II.
II.
Ferdinánd főherczeg pártja. Kisérletek Werbőczi megnyerésére. A fehérvári országgyűlés. Zápolyai királylyá választása. Az országgyűlés végzései. Werbőczi főkanczellár lesz. Megjutalmazása.
EKÖZBEN Ferdinánd érdekében is megindult az actio. Mária királyné november 25-ikére Komáromba országgyűlést hirdetett; egyúttal nyílt levelekben az ország rendéit fölszólította, hogy a törvénytelenül egybehivott fehérvári országgyűlésre ne jelenjenek meg. Ferdinánd pedig, míg házának régi hiveit adományokkal és igéretekkel ragaszkodásukban megszilárdítani igyekezett, kisérletet tett, hogy ugyanezen eszközökkel az ellenpárt vezérférfiait megnyerje. Természetszerűen a legnagyobb fontosságot arra helyezte, hogy Werbőczit a maga részére vonja. Október 30-ikán Bécsben levelet írt alá, mely «őszintén kedvelt tekintetes és nagyságos Werbőczi Istvánhoz» volt czímezve.* Tartalma rövid, de világos. Értesíti, hogy Batthyányi Ferencz bán üzenetét viszi neki s kéri, adjon neki hitelt. Batthyányi arra volt hivatva, hogy vele átpártolásának árát megállapítsa. Az a körülmény, hogy a levél eredeti példánya a Batthyányi herczegek családi levéltárában őriztetik, kétségtelenné teszi,* hogy a czímzettnek át nem adta a megbizott és pedig azért nem, mert a legcsekélyebb reménysége sem lehetett arra, hogy ajánlatai kedvező fogadtatásra találnak.
«Spectabili et magnifico sincere nobis dilecto Stephano Werbeszky.»
Körmenden, Acta memorabilia, 76.
Ugyanakkor Ferdinánd a fehérvári országgyűlésre küldvén három osztrák tanácsosát, ezeket megbizta, hogy Werbőczivel tárgyalásokat indítsanak meg.*
Ferdinándnak 1526 október 27-ikén részükre kiállított utasítása Werbőcziről nem tesz említést. Azonban az osztrák kormánytanácsnak 1527 február 3-ikán kelt alább említendő iratában szó van arról, hogy a három biztosnak volt megbizatása Werbőczihez is.
A fehérvári országgyűlés létrejöttét ugyanis Ferdinánd és Mária erőfeszítései nem akadályozhatták meg. Azonban az ország rendei csekély számban jelentek meg ott. A szellemekre leverő és zsibbasztó hatást gyakorolt annak az előérzete, hogy két trónkövetelő állván egymással szemközt, két király megválasztásával az országra még nagyobb veszedelem várakozik annál, a miből imént menekült meg.
Fehérvárra csak az ország felerészéből, huszonhét vármegyéből gyűlt egybe a köznemesség.* Az országnak életben maradt zászlósurai közül a nádor, a horvátországi bán, a tárnokmester távoltartották magukat. Ellenben a főpapok többsége, hét püspök jelent meg. Ugyanannyi királyi város küldött követeket.*
Rómába érkezett tudósítások alapján írja ezt Campeggio bíbornok 1527 január 1-én Angolországba. SMOLKA, i. h.
Országgyűlési Emlékek. I. 17.
November 10-ikén tartatott meg a királyválasztó ülés. A főpapok, az országos méltóságok viselői és az előkelő nemesek a prépostság épületében tanácskoztak. Felolvastatott az 1505-ik évi végzés. Mire a jelenlevők egyhangúlag Zápolyai Jánosra adták szavazatukat.
Ezt az eredményt Werbőczi István vitte meg a város falain kivül szabad ég alatt táborozó köznemességnek. «Uraim, magyarok! – így szólott hozzájuk – tudjátok, hogy fejedelem és kormányzó nélkül vagyunk, országunk pedig elpusztulva áll; tudjátok azt is, hogy Ferdinánd osztrák főherczeg kíván királyunk lenni. Mondjátok meg, akarjátok-e őt királyúl vagy nem?»
Egyhangúlag zúgott föl a válasz: «A világért sem akarjuk!»
«Kit akartok tehát királyúl?» kérdezé tovább. Egyhangúlag felelték, hogy János vajdát kívánják. Ekkor előlépett Ferdinánd biztosainak egyike és arra kérte a gyülekezetet, hogy mivel az ország rendeinek nagy része meg nem jelent, a trón betöltését halaszsza el. Azonban Werbőczi figyelmeztette a nemességet, hogy minden nap, minden órán az ellenség újból megtámadhatja az országot, mely e szerint egy pillanatig sem maradhat király nélkül. És az 1505-ik évi végzést tartalmazó pecsétes okiratnak hosszú dárdára tűzött példányát mutatván föl, így szólott: «Ime uraim, itt van a fogadás, az esküvel megerősített végzés, melyben a vármegyék és az urak mind arra kötelezték magukat, hogy idegent soha többé nem fognak királyúl megválasztani.»
