II.
II.
Thurzó megérkezése Wittembergbe. Tanárai. A kezdet nehézségei. Előmenetele a tanulmányokban. Thurzó az egyetem rectorává választatik. Tudományos vitatkozásai. Magyar ifjak a német egyetemen, Szúnyogh, Osztrosith, Paczóth. Mulatságaik. Thurzó a rectoratusról lemond. Az egyetemet megvendégeli. Spiegel Jeremias mester kézfogásánál mint kérő szerepel. Haza utazik.
Hosszú, fárasztó útazás után végre július utolsó napjaiban társaival együtt szerencsésen Wittenbergbe ért, hol már július 27-kén az akadémiai polgárok sorába is felvétetett.* Az előkelő ifjú eljövetele valóságos esemény volt a wittembergi egyetemre nézve. Az akadémiai tanács és a tanárok, kik között első sorban Spiegel Jeremiást, Thurzó Imre volt nevelőjét és tanítóját, azután dr. Forster Vilmos igazgatót, Hutter Lénárdot, Meisner Boldizsárt, Schmidt Erasmust, Balduin Frigyest, Wankel Jánost, Martini Jakabot és Siber Tódor Ádámot kell felemlítenünk, sietve siettek jó szolgálataikat felajánlani a nagyhírű nádornak, s őt biztosítani a felől, hogy egyenként és összesen minden igyekezetöket reá fordítandják, hogy a nemes ifjú sikerrel folytathassa az akademiai tanfolyamot.* Hogy a tanárok eme rendkívüli szolgálatkészségéhez a nádor hírnevén kívűl annak nem mindennapi bőkezűsége is hozzájárúlt, – tán felesleges említenünk. A szép körmöczi aranyok, melyeknek hazánkban némelyek még ma is bizonyos csáberőt tulajdonítanak, a német egyetem tanáraira a XVII. század elején átaljában valóságos varázserőt gyakoroltak, mely annál mélyebbre hatott, mennél ritkább vendég volt a szép czikk e tudós férfiaknál, kiknek évi fizetésök alig közelítette meg azon összeget, melylyel napjainkban csak az utolsó falusi tanító is díjaztatik.*
1615. 93. sz. – Mily virágzásnak örvendett ez időtájt a wittenbergi egyetem, bizonyítja a tanulók nagy száma, mely a 2000-et fölülmúlta. – Spiegel Jer. levele a nádorhoz, 1615. oct. 31.
Az akadémiai tanács, és a felsorolt tanároknak Thurzó Györgyhöz intézett levelei.
Spiegel Jeremiásnak, mint a szónoklattan tanárának, fizetése 225 ft. volt. – Thurzó Imre levele anyjához, 1616, apr. 20.
7. HUTTER LÉNÁRD ALÁIRÁSA.
8. MEISNER BOLDIZSÁR ALÁIRÁSA.
9. BALDUIN FRIGYES ALÁIRÁSA.
10. MARTINI JAKAB ALÁIRÁSA.
11. SIBER TÓDOR ÁDÁM ALÁIRÁSA.
Mindazon jóakaratú támogatás daczára azonban, melyben tanárai részesítették, az ifjú Thurzónak kezdetben sok mindenféle akadálylyal kell vala megküzdenie; mert bár míly szép előképzettséggel bírt is, a tanulás a német nyelvben való járatlansága miatt kezdetben nem kis nehézséggel járt. Az előadási nyelv ugyan főleg a latin volt, mindamellett ez időtájt a protestans egyetemeken még a német nyelv sem hanyagoltatott el annyira, mint csak nehány évtizeddel később, midőn a jezsuiták befolyása alatt álló katholikus egyetemek mintájára a német nyelv a protestans felsőbb tanintézetekből is teljesen kiküszöböltetett. A német nyelvben való eme járatlansága Thurzónknak az egyetemen kívűl is sok kellemetlenséget okozott a mindennapi érintkezésben társaival, kik pajzánságukban idegenszerű magaviselete és ruházatja miatt is gúny tárgyává tették. Pedig hát e jó német úrfiaknak, kik széles karimás, hosszú strucztollal ékesített kalapjaikban, a szélben lengő rövid köpenyükben, térden alúl összekötött esztelenűl bő nadrágjaikban, lehajtott bőszárú, lábikráikat meztelenűl hagyó sarkantyús csizmáikban, – körűlbelől úgy nézhettek ki, mint a madárijesztők, – nem volt mit gúnyolódniok Thurzó magyaros viselete felett, mely a jelenleg is általánosan szépnek elismert magyar dísz-öltözettől legfeljebb csak a ruhakelmék elevenebb színei által különbözött.
