II.
II.
Rozsnyó fellegvára.
Brassó viszonya a barczasági községekhez. Ipara, kereskedelme, jövedelmei és kiadásai.
BRASSÓ uralma a Barczaságon a XVI. század végén már bevégzett tény volt; de a város hatalma nem egyformán nyilvánúlt a terűletén fekvő községek fölött. Míg a szász községek fölött csak hegemoniát gyakorolt, addig Zernyest, Tohány, Vledény, Gritt, Sárkány és Holbach valóságos alattvalói voltak, minden e korban szokásos jobbágyi kötelezettséggel. Mintegy középállást foglaltak el a szabad szász községek és a jobbágy oláh falvak között a Törcsvárhoz tartozó magyar faluk, nevezetesen: Hosszúfalva, Csernátfalu, Türkös, Bácsfalu, Zajzon, Pürkerecz, Tatrang, Krizba és Apácza.
A szász községek számszerint tizennégyen szabad községeknek neveztettek, s tényleg Brassó mintájára az önkormányzat bizonyos nemével dicsekedhettek. Mint Brassó, úgy ők is egy bíró, egy gazda (Richter und Hann) és az esküdtek tanácsa alatt állottak, s ezen előljáróikat a pappal együtt szabadon választották.* A bíró és a gazda az esküdtekkel együtt, illetőleg azok jelenlétében ítéletet mondottak a község lakosai között felmerűlt peres ügyekben; intézkedtek a község nevében minden fenforgó ügyben, s kezelték a község vagyonát. A tizennégy község közűl Rozsnyó és Földvár igazságszolgáltatási tekintetben a többieknél nagyobb hatalommal voltak felruházva, a mennyiben ezek a körülöttök fekvő kisebb szász községek részére másodfokú bíróságot képeztek. Rozsnyó és Földvár valamint Feketehalom és Prázsmár bírtak pallosjoggal is, azon megszorítással, hogy a halálos ítéletet két brassói senator jelenlétében és szavazatával mondották ki és azután megerősítés végett a brassói tanácshoz terjesztették be. Felebbezési törvényszék gyanánt mindenik községre a brassói tanács szerepelt.*
Zsigmond oklevele 1428-ból. «… quod Communitates tam Civitatis Brassoviensis, quam etiam liberarum Villarum Provinciae Barcensis, habeant plenam et omnimodam facultatem eligendi sibi Plebanos Villicos et Consules…» Városi levéltár.
HERMANN: Verhältniss der Stadt gegen die umligenden Dörfer. Siebenbürg. Quartalschrift. VII. Jahrg. 297. l.
Mint igazságszolgáltatási tekintetben, úgy a közigazgatási ügyekben és a pénzügyekben is Brassó felügyeletet gyakorolt a szabad szász községek fölött. Joga volt az előljárók választását ellenőrizni és e czélra, ha szükségesnek találta, biztosokat küldeni ki; joga volt a községek vagyonának kezelésére felügyelni; a bevételekről és kiadásokról szóló számadási könyveket biztosai által megvizsgáltatni. E czélból minden év végén e szász községek bírói, gazdái és esküdtei a brassói tanácshoz terjesztették be számadásaikat.*
Hegyes naplója i. h. 313. l.
Az országos adó tekintetében szintén Brassó alá voltak e községek rendelve. A brassói tanács vetette ki rájok az adót; azaz felosztotta a Brassó és vidékére eső adót a város és a többi szász községek között és kirótta az egyes községek képviselőinek jelenlétében a mindenik községre eső illetéket, melyet aztán a községi előljárók a városi közös pénztárba szolgáltattak be. Hogy minő arányban járuljon a város és a vidék az országos adóhoz, a fölött a brassói communitas határozott. A XVII. század elején irányadó elv gyanánt állíttatott fel, hogy a rendek által a szászokra kivetett összegből a szász universitas gyűlésén Barczaságra kivetett adóilleték kétharmadát a vidéki községek, egyharmadát a város hordozza.* Az adókezelésért, s általában a felügyeletért a szász községek tartoztak később bizonyos meghatározott összeggel járúlni a városi tanácsosok fizetéséhez.* Még ekkor ez azonban nem volt rendszeresítve, hanem mindenik község a városgazdának a pénzkezelésért évenként 20–60 frtig terjedő ajándékkal kedveskedett.*
Acta et decreta. 1614. évi statutumok 4. pontja. I. h. 50. l.
HERMANN: i. m. 296. l. Kézirat i. h.
Stadthannenrechnungen 1604–1607. Schonkabonk Márkus quaestor följegyzései számadási könyveinek első lapjain a kapott ajándékokról. I. h.
