IV.
IV.
A straszburgi egyházi élet. A főiskola. Sturm János. A főiskola látogatottsága. II. Miksa császár a főiskolát akadémia rangjára emeli. Tanulmányi rend. Molnár megérkezése Straszburgba. Felvételi vizsgálat. A Collegium Wilhelmitanum. Molnár helyet nyer benne.
A tanulás megkezdése. Tantárgyak. Évet záró díszvizsgálat. A promotio. A babérkoszorú. Meghivó a jelöltek vizsgálatára. Vizsgálati kérdések. Molnár babérkoszorúja. Barátai üdvözlőversei. Straszburgi élete. Ismerősei. Dasypodius Konrád. Beszélgetése Pappussal. Szíjgyártó Lukács és M. Benedek levele. A lutheranus egyházi irányzat Straszburgban. Sturm és Pappus. Fáber levele. Molnár kirekesztése. Ennek okai.
A tanulás megkezdése. Tantárgyak. Évet záró díszvizsgálat. A promotio. A babérkoszorú. Meghivó a jelöltek vizsgálatára. Vizsgálati kérdések. Molnár babérkoszorúja. Barátai üdvözlőversei. Straszburgi élete. Ismerősei. Dasypodius Konrád. Beszélgetése Pappussal. Szíjgyártó Lukács és M. Benedek levele. A lutheranus egyházi irányzat Straszburgban. Sturm és Pappus. Fáber levele. Molnár kirekesztése. Ennek okai.
MOLNÁR heidelbergi ajánlólevele 1593 ápril 30-án kelt s másnap már útban volt Straszburg felé s öt napi utazás után oda szerencsésen meg is érkezett.*
Napló
Elszászban a reformáció mindjárt kezdetben kedvező talajra talált s különösen erős gyökeret vert Straszburg-ban, a kath. püspöki székhelyen, hol maga Kálvin is három éven keresztül (1538–41.) működött, szellemének bélyegét ez idő alatt kiirthatatlanul rányomva az új egyházra. A vallásért üldözött protestánsok, a kiket Badenből, Würtenbergből, Francziaországból kiűztek és a kik itt szives vendégszeretetre találtak, szintén hozzájárultak e vallási irány erősítéséhez. A városnak már ekkor nagyszerű humanisztikus intézetei voltak, mint többek között «az inségesek menhelye», melyben csupán egy év alatt 24,000 idegen nyert élelmezést és ápolást.*
O. LORENZ és W. SCHERER: Geschichte d. Elsasses. 3. Aufl. (Berlin. 1886.) 255.
A nemes vendégszereteten kívül, melyről egy egykorú író úgy nyilatkozott, hogy nagyobb dicsőségére válik a városnak, mint a Münster magas tornya s a burgundi háború minden tettei, volt még más is, a miről híres volt e város s a mi által messze országok fiaira is vonzóerővel bírt: ez volt a város akadémiája. Az addig jelentéktelen iskolát a tőle életbe léptetett tanrendszerrel az iskola rektora s századának egyik legnagyobb pćdagogusa, Sturm János emelte a fejlődés olyan fokára, hogy volt idő, (1578.) mikor hallgatóinak száma az 1000-et meghaladta, a kik között 200 nemes, 24 gróf és báró, három herczeg és mindenféle nemzetbeli, angol, franczia, lengyel, magyar stb. volt.* A tizenhatodik század kilenczvenes éveiben ez utóbbiak közül itt tanult többek között Révai Péter, Balassa Pál és Zsigmond, Thurzó Szaniszló, s az a Bánfi, a kivel Molnár első straszburgi látogatása alkalmával találkozott.*
SCHMID K. A.: Geschichte d. Erziehung, n. 2. Abth. (Stuttg. 1889.) 385. LORENZ u. SCHERER i. m. 259.
FRANKL: A hazai és külf. osk. 285–6.
A kezdetben tiz osztályú főiskolát II. Miksa római német császár és magyar király 1566-ban akadémia rangjára emelte, megengedvén, hogy a bölcsészeti és szabadművészeti szakokban a babérkoszorúsi és mesteri rangfokozatot osztogathassa.* Már a négy felső osztály tanulói megkapták a studens czímet s ezek közül a két felső (2-ik és 1-ső) osztály tanulóinak megvolt az a kiváltsága, hogy ha már elmultak 16 évesek, nem volt szabad őket pálczával fenyíteni s a két év befejezése után azonnal pályázniok lehetett a babérkoszorúért, ennek elnyerése után pedig a nyilvános előadások hallgatására bocsáttattak. A magisteri fokozat elnyerése nem volt évekhez kötve, több-kevesebb évek alatt meg lehetett szerezni a tehetség és szorgalom mértéke szerint.*
BERGER-LEVRAULT: Annales des professeurs des académies et universités Alsaciennes 1523–1871. (Nancy, 1892.) XIV–XVI. lapon közli II. Miksa császár e kiváltságlevelét.
