I
I
2. BITSE: ÉS ÁRVA VÁRA.
Thurzó Imre születése. Gyermekévei. Neveltetése Bitsén a szülői háznál. Első nevelői. Spiegel Jeremias mester és tanmódszere. Tanuló társa. Museumgynecaeum. Thurzó elutazása Wittembergbe.
BETHLENFALVI gróf Thurzó Imre született Bitsén Trencsénmegyében 1598-ik évi szeptember hó 11-én. Apja bethlenfalvi gróf Thurzó György, Magyarország nádor-ispánja, anyja czoborszentmihályi Czobor Erzsébet, Czobor Mihály nádori helytartó leánya volt.* Mint a nagyhírű nádor egyetlen fia, Thurzó Imre bölcsőjétől fogva a leggondosabb szülői ápolásban és kora igényeit messze fölülmúló neveltetésben részesűlt, kezdetben – a főúri házaknál maig is dívó szokáshoz képest – szülői házánál, Bitsén majd a wittembergi akadémián, mely ez időtájt a németországi felsőbb tanintézetek között a legkitűnőbb helyet foglalta el. Első nevelői között több kiváló férfiú nevével találkozunk, kik közül egykorú levelek nyomán Nozitius János és Lányi Illés, bitsei lelkészeket és a Thurzó György által alapított bitsei iskola igazgatóit, továbbá Hermann és Paludinus János mestereket különösen ki kell emelnünk. A nevezettek közül az első kettő az evangelika vallásban, az utóbbiak a latin és német nyelvben, valamint a többi tudományokban oktatták. Mindezek felett maga a nádor volt az, ki gondos szemmel őrködött egyetlen fia rangjához illő, keresztény szellemben tartott nevelése felett, mitsem mulasztván el, hogy az nagy neve, fejedelmi vagyona s azon szerephez, melyet egykor betölteni hivatva lesz, minden tekintetben méltó legyen s benne a haza, a kereszténység, főleg pedig a protestans hitfelekezet oszlopot, támaszt nyerjen.*
Mindkettőnek életrajzára vonatkozó adatokat bőven talál az olvasó a «Gróf Thurzó György levelei nejéhez czímű, id. gróf Zichy Edmund megbízásából 1876-ban közrebocsátott gyűjteményben, különösen pedig az idézett mű I. kötetében közlött történeti bevezetésben.
L. Thurzó György leveleit fiához, az 1605–1612-ki évekből, az árvai vár levéltárában. Corr. Thurz. fasc.
A haza és a keresztény hit, e két nagy fogalom, mely a török elleni százados harczokban e hon fiait hős tettekre ösztönzé, a reformatió óta a protestans vallás elterjedésével, más alakban új életre ébredt az új tan követőiben. Nemzeti és vallásszabadság lett a jelszó, mely a protestans felekezethez tartozó honfiakban annál mélyebb gyökeret vert, mennél inkább meg kell vala győződniök, hogy az ellenreformatió nagytehetségű előharczosai buzgóságukban a protestans vallásszabadságon kívül a nemzeti szabadságot is veszélyeztetik. Thurzó György, a keresztény türelem eme prototypje, mérsékletével s nagy tekintélye által a felekezeti viszályok fel-fellobbanó lángjait mindenkor el tudta oltani, de működése közben a közpályán lehetetlen volt, főleg élte végső szakában fel nem ismernie a veszélyt, mely felekezetét érheti, ha nem lesz majd, ki azt mint ő, oly szívós kitartással védje. Ezen százszor bevallott czél lebegett a nagy nádor szemei előtt, midőn egyetlen fiába már korán csepegteté a honszereteten kívül azon tántoríthatatlan felekezeti buzgalmat is, mely életében őt magát lelkesíté. S valamint az ital üdítőbb, ha azt a forrásból merítjük, úgy az eszme is mélyebben hat az ember kedélyére ott, hol megszülemlett. A keresztény hivők a szent földre zarándokoltak, Mekkába az izlam követői: az ágostai hitvallás hívei csak a protestantismus bölcsője: Németországban kereshették az új tan hivatott hirdetőit. Onnan kerűltek az első protestans hittanárok hazánkba, ott nevekedtek később saját honfiaink lángbuzgalmú hitszónokokká a hitfelekezet világi bajnokai is csak ott nyerhettek méltó felavattatást. Ez volt hazánkban a XVII. század elején az általános felfogás, melynek Thurzó György, mint felekezetének első bajnoka, inkább hódolt, mint bárki más. Ő, ki a hittanban már maga is németországi nevelőtől nyert oktatást, ki a kegyurasága alá tartozó egyházak részére saját költségén annyi derék hitszónokot, az általa alapított iskolák számára annyi hivatott tanárt és tanítót képeztetett már a németországi egyetemeken: nagyreményű fiának is csak ott adathatta meg a tudományos felavattatást.