Zernyest, Tohány és a többi, már említett oláh községeket földesúri jogokkal szerezte meg, és mint földesúr bírta a város; de annál határozatlanabb volt jogilag a kilencz magyar falu helyzete. Mint Törcsvárhoz tartozó várkatonák kerűltek e községek lakosai a várral együtt zálogképen Brassó hatalma alá 1498-ban, oly feltétellel, hogy a megyei hatóság alól kivétetve, a szászokkal együtt tartoznak katonáskodni és adót fizetni.* Később azonban, mint általánosan tudva van, Brassó e községek lakosait valóságos jobbágyokká tette; nevezetesen a várispánnak azelőtt is fizetett adón kívűl robot-munkára kényszerítette őket. Az átmenet a szabad állapotból a jobbágy állapotba lassanként, fokozatosan történt, s még e korban – mennyire a fenmaradt adatokból ítélni lehet – az átmenet processussa nem volt befejezve, habár már a XVII. század elején a város a várat hozzátartozandóságaival együtt oly kétségbevonhatatlan birtoknak tekintette, melyhez a kétségnek semmi árnyéka nem fér.* II. Ulászló azon oklevele szerint, melyben azokat elzálogosította, a szász községekkel egyenrangúak lettek volna,* de erről az egyenrangúságról már a XVI. század végén nem lehetett szó. Szó sem volt nálok oly önkormányzatról, minőt a szász községeknél láttunk. A törcsvári várnagyok (Castellani), azaz a két legidősebb brassói senator (egyik rendesen a városbíró) alatt állottak s előljáróik csak egyszerű végrehajtói voltak a várnagyok rendeleteinek. E várnagyok szedték tőlök a tizedet, ezek hajtották be a rendes, a szász községek taksájától eltérően censusnak nevezett adót, s adójuk nem a barczasági közös pénztárba, hanem a város külön pénztárába folyt be.* Összehasonlítva a szász községek és a város polgárai által fizetett adóval, pénzben fizetett adójuk a XVI. században súlyosnak épen nem nevezhető;* úgy látszik, inkább a katonáskodás terhe nehezedett rájok,* mely alól a szászok úgy akkor, mint később szerették magokat kivonni. A XVI. század végén azonban adójuk is tetemesen emelkedett, daczára annak, hogy katonakötelezettségök fenmaradt s ők állították ki továbbra is a vár őrségét s a város számára az állandó katonaságot, az úgynevezett darabontokat. 1606-ban teljes béke idején a kilencz falu adója 741 frt 65 denárt tett, több mint kétszeresét annak, mit a megelőző század közepén e faluk fizettek és e mellett most a város a bor-, sör- és pálinkamérés jogát is kezébe ragadta s ebből is jövedelmet húzott tőlük, miről a XVI. század első felében a számadási könyvekben nincs említés téve.* A legnagyobb baj azonban kétségkívűl abban rejlett, hogy az évi adó mennyisége megszabva nem volt, s teljesen a város önkényétől függött, mennyit akar követelni. Békés időben az egyenes adó sokra nem ment, de a zavaros időket, midőn a városnak nagy kiadásai voltak, a kilencz falu lakosai is megérezték s évi adójuk ilyenkor a kétszeres, sőt háromszoros összegre emelkedett.* Robot munkát azonban még ekkor nem teljesítettek, hacsak azt nem számítjuk annak, hogy tartoztak Törcsvárra az őrség számára a város raktárából gabonát és más élelmi szereket szállítani, mely alkalommal a törcsvári porkolábok őket régi szokás szerint sörrel és étellel vendégelték meg.* Később azonban ez is megváltozott. Miután Bethlen Gábor 1618-ban a vár és a kilencz falu birtokát örökösen a városra ruházta, a communitas már 1630-ban azon határozatot hozta, hogy mindenik falu az igazgatással megbízott bírónak vagy senatornak bizonyos terjedelmű földet bevetni, learatni és behordani, s azonkívűl az illető senatort tűzifával ellátni tartozik.*
II. Ulászló oklevele. Városi levéltár. 257. sz. a.
Hegyes naplója, i. h. 331. l.
«… decernentes, ut ipsi deinceps, et in antea, tam in solvenda contributione sive taxa nostra regia, quam etiam in exercituando in medium Saxonum nostrorum connumerari et cum ipsis Saxonibus nostris etiam exercituare et omnia ea facere debeant, quae alii Saxones nostri facere tenentur» mondja II. Ulászlónak ez ügyben kelt oklevele 1500-ból. Városi levéltár 261. sz. a.
Adójukról nem a gazda, hanem a várnagyok számoltak be a tanácsnak. E számadási könyvek a városi levéltárban vannak elhelyezve Törzburger Castellanrechnungen czím alatt.