M.-Okmt. III. rész. 1595. ápr. 28.
Mikor Molnár egy évvel előbb itt járt, akkor tájékozódhatott az itteni iskolai élet felől s az iskola jó hírnevén kívül a tanulói pálya ez a megkönnyítése is egyik ok lehetett arra nézve, hogy az idejövetelre határozta el magát.
A mint Molnár Straszburgba megérkezett, első dolga volt fölkeresni Dasypodiust, a kihez Störel ajánlotta. Ez szívesen fogadta, s pártfogásába vette. Egy napig pihent nála, másnap azután jelentkezett az akadémián a fölvételre. De előbb vizsgát kellett tennie, mert csak így lehetett meghatározni, hogy a tiz osztály közül melyiknek felel meg leginkább eddigi iskolai képzettsége.*
Napló. 1593. máj. 7.
Ha föltesszük, hogy Molnár a folytonos helyváltoztatás mellett is annyi osztályt végzett, a hány évig iskolába járt, úgy hazájában hat osztályt járt ki: az előkészítő osztályt és hármat Szenczen, Győrött, Gönczön és kettőt Debreczenben; ha vittenbergi első tartózkodása idejét nem számítjuk, a mely idő alatt aligha látogatott rendesen előadásokat, úgy a drezdai félévvel, a vittenbergi és heidelbergi egy-egy évvel együtt nyolcz és fél évet töltött iskolában. Hogy ez idő alatt szorgalmasan is tanult, arra mutat az, hogy képzettségét Glaser Fülöp is, a ki előtt a fölvételi vizsgát tette, olyannak találta, mely megfelelt az iskolában eltöltött éveknek s ennek megfelelőképen ő is a kilenczedik, helyesebben a második osztályba vette fel tanulónak. Pedig ez osztály tanulóitól már sokat kivántak és Molnárnak, bármily alapos volt is tudása, még ha alapjában a másutt végzett tananyag megegyezett volna is a straszburgival, bizonyára sok maradt még pótolni való, hogy utolérje egységes tanterv szerint haladó tanulótársait.
10. STRASZBURG.*
Straszburg képe a «Topographia Alsatias Frankf. 1663.» cz. műben (51. l.) szintén Merian metszete. A kép aláírása: 1. Die Rheinbrück. 2. S. Claus in Vndis. 3. New Thor. 4. S. Wilhelm. 5. S. Steffan. 6. S. Catharina. 7. Gulden Thurn. 8. Zum Revern. 9. S. Andreas, 10. Münster. 11. Zeughausz. 12 Die Pfaltz. 13. Prediger Closter. 14. Jung S. Peter. 15. Pfenning Thurn. 16. Barfüszer Closter. 17. S. Niclaus. 18. Spitel Thor. 19. Spital. 20. Aller Heiligen. 21. Fravenbrüder. 22. S. Thoman. 23. Alt. S. Peter. 24. S. Marcus. 25. Im Brüch. 26. Steinstraszer Thor. 27. S. Johann. 28. Heilig Grab. 29. Augustiner Closter. 30. S. Michael. 31. S. Magretha. 32. S. Aurelia. 33. Deutsch Haus. 34. Weisz Thurn. 35. Cronenburger Thor. 36. Süden Thor. 37. S. Clara Werth. 38. Fischer Thor. 39. Schieszrein. 40. Spital Mühl.
Az által, hogy a tanulók közé fölvették, anyagi helyzete még nem volt biztosítva. Úgy látszik azonban, hogy a szerény, törekvő ifjú vizsgálat közben megtetszett Glasernek s tőle kapott némi utasítást, hogyan juthatna valami iskolai jótéteményhez. Sőt az többet is tett érte s folyamodványát, melyben a Vilmos-kollégium (Collegium Wilhelmi-tanum) tagjai közé fölvételét kérte, maga javította ki s látta el czímzéssel.
E folyamodásában elmondja, hogy az akadémia híre s a tudomány után való vágya hozta el ily messze, melyet hazájában a harczi zavarok miatt nem szerezhet meg. Azért jött ide s adta magát a tanulásra: de minden segédeszköz, sőt a mindennapi élelem hijján oly szükségbe jutott, melyből nincs más menedék, mint hogy az alumnusok közé fölvételért esedezzék. És mivel időbe került, míg kérvényének sorsa vagy jobbra vagy balra eldől, tanítójától bizonyítványt is kapott, a melylyel addig is egyes jó szívű embereket segélynyújtás végett fölkereshetett. Azt írja ebben a bizonyítványban, hogy nemcsak igaz, a miket róla írtak, de nem sokára még sokkal nagyobbat várhatni tőle.