THURZÓ IMRE GYERMEKKORI LEVELE ATYJÁHOZ.
(Az árva-váraljai levéltárból)
Ez elhatározás már korán érlelődött meg Thurzóban,* s mert meg volt győződve a felől, hogy fia az egyetemi tanfolyamot csak úgy fogja óhajtott sikerrel végezhetni, ha a nélkülözhetetlen előismereteket már itthon megszerzi, részére – alig hogy az elemi iskolákat bevégezte – egy, a kor műveltségének színvonalán álló tanítót szerze a tudós Spiegel Jeremiás mester wittenbergi egyetemi tanár személyében, kinek gondos vezetése alatt az ifjú Thurzó oktatása a vallás- és szónoklattanban, logikában, történelemben, szám- és szókötéstanban ezentúl egész rendszeresen folyt. Mindezen tantárgyak oktatásában következő módszer szolgált zsinórmértékűl:
Mockyus Jakab, Nádasdy Pál nevelője – Megyery Imre udvari tanácsoshoz intézett felette érdekes levelében javallja; hogy növendéke – hasonlóan Thurzó fiához – egyelőre ne küldessék a távol Németországba. – Dat. Hegykő 14. Febr. 1610. – Acta religionalia No 78. az árvai vár levéltárában.
A vallásosság (pietas), mint az államok alapja, talpköve, ájtatos imádságok elmondása és a szent írás olvasása által gyakoroltatott; naponként alvás előtt és után, azonkívűl pedig a héten át is bizonyos erre határozott órákban. Vezérfonalúl a vallás oktatásánál Hutter D. «Compendium locorum Theologiae» czímű műve szolgált, melyből az ifjú nemcsak a protestans vallás tételeit tanúlhatta meg, hanem az ellenkező véleményeket is s a módot, mikép kellessék ez utóbbiakkal szemben felfegyverkeznie.*
«Tela praevisa minus nocent», mondja a kelet nélküli irat, melyből a tanmódszer tekintetében fentebb elmondottakat s alább elmondandókat merítjük. – Instructio pro M. Juvene Emerico Thurzó. Az 1612-iki levelek között. 2. sz.
A szónoklattan (Rhetorica) tanítása tekintetében Keckermann rendszere fogadtatott el, melyet az ifjúnak rövid kivonatba foglalva adtak elő s magyaráztak meg. Hogy pedig a szónoklattan szabályait gyakorlatilag is elsajátítsa, Cicero és más classicus írók műveinek olvasása s elemzése mellett maga is az ékesszólás utánzására és kisebb beszédek szerkesztésére ösztönöztetett. Ezenkívűl, hogy a nyelv ama kellemetlen, főleg magyar ajkúaknál gyakran tapasztalható hadarástól megszabadúljon s lassanként tisztává, tagozottá, ékessé, méltóságteljessé váljék, Ciceronak, Muretusnak s más ujabb szerzőknek szónoklatait helyesen hangsúlyozva, ékes kézmozdulatokkal kísérve, olvastatták vele.
A logikában az ifjú Thurzó csak fölűletes oktatást nyert s csak annyiban, amennyiben az a szónoklattanhoz megkívántatott. Annál nagyobb gond fordíttatott a történelem, ezen örökös tanácsadónk, oktatására. Kezdetben az általános történelemben (chronica) nyert az ifjú oktatást bizonyos erre rendelt napokon, mindenkor ebéd és vacsora után, sőt ebéd és vacsora alatt is. Azután következett a történelem különös részének, vagyis bizonyos kor- és államok történetének előadása, melyekkel kapcsolatban kitűnő férfiak életrajzai, mondásai vagy az államkormányzatra vonatkozó egyéb tanácsadások olvastattak fel. Vezér-fonalúl elsőben is Wankelius János «Horologium Principum» czímű műve, később Zwinger «Theatrum» és Rotterdami Erasmus «Apophthegmata» -i szolgáltak.
