IV.
IV.
A magyar követek visszatérése Budára. A török hadjárat fenyegető hírei. Szabács és Nándorfehérvár bukása. Az 1521-iki országgyűlés. Végzései. A megszavazott adó. A nürnbergi birodalmi gyűlés segélye. Az 1522-iki budai országgyűlés. Werbőczi nürnbergi követsége. Ferdinánd főherczeg kölcsöne.
MIKOR 1521 tavaszán Werbőczi és Balbi Wormsból Budára visszaérkeztek, itt már tudomással bírtak arról, hagy a török birodalom új császára támadó hadjáratra készül Magyarország ellen. Balbi a segélykérés sürgető ismétlése végett mindjárt újból a császárhoz küldetett. Werbőczire meg az a feladat várakozott, hogy pártjának vezérférfiait és a köznemesség tömegeit áldozatkészségre, gyors cselekvésre buzdítsa. Egyik tekintetben sem ért czélt.
Az urak és vármegyék hadai lassan és kis számban gyülekeztek. Zápolyai János, kinek a nádorral együtt Nándorfehérvár felszabadítására kellett indulnia, mivel gyűlölt vetélytársával közös actiótól idegenkedett, a rendelet végrehajtását mindenféle ürügy alatt késleltette, sőt magatartása azt a gyanút keltette, hogy a törökökkel egyetért és a király ellen lázadást tervez;* még azok is, kik nyílt árulás tényére képtelennek ítélték, feltették róla, hogy «nem bánná, ha az országot nagy veszedelem érné, a melynek elhárításával magát királylyá megválasztathatná».*
Ezt említi egy Budáról 1521 augusztus 20-ikán Velenczébe küldött magánlevél.
Velencze magyarországi követségi titkára, Massan említi ezt a signoriához benyújtott záró-jelentésében.
A következmény az volt, hogy Szabács és Nándorfehérvár kapitányai, mivel a fölmentő sereg érkezését hiába várták, a gondjaikra bizott fontos véghelyeket föladták; az egybegyűlt magyar sereg pedig kardcsapás nélkül szétoszlott.
A király ekkor november 19-ikére országgyűlést hivott össze oly czélból, hogy Nándorfehérvár visszafoglalására haladék nélkül megtegye az intézkedéseket.
A súlyos csapások hatása alatt a pártérdekek sugallatai elnémultak. Király, urak és nemesek rég nem tapasztalt áldozatkészséggel gondoskodtak az ország megmentéséről.
Azon módozatok iránt, a melyek a kitűzött czél elérését biztosíthatták és a szükséges pénzeszközöket előteremthették, Werbőczi tette meg a javaslatokat,* melyek nehézség nélkül elfogadtattak.
Werbőczi irományai között egy általa fogalmazott emlékirat találtatik, mely az 1521-ik évi országgyűlésen alkotott pénzügyi végzések lényeges pontjait magában foglalja.
A főpapok, országnagyok és birtokos nemesek egy évi mindennemű jövedelmük felerészét ajánlották meg. Az ország minden nemes lakosára fejenként egy forint adót vetettek ki. E mellett fogyasztási adókat hoztak be, melyeknek fizetésére nemesek és nem-nemesek egyaránt köteleztettek.
Az adók behajtása a vármegye közönsége által választandó nemesre, a befolyó pénzösszeg kezelése pedig négy országos kincstárnokra bizatott, kik közül kettőt az országnagyok választottak, kettőt a köznemesség köréből az országgyűlés. Mivel az utolsó hadjárat alkalmával tett tapasztalatok mindenkit meggyőztek arról, hogy az egyházi és világi urak banderiumaival, a köznemesség felfegyverzésével az országot megvédelmezni nem lehetséges: az országos kincstár összes bevételeit zsoldos hadak fogadására szánták; egyúttal a királyt felkérték, hogy egy vagy két főkapitányt rendeljen, a kik az ő nevében hadakat fogadjanak, a véghelyeket őrséggel lássák el, háború idején a sereget vezessék; felhatalmaztatván, hogy azokat, kik az országgyűlés végzéseit meg nem tartják, «mint a közjó és az egész kereszténység ellenségeit», fegyver hatalmával fékezzék meg és birtokaiktól foszszák meg.*
A végzeményt kiadta KOVACHICH, Vestigia 513–47.
A király megerősítette ezen végzéseket, és a köznemesség iránt bizalmát bebizonyítandó, köréből szemelte ki a nagy hatalommal felruházott főkapitányokat. Szobi Mihályra és Paksi Jánosra, Werbőczi legbensőbb barátaira esett választása.*
Ezt az 1523-ik évi végzemény XI. czikkelyéből tudjuk.