Ügyében Dasypodius járt el. Glaserrel és egy másik tanárral, Hawenreuterrel hárman ajánlották az iskola elöljáróinak.* Az ő közbenjárásukra folyamodványát kedvezően intézték el s június 24-én fölvették a Vilmos-kollégiumba.
MOLNáR, Dictionarium Latino Vng. 1604. 19. l.
Ez a kollégium a Vilmos-kolostor lefoglalt javaiból és közadakozásból 1542. évben Hedio Gáspár straszburgi lelkész és történettudós fáradozásai folytán alapíttatott. Különösen felesége a kertészleányból lett papné viselte szívén az intézet sorsát s gondoskodását leányára is örökségül hagyta. Benne szegény tanulók, városi polgárok gyermekei és idegenek lakást és élelmezést kaptak. Az ellátás nem járt teljesen ingyen, mivel tagjai kilépéskor kötelezték magukat, hogy, ha állásba jutnak, a reájuk fordított költségeket megtérítik. A kollégium az akadémiával szoros összefüggésben állott, a növendékek tanulni odajártak s a nagyobbak azonkívül az énekoktatásban a tanároknak segédkeztek. Erős fegyelem alatt állottak s az intézetben szigorú vallásos szellem uralkodott. Külön felügyelője volt s az intézetbe fölvételt egy városi konzul s egy tredecemvir gyakorolta.
Hosszú hányatás és nélkülözés után ez volt Molnárra nézve az első csendes időszak, a midőn a megélhetés gondjaitól menten tanulásnak szentelhette idejét. Mily boldognak érezte itt magát, egy álmából sejtjük, mely szerint hazájában lett volna és onnan is Straszburgba vágyott. Néha-néha ugyan meglepte a honvágy, különösen ha atyjára gondolt, kit álmában egyszer pappal látott viaskodni, másszor megmentette egy gonosztevőtől, a ki lándzsával akarta átdöfni …
Most már egész kedvvel és szorgalommal hozzálátott a második osztály tananyagának elsajátításához, a mely sok és nehéz tantárgyakból állott. A tanulást rá nézve nagyon megkönnyítette, hogy a tanítás nyelve itt is a latin volt, melynek fontosságát Sturm más pćdagogusoknál is jobban hangsúlyozta, mivel szerinte ezt a nyelvet tette Isten társalgási nyelvvé az egész földkerekségén mindenütt, a hová csak az ember eljuthat s nincs nemzet, nép és ország, a hol e nyelven az utast útba ne tudnák igazítani. Az iskolai nevelés czélja pedig szerinte: lehetőleg sok ismerettel kell bírni és azokról finoman, ékesen és tudományosan beszélni: «prudens et sapiens eloquentia», a mint magát kifejezte.
E czél elérésére első sorban a dialektika és rhetorika szolgáltak s ezek tanítását tartotta Sturm legfontosabbnak. Ezek, mint a «lélek szerszámai», rendszert hoznak az ismeretekbe, rendszeres gondolkodáshoz és ékes előadáshoz szoktatnak. E tudományok alapvető ismereteit ugyan már az alsóbb osztályokban is tanulták, de beható ismertetése a második és első osztálynak volt fenntartva. Mindkettőhöz Sturm kézikönyvét használták s Demosthenes s Cicero beszédein gyakorolták be. Azonkívül a tanulóknak magoknak kellett egy példák könyvét szerkeszteni a városok, források, erdők, ligetek leírásaira, továbbá közhelyeket, hasonlatokat összegyűjteni stb.* Ezt kiegészítették a szónoklati gyakorlatok és szini előadások. Az első abból állott, hogy Cicero vagy Demosthenes egy-egy beszédét (ez utóbbit latin fordításban) a tanuló ifjúság előtt vagy a szinpadon előadták. Ez sokszor egy törvényszéki tárgyalás volt kicsinyben: biróval, vizsgálóbiróval, lictorokkal, porkolábokkal, vádlottal és fölperessel, patronusokkal és barátokkal.* A szini előadásra leginkább Terentius és Plautus darabjait használták s ezt Sturm annyira fontosnak tartotta, hogy egy hétnek sem volt szabad elmúlni nélküle.*
SCHMIDT. n. 2. 358. kk.
SCHMIDT. II. 2. 368–70. 377.
SCHMIDT. n. 2. 363–7. A tanulóknak decuriákba osztásáról l. u. o. 325.
II. A STRASZBURGI EGYETEM PECSÉTJE.*
A straszburgi egyetem pecsétjét Berger-Levrault: «Annales des professeurs Alsaciens. Nancy 1892.» cz. műve CXCII, lapjáról vettük.