De mindezen külső kellemetlenségek, melyeket Thurzónknak el kell vala szenvednie, csak ideig-óráig tarthattak. Az ifjú nem mindennapi szellemi tulajdonai, szeretetreméltó s a mellett előkelő magaviselete csakhamar elnémították a gúnyolódókat, mihez egyébiránt nem kis mérvben hozzájárúlt a választó fejedelemnek az akademiai tanácshoz intézett levele, melyben a pártfogása alatt álló ifjat kíséretével együtt a tanárok különös figyelmébe ajánlván, szigorúan parancsolá, hogy a pajkos ifjúságot?komolyan óvják a gúnyolódástól.* Erre különben, mire az ajánló levél megjött, már szükség sem volt, mert az ifjú bőkezűséggel párosúlt nemes magaviselete következtében már nehány hét múlva bálványa lett tanárainak és tanulótársainak egyaránt.
János György levele a wittembergi egyetem tanáraihoz. Dat. Neusorg, den 21. Juli 1615 . . . «damit Er, vundt die seinen unperturbiret gelassen, auch vor der jungen frechen, muthwilligen Jugent Ihres auszländischen Trachtes halber verhoenet werden – praecaviren.»
THURZÓ IMRE EGYETEMI BIZONYÍTVÁNYA.
Az általános tiszteletet, mely Thurzónkat mindenfelől környezé, nagy mértékben fokozá nem közönséges ügyessége az ékesszólásban, melyről kezdetben saját házánál nagyobb hallgatóság jelenlétében tartott beszédeiben, majd az úgynevezett Frigyes-féle teremben nyilvánosan elmondott szónoklatával bő alkalma nyílt tanúbizonyságot adnia.*
Spiegel Jer. levele Thurzó Györgyhöz, 1615. sept. 19.
A dicsfény, melyben Thurzó György, a protestantismus eme rendíthetetlen bajnoka az orthodox egyetem tanárai előtt ragyogott, fejedelmi bőkezűsége a tanárok és az alumnusok irányában, önkénytelenűl Imrénkre is bizonyos fényt áraszta, mely fokozva saját szellemi és testi tulajdonai, valamint a választó fejedelem hatalmas pártfogása által, alkalmas volt tanárait is elvakítani, kik az ifjú iránti odaadásuknak, – s tegyük hozzá: a választó fejedelem iránti engedelmességüknek – kifejezést adandók, Thurzó Imrét már 1615 október elején az akademia igazgatójának megválasztották.* A legnagyobb kitűntetés ez, melyben az «Alma Mater» egyik polgárát részesitheté, s bízvást hozzá tehetjük, oly kitűntetés, a milyenben német egyetemen Thurzó Imrén kívűl magyar ifjú ritkán részesűlt.
Spiegel Jer. levele – Thurzó Györgyhöz 1614. oct. 15. – Úgy látszik e levélből, hogy Thurzó Imre megválasztatása egyenesen a választó-fejedelem parancsából történt. – Annál valószínűbb ez, mert ez időtájt az egyetemi tanárok a fejedelem által rendes fizetéssel lévén ellátva, teljesen tőle függtek, s akaratját minden tekintetben vakon teljesítették.