Az 1532-ik évben Brassó város négy negyede fizetett összesen 4662 frt 28 asp. taxát; a szász községek fizettek ugyanezen évben 5594 frtot; míg a kilencz magyar falu fizetett tizedben 29 frt 39 asp., Szt. György napi censusban 104 frt 7 asp. és Szt. Márton napi censusban 182 frt 41 asp. azaz összesen 313 frt 87 aspert. Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. II. k. 247., 287., 476. l.
Az országos hadakhoz Brassó részéről közülök kiállított katonaságon kívűl, rájok volt bízva Brassó ostroma idején a klastromkapú és a nagyutcza kapuja közötti sánczok védelme, a leggyöngébb pont Brassó erődítésében. TARTLER-TRAUSCH, Collectanea, I. k. 35. l. Kézirat i. h.
Törzburger Castellan-Rechnungen 1606. Városi levéltár, a XVI. század első feléről kiadva: Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt, II. pass.
Törzburger Cast.-Rechnung. 1590–1614. Városi levéltár.
Törzburger Cast.-Rechnung. 1590–1614. Városi levéltár.
Acta et decreta. 46. l. Városi levéltár.
Törcsvár.*
Cserna eredeti felvétele.
A város alá vetett községek adójából és tizedéből befolyt jövedelmen kívűl Brassónak már e korban tekintélyes jövedelme volt. Még épen és sértetlenűl áll ekkor a város közbirtoka a Barczaság síkján szántóföldekben, nagyobb részben azonban rétekben és legelőkben, mely utóbbiakat egy századdal később a senator-családok a városi közönség rovására nagy részben magán birtokká tettek.* Roppant nagy volt a város vagyona erdőkben, melyek ma is Brassó birtokainak legszebb részét képezik. A Dél-Kárpátokat borító őserdők a Barczaság déli határán Havasalföld felé, természetesen ekkor még nem bírtak mai értékükkel, de mint a törcsvári várnagyok számadásai mutatják, már ekkor is jövedelmeztek. A szénából, a makkoltatásból és legeltetésből befolyó díjak e számadásokban rendes rovatot képeznek.* Épen úgy bírta a város a malomjogot a Barczaság vizein, s nem csak az alávetett faluk, hanem a szabad szász községek is malmaikról részben pénzben, részben termesztményben, igaz ugyan, hogy nem magas, de mégis jelentékeny vámot fizettek.* Magában a városban övé volt a bor-, sör- és pálinka-elárúsítási jog,* továbbá díjat szedett a czéhektől az elárúsító helyekről, valamint a kereskedőktől a nagy városi mérleg használatáért.*
HERMANN: Das alte u. neue Kronstadt. I. k. 357., 389. stb.
Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. II. k. 475. l.
U. o. 469. l.
A haszon e jogból tetemes volt. Csupán a sör után kapott a város 1612–1614-ig 5272 frtot. HEGYES i. h. 317. l.
HERMANN i. m. I. k. 349. l. Kézirat i. h.
Tanácsház Brassóban.*
Fénykép után.
Tekintélyes volt a város jövedelme a harminczad után, melyet az Erdélyből Havasalföldre vitt és viszont onnan hozott árúkról a határoknál szedtek. A harminczad-szedés természetesen fejedelmi jog volt, de akkori szokás szerint bérbe adatott, s Brassó élénk összeköttetése a keleti és déli tartományokkal nagyon is kívánatossá tette a város részére, hogy a bérletet a Törcsvárnál, mint legfontosabb mert legjárhatóbb, szorosnál szedett vámról maga a város vegye kezébe. Meg is szerezte azt még Mátyás király idejében s azóta állandóan bírta, még pedig nagyon mérsékelt összegért. A XVI. század első felében csak 2477 frtot a második felében pedig csak 2000 frt haszonbért fizetett.* A XVII. század első tizedeiben szintén Brassó bírja a törcsvári harminczadot, hogy minő haszonbérért, biztosan nem tudjuk. 1617-ben még csak 2000 frtot fizetett,* de ezen összeg valószínűleg már nehány évvel később magasabbra emelkedett, mert midőn a város 1639-ben a haszonbéri szerződést I. Rákóczy György fejedelemmel megújítja, a törcsvári vámért évenként 10,500 frt fizetésére kötelezte magát.* A vám fizetése részben készpénzben történt, részben posztóban és a harminczadban kapott fűszerekben és déli gyümölcsökben. Így küld a város 1605 október 9-én Rákóczy Zsigmond gubernatornak Fejérvárra a vámból 15 font borsot, 12 font gyömbért, 2 font sáfrányt 26 frt 25 denár értékben s ugyancsak ezen évben november 11-én a tanács a gubernator portai követének ad a vám fejében 8 1/2 rőf gránát posztót és egy rókabőrrel bélelt subát.* A készpénz-bevétel a vámból a XVII. század elején úgy látszik nem volt jelentékeny: az 1604-dik évi gazdai számadások bevételt készpénzben a vámból csak 451 frt 61 denárt tüntetnek fel;* de annál nagyobb volt a bevétel árúczikkekben, nevezetesen keleti iparczikkekben, továbbá déli gyümölcsökben és fűszerekben, oláhországi, de leginkább malvasiai borban; mik a város raktárában elhelyezve, részben a fejedelmi udvarba küldettek, részben pedig a város követeinek és előkelő vendégeinek ellátására és megajándékozására használtattak fel.* A vámot, úgy látszik a kiviteli czikkekből pénzben szedték, még pedig a becsérték huszadát számítva, míg a bevételi czikkeknél a drágább és ritkább árúkból, mint a selyemszövetek, bíborposztó és hollandiai posztó, valamint a déli gyümölcsökből és fűszerekből a huszadot magából az árúczikkből vették.*
A tizenhatodik századbeli vámszerződések a városi levéltárban 487., 498., 558., 592. sz. a.