3. WANKELIUS JÁNOS ALÁIRÁSA.
A számtanban naponként gyakorolták.
Az előadottakon kívűl a tantervben még a szókötéstanról is említés történik, ennek további tanítását azonban a tudós Jeremias mester határozottan mellőzendőnek vélte, mert – úgymond – csak gyermekes, sőt szolgai módon erőltettetik meg a szabályok által az, kinek ezentúl a rendes megszokás törvényűl szolgálhatna.
Ezen gondos magánoktatás mellett a tehetséges ifjú alapos kiképeztetését nagy mértékben mozdította az apja által alapított bitsei iskola is elő, mely ez időtájt Lányi Illés superintendens igazgatása alatt már javában virágzott. Thurzó Imre ez iskolát rendesen nem látogatta ugyan, de mégis gyakran eljárt az előadásokra, sőt az akkor dívó scholastikus vitákban nem egyszer maga is részt vett.* Ezen iskolalátogatás sok tekintetben hasznára vált az ifjúnak nemcsak azért, mert, alkalma nyílván nagyobb hallgatóság jelenlétében szólani, ez által önbizalma fokozódott, hanem főleg, mert az iskolát látogató kitűnő ifjak példája versenyre is ösztönzé. A nádor ugyan már különben is gondoskodott arról, hogy fia, mint magántanuló versenytárs nélkűl ne maradjon, de unokaöcscse, Zrínyi György, kit fia számára tanuló-társúl választott, sokat betegeskedvén, nem tudott Imrénkkel lépést tartani s inkább csak játszótársa volt.
Lányi J. levele Thurzó Györgyhöz, 1611. márc. 24-ről.
4. LÁNYI ILLÉS ALÁIRÁSA.
Ha Thurzó György már a tanítók megválasztására és a nevelésnél követendő rendszerre kezdettől fogva a gondolható legnagyobb gondot fordította, nem mellőzhették figyelmét a taneszközök sem, melyekkel bitsei vára bővebben volt felszerelve, mint némely korabeli felsőbb tanintézet. Ezen időre esik könyvtárának és múzeumának rendezése is Hamell Samu kassai tanár által. Könyvtárról, múzeumról szólva, ne képzeljünk afféle gyüjteményeket, mint a milyenekkel mai nap akárcsak a főúri házak dicsekedhetnek. A könyvtár összesen három nagyobb és egy kisebb állványban (theca) volt egy erre rendelt szobában – mely egyszersmind a nádornak dolgozó szobájáúl szolgált – elhelyezve, oly formán, hogy az első nagy szekrényben a jogi és történelmi művek egymástól elkülönítve, a második nagy szekrényben kizárólag csak theologiai művek, a harmadikban pedig a könyvek nagysága szerint az orvosi, természettani, bölcsészeti, szónoklati, nyelvtani és költészeti művek valának elhelyezve. A negyedik szekrény végűl mindazon könyveket foglalta magában, melyek az előbb nevezett szekrényekben elhelyezhetők nem voltak. A könyvek feltalálását szám- és betűrend szerinti tárgymutató könnyítette.*
Hamell Samu levelei Thurzóhoz. – Acta religionalia: No 98 és 99.