«János vajda legyen a király», hangoztatta újból a tömeg.*
Szerémi Györgynek, II. Lajos káplánjának, ki az országgyűlésen jelen volt, elbeszélése és egy Miklós nevű magyarnak Velenczébe küldött jelentése. JÁSZAY A magyar nemzet napjai a mohácsi vész előtt. 154.
A következő napon Zápolyai János Magyarország királyává koronáztatott.
Eszerint a nemzet által saját kebeléből választott uralkodó ült ismét a magyar trónon. Magyarok, a nemzeti eszmék leglelkesebb hirdetői, környezték őt mint tanácsadók. Az országgyűlés osztatlanúl párthíveikből állott; ellenzéknek nyoma sem volt. A hatalom teljességének birtokában be kellett most bizonyítaniok, hogy az ország megmentésének és hatalma, fénye, jóléte visszaállításának feladatát megoldani képesek.
Azonban már a legelső lépések, a miket tettek, vészjóslóan jelezték a csalódást, a mi az országra várakozik, hirdették tehetetlenségüket.
Az országgyűlés végzései egyáltalán nem állottak a válságos helyzet színvonalán. Az ország védelméről a török támadás megujulása esetén, állami egységének biztosításáról, a rendes kormányzati és közigazgatási viszonyok helyreállításáról egyáltalán nem gondoskodtak. A Mátyás király halála óta kiküzdött politikai vivmányok, érvényesítésével sem foglalkoztak.
Sőt megfeledkeztek a tokaji meghivóiratban foglalt fenyegetésről is, melynél fogva most azok ellen, kik az országgyűlésen meg nem jelentek, eljárniok kellett volna. Ellenben azt hitték, hogy újabb fenyegetésekkel a Mária által kihirdetett országgyűlést meghiúsítják. A főpapokat és zászlósurakat, a kik ott megjelennek, előre hűtleneknek nyilatkoztatták és János királyt felhivták, hogy azokat javadalmuktól, illetőleg hivataluktól foszsza meg.
A rendek adót szavaztak meg, de azzal a sajátszerű hozzáadással, hogy csak öt hónap eltelte után fogják behajtatni. Addig a mohácsi mezőn elesetteknek hagyatékaiban, a templomoktól elszedett kincsekben és a megüresedett egyházi javadalmakban jelölték ki a jövedelmi forrásokat, a melyekből a király meríthet.
János király ezeket a végzéseket nem erősítette meg, sőt kijelentette, hogy a templomoknak a II. Lajos rendeletére elszedett kincseket vissza fogja szolgáltatni.* Az egyházi javadalmakat sem hagyta üresedésben és a legelőkelőbbet, az esztergomi érsekséget, mindjárt Várdai Pál egri püspöknek adományozta.
Országgyűlési Emlékek, I., 21., 22.
A nádori méltóság betöltéséről nem rendelkezett; ámbár azt a reménységet, hogy Báthori Istvánt kimélve megnyerheti, bizonyára nem táplálta.
Werbőczit nem az üresedésben levő országbírói méltóságra emelte, hanem főkanczellárjává nevezte ki. Ekkorig ezt a tisztet mindig főpap viselte. A nemzeti párt – mint láttuk – kezdettől fogva oda hatott, hogy az egyháziakat a világi állásokból mindinkább kizárja, és saját valláserkölcsi hatáskörük határai közé utalja. Valószinűleg ez a törekvés érvényesül Werbőczi kineveztetésében, a mely őt a király oldala mellett a legbefolyásosabb politikai állásra helyezte.
Az ő szolgálatait János király más módon is jutalmazta. Néhány nappal a koronázás után, több adománylevelet állított ki javára. Saját családi javaiból Tornavárát a hozzátartozó uradalmakkal, Nógrád megyében agárdi curiáját és Budavárában a ferencziek temploma mellett álló házát; továbbá Szalkai László prímás hagyatékából Borsodmegyében Nyárád falut és Budán a zsidó temető mellett álló házat kerttel; végre Batthyányi Ferencz hűtlensége következtében Veszprémmegyében Vázson várát, a hozzá tartozó uradalommal,* a melyre – mint láttuk – alig egy év előtt már más szerezett jogczímet. Ezekhez kevéssel utóbb járultak más adományok: Tornamegyében Szárd vára tartozékaival és Erdélyben három falu, melyek a Ferdinándhoz csatlakozott Besztercze város tulajdonát képezték volt.*
Két adománylevél a vörösvári levéltárban, egy beigtatási rendelet HORVÁTnál, 259.
Az adománylevelek Vörösvártt.
