IV.-V.
IV.-V.
Thurzó Imre megérkezése Bitsére. Atyjával töltött utolsó napjai. A nádor meghal. Előkészületek a temetéshez. A nádor temetése. Thurzó Imre új házrendet hoz be. A jószágokat és az árvamegyei főispáni méltóságot átveszi. A nádor végrendelete felbontatik s végrehajtatik.
Thurzó Imre hazatérte örömnap volt Bitsén, mely isteni tisztelettel ünnepeltetett. Ott voltak egybegyűlve a számos rokonok, a környékbeli nemesség, sőt nagy számmal a főúr jobbágysága is, mely lovas banderiummal kíséré az ifjat a jablonkai határszéli erdőtől. Maga a gyengülő nádor, ki egészsége helyreállítása végett a közel eső rajeczi hévízben időzött, e napra visszatért házához, mert hogyan is engedhette volna, hogy más legyen első, ki karjaiba zárja kedves gyermekét. Bezzeg volt is miben gyönyödködnie az alig 18 éves ifjú testben, lélekben csaknem férfiúvá növekedett s a nádor hova-tovább nagyobb örömmel tapasztalá, hogy nem méltatlanra pazarlá a nagy költséget. A viszontlátás öröme mintha hanyatló egészségére is kedvező benyomást gyakorolt volna s a megelégedés, a lelki nyúgalom, habár ismét csak rövid időre, visszaadta testének is az elvesztett erőt, ruganyosságot, úgy hogy a megkezdett fürdői idény befejezte után újult erővel kelhetett útra Árva felé nehány határvillongási ügyét személyesen elintézendő. Imre úgy a fürdőbe, mint Árvába kísérő társúl csatlakozott apjához, ki ezentúl nem is vált meg többé egyetlen fiától ép a sírig, mely fájdalom, már oly hamar tárúlt fel előtte. Javúlt egészsége daczára a nádor, mintha érezte volna közeli halálát, sietett még hátralévő napjait fia társaságában tölteni s őt mintegy az életbe bevezetni, sőt a körűlményekhez képest még életében önállóvá is tenni. Innen magyarázható, hogy kevéssel fia hazatérte után ez utóbbinak egy ünnepélves okmánynyal közel 4000 frtnyi évdíjat rendelt tokaji jövedelméből, ezen felűl pedig szabad ellátást váraiban 32 lovasból álló kísérete s udvarnépe számára.*
Thurzó György nádornak Debreczeny Tamáshoz intézett levele.
19. RAJEC.
Életében ez volt a nádor utolsó intézkedése, melylyel egyetlen fia iránti véghetetlen szeretetének még egyszer tanújelét adhatta. Ezentúl megtört egészsége, mely a gyógyvíz hatása alatt rövid időre némileg helyre állott, az őszi zordonabb időben ismét hanyatlani kezdett, ereje egyre fogyott s még mielőtt az év véget ért volna, a nagy férfiú megszűnt élni.
***
Ezerhatszáztizenhatodik évi deczember hó huszonnegyedikén «az szegény üdvözűlt úr ő nagysága múlt ki ez árnyék világból, nagy karácson estve, fertály híján tíz órakor». E szavakkal jegyzé fel Thurzó Imre a gyászeseményt 1617-iki naptárának külső lapján . . . Keserves pillanat, midőn a szerető gyermek véghetetlen fájdalmában önmagát csak ama kézzelfogható tény feljegyzésével kénytelen megnyugtatni, hogy az, ki eddig mindene volt, örökre megszűnt lenni . . . De nem; hisz ott van anyja, a szintoly forrón szeretett drága lény, kinek még az övénél is égetőbb fájdalmát enyhíteni első sorban most ő van hivatva. Az ifjú csakhamar leküzdi tehát saját fájdalmát, s hozzálát derekasan elvégezni mindazt, mit a gyermeki kötelesség ily körűlmények között elodázhatatlanúl parancsol. Míg a környéknek a bitsei vártorony fokára tűzött gyászlobogó hirdeti a hatalmas nádor halálát, Imrénk az író-deákokkal versenyt irja a gyászleveleket, szétkűldvén azokat az ország minden irányába, sőt messze annak határain túl is. A nagy férfiú halála felett méltán gyászolhat az egész ország, mert a nádorban legjobb fiainak egyike szállott sírba. Érzi is a súlyos veszteséget mindenki s a nádor ravatala nyolcz héten át búcsú-hely, hova közelről-távolról nagy számmal zarándokol barát és ellenség egyaránt.