Az országgyűlés pedig az országos kincstárnokok egyikévé magát Werbőczi Istvánt választotta meg, hatáskörét a Dunán-innen fekvő 28 vármegyére terjesztvén ki. Fizetéséül 1000 forint és ötven lovas tartására szintén 1000 forint rendeltetett.*
Ezt számadásainak a budapesti egyetemi könyvtárban föntartott töredékéből tudjuk. Más emlék nem szól a kincstárnokokról. Így azt sem tudjuk, ki volt a többi három.
Ekképen, kik az országgyűlési végzések megalkotásában a főtényezők voltak, azok bizattak meg a végrehajtással; azt kellett tehát várni, hogy ez alkalommal a kijelölt gyógyszerek az elhatalmasodott bajok orvoslására sikeresen fognak alkalmaztatni. Azonban a lelkesedés pillanatnyi fellobbanása után most is a szűkkeblű önzés emelkedett uralomra, melynek ellensúlyozására az országos főkapitányok és az országos kincstárnokok nem voltak képesek.
A megszavazott adókból a remélt három millió forint helyett ezen összegnek alig huszadrésze folyt be. Werbőczi az ő számadásaiban csak 57087 forintnyi bevételt tudott kimutatni. Ennek majdnem felét (24213 forintot) a nádornak, 8055 forintot az erdélyi vajdának, 3000 Ártándi Pálnak, 2600 Podmaniczki Mihálynak, 200 Kostka Péternek, 626 Szentléleki Jánosnak, 525 Pöstyényi Ferencznek és Istvánnak, 300 Telegdi Miklósnak, 100 a füleki őrségnek, 69 Selpi Györgynek fizetett ki.*
A fentebb idézett számadástöredékben.
Ezalatt az 1522-ik év elején Nürnbergben tartott birodalmi gyűlés elhatározta, hogy Magyarország megmentésére sereget küld; Lajos bajor fejedelem vezetése alatt küldöttséget bocsátott Bécsbe, hogy ott a magyar királylyal és tanácsosaival a részleteket megállapítsa.
Lajos király, a ki ekkor Csehországban időzött, nem ment maga Bécsbe. Május 10-ikén biztosokat küldött oda: Szakmári György esztergomi érseket, Báthori István nádort, Sárkány Ambrust, Korlátkövi Péter és Trepka Ádám királyi udvarmestereket, Werbőczit, Balassa Ferenczet és Désházi Istvánt.*
A királyi megbizólevél az Országos Levéltárban.
A tárgyalások június elején indultak meg. Lajos herczeg és társai azon aggodalmat fejezték ki, hogy a küldendő haderő Magyarországban kellő ellátásra és barátságos fogadtatásra nem számíthat. Kiemelték, hogy a múlt évi hadjárat alkalmával a magyarok az idegen segélyhadat barátságtalanúl fogadták, Németországból ajándékúl küldött több ezer lándzsát a Dunába hánytak; sőt többen úgy nyilatkoztak volna, hogy inkább a töröknek hódolnak meg, mintsem németek és csehek segítségével oltalmazzák meg magukat.
)
62. A NÜRNBERGI MAGYAR KÖVETEKNEK ADOTT UTASÍTÁS.
Eredetije a budapesti m. kir. tud. egy. könyvtár oklevélgyűjteményében van.*
Instructio data per Regiam Maiestatem Prage in festo Michaelis 1522 reuerendis et magnificis ac egregiis dominis Joanni Gozthon episcopo Jawriensi Ladislao Macedonyay electo Sirmiensi, Joanni Dragffy de Belthewk, magistro thawernicorum Petro de Korlathkew magistro curie Regie Maiestatis. Item magistro Stephano de Werbewcz personalis presencie Regie Maiestatis locumtenente, Joanni Bhethey vicepalatino, Sigismondo Pogan et Michaeli Kenderessy, oratoribus nomine regie Maiestatis et tocius regni Hungarie ad conuentum Nerembergensem, qui pro festo beati Egidii proxime preterito celebrari ceptus est missis pro auxiliis petendis et expedicione contra Thurcos summenda.
Premittant domini oratores salutationem nomine Regie Maiestatis et regni Hungarie conuenientem ad principem Ferdinandum et ad ceteras imperii principes cum gratulatione de bonis successibus etc. Deinde agant gratias Cesaree Maiestati de optima voluntate sue Maiestatis, quod auxilia sibi per imperium decreta in defensionem regnorum Maiestatis sue, neglectis etiam rebus suis conuerterit.