Ez osztályban kezdődött a földrajz, a csillagászat és a számtan elemeinek tanítása is. A vallástanból a biblia görög szövege alapján Pál egy levelét fejtegették, katekhizmust tanultak, egyházi beszédeket tartottak, a zsoltárokat nemcsak latin, hanem görög nyelven is énekelték, «mivel a mindenható mindenféle nyelven dicsértetni és dicsőittetni akar». A karéneklést is gyakorolták s a zene elemeire is rendszeresen oktatták őket.
Ezek voltak azok a tantárgyak, melyeket Molnárnak egy év alatt el kellett végezni s nem csudálkozunk, ha újév reggelén «esdekelve kérte az Istent, hogy Chytraeus Catechesisét, a dialektikát, rhetorikát és az osztály többi tantárgyait jól megtanulhassa» és a közeledő vizsgálatot sikeresen kiállja. Félelmét az is növelte, hogy a Wilhelmi-tanum növendékeivel szemben a tudás mértékére nézve még szigorúbbak voltak s többet kivántak, mint a többi tanulóktól.
Minden évben április 1-én tartották meg az iskolai évet bezáró dísz-vizsgálatot. Ezt megelőzőleg két héten keresztül a három iskolalátogató (visitatores) – egy közülök mindig a lelkész, kettő tanár vagy tanító – a rektor kiséretében sorra járt minden egyes osztályt, hogy személyesen szerezzenek meggyőződést a tanulók előmeneteléről. A díszvizsgálat csak arra való volt, hogy a szülők és a közönség is lássanak valamit az iskolai életből s a nyilvánosan nyert kitüntetések a tanulók versenyzési vágyát emeljék. Ezért tették erre a napra a tanulók egy osztálylyal előbb léptetését is, ezért rendezték azt nagy ünnepélyességgel.
A vizsgálat napja előtt három tanuló egy görög, latin és német beszéddel hívta meg a városi tanács tagjait. A meghivók fáradságuk jutalmául egy aranyat kaptak. A vizsgálatot zenével nyitották meg s legelőször az iskolalátogatók egyike, rendesen a lelkész, buzdító beszédet intézett a tanulókhoz az iskola czéljáról stb., utána a rektor felolvasta minden osztályból a három első és legjobb tanuló nevét s ezeknek az iskolalátogatók jutalompénzt adtak át. Csak most következett a tanulók áttétele a következő felsőbb osztályba és egy rövid próba-examen a közönség kedvéért: Egy osztály első tanulója kérdéseket intézett az utána következő osztály első tanulójához stb. Majd az iskolai törvények felolvasása s újabb buzdító beszéd után az első és második osztály tanulói közül néhányan a szónoki emelvényre léptek s ott egy betanult szónoki beszédet adtak közösen elő, vagy egy szindarabot játszottak el. Végül ismét a lelkész zárta be az ünnepélyt.
E dísz-vizsgálaton, melynek több mozzanata nálunk is meghonosodott, Molnárnak meglett az az öröme, hogy a szokásos előléptetésnél őt is az első osztályba tették át.
Ez első osztály sok tekintetben a mai gymnasiumi 8-ik osztályra emlékeztet, a mi itt az érettség, ott a baccalaureatus (babérkoszorússág) volt. Sturm mondja egy levelében, «hogy ez osztályban a Muzsák lakóhelyéhez oly közel érzi magát, hogy hangjukat is hallja és érti s a távolból már ki tudja venni a virágzó babérfákat, a melyekről nem soká gyümölcsöt szedünk s ágakat és koszorúkat szakgatunk azok szorgalma és igyekezete jutalmául, a kik tanulóink seregéből magukat arra érdemesítik» vagyis ez osztály végén a tanuló előtt a babérkoszorú, az első akadémiai fokozat állott, a melynek elnyerése után a nyilvános előadások hallgatására bocsáttatott, hogy azután tovább tanuljon a magisteri s végül a doktori fokozatért.
Molnár most már a sikerből merített önbizalommal fogott hozzá ez új osztály tantárgyai tanulásához. Nem gyorsan tanult s így szorgalommal és kitartással kellett megküzdenie a nehézségekkel. A tantárgyak nagyobbrészt itt is ugyanazok voltak, mint a második osztályban csak a tanulni való volt más: folytatása és befejezése az előbbi osztályokban elkezdettnek vagy további alapvetés a nyilvános előadásokhoz. Fő tantárgy most is a dialektika volt, mert ebből kellett majd a babérkoszorúért vizsgálatot kiállani, azután a görög, latin s héber nyelv és irodalom, fizika, mathematika; új tantárgy az orvostan volt, melynek elemeit Molnár az európai hírű Hawenreuter Lajostól hallgatta.
Az első osztályt is – sikeresen elvégezve, most már a babérkoszorú állott előtte. Áprilisban állottá ki ez osztály vizsgálatát s miután egy hónapig nyilvános előadásokat hallgatott, májusban pályázott a babérkoszorúért. Ez évben összesen huszonnyolczan voltak jelöltek.