20. THURZÓ IMRE ALÁIRÁSA. 1617-IKI NAPLÓJÁRA.
KÖNYVTÁBLA THURZÓ IMRE KÖNYVTÁRÁBÓL.
Miután a nagyszámú rokonság január hó 5-én hoszszas tanácskozás után a temetési szertartás határidejét közakarattal február hó 19-dik napjára tűzte, a következő napon a nádor végrendelete is első ízben nyittatott fel Beniczky Márton al-nádor által. Ez főkép azért történt, mert tudni kellett, mi volt az elhúnyt végakarata a temetési szertartások tekintetében. A nádor eltemettetése helyéűl a bitsei parochialis egyházat jelölvén meg, óva inti övéit, hogy arany- vagy ezüstneműt vele együtt el ne temessenek; azt mindazonáltal kívánja, hogy temetése tisztességes legyen. Híven végakaratához tehát, egyszerű bíborköntösbe öltöztetve, fekete kolcsag-tollas süveggel fején, bal felől kardja, jobb felől buzogányával helyeztetett el a nádor teteme az egyszerű feketére festett fa-koporsóba,* mely nehány nappal később az Olmützben megrendelt ón-koporsóba záratott. Időközben megtétettek a temetési szertartáshoz megkívántató többi előkészűletek is s a sok szolga jött, ment a gyászlevelekre adott választételekkel s a megrendelt gyászczikkekkel. Bezzeg volt is mit megrendelni, előkészíteni. Ott a családtagok számára a sok gyászruhához való kelmét, amott fekete posztót a cselédség, udvarnép, hajdúk és 100 lovas számára; itt a gyászzászlót, emitt a sok viasz-gyertyát, szövétneket, dárdákat* s ki tudná, mi mindent, hogy a gyászszertartás a kitűzött időben illő rendben s tisztességesen történhessék. Hát még az élelmi szerek! A bitsei és liethavai várak élelem-tárai bőven fel voltak ugyan szerelve, de ily rendkívüli alkalomra, midőn előreláthatólag ezerekre volt menendő a gyászvendégek száma, rendkívüli segédeszközökhöz kell vala nyúlni s a tiszttartóknak volt dolguk a sok ökröt, borjút, lúdat, kappant, csibét, foglyot, tojást, zabot, szénát, szalmát, haláleseteknél szokásos adóként, a bitsei és liethavai uradalom s aztán a hricsói és gajdeli jószágokhoz tartozó jobbágyoktól behajtani.* Vad és hal végett maga az ifjú Thurzó fordúlt a szomszédos urakhoz, kik nem is késtek e tekintetben legjobb tehetségök szerint szolgálni.*
Igy van a nádor, egy az árvai várban őrzött egykorú képen ábrázolva, melynek itt adjuk rajzát.
Ezek Szklabinán készűltek, – Ifj. Révay Ferencz levele Thurzó Imréhez, 1617. febr. 4.
Zuchánszky György levele Czobor Erzsébethez, 1617. febr. 2. – E levélben részletesen felsorolvák a ljethavai uradalombeli községekre rótt élelmi-szerek. – Érdekesnek véljük megjegyezni, hogy minden község az élelmi-szereken kívül tálakat, tányérokat, sőt még fa-edényeket is szolgáltatott.
Balassa András és Imre levelei Czobor E.-hez, 1617. jan. 22. 24.
