II.
II.
Werbőczi István születési éve. Iskolai kiképeztetése. Nyelvismerete. Egyetemi pályája. A pozsonyi és pécsi főiskola. Jogi tanulmányai. Jártassága a római és kánoni jog forrásaiban. Werbőczi nevelésének szelleme.
ISTVÁNNAK születési esztendejét nem ismerjük. 1539-ben a Bécsben működő pápai követ azt írja róla, hogy «a nyolczvanas években van.»* Így tehát 1458 táján, épen Mátyás király uralkodása kezdetén született. Iskolai kiképeztetéséről semmit sem tudunk. Valószínű, hogy gyermektelen nagybátyja fölismervén benne a kiváló tehetség jeleit, korán hozta őt föl az ország keleti széléről a fővárosba és gondoskodott iskoláztatásáról.
«Octvagenarius» – Nuntiaturberichte aus Deutschland. IV. 295. l. – ISTVÁNFI, mikor Werbőczi István haláláról szól, határozatlanúl mondja, hogy «jam exactae setatis senex» volt. (1724-ik évi kölni kiadás 151. l.)
Az a jogtudományi munka, mely nevét megörökítendő volt, kétségtelenné teszi, hogy egyetemen végzett tanulmányokat. Azonban a bécsi és krakói anyakönyvekben nem találjuk nevét. Az olaszországi főiskolák történeti emlékei szintén hallgatnak róla; és arra, hogy ezeket csakugyan nem kereste föl, az a körülmény is mutat, hogy míg németül, latinúl és görögül folyékonyan beszélt, az olasz nyelvben nem sajátított el jártasságot.*
1518-ban, mikor Werbőczi már híres ember volt, Bécsben Chrisologus de valle Mariae szerzetes «Tractatus de lingvarum utilitate» czímű munkában kiemeli Werbőczinek a három nyelvben való jártasságát. Ha Werbőczi több éven át Olaszországban időzött volna, az olasz nyelvet kétségtelenül elsajátítja és Chrisologus ezt említi. (A munkát ismerteti gróf KEMÉNY JÓZSEF: Irodalmi Berek. 113. l.)
Végre az a tény, hogy a jogtudományból a doctori fokozatot nélkülözte, szintén arra utal, hogy olyan főiskolának volt tanulója, a mely a doctori fokozat adományozását nem gyakorolta.*
A «magister» czím, a melyet visel, nem egyetemi fokozatot jelez, hanem hivatalos állásának attributuma. Az egyetemi fokozatok czímeit mindig a név után szokták volt viselni. Werbőczinél a «magister» czím mindig a név előtt van.
Werbőczi tehát nem ment külföldre.
1470–80 között érte el azt a kort, mely egyetemi tanulmányokra alkalmassá tette. Pozsonyban ekkor még virágzott a főiskola, az Istropolitana Academia, melyet Mátyás király – Vitéz János közreműködésével – 1464-ben alapított, valamint a pécsi főiskola is, mely régibb eredetű.* Az egyikben, valószínűleg az előbbiben nyerte Werbőczi tudományos kiképzését.*
ÁBEL JENŐ: Egyetemeink a középkorban. 35., 54. ll.
Ezt abból a körülményből következtetjük, hogy Werbőczi a német nyelvet tökéletesen elsajátította, a mire Pozsonyban több alkalma nyilt, mint Pécsett.
A felsővidéki szegény deák erejének teljes megfeszítésével szentelte magát legelsőben a humanista tanulmányoknak. Az eredményt, a mit felmutatott, jellemzi az, hogy görög nyelven folyékonyan beszélni képes volt.* Az ókori irodalmakban szerzett jártasságáról pedig tanúskodnak az idézetek, melyekkel később könyvét fölékesítette.
Ezt frater Chrisologus fentebb idézett munkájában emeli ki.
Azonban nem lett humanista. A klasszikai tanulmányok eszközül szolgáltak neki, nem életczélúl állottak előtte. Ezért vallásos hitét nem ingatták meg, nemzeti érzületét nem gyengítették, politikai meggyőződését nem irányozták; sőt még irályára sem ütötték a cicerói minták utánzásának bélyegét. Nem a múlt álomképei, hanem korának érdekei töltötték be lelkét.
Ezek lebegtek szemei előtt akkor is, mikor a jogi tanulmányokhoz fordult. A római és kánoni jogok forrásaiban és irodalmában alapos ismereteket sajátított el. Azonban ezek nem tették egyoldalúvá, elfogulttá; a hazai szokások és intézmények iránt megőrizte a teljes kegyeletet.
Az a körülmény, hogy Werbőczi a haza határai között végezte iskoláit – ámbár a pozsonyi tanrend semmiben sem különbözött az olaszországitól – szükségkép lényeges befolyást gyakorolt szellemi fejlődésére. Az idegen műveltség és tudomány, a mivel lelke szülőföldjén táplálkozott, gondolkodását és érzését nem módosították oly mértékben, mint ha legfogékonyabb életkorának éveit külföldön töltötte volna. A hazai légkör hatásának meg nem szakított folytonossága lehetővé tette, hogy az ő magyarsága – mondhatnók – érintetlen szüziességét megőrizze és leküzdje a kosmopolita gondolatvilág kisértéseit, melyeknek külföldön kiképzett legjelesebb honfitársai ellenállani nem tudtak. Míg Vitéz János, Csezmiczei János, Báthori Miklós és mások bizonyos tekintetben mint idegenek tértek vissza és a nemzeti élet talajában gyökeret többé nem vertek: Werbőczi azt az álláspontot foglalta el, a mit ma az exclusiv nemzeti chauvinismus elnevezéssel jelölünk. Tudós lett, mint egy bolognai professzor; magyar maradt, mint akármelyik szabolcsmegyei köznemes. Nemcsak hőn szerette faját, hanem gyülölni is tudott más fajokat. Igy azután egyrészről müveltsége és tudománya megalapították szellemi felsőségét; másrészről le tudott szállani a tömegek indulataihoz és szenvedélyeihez, hogy azoknak lángját élesztve, tüzöknél eszméi megérlelését siettesse.
Ifjúsága Mátyás uralkodásának második felére, legdicsőségesebb éveire esik, a mikor a német császárt megalázza, Ausztriát meghódítja, Bécs városát teszi egyik székhelyévé. A Magyarországban évszázadok óta uralomra törekvő német elem soha sem mutatkozott annyira tehetetlennek; a nemzeti királyság eszménye soha sem ragyogott olyan dicsőséges fényben, mint ekkor. Ezek a benyomások töltötték el Werbőczi lelkét és egész életén át meg nem fogyatkozó hatalmukat érvényesítették pályáján.