12. DOKTORRÁ AVATÁS A XVII. SZÁZADBAN.*
A XVII. századi doktorrá avatást ábrázoló képünk Puschner I. G. metszete után készült, mely «Amoenitates Altorfinae» cz. műben jelent meg először.
A babérkoszorú elnyerése szintén nagy ünnepélyességgel volt összekötve. Az egyetem dékánja előzetesen nyomtatott meghivóval, melyet az egyetemen is kifüggesztettek, hívta meg a tanárokat és az egyetemi ifjúságot az ünnepélyes vizsgálatra. Az ez alkalomra szerkesztett meghivó, melyet Molnár gondosan eltett s megőrzött egyetemi emlékei között, a babérkoszorúsi fokozatot dicsőítve, fölemlíti, hogy báró Herberstein Zsigmond is,* a ki sikeresen végzett követségeiért és egyéb jeles tetteiért oly sok kitüntetést kapott, ezeknél többre becsülte a babérkoszorúsi czímet, melyet a bécsi akadémián nyert, mivel, úgymond, többi méltóságai, a melyekhez előkelő származása és a fejedelmi kegy juttatta, mintegy alapon ezen nyugosznak.
Magyarországon is utazott. Útleirását lásd a SZAMOTA, Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. (1054–1717.) 147–150. l.
A nyilvános vizsgálat, melyet egy irásbeli és szóbeli magánvizsgálat előzött meg, május 2l-én hétfő reggel 8 órakor kezdődött. A jelöltek előre megkapták a «problémát», melyre röviden felelniök kellett.
E problémák némelyike ma azt a hatást teszi reánk, mintha elmés kérdéseket olvasnánk Bod Péter Szent Hilariusából vagy e kor hasonló irányú termékeiből, a melyek az adomagyűjteményeket pótolták s nagyobb részük olyan, hogy azokból a tanulónak inkább olvasottságát, mint gondolkodó képességét itélhették meg. Egyik kérdés: «Miért nevezik a bölcsészek négyszögletűnek az embert?» Másik: Honnan ered az a régi közmondás: «Egy próféta sem kedves a maga hazájában.» Vagy: Igaz-e a költői mondás: «Rövid beszédben nagy bölcseség rejlik?» Tárgy szerint a logika, fizika, grammatika és hittan körébe tartoznak s van köztük néhány olyan is, melyeken rögtön szemünkbe tűnik, hogy akkor korszerű és gyakorlati kérdések voltak. Pl. «Miért rendelte el XIII. Gergely pápa, hogy a tavaszi éjegyenlőséget márczius 21-ére kell visszavinni?», vagy a melyek korunkban is rendes vizsgálati kérdések: «Helyes-e a zene iskolai tanítása és gyakorlása?» «Helyes-e a görög nyelv tanításának összekapcsolása a latinéval?» «Az iskolai oktatás előnye a magánoktatás felett» stb.
Fogós kérdések is voltak: «Az enyém harmadik, vagy első személyes névmás-e?» A középkor híres vitás kérdése is ott volt a problémák között: «Az Isten fiát helyesebb-e ομοουσιος-nak (egyenlő lényegü), mint ομοιουσιος-nak (hasonló lényegű) nevezni?» stb.
Molnár tudományos kérdést, kapott, talán a legnehezebbet az összes kérdések között: «Mi az oka, hogy csupán a dialektika tartotta meg a nem nevét s logikának neveztetik s nem egyszersmind a grammatika és rhetorika?»
A vizsgálat eredményes lefolyásáról babérkoszorúsi oklevele értesít. E szerint versenvtársai közül az elsők között nyert helyet: «szabatos és tudományos feleleteiből meggyőződtünk – mondja az oklevél – hogy a logika szabályait nemcsak megtanulta és érti, hanem stilus-gyakorlataiból is következtetjük, hogy mindkét nyelvnek, a görögnek és latinnak ismeretével is kiválóan rendelkezik» stb.*
M.-Okmánytárban, III. rész. 1595. jul. 1.
A vizsgálat után babérkoszorút tettek fejére, melyet hasonlókép eltett emléktárgyai közé; s azután barátai átadták azon üdvözlő verseket, melyeket e napra készítettek és ki is nyomtattak.
E költői szempontból értéktelen versek fellengző stílussal magasztalják a Molnárra nézve nagy nap dicsőségét: «Hát a haza győzője vagy? Hát győzelmi jelvények ezek, hogy most homlokod körül font borostyánt hordasz? Kellemes hazádnak a rettenetes törököket legyőzni, de neked kellemesebb az Aonida tábort követni …» Másik barátja is hasonló szellemben írja: «Terhes munkád után méltán látod, hogy Cynthius kedvel és, az Aonidák csapatja új győzelmi jelvényeket hoz …»
Végül a tanárok tiszteletére adott lakoma zárta be az ünnepélyt.