13 THURZÓ IMRE RECTORI ALÁIRÁSA.
Gyarlósága tudatában az ifjú soká szabadkozott a díszes hivatalt elvállalni, annyival inkább, mivel nem tudhatta, édes apja mily néven venné elhamarkodott eljárását. De ez oly távol lakott, s a kitűntetés annyira hízelgett hiúságának, hogy a felajánlott tisztet, tanárai folytonos rábeszélései által legyőzetvén, elvégre is elfogadá, még mielőtt apja beleegyezését vehette volna.
Az ünnepélyes felavattatás a vártemplomban a szokott szertartások között nagy pompával október hó 18-dikán ment végbe. «Már ha vétettem e részben valamit, – írja apjának október 30-kán – mint engedelmes fiú örömest szenvedem a dorgálást. » De a rendkívüli kitűntetés a nádornak is hízelgett, ki nem késett fia levelére válaszúl adni: hogy a tisztet, melyet előtte már nem egy gróf, sőt fejedelem is dicsérettel tölte be – ha arra alkalmasnak ítéli magát – elfogadhatja.*
Thurzó György levele fiához, 1615. nov. 9.
A kitűntetés, mely egynémely előkelő hivatalbeli elődjének csak arra szolgált, hogy az egyetemi közönségnek bebizonyítsa, mennyire lehet a zúgás-zajongás, a verekedés és dőzsölés mesterségét vinni,* Imrénknek újabb ösztönűl szolgált tanúlmányait annál nagyobb szorgalommal folytatnia, úgy hogy ez időtájt tervezett kirándulását Lipcsébe és Hamburgba is elhalasztá. Most főleg a német nyelv volt az, melynek elsajátítására annál nagyobb gondot fordított, mennél inkább ösztönöztetett erre apja által, ki e nyelv tudására nagy súlyt fektetett, s leveleiben nem szűnt meg azt fia különös figyelmébe ajánlani. Az eredmény ez irányban is kielégíthette a nádort, mert Imrénk a pozsonyi Armpruster magán oktatása és a folytonos gyakorlat által a német nyelvben csakugyan szép előmeneteleket tőn.* «Ha – úgy mond – e nyelvet nem fogom is teljesen elsajátíthatni az idő rövidsége miatt, reménylem mégis, hogy annak oly alapjait teszem le, melyekre később derekasat fogok építhetni».
JOHANNES SCHERR: «Germania» 210. l.
Armpruster levele a nádorhoz, 1616. febr. 27. «Az német nyelvet ő nagysága lassan-lassan alkalmasint eszébe veszi, vette is. Német könyveket is szöröz . . »
)
THURZÓ IMRE LEVELE A WITTEMBERGI EGYETEMBŐL ATYJÁHOZ.
(Az árva-váraljai levéltárból.)
E közben nem szűnt meg szónoklati gyakorlatait folytatni, mire most, mint az egyetem igazgatójának, már tiszténél fogva csak annál több alkalma nyílt. Majd ezen, majd amazon tárgyról nyilvánosan is vitatkozott, sőt «disputatióit» a nádor nem kis örömére, nyomtatásban is kiadta. Beszéde, melyben dr. Hutter Lénárdnak 1615 november 6-án a Luther és Kalvin tanai között való syncretismusról tartott vitatkozása alkalmával e kitűnő tudós tanait vitatta, oly rendkívűli hatást gyakorolt, hogy híre még a szomszéd egyetemeken is elterjedt.*
Thurzó Imre levele apjához, 1615. nov. 11.