21. THURZO GYÖRGY A RAVATALON.
Ily sokféle előkészűlet után végre felvirradt a gyásznap, melyen a nádor hűlt tetemei örök nyugalomra voltak elhelyezendők. A bitsei várkastély, mely az ország minden részéből nagy számmal odasereglett vendégektől egyidőre némileg megélénkűlt, február 19-én ismét néma lőn, sőt a fekete posztóval bevont várpalota alatti udvaron is, hol a gyászravatal fel volt állítva, síri csend uralkodott. Mintha a nagy halottal a vár minden lakója kihalt volna, bent a palotában is oly néma minden, s csak midőn reggeli fél hét órakor megkondúltak a szentegyház tornyában az öszszes harangok, mint raj tódul a gyászvendégek serege a palota előtti térre, hol gyászba öltözött udvarnokok jelölik ki – előre kidolgozott terv szerint – kinek-kinek helyét. Élénk álomkép gyanánt tűnnek fel lelkünkben mind az alakok, melyek e napon a nagy halott ravatala köré csoportosúltak. Ott látjuk mindenek előtt fájdalomdúlt arczvonásokkal a gyászoló özvegy tört alakját, kísérve ősz anyja, Prényi Borbála, s árván maradt gyermekei Imre, Katalin, Mária és Anna által; utána veje Jakussith András,* majd kor szerint a nádor többi leányai: Zsuzsanna – özv. Czobor Mihályné, Ilona – Illésházy Gáspárné, Borbála – Erdődy Kristófné, ez utóbbiak férjeik és felserdűltebb gyermekeikkel. Kissé távolabb ezektől a nádor távolabbi rokonai: a Zrínyiek, Batthyányak, Révayak, Thurzó Szaniszló, Czobor Imre, Wesselényi Ferencz, Ostrossith, a Forgáchok és Balassák. Ismét tovább ott látjuk Miksa főherczeg, a tescheni herczeg, a főpapság és főnemesek követeit, a megyebeli nemességet s tiszti kart, majd a szabad kir. városok és testűletek küldöttségeit, kikhez a boldogúlt főúr s családja nagyszámú tisztviselői s jobbágyai csatlakoztak.
Ennek neje Thurzó Judith, gyermekágyból lábbadozván, a temetésen nem volt jelen.
22. A BITSEI VÁR BEJÁRATA
A VÁR UDVARA
A BITSEI TEMPLOM.
A gyászruhába öltözött 100 lovas és a várhajdúk körben foglalnak állást, távol tartva a hivatlan kíváncsiak ezerekre menő tömegét, melyen keresztűl feketébe öltözött lovas drabantok tartják nyitva az útat a város felé,. honnan nemsokára jő a papság, élén Abrahamides Izsák superintendenssel, majd a bitsei iskola tanárai tanítványaikkal párosan. Ekkor ismét mély csönd áll be, s midőn a lelkész a gyászravatalhoz ér, csak a gyászolók halk zokogása hallatszik. Rövid az ima, melyet a lelkész elmond, de minden szava a vesékig hat, s midőn befejezte imádságát, a gyászolók ezreinek szemében köny ragyog. Még egy rövid ének, aztán ismét megkondúlnak a harangok, a nehéz koporsót száz kar siet leemelni a ravatalról s a gyászmenet, – mely előtt magasan leng az e czélra rendelt óriási gyászzászló – ünnepélyes lassú léptekkel megindúl a templom felé. Itt az egyszerű oltár előtt egy más ravatal van felállítva, melyen a koporsó elhelyeztetvén, ismét előírt rendben kiki elfoglalja helyét: az első padokban az özvegy és gyermekei, tovább a rokonság és a többi vendégek.
A gyászszertartás a templomban az ágostai evangelikusoknál máig is dívó szokás szerint ment véghez. Nehány zsoltár eléneklése után Abrahamides Izsák superintendens két más lelkész kíséretében az oltár elé lépett s rövid ima után elmondta az annál hosszabb gyászbeszédet,* melynek befejezésével a koporsó a lelkész által megáldva, a ravatal előtt tátongó sírboltba örök nyugalomra tétetett.*
Ez később Thurzó Imrének ajánlva ki is nyomatott. Czíme következő: «Oratio Exequialis Illustrissimo p. m. Comiti ac Domino D. Georgio Thurzoni de Bethlemfalva, Comiti de Árva, ejusdemq. Cottus Arven. perpetuo Comiti, Regni Hungariae Palatino. Iudici Cumanorum Suae Caes. Regiaeq. Mattis intimo Consiliario et per Hung. Locumtenenti etc. In publico luctu, cum mortales suae Cels. exuviae funerationi solenni, undecimo Calend. Martii h. e. 19. Febr. Anno 1617. Monumento Majorum in templo Bitsensi conderentur dicta et recitata ab Isaaco Abrahamide Hrochotio Ecclae Baymoc. Pastore et Praeposito, et earum, quae per Cottum Posonien, Nitrien, Barsien. Augustanam confessionem amplectuntur, Superattendente. Leutschoviae excudebat Daniel Schulcz. Anno Dni 1617.»
