III.
III.
Zápolyai János egyénisége. Határozatlansága. A Ferdinánd-párt szervezkedése. Harrach levele Werbőczihez. Werbőczi válasza. Ferdinánd követe Werbőczihez. Werbőczi levele. Az 1527. évi országgyűlés. Tüntető bizalomnyilvánítás Zápolyai iránt. Az országgyűlés végzései. Szobi Mihály halála. Werbőczi elveszíti nejét.
FEHÉRVÁRI országgyűlés után országszerte lelkes hangulat emelkedett uralomra. A lengyel király követe jelenti, hogy «a magyarok úgy érzik magukat, mintha újjászülettek volna»; továbbá, hogy «letették az idegen, főképen a német viseletet, és a szittya szokásokhoz tértek vissza.»*
Krziczky püspöknek 1526 november 16. és deczember 3-ikán kelt levelei. Acta Tomiciana, VII.
Az a remény dobogtatta meg a szíveket, hogy a magyar királyi udvar, mint Mátyás trónraléptekor, újból a hatalom és dicsőség áldásaival fogja az országot elárasztani.
Csakhamar a gyászos csalódás érzete eloszlatta az ábrándokat.
János királyban hiányozott a leglényegesebb tulajdonság: az erély, a határozottság. Egyéniségének ezt a fogyatkozását nem pótolhatta Werbőczi, a ki a gyakorlati államférfiú ezen kellékét szintén nélkülözte.
Bátor föllépéssel megsemmisítheti Ferdinándnak szervezkedő pártját. Frangepán Kristóf ajánlkozott is, hogy négyezer emberrel Pozsonyt hatalmába ejti. De a keresztény vér ontását kerülni óhajtván, tervét el nem fogadta; és így a pozsonyi országgyűlés megtartását, Ferdinándnak magyar királylyá megválasztatását, az országnak két uralkodó között megoszlását nem akadályozta meg.
Valószínűleg ezen habozó magaviselete keltette föl Ferdinánd környezetében azt a reményt, hogy János királyt visszalépésre lehet birni s hogy ez a czél éppen Werbőczi útján érhető el.
Az 1527-ik év elején Ferdinánd osztrák kanczellárja, Harrach Lénárd, levelet írt magyar hivataltársához. Abból indul ki, hogy ők ketten, legközelebb állván uralkodójuk szívéhez, arra vannak hivatva, hogy a közöttök fennálló ellenségeskedés megszüntetésére törekedjenek, a mi legbiztosabban úgy érhető el, ha Zápolyai János nőül veszi Mária királynét; felszólítja tehát Werbőczit, értesítse őt, vajjon uralkodója hajlandó-e ezen frigy megkötésére; ha igen, ő képes létrejöttét biztositani; egyúttal a részletes tárgyalások végett személyes találkozást javasolt.*
Ferdinánd lengyelországi követe, Logschau, 1527 június 9-én Krakóból írja Harrachnak, hogy Werbőczihez írt levele másolatát János király megküldötte a lengyel királynak. Ámbár Logschau erről csak júniusban nyert tudomást, szükségkép januárban kellett Harrach levelének íratni; mert (mint látni fogjuk) február 25-ikén már tudtak Krakóban a Werbőczi és Harrach között létrejött találkozásról. (Logschau levele a bécsi állami levéltárban.)
Nem merülhet föl kétség a felől, hogy Harrach ajánlatának nem volt komoly alapja és csak az lehetett czélja, hogy Werbőczit tárgyalásokba vonja, a mire kiindulási pont gyanánt azért választatott a házassági terv, mert – mint láttuk – éppen ezen az alapon kisérlette meg Werbőczi néhány hónap előtt az ellentétes érdekek kiegyenlítését.
János udvaránál hittek az ajánlat komolyságában, de a nélkül, hogy azt nagy lelkesedéssel fogadták volna. János király a lengyel király tanácsát kérvén ki, az azon aggodalmakat tolmácsolta, a melyeket Máriának terméketlensége és első férje életében kitűntetett uralomvágya támasztanak, minélfogva kijelentette, hogy erre a házasságra csak «a keresztény vér ontásának megakadályozása érdekében szánhatná rá magát».*
Logschau idézett jelentése.
Werbőczi bizonyára szintén ilyen formában írta meg válaszát Harrachnak, és Trencsént jelölte ki találkozási helyűl. Itt, a Zápolyaiak fényes kastélyában február közepetáján jött össze a két államférfiú.