Hogy a rendkívüli haladás, melyet Thurzónk a németországi egyetemen tett, de főleg a sokféle kitűntetés, mely ott magyar létére érte, bent az országban sem maradhatott titokban, az csak természetes, s így a felett sincs mit csudálkoznunk, hogy hova tovább számos más előkelő szülőkben is felébredt a vágy hasonkorú fiaikat ezen egyetemre kűldeni. Így még ugyanazon évben Paczóth Ferencz,* 1616 elején pedig Osztrosith János* is Wittembergába zarándokoltak, hogy az ifjú Thurzó igazgatása alatt álló egyetemet látogathassák. Ha elgondoljuk, hogy ezen úrfiak sem útaztak nevelők, kísérő társak nélkűl, lassanként egész kis magyar telepet látunk alakúlni a wittembergi egyetemen, örömére az akademia tanárainak, kik a magyar ifjak ezen sűrű látogatását méltán ama vonzerőnek tulajdonítván, melyet Thurzónk honfitársaira gyakorolt, annál nagyobb odaadással viseltettek ifjú igazgatójuk iránt. Ez utóbbi maga is örömmel látta honfitársainak Wittembergbe érkezését, s ismervén saját tapasztalásából a kezdet nehézségeit, minden befolyását a legnagyobb készséggel felhasználta, hogy társai az idegen városban mielőbb otthonosan érezzék magukat. Az ifjú Osztrosith és kísérete részére ő maga szerzett közvetlen szomszédságában szállást, sőt – nem lévén apja ellenére – megengedte, hogy asztalt vele együtt tarthasson.*
Özv. Paczóth Ferenczné, Balassa Anna egyetlen fia. Scultety M. levele a nádorhoz, 1615. dec. 12.
Armpruster levele a nádorhoz, 1616. febr. 27.
U. o.
)
Mint az egyetemet látogató magyar ifjúság vezére, Thurzó Imre minden tekintetben mintaképűl szolgálhatott társainak, kik fennsőbbségét készséggel elismervén, nemcsak baráti tanácsait fogadták szívesen, de az általa előírt fegyelmi rendszabályokat is szigorúan megtartották. Thurzó ezt határozottan követelte társaitól, annál is inkább, mert midőn Wittembergbe ért, sajnosan tapasztalá, hogy a magyar név jó híre némileg meg van ingatva. Történt ugyanis, hogy kevéssel Wittembergába érkezése előtt, egy az ottani egyetemet látogató magyar úrfi, Szunyogh Gáspár* nevű, a német úrfiakkal versenyt dőzsölvén, visszaélt hitelével, s hazatérvén sem rendezé adósságait. A csorbát, melyet ezen könnyelmű ifjú a magyar név jó hírén ejtett, Thurzónknak – ki Szunyoghnak megyebeli honfitársa és rokona is volt – mindenkép helyre kellett ütnie; a miért míg egy felől minden igyekezetét arra fordítá, hogy a magyar ifjak részéről újabb panaszra ez irányban semmi ok se szolgáltassék, apjához írt leveleiben váltig sürgeté, hogy a szennyes adósságok a magyar név jó híre érdekében mihamarébb rendeztessenek.
Budetini Szunyogh Mózes fia.
Azon szigorú fogalmak daczára, melyekkel Thurzó a tisztességes magaviseletről bírt, távol volt tőle minden ridegség vagy korához nem illő erkölcsbíráskodás. Ellenkezőleg valamint ő maga is fogékony volt az élet örömei iránt, úgy azokat társaitól sem kívánta megvonni. A hosszú téli estéken szállásán ő maga nem egyszer rendezett társas összejöveteleket, melyekben nemcsak barátai, hanem gyakran tanárai is részt vettek. Ilyenkor jó zerbsti sör s tüzes rhenusi mellett, a komoly tudományos vitatkozáson kívűl a tréfának is tág tere nyílt, mely – ha az egykorú számlákban felsorolt törött kancsók és poharak után ítélhetünk – olykor széles jókedvbe is átcsapott.