Molnár öröme, melyet az okozott, hogy hosszú és kitartó szorgalmának kivánt eredményét látta, ezúttal sem lehetett teljesen zavartalan. Azt a két font ezüstöt, mely az egyetemi pénztárnak vizsgálati díj fejében járt, nem tudta megfizetni s kötelezvényt kellett róla kiállítania.
Egyébként kellemesen teltek volna a straszburgi napok. Az intézet nem kötötte le egészen szabadságát, olykor-olykor, különösen a szünidők alatt ellátogathatott vidéki ismerőseihez. Straszburgban a Kügler-családot, melynek feje köz- és szenátori jegyző volt, kereste föl gyakran, a hol mint fiok jó barátját s tanulótársát azután is szivesen látták, mikor ez tanulás végett Genfbe távozott.*
M.-Okmánytár. Levelezés, 1595. nov. 10.
Vidékre rendesen a nagy ünnepek alkalmával rándult ki, legszívesebben a szomszédos Büschweilerbe ment, hol református gyülekezet volt, ide mint «orthodox» egyházba úrvacsorát venni járt ki s templom után pedig a lelkész vendége volt.
Összeköttetéseit szülőföldével is állandóan fentartotta s folyton érkeztek jó és rossz hirek felváltva szülőiről, szülőföldjéről s hazájáról.
Így Wentey Ferencz, Bocskay Istvánnak, kinek rokonai szintén Straszburgban tanultak, titkára, egyszer arról értesítette, hogy meglátogatta atyját Szenczen, illetőleg ott magához hivatta, megvendégelte s elmondta neki, hogy milyen jól megy a fia dolga Straszburgban s levelét is átadta neki.*
U. o. 1596. márczius 4., a hozzáadott jegyzettel.
Dasypodiusnál is rendes vendég volt, a ki olykor dolgot is adott neki: több ízben vele íratta le mathematikai értekezéseit. Szivesen ellátogatott hozzá, már csak azért is, mert hizelgett neki az a tudat, hogy az a pártfogója, a kinek az atyja a német ifjúság számára olyan hasznos könyvet írt, a mely azonkívül annyira elterjedt, hogy még Magyarországon is ismerik.
Az itt tett látogatás alkalmával újból föltámadt benne az a gyermekkori jámbor óhajtás, hogy bárcsak vagy ő, vagy, mivel az nagyon soká lesz, míg ő ilyen munkára képes lesz, más valaki készítene a magyar tanulók számára ilyen könyvet. Elmondta ezt a jámbor vágyát Dasypodiusnak is s az jóakaratulag biztatta.*
Dictionarium Lat.-Vng. 1604. 20. l.
Tanárai is meghívták magokhoz. Akkortájban, mikor felsőbb tanulónak léptették elő, Pappus, strassburgi lelkész s az egyházi konvent elnöke* is meghívta s megmutatta neki könyvtárát, melyben a keresztyén világ majd minden nemzetének bibliája és szótára megvolt* s mikor ezeket megmutogatta neki, így szólott:
FREHER P., Theatrum virorum. (Nürnb. 1687.) 357.
Id. helyen. Ez elbeszélés önkénytelenül Lugossy Józsefre, a híres könyvgyűjtőre és nyelvészre emlékeztet, a ki több száz nyelven nyomtatott bibliát hagyott a debreczeni ref. kollégium könyvtárának.
– Fiam, ha azt mondanám, hogy e nyelveket mind értem, kevélyen szólanék, de szótár segítségével az Irás bármely mondásáról ki tudom találni, hogy azt az illető nemzet hogy fordította.
Azután kérdezte Molnártól, hogy hát a biblia megvan-é magyarul s van-é nekik magyar-latin szótáruk.
Molnár azt felelte, hogy amaz van, de ez nincs.
Pappus erre azt mondta, hogy mindkettőt szeretné s Molnár tudatta vele, hogy bibliát mi módon szerezhet.
«Ez utóbbiról pedig magamban fogadást tettem – írja később, mikor ezt elbeszéli – s az utókornak megigértem.»*
Hoc autem tacitus vovi, posteritatique spopondi. Dict. Lat. Vng. 20.
Unokaöccse, Szijgyártó Lukács, az egyházi viszonyokról írt neki: Nincs a reformátusoknak se papja, se tanítója, a lelkészt a földesúr űzte el s helyébe lutheránust tett, de ez is meghalt; szeretnék, ha már elvégezte volna tanulmányait s haza jöhetne.