80. JÁNOS KIRÁLY PECSÉTJE.*
János király pecsétjét a Magyar Nemzeti Múzeum eredetijéről Mühlbeck Károly rajzolta. Körirata: SIGILLVM SERENISSIMI: PRINCIPIS: DOMINI: JOANNIS: DEI: GRA(tia): REGIS: HVNGARIE: DALMACIE: CROACIE
Az osztrák kanczellár most a házassági terv megújítása mellett azt a javaslatot tette, hogy Ferdinánd elismerné János királyt Magyarország uralkodójának és a maga örökösödési jogait csak azon eshetőségre tartaná fönn, ha János fiörökös nélkül hal meg; viszont János király a magyar korona igényeiről Morvaország, Szilézia és Lausitzra, váltságdíj követelése nélkül mondjon le.
Harrach hangsúlyozta ugyan, hogy ezen javaslatot Ferdinánd király tudta nélkül teszi; de ezen állításban Werbőczinek szükségkép diplomatikus fogást kellett látnia, a melylyel az osztrák kanczellár szabad kezet kívánt biztosítani uralkodójának.
Werbőczi nem érezte magát feljogosítva arra, hogy ezen tervvel szemben határozott állást foglaljon. Válasza úgy hangzott, hogy jelentést tesz uralkodójának, és válaszát rövid idő múlva Trencsénbe meghozza neki.*
Mindezt János király megbizásából Kázmér tescheni herczeg 1527 február 25-ikén közölte a lengyel királylyal. Előterjesztése Acta Tomiciana IX. 90.
Azonban alighogy Esztergomba visszaérkezett Werbőczi, felkereste őt Ferdinánd hivatalos küldötte. Ez egy egészen ismeretlen és jelentéktelen állású bécsi polgár, Schwarcz János volt, kit az osztrák helytartók arra a czélra szemeltek ki, hogy üzenetüket megvigye.
Werbőczi, mikor február 19-ikén Schwarcz átnyújtotta néki Ferdinánd királynak február 3-ikán kelt megbizólevelét, az iratot figyelmesen elolvasván, a Ferdinánd használta czímekre vonatkozólag megjegyezte, hogy őt Magyarország királyának, Morvaország őrgrófjának, Szilézia herczegének el nem ismerheti.*
A bécsi helytartóknak február 23-án Ferdinánd királyhoz intézett jelentésük Bécsben.
A követ erre a megjegyzésre nem fektetett súlyt. Megbizatása értélmében, a helyett, hogy a szokásnak megfelelően, élő szóval adta volna elő azt, a mit utasítása tartalmazott, ezt egyszerűen felolvasta:
«Ferdinánd király üdvözli Werbőczit, biztosítja kegyelméről, örömét fejezi ki jó egészségben léte fölött. Visszaemlékezve arra, hogy a nürnbergi birodalmi gyűlésen vele megismerkedett és érintkezésbe lépett, bizalmat táplálván iránta, «az erdélyi vajda érvénytelen országgyűlésére küldött követeinek és biztosainak meghagyta volt, hogy hozzá is forduljanak. Ő azonban akkor a veszély miatt, mely fenyegette volna, nem karolta föl úgy az ügyet, mint óhajtotta. Ennek daczára bízik igazságszeretetében, és újból kéri, fontolja meg, hogy az igazság és a méltányosság mit követelnek». Azon jogokon kivül, a miket ő maga és neje a magyar koronára tartanak, tekintetbe veendők a szerződések, a mik Frigyes császár és Mátyás király, azután Miksa császár és Ulászló király között jöttek létre. Ezek alapján választották meg őt királylyá. Ha az ország békés birtokába juthat, a maga, a császár és a német birodalom egész erejét Magyarország megoltalmazására fordítja. Ellenben ha az erdélyi vajda makacsúl ragaszkodik elhatározásához, a törökökkel szégyenteljes béke megkötésére kell magát elszánnia, a miből az országra és a kereszténységre nagy veszedelem háramlik. Reméli tehát, hogy Werbőczi mindezt megfontolván, az ő jogát a magyar trónra elismeri és erről levélben tudósítani fogja. Biztosítja, hogy a vajda hívei ellen nem szándékozik kiméletlenűl föllépni; sőt ellenkezőleg a megtérők irányában kegyelmességet fog tanusítani. Werbőczi tehát, mivel irányában különös kegyelmével fogja elismerését kitűntetni, a maga és övéi javát s díszét mozdítja elő, ha a jog és igazság követelései szerint jár el.*
«Instructio ad Stephanum Werbewczy» czímű egykorú másolat ugyanott.