A múzeum (palaestra musarum) oly nagyobb termet jelent, mely a múzsáknak volt szentelve, s hol az ifjak tanúltak, szónokoltak, énekeltek, zenéltek, szóval a múzsáknak áldoztak, téli időben pedig testgyakorlatokat is tartottak. Megkülönböztetésűl ettől ama terem, melyben a leányok neveltettek, gynecaeumnak neveztetett, hol egyébiránt az ifjak is – gyakran a leányokkal együtt – nyertek oktatást. Míg a múzeumban a tanító vitte a felügyeletet, a gynecaeumban a gondos anya, «szolgáló leányaival» maga is versenyt varrva, hímezve, őrködött a rend felett, a szabad órákban szívesen vévén részt a gyermekek játékában. S a befolyást, melyet e női szentély látogatása Imrénkre gyakorolt, tévedés volna kicsinylenünk; mert ha a múzeumban értelme, itt kedélye képeztetett a gondos, gyöngéd anya által, kinek intései akkor sem tévesztették el hatásukat ha apja hónapokon át távol volt házától. A jó apa ilyenkor fiához intézett leveleiben atyailag intené őt, hogy szorgalmatos s anyja iránt szófogadó legyen. «Szerelmes fiam – úgymond – jól tanúlj, az anyádat tiszteljed és szavát fogadjad és főképen örömest imádkozzál, kit ha megcselekeszel, én is jó apád leszek és mindeneket, valamelyeket fogsz kívánni, nagy örömest megveszem és megszerzem ».*
Thurzó György levele fiához, 1607. febr. 25-ről.
5. THURZÓ IMRE: ALÁIRÁSA.
És a gondos apa be is tudta váltani igéretét. Kezdetben játékszerekkel, majd egy-egy olvasó könyvvel, később karddal, sőt paripával is jutalmazá fia szorgalmát. Mindezeknél nagyobb örömet okozott azonban a serdülő Imrének, ha apját olykor hosszabb utazásain kísérhette. Béke idején ezt a nádor örömest megengedte, s hol Nagyszombatba, hol Tokajba, sőt egy ízben Pozsonyba is magával vivé, hol alig 10 éves korában azon kitűntetés érte, hogy a m. Mátyás királylyá koronáztatása alkalmával rendezett díszebédnél mint étekfogó szerepelhetett.*
MATH. BÉL: Adparatus ad Hist. Hung. 316. l.
A példás szülők gondos felügyelete alatt, bálványozva nevelői, irigyelve társai által, így látjuk testben, lélekben lassankint növekedni a gyermeket erőteljes ifjúvá s csakhamar bekövetkezett az idő, hol neki neveltetése befejezése végett el kell vala hagyni a szülői házat.
Kedves ifjú! Nehéz lesz megválnod a háztól, melyhez annyi varázs bilincsel, szerető szülőidtől, társaidtól;: de még százszorta nehezebb szülőidnek, kiknek szeme fénye vagy, tetőled! . . . Az új, az ismeretlen, mely az ifjú eleven képzeletére sajátszerű varázst gyakorol, a gondos szerető szülőkben csak kételyeket, aggodalmakat ébreszt; de mindegy, az elválásnak, bár mily keserű legyen az, meg kell történnie s az ifjú hosszas előkészűletek után 1615 julius elején útra kél, vele társai: eddigi nevelője Spiegel Jeremiás mester, a pozsonyi származású Armpruszter Ferencz,* Thurcsányi N., Lányi Izsák, Illés fia, Bartossovitz Sámuel, Molitorisz Miklós és Paulinyi Dániel alumnusok, valamint nagy számú kíséret.
Ezen derék ifjú a német nyelvben oktatá Thurzó Imrét, kinek Wittembergában is kezdetben tolmácsúl szolgált.
6. ARMPRUSZTER FERENCZ ALÁIRÁSA.
A nagyhírű nádornak ajánló levelei, de főleg magának Mátyás királynak meleg pártfogása,* az ifjúnak, hol megszállt, útjában mindenütt már előre is a legszívesebb fogadtatást biztosították. Bécsben Scultéty Márton, a nádor ottani titkára, Prágában Henkel Lázár és Ferenczffy Lőrincz udvari agensek, Drezdában a választó fejedelem János György távollétében ennek titkárai dr. Koppely és dr. Hoë, sőt maga a választó fejedelem testvére: Ágost herczeg, ki meg is vendégelé, – fogadák Thurzót. Útjában az ifjú nem mulasztotta el a nagyobb városok nevezetességeit megtekinteni. Így Prágában kiséretével együtt szorgalmatosan látogatta a templomokat, a császári palotát s más kitűnő épűleteket, nagy örömére apjának, ki hírét vevén fia szerencsés utazásának, megdícséré, hogy nem maradt közönséges útasok módjára fáradt volta daczára szálló helyén, csupán ínyének áldozván, hanem ottani látásának rövid idejét is hasznos ismeretek szerzésére fordítá.
Mátyás ajánló levele, 1615. 91. sz.