Bátyja levelében is több a panasz, mint az örvendetes újság: «a sok háborúság miatt megszegénykedtek», az idők viszontagságai különösen megviselte atyjukat, a sok hadakozás, rabló-csapatok átvonulása miatt sok sarczoltatást szenvednek, menekülniök is kellett egyik faluból a másikba. De azért Albertre gyakran gondolnak, szeretnék már látni, örömest küldenének neki úti költséget, ha nekik nincs is, tiz tallérig vagy tiz aranyig kölcsön kérnének mástól is, csak jönne haza. Felesége egy aranyat, Ilona huga pedig gyöngéd megemlékezése jeléül egy keszkenőt küldött neki.*
Levelezés, 1596. ápr. 7.
A babérkoszorú megszerzése után Molnár ismét nagy szorgalommal látogatta a nyilvános előadásokat, hogy a második, a magisteri fokozatot is elnyerhesse. Már közel egy évig folytatta ily irányban tanulmányait, midőn váratlanul oly dolog jött közbe, mely tanulói pályáján megakasztotta.
13 MOLNÁR BENEDEK NÉVALÁÍRÁSA.*
Molnár Benedek levele 1596 ápr. 7. Olvasása: «En te szegen io akaro attiadfia Molnár Benedek irtam Szempczen, Anno 96 7 die April(is)». Eredetije a m. tud. Akadémia Molnár-Albumában, 21. sz.
Az a vallási türelem, melyről korábban a város annyira híres volt s a melynek jellemző bizonysága, hogy alig volt nevezetesebb «eretnek», a ki egyszer-másszor itt meg ne fordult volna, így pl. Schwenkfeld sziléziai származású nemes, Hoffmann Menyhért, a képzelgő szűcs, Frank Sebestyén, a misztikus bölcsész és Servet mind jártak itt:* nem maradt állandóan a város sajátsága.
LORENZ-SCHERER. 256.
A békés jellemű városban, melynek katholikus, kálvinista és lutheránus lakói addig szép egyetértésben békésen megfértek egymással, türelmetlen s uralomra vágyó lutheránus lelkészek (Marbach és Pappus, a felekezeti viszálkodás magvait hintették el. Ez utóbbi nyilvános vitában bizonyítgatta, hogy a vallási ellenfél kárhoztatása és eretneknek nyilvánítása, keresztyén szeretetből történik. Sturm ellen, a ki ezt nem hagyta czáfolás nélkül, szószéken, iskolában, a polgárok között lázított. Három év alatt mintegy negyven vitairatot adtak ki egymás ellen, melyekből a személyeskedések sem hiányoztak; az utczák szegletein gúnyversek hívták föl megtorlásra az embereket; polgárok, tanulók, városi tanácsosok az egyik vagy másik pártjára állottak, kívül állók is beleelegyedtek a vitába, bátorítva az által, hogy a lutheránismus Elszász minden részében kezdett túlsúlyra jutni. Az áldatlan küzdelem a «hazug, eretnek, ifjuságrontó» és még különb czímekkel is illetett Sturm elmozdításával végződött. A diadalmaskodó Pappus az egyházi konvent elnöke lett s tovább folytatta türelmetlenséget szító munkásságát, mely czélul tűzte ki, hogy ne alkalmazzanak oly lelkészt, ne hívjanak oly tanárt meg, ne adjanak annak stipendiumot stb. a kinek lutheránus igazhitűsége kétségen felül nem áll.
Midőn Molnár Straszburgba érkezett, Sturm, a vita áldozata, már sírjában porladozott, Pappus és vele az igazhitűek már régóta uralkodtak. Azon törekvésük, hogy ez a hitnyomozás az egyetemen keresztülvitessék, megtört ugyan a városi tanács emelkedettebb álláspontján, mely ennek határozottan ellene szegült s így kálvinista tanulókat is vettek föl ezután is nemcsak egyetemre, de a Vilmos-kollégiumba is: de azért a türelmetlenség és túlbuzgóság nyiltan és titokban szünet nélkül munkálódott s újabb és újabb áldozatokat keresett.
Érdekesen jellemzi az e korbeli állapotokat Molnár egy jó barátja, Fáber Antal levele, a ki pćdagogus volt a Vilmos-kollégiumban s a mellett vasárnaponként kijárt a szomszéd faluba Lingelsheimba prédikálni. Kálvinista volt s e miatt sok kellemetlensége volt az intézeti elöljárókkal, a kik vallása miatt ellenséges indulattal voltak iránta:
«… Kollégiumunk felügyelői – írja – valamit akartak ellenem s a kollégiumból ki akartak rekeszteni, de nem vontak kérdőre (nem faggattak egyetlen kérdéssel sem) hanem alattomban … de hiába, hiába, mondom, mert a qućstor azt mondta: Ha ezt a pćdagogust kirekesztitek, nem leszek tovább qućstor, pedig 40 éven keresztül voltam az stb. Vacsora alatt a tanulókkal vitatkozásba elegyedtem s többek között azt mondtam, hogy Luther a Krisztus személyéről, az elővégzetről és keresztségről velünk egyetért; ezt mondtam és megigértem, hogy könyvekből fogom bebizonyítani, hogy csakugyan az az igaz. Sokan mondták: Valóban, mivel így beszél (mert komolyan vettem a dolgot) hitelt adunk neki … mégis mindnyájan hallgatnak, egyházi beszédeikben minden héten kárhoztatnak minket. Senki se szól hozzám… Így oroszlánok között ülök…» stb.
