedik meg.
Széchy Mária kőszegi időzéséről igen érdekes adatokat közül CHERNEL Kálmán: Kőszeg város története czímű művében s a Századokban megjelent egy tanulmányában, hol a további részletek találhatók.
Mária azonban Kőszegen volt s ott is maradt, hatósági felügyelet alatt, mint internált egyén ugyan, de a város határán belől teljes szabadságban.* Összes rokonai szívélyes előzékenységgel könnyítették meg neki a megélhetést. Csákyék és Széchyék egyaránt ellátták minden szükségessel, ő viszont a Széchy-testvérek közötti villongásban igyekezett békítő befolyást érvényesíteni. A testvérek minduntalan kikérték közbelépését s a boldogtalan házasságban élő Péter gróf reá bízta ifjú leányainak nevelését.
1677 ápril 16-án írja neki orvosa Bécsből, hogy érdekében járt Kollonics grófnál, ki azt üzeni neki, hogy engedélye van Kőszegen a városban vagy külvárosban tetszése szerint akár kertben is lakni, de Kőszegről távoznia nem szabad. A levél Orsz. L. Wesselényiana VIII. csomag.
Nem a várban lakott, a városban bérelt szállást; volt szakácsa, inasa a szerény városi környezetéhez képest elég úrias háztartást vitt. Reményéről, hogy visszaszerzi vagyonát, nem mondott le ekkor sem s különösen Szelepcsényi érsek biztatta olykor-olykor, hogy vágyai még teljesűlni fognak. Igen élénk levelezést folytatott minden irányban, megpróbálta érvényesíteni jogait Listius János, az ő egykori hitelezője örökségére, ki mint jezsuita rendfőnök Velenczében halt el. Szelleme frissessége megmaradt mindvégig; emlékezett a legaprólékosabb részletekre, minden egyes hitelezőjére, ügyes-bajos dolgaira s meg tudta adni ez ügyekben a felvilágosítást a kamarának, mely minduntalan hozzá fordúlt.
Megtartotta régi munkakedvét is s lelke még ez időben sem nélkülözhette a folytonos foglalkozást. Egészen új téren kezdte érvényesíteni gyakorlati ismereteit. Valóságos orvos gyógyszerészi tevékenységet fejtett ki, régi tapasztalatait elméleti úton gyarapította, olvasta kora egy némely orvosi művét s noha magának mindig volt külön doctora, másokat viszont ő gyógyított. Ebbeli járatosságának messze földön híre ment úgy, hogy mindenfelől fordúltak hozzá tanácsért, gyógyszerért s a jó szívű öreg asszony sem vonta meg segélyét senkitől.* Formalis gyógyszertára volt s segédet tartott maga mellett,* ki működésében támogatta.
Több hozzá intézett ilyen levél maradt fenn. Orsz. Lev.
Egy bécsi orvosa Keilholcz, kivel a honorarium miatt egy kis pörpatvara volt, írja neki 1677 junius 9-én valami Falk nevű fiatal emberről, «a ki azt mondotta, hogy Ngod kedvetlenségével jött volna el, mivel ő egy asszonytól semmit sem tanulhatna, hanem a bátyja mellett tanulván, idővel úr is lehet belőle». Orsz. Lev.
A szerény határszéli városka csöndjében, emberbaráti munka közben, gyöngéd rokonoktól környezve s irántok atyafiságos szeretetet táplálva, közeledett befejezéséhez Széchy Mária zajos, változatos élete. Épen utolsó éveiben kevésbé gyötörte a betegség; sok mindenféle orvosságot szedett ugyan, de türhetően érezte magát s még 1679-ben is nagyarányú levelezést folytatott. Utosó leveleiből* a megadás szelleme szól. Belefáradt az élet harczaiba. Nem félt a haláltól. Régóta megbarátkozott a mulandóság eszméjével, elkészítette végrendeletét s az isteni kegyelem kimeríthetetlenségében bízva 1679 július 18-án* húnyta be szemét örökre.
Eddig ismert utolsó két levele 1679 junius 8-án kelt Kőszegen. Orsz. Lev.