Hegyes naplója, i. h. 328. l.
KEMÉNY. Dipl. Trans. VIII. k. 195–197. l.
Stadthannenrechnungen. 1605. okt. 9 és nov. 11. Városi levéltár.
Stadthannenrechnungen 1605 a bevételek rovatában. Meglehet azonban, hogy a kimutatás nem helyes, miután a megelőző században 1530 a vámjövedelem készpénzben magasabb összegre, 841 frtra rúgott. Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. II. k. 233. l.
Stadthannenrechnungen. 1604–1607.
Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. II. k. 217. l.
A vámszámadások e korból mutatják, hogy – habár a XV. század végén történt nagy felfedezések, nevezetesen a Kelet-Indiába vezető tengeri út feltalálása, Brassót is érzékenyen sújtotta, a mennyiben a világkereskedelem útjából kiejtette – az összeköttetés kelettel e ponton mégis még mindig igen élénk és Erdély szükségleteit gyarmatárúkban és keleti czikkekben, sőt részben a nyugoti iparczikkekben is nem nyugotról a Duna völgyén, hanem keletről Törökországon és Havasalföldön át kapja. Beviteli czikkek gyanánt szerepelnek e számadásokban: a déli fűszerek, gyümölcsök és borok, nevezetesen sáfrány, bors, tömjén, szerecsendió, gyömbér, fahéj, rizs, mazsola, czitrom és a malvasiai bor, továbbá a keleti iparczikkek, damaszt, bíbor- és nehéz selyemszövetek, azután a brügge-i, hollandiai és zwickaui posztók. Legnagyobb mérvű azonban a forgalom állatokban és nyers termékekben. A főbb tételek: juh, ökör, tehén, sertés, különböző dunai és tengeri halak, gyapjú és bőrök.*
Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. II. k. 217. l.
Érdekes volna tudni a kivitel tárgyát képező czikkeket, de ezekről a vámszámadások nem adnak felvilágosítást, nem nevezik meg a kiviteli czikkeket csak az értékét és a beszedett vámot sorolják fel. Több mint valószínű azonban, hogy mint a behozatali czikkek nagy részben nyers termékek, úgy a kiviteliek iparczikkek és pedig első sorban brassói iparczikkek voltak. Ugyanazok, melyekkel a város ezen korban a moldvai és havasalföldi vajdáknak és bojároknak, török és tatár vezéreknek kedveskedni szokott. Ezüst serlegek, poharak, tálak és medenczék; kocsik, ezüsttel díszített nyergek és hámok, fegyverek, kardok és ágyúk, első sorban pedig a brassói posztó, s annak e korban leghíresebb és legdrágább neme, a gránátvörös brassói posztó.*
Stadthannenrechnungen. 1590–1612. Városi levéltár.