Werbőczi az utasítás meghallgatása után megütközését fejezte ki azon, hogy Ferdinánd őt uralkodójától való elpártolásra szólítja föl és tüzetesen kifejtette, hogy János királyt Magyarország törvényes uralkodójának kell tekinteni.
Majd bizalmas társalgásba bocsátkozva, kérdezé, hogy Ferdinánd udvaránál milyen külföldi uralkodók követei tartózkodnak? És mikor Schwarcz az angolországi követeket említé, a magyar kanczellár megjegyezte, hogy tudomása szerint azok János királyhoz voltak küldve és erőszakkal vitettek Prágába. Azután felhozta, hogy a pápai és velenczei követektől kapott értesítések szerint a pápa igen válságos helyzetbe jutott. Ezzel az ügynököt elbocsátotta.
Werbőczi egyébiránt a hozzá intézett felhívásra egyenesen Ferdinándhoz intézett levélben válaszolt.
«Tudja meg Felséged, – úgymond – hogy én kész vagyok Felségednek hódolni és szolgálni, ha a szolgálat, a mit tőlem kíván, Magyarország felséges királyának, az én legkegyelmesebb uramnak méltóságát és tekintélyét nem sérti, az én becsületemet és ő felsége iránt tartozó hűségemet nem érinti. Ebben az esetben, ha Felséged azt hiszi, hogy szolgálatára lehetek, értesítsen engem, parancsoljon velem; rendeleteinek engedelmeskedni fogok. De oly dologban, a mi az én kegyelmes uram méltóságát és tekintélye gyarapodását, az én saját becsületemet és hűségemet sértheti, Felségednek engedelmeskedni nem tartozom s nem akarok. Én Magyarország szent koronájának hű és állhatatos szolgája voltam, vagyok és maradok holtomig. Ez a korona az én kegyelmes uram felkent fejére olyan erősen rá van illesztve, hogy míg ő él, tőle el nem választható. Nem volna igazságos és tisztességes dolog, de nem is lehetséges, hogy elszakadjak attól a koronától, melyhez elődeim szintén megingathatatlan hűséggel ragaszkodtak. Ha azonban tapasztalni fogom, hogy Felséged a béke, a kölcsönös barátság és jó szomszédság helyreállítására irányozza szándékát,… az országban levő nagyszámú atyámfiaival és barátaimmal együtt, minden igyekezetet és fáradságot arra fordítok, hogy… Felségednek szolgáljak, úgy hogy Isten segítségével nemcsak Felségednek, hanem országainak és az egész kereszténységnek a béke és nyugalom bőséges gyümölcseit biztosíthassuk.»
Ámbár a bécsi ügynök hozta üzenet és Harrach közlései között éles ellentét mutatkozott, Werbőczi a tárgyalások sikerének lehetőségét nem látta kizárva és kijelentette, hogy Ferdinánd kanczellárjával a megállapított helyen találkozni és tárgyalni kész.* Azonban levelének határozott hangja meggyőzte Ferdinándot arról, hogy Werbőczi közreműködését János király lemondásának kieszközlésére nem fogja megnyerhetni. Ezért a Harrach kanczellárral való újabb találkozás nem jött létre.
Az 1527 február 20-ikán kelt levél eredetije ugyanott.
81. TRENCSÉN VÁRA.*
Trencsén várát Cserna Károly rajzolta.
Ilyen körülmények között Werbőczi jónak látta János király politikájának oly irányt adni, mely Ferdinándot az engedmények térére való lépés szükségességéről fölvilágosítsa.
Erre kedvező alkalmat nyújtott az 1527-ik év márczius 17-ikére János királytól egybehívott országgyűlés. Feladatáúl a meghivólevél általánosságban «az országot naponkint fenyegető veszélyek elhárításáról és a bajok gyógyszereiről» való tanácskozást tűzte ki; de a mellett utalt arra, hogy «számosan találkoznak, kik jó mag helyett konkolyt hintenek, az ország védelmének és megmentésének színe alatt a magyar nemzetnek és nyelvének kiirtásán fáradoznak». Ezzel János király jelezte, hogy Ferdinánd erőfeszítéseivel szemközt a nemzeti érzés fölélesztésében keres támaszt s e végből a köznemességet fejenként való megjelenésre szólította föl. Mindkét mozzanat Werbőczi befolyására vezetendő vissza és hatásosnak bizonyult.