A nádor hűlt tetemei később, midőn halála után a bitsei jószág iránt is megindúlt a versengés, a márványszoborral együtt az árvai vár kápolnájában helyeztettek el.
Régi jó szokás szerint a temetési szertartást, mely teljes hat órát vett igénybe,* gyász-tor követte. Az előkelőbb vendégek számára a várban, a kisebb rendűek részére a város több helyén voltak az asztalok felállítva; úgy hogy kiki, előre megállapított rend szerint, rangja és állásához illő ellátásban részesűlt.*
Thurzó Imre naptár-jegyzetei i. e.
A jelen volt vendégek nagy számáról némi fogalmat nyújt egy egykorú jegyzék, mely szerint a halotti torra kiadatott 10 ökör; 43 borjú, 341 lúd; 691 tyúk és kappan; 12 pulyka; 12 gúnár; 18 malacz; 103 fogoly; 2 süket-fajd; 72 nyúl; 2 szarvas; 1 őz (!); 55 kecsege; 169 ponty; 100 pisztráng; két rakás (tán 200 darab) kárász; 500 fehér hal és tomolyka; 100 menyhal; 500 szárított hal; 600 hering 1600 tojás; 108 köböl különféle finomságú liszt; 8 oldal szalonna; 134 itcze vaj; 2 köböl túró: 28 itcze méz; 1 köböl só; 8 akó eczet; 103 font olaj; 257 akó bor; 114 akó sör; 283 köböl zab; 100 szekér szalma; 60 szekér széna; gyertya 12 forint ára, ezenkívül nagymennyiségű czukor, narancs, czitrom és fűszerszám.
A szigorú rend, mely a bitsei várban uralkodott, a nádor életének végső napjaiban, de főleg halála után a temetési szertartáshoz való nagyszerű előkészűletek miatt is teljesen felbomolván, Thurzó Imre már a temetés utáni első napokban minden erejével azon volt, hogy az oly fájdalmasan megzavart házi rend valahára helyre állíttassék. Bezzeg volt is zavar mindenfelé jószágaiban, melyeknek tiszttartói, tán számítván új urok ifjúsága s tapasztalatlanságára, aljas indokokból még szándékosan is fokozák a zűrzavart. De ez emberek csalódtak számításukban; mert Imrénk ifjúságához illő erélylyel, de egyszersmind korát felűlmúló értelemmel s helyes tapintattal csakhamar bebizonyítá, hogy a reá szállott fejedelmi vagyon igazgatásával járó terhes feladatnak minden irányban nemcsak akar, de tud is megfelelni. Miután Bitsén az új házrendet (instructio aulica) már a temetés utáni harmad napon felolvastatta s kihirdettette, liethavai jószágba ment, hol a várnagy hűtlenségét tapasztalván; azt pörbe fogatta, s fejés jószágvesztésben elmarasztaltatta.*
Thurzó Imre naptárjegyzetei i. h.
Árvában a régi tiszttartót, kire ocsmány cselekedetek bizonyúltak, korára való tekintetből s mert mellőzni kivánta a nagyobb botrányt, egyszerűen elbocsátotta s helyébe mást fogadott.* Majd a várat vizsgálta meg, s annak felszerelése felől új leltárt készíttetvén, a vár tisztjeit saját hűségére esküdtette meg.
Thurzó Imre levele anyjához, 1617. márcz. 11.