Szemben állnak e bevételekkel a város kiadásai, melyek e korban magas összeget képviselnek, különösen zavaros időkben, milyenek a XVI. század végső és a XVII. század első évei voltak, midőn barát és ellenség, vallon, német, török és tatár egyiránt sarczolták e szerencsétlen országot. Ez évek Brassót is nagy erőfeszítésekre kényszerítették. A magyar királyoknak fizetett egyedűli régi adó a Szent-Márton napi adó (Martinszins) nevét és jelentőségét már ekkor elveszítette volt; Erdély különválása után összeolvadt a rendes és rendkívüli országos adóval, melynek fizetésére a szászok magokat 1542-ben a tordai országgyűlésen a más két renddel együtt kötelezték. Hogy az országos adó nagysága évenként a kül- és belviszonyok alakulása szerint változott, nagyon természetes, s ezzel együtt változott azon adóilleték nagysága is, melyet a szász universitas a szász nemzetre eső részből Brassóra és vidékére rótt. Átlag a rendes országos adó, mely a Barczaságra esett, 2300–2500 forintra tehető,* s ehhez háborús időben a rendkívűli adók járúltak, melyek a rendes adók magasságát tetemesen felülhaladták. Az adófizetés nem mindig történt készpénzben, mint a harminczad-bérlet fejében, úgy itt is készpénz helyett gyakran élelmiszereket szállított a város a fejedelmi udvarba,* vagy pedig posztóval látta el az udvari katonaságot.* Az adó beszolgáltatásának módja sem volt, úgy látszik, meghatározva; némelykor a fejedelem megbizottja egyenesen a várostól vette fel a Barczaságra eső illetéket, máskor a tanács Szebenbe küldötte azt és a többi szász városok adójával együtt szolgáltatta be a maga illetékét a fejedelemnek.*
Középszám az 1603–1607. évekből. Stadthannenrechnungen.
1605-ben a város a következő czikkeket szállíttatja Fejérvárra Rákóczy Zsigmond kormányzó számára: 2 darab szalonna 15 frt; 14 font faolaj fontja 60 den.; összesen 8 frt 20 den.; 14 kupa vaj, kupája 50 den., összesen 7 frt; 9 font habarnicza 5 frt 20 den.; 4 köböl borsó 8 frt; 3 őszi sajt 3 frt 37 den.; 50 font lenolaj fontja 20 den., összesen 10 frt. Általában ezen évben a város a rendes adóból készpénzben csak 1265 frt 2 denárt fizetett, a többit termesztményekben adta. Stadthannenrechnungen. 1605 okt. 9-ről.
Hegyes naplója i. h. 321. l.
Stadthannenrechnungen. 1604–1612. Városi levéltár.
A rendes és a rendkívűli adón kívűl az unio értelmében Brassó is, mint a szász nemzet tagja, kötelezve volt a honvédelemre; azaz tartozott katonákat, szekereket, sátrakat, golyót és lőport a hadsereg számára szolgáltatni. Ezenkívűl moldvai vagy havasalföldi táborozás esetén a határán átvonuló hadsereget élelmiszerekkel látta el. A város részéről az országos hadsereghez állított katonaság száma nem volt állandó – úgy látszik nem is volt biztosan megszabva; a XVII. század elején e szám 100 és 200 között ingadozott.* E darabontoknak nevezett városi katonák – kivétel nélkűl hétfalusi magyarok – egy kapitány, egy alkapitány és a közlegények számának megfelelő számú tizedesek alatt állottak, s csapatjukat egy zászlótartó, egy dobos, egy sebész és a szekerész szolgák egészítették ki. Egyenruhájok fehér vagy kék abaposztóból készűlt vörös gallérral a nyakon és a karon; zászlójuk kék és vörös színeken a fejedelem családi czímerét viselte. A zászlók színe és diszítése azonban, mint egyebűtt, úgy e korban még itt sem állandó, sőt gyakran változó. A goroszlói ütközetből pl. két brassói zászlót ismerünk s elég érdekesen mindkettő a mai nemzeti színekből van összeállítva. Az elsőn fehér alapon Brassó czímere látható a korona a gyökérrel, körűlfonva zöld koszorúval és piros szalaggal; a másodikon vörös alapon szintén a város czímere, körűlfonva zöld koszorúval és fehér szalaggal.* A katonák zsoldját természetesen a város fizette még akkor is, ha az országos hadakkal táboroztak, valamint az látta el őket ruhával és fegyverekkel is.* Tartozott ezenkívűl a város a birtokában levő Törcsvárban állandó, rendes őrséget tartani és a Moldvába meg Havasalföldre vezető szorosok mindenikét őriztetni. Ez őrizet a szorosoknál azonban csak előörsi szolgálatra szorítkozott, mert még a fekvésénél fogva oly fontos Törcsvár őrsége is béke idején a két porkolában kívül tíz darabantból állott.* Bizonytalan időben, midőn a központi hatalom ingadozása miatt a város saját erejére volt utalva, vagy 1611–1613-ig, midőn nyílt felkelésben állott a fejedelemmel szemben, a katonaság száma, s ezzel együtt természetesen a város kiadása is tetemes emelkedést mutat. 1612-ben pl. a 188 városi darabanton kívűl 1452 idegen zsoldost találunk a város szolgálatában, kiknek zsoldja havonként a városnak 2000–3000 frtba kerűlt.* Ez azonban csak kivételes eset volt, rendes körülmények között a városi katonaság száma 150 főnél magasabbra nem emelkedett.
Stadthannenrechnungen. 1604–1612. és Weiss naplója i. h. 158. l.