Ezen kedélyes, honi zamatú társas összejövetelek jóformán egyetlen szórakozásúl szolgáltak Thurzónknak, ki bár hova-tovább honosabban érezé magát a jó német városban, de annak közmulatságaiban, sőt az egyetemi ifjúság összejöveteleiben (az ú. n. commersekben) is mennél ritkábban vett részt. Közünnepélyeken, melyekben az egyetemi ifjúság testűletileg jelent meg, természetesen ő sem hiányozhatott, sőt ily alkalmakkor, mint az egyetem igazgatója, kötelességéhez képest még akkor is helyt állott, midőn az ünnepélyen való részvétele némi kényelmetlenséggel járt. Így – példáúl – midőn 1616 febr. elején az elhúnyt Ágost szász herczegért – mint az egyetem pártfogójáért (protector) gyászszertartás tartatott, Thurzónk – nem lévén gyászruhája, sem szabó Wittembergában, ki magyar ruhát tudott volna készíteni – hogy a szertartásnál jelen lehessen, a magyar alumnusoktól kikölcsönzött egyszerű fekete ruhába öltözött, felöltőűl éjjeli köntösét használván, melyet ily czélból feketére festetett. «Ekkép – irja február 6-án apjának – habár nem is, a mint óhajtottam volna, de mégis a mint lehetett, összeállítottam a ruhát.»*
Thurzó Imre levele apjához, 1616. febr. 6.
Folytonos megfeszített szorgalom és munka között hamar múlt el a tél, s állott be a tavasz s vele a vágy Imrénkben még az elmúlt őszszel tervezett utazását Hamburgba foganatosítania. Annyi mindenfélét hallott a gazdag kereskedelmi város szépségeiről, az ott összesereglő idegenekről, a tenger nagyszerűségéről, hogy leveleiben nem szűnt meg kérve-kérni apjától a beleegyezést ez utazáshoz, melyet megtennie – úgymond – többé soha életében jobb alkalma nem lesz. – Átlátta ezt a nádor maga is, s örömest adta volna beleegyezését, de ekkor köszvényes nyavalyája is már egyre súlyosbodott, s mennél inkább látta hanyatlani egészségét, annál komorabb szinben tűnt fel előtte a százszoros veszély, melynek fia az utazás által kitétetnék. Hosszas habozás után megtagadta tehát fia kérését, válaszában azzal vigasztalván, hogy majd később inkább Velénczébe utaztatja, hova – úgymond – egész odáig rokonainál szállva, biztosabban utazhat, mint Hamburgba. – Míg fiát engesztelő szavakkal ekkép igyekezett megnyugtatni, addig mestereit – bár igaztalanúl – nem egy kemény szemrehányással illette a nádor, hogy fiát már eleve nem tudták lebeszélni utazási szándékáról.
Szokva édes apja parancsait ellenvetés nélkűl teljesíteni, Imrénk most is – bár csak szíve fájdalmával – megnyúgodott akaratában, annál is inkább, mert mire a nádor tagadó válasza Wittembergába ért, az idő is elközelgett, a midőn az akademiát el kell vala hagynia. A nyári félév ugyan még korántsem ért véget, minthogy azonban apja, – egyre sulyosbodó köszvényes baja miatt – már korábban hazaszólítá: Imrénk Wittembergből való elutazásának határidejét május 1-jére tűzvén, ez időben tisztéről is, mint egyetemi igazgató, lemondott.