Halála napját ERDŐS János Kőszeg város ügyészének 1679 nov. 26-án Kollonics grófhoz intézett levele említi, a melyben jutalmat kér fáradozásaiért, a tempore obitus die videlicet 18. mensis Juli anni currentis stb.» az elhúnyt nádorné temetése, vagyona leltározása körül. Hogy júl. 20-án már mint halottat említik Kőszeg város jegyzőkönyveiben, azt CHERNEL Kálmán idézett művében írja.
A haláleset ép oly mozgalmat keltett a nemes tanács körében, mint annak idején Széchy Mária megérkezte. A város zár alá vetette lakását s ingóságait.* Azután a végtelen levelezés indúlt meg a felett, mi történjék a holttesttel, hol és hogyan, kinek költségén temessék el, kié legyen a hagyaték, melyet eleinte nagyon értékesnek gondoltak, míg ki nem tűnt, milyen csekély és szegényes. Az összeírás, a levelezés hosszú időt vett igénybe s Széchy Mária holtteste csaknem két hónapig maradt temetetlen. A Széchyek a család ősi sírboltjában, Felső-Lindván akarták örök nyugalomra tenni. A kamara ezt csak úgy engedte meg, ha az elhúnyt másnemű végső óhajt nem nyilvánított.
A hagyaték hivatalos leltára 1680 jan. 19-én érkezett a pozsonyi kamarához s így hangzik: Rerum mobilium Illustrissimć com. Palatinissć Wesselényiane superexistentium consignatio. Primo ex aueis superiunt quatuordecium, duo horologia, unum carpentum, tres catenć una longa, duć breviores, lignć rubrć patinulć quatour, quarum parva mensura pro medicamentis mensurandis, una piscis ex lannina, ćereum Cochlar unum, salarium unum, racinum staneum unum, fundibulum ex lannina unum, candelabrum ferreum unum, duo umbracula, pocula vinea sex, unum par Cherothicarum nigrarum senecarum, thecula cum penicelo et forfice, unum ćrm poculum contra venenum, decem majores et minores amphorć anabaptisticć, duo flascones et serpentino, patena anabaptistica una, duo spunatia et lannina, unum magnum fundibulorum ex lamina, unum candelabrum ćrum, bilans cum annexo pondere unciali una, tres musć, septem sellć, cortinv antique duo, tres antiquć mappć, commune scrinium unum, tres cistć, duo cribra ferrea, pro nasturcio diminuendo incernicuum unum, purpura nigra pro mensa contegenda attrita, quidam antiqui tapetes pro muris exornandis, alić antiquć tapetć nigrć quinque, tegumen quoddam ex nigra materia vulgo norset, unum nigrum humerale ex damasco, duo sedilia antiqua, una theca lagenaria, medicamentis plena, unum cochlear ex lannina. Apud id. Dtum dn Ladislaum Csaky habent fl. 300 Prćterea tempore obitus palatinissć Wesseleniane in arce Ginczoensi habebant quinquaginta akonest vini. Item in ćdicilio parata in pecunia fl. 122 quos ill. Comes Ds. Petrus Szecsy una cum vino pro se reservant Joannes Erdős fiscalis Cittis Ginczcensis. Orsz. Lev. A kamarához intézett lev. 1680–90. A temetésre vonatkozó hosszas levelezés Orsz. Lev. A kamarához intézett lev. 1670–79. K. csomag. Kollonics gróf 1679 szept. 10-én írta meg a kőszegi tanácsnak a temetés és a hagyaték körüli teendőket. Imprimis – írja – corpus exangue sine ulteriori mora ibi Gunsini apud Rendos Patres societatis sine magna pompa honeste tamen sepeliri et pro refugio aniamć illius quinquaginta Sacra, unum pro medio florino stb.
De Széchy Mária végrendeletileg azt hagyta meg, hogy «szegény, megalázott» állapota szerint «tisztességesen» Kőszegen temessék el. Csak szeptember 20-án teljesűlt ez óhaja; holttestét absque omni pompa a kőszegi jezsuiták temploma fogadta be.
Pár év mulva négy századon át virágzó nemzetségének utolsó férfitagjai követték őt a sirba. A Széchy-név kihalt a történelemből. De fenmaradt a hagyományban, a költészetben; fentartotta egy asszony, a murányi Venus, kinek vonzó alakja, regényes életútja és tragicus bukása sohasem szűnt meg csábító érdeklődést, emberi részvétet kelteni.
35. SZÉCHY MÁRIA ALÁIRÁSA.