A magyar biztosok ezen állításokat kósza híreknek bélyegezték. Azonban egyebet nem eszközölhettek ki, mint azt az igéretet, hogy 3000 német gyalog fog Horvátországba küldetni; a további segélyezés iránt való elhatározás a szeptember első napjára egybehivott birodalmi gyűlésnek tartatott fönn. A király és az ország rendei felhivattak, hogy oda követeket küldjenek.*
A német biztosoknak 1522 június 15-ikén a magyar biztosok előterjesztésére adott válaszírat, Werbőczi irományai között az egyetemi könyvtárban.
Augusztus 10-ikén Budán részleges országgyűlés tartatott, mely a nürnbergi küldöttséget megválasztotta. Tagjai lettek Maczedóniai László szerémi püspök, Korlátkövi Péter, Werbőczi István, Gerhei János alnádor, Pogány Zsigmond és Kenderessi Mihály tanácsosok.* A király részéről a győri püspök és Drágfi János tárnokmester csatlakoztak hozzájuk.*
A gyűlés végzései, egykorú írat a Gyurkovics-féle kézirat-gyűjteményben, jelenleg e sorok írójának birtokában.
A követek részére adott királyi utasítás az egyetemi könyvtárban.
November közepetájt érkeztek Nürnbergbe, és 19-ikén fogadtattak. Ez alkalommal Maczedóniai László volt szónokuk.*
Beszéde egykorú nyomtatványban látott napvilágot.
Egy egész hónap múlt el, míg válaszát és határozatát a gyűlés velük közölte. Négyezer gyalogost ajánlott föl, kik a jövő év május 25-én Sopronba érkeznek és hat hónapon át a király rendelkezésére állanak.*
A birodalmi gyűlés válasza, egykorú írat az egyetemi könyvtárban.
Ezen követség költségeire Werbőczi a kezei között levő országos pénztárból ezer forintot vett föl.* Azonban ez az összeg az útazás és a nürnbergi tartózkodás költségeinek fedezésére nem volt elegendő. Werbőczi kénytelen volt, mielőtt Nürnbergből távoznék, kölcsönhöz folyamodni. Nem kevéssé feltünő, hogy éppen ahhoz fordult, kinek érdekei és igényei ellen küzdött a politikában: Ferdinánd főherczeghez.
A számadások ugyanott.
Deczember 22-ikén kötelezvényt állít ki, melyben igéri, hogy a Ferdinánd főherczeg kincstárnokától, Salamanca Gábortól fölvett háromszáz forintot a következő év február 22-ikén Bécsben, a tartományi pénztárnál, (kamat nélkül) fogja lefizetni. Az a körülmény, hogy a kötelezvény eredetije a bécsi állami levéltárban őriztetik, arra utal, hogy Ferdinánd főherczeg a kölcsön adott összeget nem hajtotta be.
63. NÜRNBERG.*
Nürnberg látképe xv. századi tusrajz a nürnbergi német nemzeti múzeumban.
Ferdinánd főherczeg más módon is lekötelezni iparkodott Werbőczit. Nürnbergből írt levelében fölkérte Lajos királyt és igénybe vette Mária királyné közbenjárását is a végből, hogy az a három, pestmegyei falú, a melyekre Zápolyai János 1514-ik évi engedménye alapján Werbőczi igényt tartott, tényleg az ő birtokába jusson.* És mikor a mohácsi vész után Ferdinánd, mint magyar trónkövetelő, föllépett, Werbőczit emlékeztette a bizalmas érintkezésre, a mely közöttük a nürnbergi birodalmi gyűlésen létesült.*
II. Lajos Prágából, 1522 november 23-ikán írja Bornemisza János pozsonyi grófnak: «Dux Ferdinandus apud nos, una cum reginali maiestate… intercessit pro quibusdam tribus possessionibus, videlicet Abon, Thezeg et Paladych . . . magistro Stephano de Werbewcz conferendi. Quas quidem possessiones tum ad tam ardentem ipsius Ferdinandi ducis et reginalis maiestatis petitionem . . . quam honeste repellere non potuimus, tum considerantes eciam servicia, que prefatus magister Stephanus maiestati nostre exhibuit,… predictas possessiories eidem contulimus…» Meghagyja neki, hogy a királyi jogokat Werbőczire ruházza át. Eredetije az Országos Levéltárban. 23699.
Alább idézendő levelében.