82. A ZÁPOLYAI-PÁRT ORSZÁGGYŰLÉSI MEGHÍVÓJÁNAK ZÁRADÉKA.
1526 október 9-én kelt eredeti okirata a herczeg Batthyány-család körmendi levéltárában.*
– – quam abscisa et distracta huius regni membra subire mererentur et que etiam posteris eorum in perpetuam ignominiam et amissionem bonorum videbitur cedere huiusmodique penam etiam per novum regem et principem nostrum curabimus roborari facere, secus igitur in quantum salus huius regni vitaque et quies ac libertas liberorum vestrorum vobis cara est, ne feceritis, iterum rogamus. Datum in oppido Thokay predicto, in profesto beati Luce evangeliste anno domini 1526.
Johannes comes Scepusiensis, woyvoda Transsilvanensis, etc. Paulus de Warda episcopus ecclesiae Agriensis, Petrus de Peren comes Themesiensis et partium inferiorum capitaneus generalis, Andreas de Bathor comes Zathmariensis, Franciscus de Homonna, Gaspar Dragfy de Beelthek, Stephanus de Werbewcz, regni Hungarie servus, Joannes Doczy thezaurarius regius, Emericus Czybak de Palotha, Ladislaus et Michael de Chaak, Michael de Zob, Emericus de Chahol, Jacobus de Thornalya, Georgius de Mekche, Michael Jakch de Kwssal, Marcus Jaxyth de Naglak, Nicolaus de Macedonia, Laurencius Wydfy de Mohara, Michael de Warda, Joahannes de Mathochin, Joannes Wytheez de Kallo, Nicolaus Pathochy de Eperyes, Petrus, Nicolaus Malomwyz, Nicolaus de Drenchen, Stephanus ac Nicolaus Ibrany ceteriqne universi nobiles ac proceres superiorum et inferiorum partium regni, item oratores aliarum liberarum civitatum partium superiorum|
Az országgyűlés tüntető nemzeti bizalomnyilvánítássá alakult. Kilencz püspök és a legelőkelőbb családok sarjai mellett a köznemesség 53 vármegyéből, Erdélyből és Slavoniából tömegesen gyűlt egybe.*
Országgyűlési Emlékek. I. 97–103.
Hűségüket és ragaszkodásukat János király iránt az áldozatkészség olyan tényével tűntették ki, a melyre az 1521-ik évi országgyűlés adott példát. Az ország védelmének czéljaira, minden nemes és nem-nemes lakos részéről ingó vagyona értékének tizedrészét ajánlották föl, oly módon, hogy azt a királyi kincstárnoktól kiküldendő adószedők mindenkitől, eskü alatt tett vallomása alapján, már egy hónap mulva hajtsák be. Mindazok pedig, kik ezen adó alól magukat ki akarván vonni, az országból távoznak vagy a királytól fölmentést eszközölnek ki, honárulóknak nyilváníttattak.
A király viszont igéretet tett, hogy a rendeket soha máskor ilyen tized fizetésére kötelezni nem fogja; továbbá fölmentette őket mindennemű egyéb közterhek viselésétől; úgyszintén a közfelkelés kötelezettségétől, azt az esetet kivéve, ha netán a német császár vagy a török szultán személyesen vezetne sereget az országba. A király, kire a tized fizetésének kötelezettsége nem terjesztetett ki, fölkéretett, hogy magánvagyonából rögtön fogadjon hadakat, melyekkel a németek kezein levő várakat szerezze vissza.
Az ország rendei a nemzeti királyság eszméjéhez való ragaszkodásukat a királyhoz intézett és a végzeménybe iktatott azon kérelemmel is tolmácsolták, hogy «az ország okiratát, mely az idegeneket a királyválasztásból kizárja, erősítse meg».
Ezen az alapon mindazokat, kik Ferdinánd megválasztásában részt vettek, «hűteleneknek, a haza közjava, az ország szabadsága és a szent korona ellenségeinek»; mindazokat; kik Ferdinánd iratait, «melyekkel a köznyugalmat felzavarja», elfogadják és terjesztik, tőle követségeket vállalnak, felségsértőknek bélyegezték.