A Fábertől említett iskolafelügyelők figyelmét Molnár vallási érzülete sem kerülte el s szerencsétlenségére, neki nem volt quaestora, a ki pártját fogja.
1596. év pünkösd ünnepén, szokása szerint ünnepelni kiment Büschweilerbe. Hitsorsosai közül többen kirándultak s Molnár is hozzájuk szegődött, gyanútlanul, nem is sejtve, micsoda vihart zúdít ez által maga ellen.
Mihelyt visszatért, azonnal kérdőre vonták, hogy miért jár Büschweilerbe úrvacsorát venni, mikor ezt Straszburg-ban is tehette volna. Hiába vigyázott minden szavára, hogy valami «meggondolatlan» szót ne ejtsen, melylyel elöljáróit maga ellen ingerelje: ezek kimondták az itéletet, hogy az intézetből kirekesztetik.
A kirekesztés okát, ha az egyházi állapotokból nem lehetne bizonyosan következtetni, bizonyítványaiból is kivehetnők. Az intézet két előljárója ugyan valami meg nem nevezett súlyos okokat emleget, melyek miatt a kollégium kebelében tovább nem maradhatott s ezért szóval és levélben kellő megokolással elbocsátását kérte: de ez a meg nem nevezett ok nem lehetett más, mint a mit az inspektor levele habozás nélkül kimond t. i., hogy nem akarta azt a hitet követni, melyet városuk követ, hanem inkább lelkiismerete csendességére vigyázott s ezért tette fel magában, hogy másuvá megy s kérte, hogy egyezzenek be. «Akarata ellenére nem tartóztathatták s nem is akarták.»
E lesújtó határozattal szemben, mely legszebb reményeit és kilátásait egyszerre megsemmisítette, kevés vigasztálast nyújtott, hogy az intézeti felügyelők és tanárai, kikhez külön-külön elment búcsúzni, jobbnál jobb bizonyítványnyal és ajánlólevéllel bocsátották útjára. Mindnyájan bizonyitják, hogy vallásos és szorgalmas tanuló volt, előljárói szerint három év alatt semmi panasz nem merült föl ellene s egyformán bírta tanárai és tanulótársai szeretetét. Az inspektor ridegebb hangú bizonyítványában csak annyit ismer el, hogy mindig engedelmeskedett neki.*
E bizonyítványokat lásd a M.-Okmánytárban.
Mikor bizonyítványait mind kezéhez kapta, még egy kötelezvényt kellett kiállítnia arról, hogy sorsa jobbra fordultával visszatéríti az intézetnek azt, a mibe három évi ellátása került, a mit később meg is tett.
Július 13-án még egyszer templomba ment, a hol Schaller lelkész épen a 120. zsoltárt magyarázta s beszédében épen a kálvinisták ellen támadt, midőn a templom tetejébe villám ütött bele, a boltozatot átfúrta s körül futkosott a templomban. A nép megrémülve ki akart szaladni, a lelkész csendesíti, társai térdepelve imádkoznak.* Molnár pedig összeszedte podgyászát s készen állott az utazásra. Még egyszer meglátogatta a Kügler-családot, hol annyi jó órát töltött s többi jó ismerőseit, a kik útravalóval látták el; kirándult még egyszer elbúcsúzni a büschweileri csendes papi lakba is, melynek lakóját oly szivesen hallgatta a szószéken, a kihez oly őszinte ragaszkodás és tisztelet csatolta s ezután ismét kezébe vette a vándorbotot s nehéz szívvel útra kelt kevés reménynyel a jövőre nézve, mikor talál hasonló nyugodalmas otthonra.
2 MOLNáR Naplójában, hol ez eseményt elbeszéli, e természeti tüneményt határozottan összeköttetésbe hozza a kálvinisták megtámadásával. Babonás felfogása nem páratlan e korban. BORNEMISZA Péter is azt mondja (Pred. IV. 849. lev.): «Nagy-Szombatba mikor én predikállanék Balasi János házába és az menyütő köveket említeném az istenteleneknek büntetésére: azonba úgy üté a derék szent egyházat, hogy az fa feszület apróra rontatnék és az uraim ajándékon küldöznék a morsalikját. Ki miatt mind Balasinak, mind nekem, mind a szombatiaknak sok bajunk volt, de ártalom nélkül, nagyobb épületünkre». Idézi SZILáDY a Telegdi-kiadásához irott jegyzetekben 128. lap.