Stadthannenrechnungen. 1607 és 1612-ből.
A kapitány havi zsoldja táborozás idején 20 frt, az alkapitányé 10 frt, a tizedeseké, a zászlótartóé, dobosé és sebészé egyenként 6 frt, a közlegényeké 5 frt volt. Stadthannenrechnungen 1605-ről. Béke idején azonban egy közlegény egész évi zsoldja csak 12 frtot tett. Törzburger Castellanrechnungen 1611-ről. Városi levéltár. A goroszlói ütközetből említett két brassoi zászlót azon codexből ismerjük, melyben 110 erdélyi, a goroszlói ütközetben elfoglalt s diadaljelvényekül Prágába küldött zászló van lefestve. E codex a drezdai kir. könyvtárban őriztetik G. 81. sz. alatt.
Törzburger Castellanrechnungen, 1611-ről.
Stadthannenrechnungen 1612-ből.
A postaszolgálat, továbbá a fejedelem, a fejedelmi és idegen követek, valamint más előkelő utasok elszállásolása és élelmezése, mivel a szász városok általában tartoztak, Brassóra földrajzi fekvésénél fogva súlyos kötelezettségnek nevezhető. Azon viszony következményeképen, melyben Erdély a török portához állott, a fejedelmi udvar összeköttetése a portával, valamint a szomszéd moldvai és havasalföldi vajdákkal szerfölött élénk volt. Az út Fejérvárról Konstantinápolyba, Tergovistba és Szucsavába Brassón vezetett keresztűl, s e város kötelessége volt az összeköttetést a keleti államokkal közvetíteni. A város számadási könyvei e korból jó részben erre vonatkozó tételekből állanak és a város jövedelmének igen tekintélyes részét az átutazó követségekre kiadott költségek emésztették fel. Futárjai és kalauzai* folytanosan útban vannak Szeben, Fogaras, Fejérvár, Kolozsvár, Konstantinápoly és Tergovist felé; darabontjai, mint követségi kísérők, állandóan járnak Tergovist és Fogaras között. A moldvai és havasalföldi vajdáktól érkezett kisebb fontosságú leveleket a város emberei szállították tovább Fogaras és Szeben felé, szintúgy ezek vitték be Brassóból az erdélyi fejedelem leveleit a szomszéd tartományokba. Az átutazó követeknek Brassó rendes pihenő hely volt, hol több napig időztek, s ezen idő alatt tartozott a város őket, valamint gyakran 30–40 főre menő kíséretöket minden szükséges dologgal, lakás, élelem, fa és világítással ellátni. Egy ily átutazó nagyobb követség a városnak naponként átlag húsz forintjába kerűlt; tetemes kiadás, ha tekintetbe veszszük, hogy alig mult el két hét egy követség átutazása nélkül, és hogy a követek, különösen a havasalföldiek négy, öt nap előtt a várost nem igen hagyták el. 1602-ben fel is szólalt a communitas, mely a költségeket megsokalta, e teher ellen, és utasította a tanácsot, hogy jövőre a követek iránt kevésbé vendégszerető legyen,* a nélkűl azonban, hogy az utasításnak foganata lett volna. A török követekkel és a portára vagy Tergovistba utazó és onnan visszatérő fejedelmi követekkel szemben, kik csekélyebb személyzettel, vagy épen kíséret nélkűl utaztak, a városnak még más kötelezettsége is volt. A török követ elé a határig kíséretet küldött, 12–20 darabantot, ha a követ előkelő ember volt, egy vagy két senator vezetése alatt; viszont a portára utazó erdélyi követeket Tergovistig kísérettel s a követség személyzetét lovakkal látta el. Igen gyakran a szomszéd havasalföldi viszonyokkal ismerős senator kísérte a követséget Tergovistig, esetleg a fejedelem vagy a rendek megbízásából egészen Konstantinápolyig. A Konstantinápolyból jövő török követet brassói futár vezette Fejérvárra s visszafelé Tergovistig, némelykor egészen a Dunáig.* Ugyancsak igen gyakran Brassó látta el költséggel, pénzzel és ruhával a fejedelem portai követét, természetesen nyugta mellett. Ezen kiadás előlegnek tekintetett a város adójából.*
Mint neveik: Kiss, Bonyhay, Talpas, Magyarosi, Csukás stb. mutatják, magyar emberek, valószínűleg a csángó falukból.
Acta et decreta. 4. l. 1602-ki statutumok 9. pontja.
Stadthannenrechnungen. 1603–1611. évekből.