Magán ügyeit Árvában ekkép rendbe hozván, a közügyekre fordúlt figyelme, és pedig első sorban a szegény pórnépre, melynek nagy számban felszaporodott panaszait mindenekelőtt felűlvizsgálta s eligazította. De itt mindezeknél fontosabb teendők is vártak Thurzóra. Ugyanis apja halála után Árva várával a hasonnevű megye örökös főispáni méltósága is reá szállott; ily minőségben tehát a törvény által előírt hitet kell vala letennie. Az ünnepélyes székfoglalás, melyhez Thurzónk az árvamegyei Karok és Rendek által már korábban meghivatott,* a megye akkori fővárosában, Nagyfalván, 1617 martius hó 15-kén történt, mely napon az ifjú főispán csaknem az összes nemességet díszlakomával is megtisztelé.
Az árvamegyei KK. és RR. levele Thurzóhoz.
Visszatérve Bitsére, újabb meg újabb fontos teendők vártak az ügyei elintézésében fáradhatlan buzgalmú ifjúra. Itt némely határvillongásokat kell vala eligazítania, amott ismét egy előfordúlt hatalmaskodási esetet; majd az apja után maradt hivatalos iratok átadásában, majd ismét a nádor hosszabb idő óta hátralévő fizetésének megadásában fáradozott. Mindezeknél fontosabb vala azonban a nádor végrendeletének kihirdetése, illetőleg végrehajtása. A nevezetes okmány, mely már két ízben megnyittatván, csak részben hirdettetett ki, april hó 26-kán harmad ízben volt megnyitandó s forma szerint is ünnepélyesen kihirdetendő. A kitűzött napon újra megnépesedett a bitsei vár, s közelről-távolról sereglett oda ismét a számos rokonság. Mint első két ízben történt a végrendelet részleges hirdetésekor, most is Beniczky Márton alnádor volt a végrendelet megnyitója. A hivatalos személyek közül kívüle még jelen voltak Thurzó Szaniszló és Révay Péter főgyámok*, továbbá Szirmiai Theodosius, Sándor János, Abaffy György, Abaffy Miklós, Gyurcsánszky György, mint a javak felügyeletével megbízott gondnokok. Mindezek jelenlétében a végrendelet ünnepélyesen kihirdettetvén, nyomban végre is hajtatott.
Ezeken kívűl a végrendeletben még Batthyány Ferencz, Zrínyi György és. Miklós neveztettek ki a nádor által gyermekei gyámjaiul.
23. HRICSO VÁRA.
A végrendeletet magát már más alkalommal bőven ismertetvén,* e helyütt elegendőnek véljük kiemelni, hogy a nádor valamennyi várát, nevezetesen: Liethavát, Bitsét, Hricsót, Tokajt és Árvát az azokhoz tartozó uradalmakkal együtt egyetlen fiának, Imrének hagyományozá, oly kikötéssel mindazonáltal, hogy a javak haszonélvezete nejét: Czobor Erzsébetet illesse mindaddig, míg él s nevét viseli. Neje iránti határtalan szeretetétől indíttatva, a nádor még tovább is ment, midőn annak tetszésére bízta, mit és mennyit adjon át a javakból fiának azon esetre, ha az meg találna nősülni. Hét leányának a kiházasításon kívül egyenként 10,000 forintot hagyományozott a nádor oly feltétel alatt, hogy valamennyien az «igaz» (orthodox) ágostai evangelikus hitvalláson maradjanak meg. Minthogy az összeg, melyet Thurzó leányainak hagyományozott, (72,000 frt), halála után tárházaiban különféle aranyokban készpénzűl feltaláltatott; a végrendelet ezen pontja is azonnal végre volt hajtható,* úgy hogy Imrénk a reá szállott fejedelmi vagyont tehermentesen vehette át.
«Thurzó György levelei nejéhez. I. köt. XCIII. és köv. l.
Egykorú jegyzék az árvai vár levéltárában Corresp. Thurz. 1617. Érdekesnek véljük e helyütt megjegyezni, hogy Thurzó leányai a hagyományozott összeg nyugtatásakor valamennyien fogadák, hogy az ágostai evang. hitvalláson megmaradnak.