Mivel pedig Ferdinánd az országgyűléshez intézett levelében a rendeket fölszólította, hogy örökösödési jogait és királylyá történt megválasztatását tekintetbe véve, hódoljanak meg neki: ezek álláspontjukat, Werbőczitől fogalmazott levélben, erőteljes szavakkal közölték vele.
Csodálkozásukat fejezik ki azon, hogy őket alattvalóinak, magát Magyarország királyának, János királyt pedig erdélyi vajdának czímezi. «Tudja meg Felséged, hogy Magyarország minden külső hatalmasságtól független ország; mely jegyajándék vagy hűbér gyanánt el nem adományozható; melyet sem királyaink, sem a saját őseink, a közszabadság sérelmével, bárkinek örökségűl átengedni nem voltak feljogosítva; sőt a magunk, őseink és elődeink egyértelmű végzésével megpecsételt okiratában megállapítottuk, elrendeltük, esküvel fogadtuk, hogy külföldi fejedelmet királyunkká soha el nem fogadunk, a mely végzés ellen cselekedni nem szabad és nem is akarunk.»
83. JÁNOS KIRÁLY KETTŐS ARANY PECSÉTJE. ELŐLAP.*
János király kettős aranypecsétjének egyetlen eddig ismeretes példánya Budapest fő- és székváros levéltárában. Rajzolta Mühlbeck Károly. Az előlap körirata: SIGILLUM + SERENISSIMI + PRINCIPIS + DONTINI + JOANNIS. A hátlapon: + DEI + GRA(tia) + REGIS + HVNGARIE + DALMACIE + CROACIE.
Ennek következtében kérik Ferdinándot, ne czímezze magát magyar királynak, az ország kormányzásába ne avatkozzék, az elfoglalt helyeket adja vissza, királyukkal lépjen barátságos viszonyba, egyesüljön vele a kereszténység közös ellenségének leküzdésére.
Ezen levelet hogy súlyát növeljék, az országgyűlésen jelenlevő főpapok, zászlósurak és számosan a köznemesség soraiból is aláírták.
Az aláirók között foglal helyet Szobi Mihály, mint Erdély rendeinek egyik követe. Azonban már néhány nappal utóbb váratlanúl elhúnyt. Összes birtokait, melyek magtalan halála következtében a koronára szállottak, János király azonnal Werbőczinek adományozta, ki az egész hagyatékot az özvegynek engedte át haszonélvezetűl élethossziglan; csak az egyházasnyéki birtokrészre nézve tett kivételt, melyet «szent Adalbert iránt viseltető tiszteletétől indíttatva», az esztergomi káptalannak ajándékozott.*
Werbőczi 1527 ápril 3-ikán kelt fassiója és János királynak ápril 26-ikán kelt beiktató rendelete. Károlyi-Oklevéltár, III, 164. HORVÁT, 259.
84. JÁNOS KIRÁLY KETTŐS ARANYPECSÉTJE. HÁTLAP.
Egy időben atyai barátjával vesztette el Werbőczi feleségét, Katalin asszonyt, ki őt négy fiú- és két leánygyermekkel ajándékozta volt meg.* Ez a haláleset nem ejtett gyógyíthatatlan sebet Werbőczi szívén. Alighogy a gyászszertartásról elszéledtek a vendégek, már hire járt, hogy Werbőczi új hitvest keres. Szemét egy gazdag özvegyre, Ormosdi Székely Magdolnára, Szécsi Tamás hátrahagyott nejére vetette,* a ki mindazáltal Thurzó Elekkel lépett házasságra. Werbőczi pedig, mint látni fogjuk, egy másik gazdag özvegy kezét nyerte el.
Choron András sümegi várnagy 1527 ápril 25-ikén értesíti a veszprémi püspököt Werbőczi nejének elhunytáról. (A levél a bécsi állami levéltárban.) Tomiczki Péter krakói püspök és lengyel királyi kanczellár datum nélküli levele, melyben Werbőczinek részvétét fejezi ki: Acta. Tomiciana. IX. 209.
Choron az imént idézett levélben írja: «Consors Stephani Werbőcz mortua est et vult accipere consortem condam domini Thomae Zechy.»
85. TAMÁSI VÁR.*
Tamási várát az «Ertzherzogliche Handriffe des Zirckels und Linials. Augsb.» 1689. cz. műben közölt metszetről Cserna Károly másolta.