1606 május 6-ról a következő érdekes tételt találjuk a városgazdai számadási könyvben:
Gab ich auff Befelg F. G. und meiner Herren dem Kőresi Istvan laut seiner quittunk auf Zerunk dasz er ein Jahr zu Constantinapoli Geisel sein soll und dasz er das Landes Haus daselbst beuen soll lassen 400 Tukaten und 100 ganze Taller. Zusammen 930 fl.
Lis im ein lang Tamaschker Dolman machen 30 fl. 12 1/2 d.
Ein Schorlach Zikszay Mentő 39 fl.
Gab im 6 ross laut seiner quittunck 168 fl.
Hiezu gab im einen Zadel mit gelben schaia überzogen und 2 schlechtere Zadel sambt allen zugehör 18 fl.
Gab ich auff Befelg F. G. und meiner Herren dem Kőresi Istvan laut seiner quittunk auf Zerunk dasz er ein Jahr zu Constantinapoli Geisel sein soll und dasz er das Landes Haus daselbst beuen soll lassen 400 Tukaten und 100 ganze Taller. Zusammen 930 fl.
Lis im ein lang Tamaschker Dolman machen 30 fl. 12 1/2 d.
Ein Schorlach Zikszay Mentő 39 fl.
Gab im 6 ross laut seiner quittunck 168 fl.
Hiezu gab im einen Zadel mit gelben schaia überzogen und 2 schlechtere Zadel sambt allen zugehör 18 fl.
Timár-bástya Brassóban.*
Fénykép után, Cserna rajza.
Kevesebb költséget okozott, mert ritkábban történt, a városban vendégképen időző előkelő uraknak vagy épen a fejedelemnek és kíséretének ellátása. E tekintetben a város vendégszeretete nemcsak az erdélyi urakra terjedt ki, hanem, a mi még gyakoribb eset volt, a szomszéd oláhországi bojárokra is, kik ezen korban szívesen időztek Erdélyben, nevezetesen pedig Brassóban, rövidebb vagy hosszabb ideig. Midőn 1604-ben Serban Radul havasalföldi vajda anyja Brassón keresztűl utazott, a tanács egy senatort küldött üdvözletére Rozsnyóig, s brassói nyolcz napi tartózkodása alatt fejedelmi asszonyt megillető ellátásban részesítette.* Megtörtént azonban az is akárhányszor, hogy a város kénytelen volt vendégszeretetét kelletlen vendégekre terjeszteni ki: pl. 1604 januárban, midőn öt jezsuita látogatta meg a szigorúan lutheranus várost s élvezte Basta hatalmas parancsából, annak nem épen szíves vendégszeretetét.* Époly kevéssé örvendett a városi polgárság a különben nem gyakori fejedelmi vagy kormányzói látogatásoknak, melyek főképen a kíséret nagy számánál fogva a városnak rendkívüli költségeket okoztak. Nem csoda, ha a communitas e teher miatt is több ízben feljajdúlt s utasította a tanácsot, hogy jövőre az ily kiadásokban nagyobb takarékosságot fejtsen ki.*
Stadthannenrechnungen. 1604 január 16.
Stadthannenrechnungen. 1604 jan.
Acta et decreta. 41. l. 1612. évi statutumok.
Nem az utolsó helyet foglalják el e korban a város kiadásai között az ajándékok. E zivataros korszakban, midőn alig telt el év, melyben török, tatár, oláh vagy moldvai csapatok nem törtek át elég gyakran ismételten is a határon, a város, hogy terűletét a teljes kifosztástól megmentse, és a pusztító vihart más vidékre terelje, rendesen ajándékkal kereste fel az ellenséges, vagy gyakran szövetséges vezér táborát. Épen úgy mentek az ajándékok a fejedelmi udvarba, hol a város a fejedelem kegyét és a tanácsurak jóakaratát, birtokszerzési és megtartási ügyeiben, vagy vámbérletnél s más pénzügyekben minduntalan igénybe vette. De a legtöbb ajándék – bármily különösen hangzik is – Havasalföldre vándorolt. Brassó összeköttetése e korban a szomszéd oláh vajdákkal rendkívűl élénk volt; kereskedelmi és politikai tekintetek egyiránt ösztönözték a várost, hogy a moldvai és a havasalföldi vajdákkal jó viszonyban álljon. Brassó iparának, mint a közelmúltban, úgy e korban is Oláhország volt a főpiacza; ide szállította jó részben iparczikkeit, viszont innen kapta az iparához szükséges nyerstermékeket,* s ezen országon keresztűl vezetett kereskedelmi útja Törökország felé, honnan a belfölddel folytatott kereskedelmének főbb czikkeit szerezte. Politikai okok is befolytak arra, hogy a város a havasalföldi vajda és a befolyásosabb bojárok jóakaratát keresse. Mióta a bécsi udvar az erdélyi nemzeti és török párttal