Ily körűlmények között neki immár külömben sem lévén maradása a külföldön, most minden igyekezetét arra fordítá, hogy elutazása Wittembergből a kitűzött időben minden akadály nélkűl, illő módon megtörténhessék. – Az előkészűletek ily hosszú útra, mely legalább 24 napot volt igénybe veendő,* nem kis gondot okoztak nemcsak a nádornak, de Imrénknek is, ki a kitűzött napon túl semmi esetre sem akarván vittembergben maradni, leveleiben váltig könyörgött apjánál, hogy az ígért kocsit az istenért ne késleltesse, hanem azon legyen, mikép az még május elseje előtt Wittembergába érhessen; mert lemondván tisztéről – úgymond – a tisztesség sem engedné tovább ott maradnia. – A nádor örömest tett volna eleget fia kívánságának, mert hiszen mielőbbi hazaérkeztét ő maga is mily türelmetlenül várta; de hát hogyan engedhetné fiát útra kelni, mielőtt biztos utazásáról minden irányban kellően gondoskodott volna? Irnia kellett tehát mindenekelőtt minden irányban lakó főember ismerőseinek, kérvén, hogy fiát, ha nálok szállana, kíséretével együtt szívesen fogadják, sőt szükség esetében kísérettel is lássák el. Aztán az ily alkalmakkor szokásos ajándékok sem maradhattak el. Már hetekkel előbb útnak indítá Prága felé jobbnál-jobb tokaji borokkal terhelt társzekereit Mátyás király és a szász választó fejedelem számára. Imre házigazdájának egy szép kárpitot, Spiegel Jeremiás mesternek egy paripát ígért, – ezekről is gondoskodnia kellett, nos aztán a szép új körmöczi aranyokról, (feltesszük ugyanis, hogy régi arany csak akadt mindenkor a nádor tárházában). Végűl még a gondos anya mi mindent készített elő a hosszú útra, hogy kedves egyetlen fia szükséget semmiben se szenvedjen! – Szóval, mindezen előkészűletek sokkal több időt vettek igénybe, mint a nádor maga is gondolta volna, úgy hogy már april hó vége felé járt az idő, midőn Thedy István és Liptay Márton udvari emberei kíséretében valahára útnak indíthatta a várva-várt kocsit, mely aztán körülbelől csak május 12-ke táján ért Wittembergbe.
Így számítja maga a nádor egyik levelében az oda s visszautazást.
Thurzó Imrét, ki igazgatói hivatalát eredeti megállapodásához képest május elsején csakugyan letevé, a késedelem rendkívűl kellemetlenűl érinté, annál is inkább, mert visszalépése napján az egész egyetemet fejedelmi módon megvendégelvén,* tanárai- és tanulótársaitól forma szerint is búcsút vőn. – Csaknem két heti tétlenségre kárhoztatva, a büszke ifjú helyzete csakugyan kényelmetlen lesz vala, ha egy kedvező véletlen által Wittembergben való mulatása utolsó napjaiban még egy tiszt nem hárúl reá, melyben eljárni szintoly szigorú, mint kedves kötelességének ismerte. Történt ugyanis, hogy hív nevelője, Spiegel Jeremiás mester, kinek ez időben a szónoklati tanszéket (oratoria professiót) szerezte meg, nősülni óhajtván, kérő gyanánt Imrénket kérte fel. Elválása utolsó pillanatában mi kedvesebb kötelesség hárúlhatott volna Thurzónkra, mint az, hogy e csekély szolgálat elvállalása által is újabb tanújelét adhassa mélyen érzett hálájának tanítója iránt, ki annyi éven át oly híven és jámborúl forgolódott körülötte.*
Fluth Gáspár számlája 1616. 52. sz.
Th. I. levele anyjához 1616. apr. 20.
15. SPIEGEL JEREMIÁS ALÁIRÁSA,
Alighogy Imrénk ezen ujabb tisztében a legjobb sikerrel eljárt s Jeremiás mester kézfogója a város legerkölcsösebb «emberűl feltartott» hajadona – Schmidt Erasmus tanár leányával illő pompa és szertartások között megtörtént,* a várva-várt kocsi is valahára megérkezett, meg a különféle ajándékok, Fluth uram kárpitja, – az aranyok, és egy egész csomó levél a nádortól az egyetemhez s külön-külön valamennyi tanárhoz. – Bezzeg volt is dolga Imrénknek, míg apja kívánságához képest mindeneket illő módon elintézett, s anyja részére is beszerzé a házi gyógytár számára megrendelt szereket, úgy hogy ismét nehány nap telt, mígnem valahára végbúcsút vehetett tanáraitól, tanulótársaitól és a kedves helytől, melynek vendégszerető falai között csaknem egy teljes éven át annyi s oly sokféle kitűntetésben részesűlt, a mennyi egy korabeli ifjút egyátaljában érhet.
Schmidt Erasmus levele a nádorhoz, 1616. máj. 14.
16. SCHMIDT ERASMUS ALÁIRÁSA.