szemben a havasalföldi vajdák szövetségében keresett támaszt, az oláh és moldvai hadak minduntalan Brassó falai alatt állottak. Ezen, akár mint barát, akár mint ellenség, megjelenő, egyformán pusztító, egyformán veszedelmes csapatok eltávolítására, vagy legalább fékentartására a vajdák jóakarata a város iránt fölötte kívánatos volt. Még hasznosabbnak bizonyúlt a jó szomszédi viszony, midőn a város Báthory Gáborral szemben kitűzte a felkelés zászlóját. A Havasalföldről nyiltan vagy kéz alatt kapott segítség nélkül Brassó Szeben sorsát aligha elkerűlhette volna. Innen az a figyelem és kitűntető udvariasság, melyet a város az oláh vajdák és a főbb bojárok iránt még békés időben is tanúsított. A XVII. század első tizedében nem múlt el év, melyben Radul vajdát követséggel és ajándékokkal ne tisztelte volna meg, s mint a portánál, úgy Tergovistban is volt mindig embere, kit a város érdekeinek hathatós védelmezéseért nem mulasztott el időnként megajándékozni. Az ajándékok sorából nem tartom érdektelennek kiemelni a menyekzői ajándékokat. A senatorok fiai és leányai menyekzőjére adott ajándékok mellett* a tanács figyelme természetesen a város gondosan ápolt érdekében, messzire kiterjedt s a város ügyeire befolyást gyakoroló egyének ily családi ünnepélyeiről mindig megemlékezett. 1609-ben pl. Petky János leányának, Margitnak menyekzőjére küldött ezüst edényeket, 1605-ben pedig egy Leka nevű bojár menyekzőjére külön követséget indított útnak Tergovistba, ezüst tálakból álló gazdag ajándékokkal.*
Főképen a gyapjut és bőrt; de a szarvasmarha, gabona és bor behozatal is jelentékeny volt. Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. II. k. 215. s köv. l.
Ezüst poharak és szőnyegek. Stadthannenrechnungen. 1603–1612.
Stadthannenrechnungen. 1605 febr. 4. és 1609 márcz. 4-ről.
A Fekete torony Brassóban.*
Cserna felvétele.
Habár a város kiadásaiból csak a főbb tételeket említettem, a mondottak után természetesnek fog feltűnni, hogy a város évi szükséglete a kor viszonyaihoz mérten tetemes összegekre rúgott s az évi költségvetés igen gyakran deficitet tüntetett fel. Miután a kiadások fő tételei: országos adó, katonaság zsoldja, követségek ellátása, a békés és háborús évek szerint ingadoztak, a város kiadásai is a XVII. század első tizedében nagy eltéréseket mutatnak. Míg az 1606-iki békés évben a város évi kiadása 11,393 frt, addig az 1612-iki esztendőben csupán a katonaság zsoldja többe került 25,000 forintnál. Összehasonlítva egy pár békés és egy pár háborús év kiadásait, Brassó évi szükségletét e korban középszámmal 20,000 frtban állapíthatjuk meg, s mivel a szükség szerint a bevételeket is lehetett fokozni, a kiadással a bevételek összege is emelkedett, úgy, hogy a deficit, mit a gazda sajátjából szokott a városnak előlegezni, még háborús években sem igen emelkedett 2000 forintnál magasabbra.* Ma, midőn Brassó évi kiadása a félmilliót közelíti meg, kicsinynek tűnik fel ez összeg; de ne feledjük el, hogy oly korszakról van szó, midőn az egész ország évi jövedelmét alig 100,000 tallérra becsűlték,* s midőn Brassó lakossága 15,000 főnél többet nem igen tehetett.*
Stadthannenrechnungen. 1603–1607. Minden év végén összegezve találjuk a bevételt és kiadást, pl. 1605-ben a bevétel 23.803 frt. kiadás 24.781 frt. stb.
Basta jelentése Rudolfhoz 1602 deczember 21-dikéről. SZILÁGYI SÁNDOR: Erdélyi országgyűlési emlékek. V. köt. 177. l.
A legelső kimutatás Brassó népességéről 1771-ből ered. Brassó ekkor 17.563 lakost számlált. TARTLER-TRAUSCH: Collectanea. II. k. 725. l.
A régi Brassó.*
Glos Péter Geistreiches Kronstädtisches Gesangbuch. (Kronstadt 1751) czímű munkából van véve.
Nagy körvonalaiban ez volt Brassó politikai és pénzügyi helyzete, midőn a főhatalmat ügyei intézésében azon férfiú vette kezébe, kinek nevéhez e város történelmének legemlékezetesebb lapjai fűződnek, s kinek fellépésével e városnak az eddiginél sokkal kiválóbb, országos szereplése kezdődik.
