IV.
IV.
Ferdinánd készülődései Zápolyai ellen. Az olmüczi értekezlet. Sikertelensége. Ferdinánd foglalásai. Werbőczi levele Tomiczki Péterhez. Ennek válasza. János király levele az ország rendeihez. A Ferdinánd-pártiak budai országgyűlése. Werbőczi levele Kassa város polgárságához. Frangepán levele Werbőczihez.
A BUDAI országgyűlés nagyhangú végzéseiben a «Si vis pacem, para bellum» (Ha békét akarsz, háborúra készülj) elve talált alkalmazást. Mert azok megalkotásával egy időben János király, sógorának Zsigmond királynak közbenjárása mellett azon fáradozott, hogy béketárgyalásokat indíthasson meg.
Ferdinánd nem utasította el az erre vonatkozó ajánlatot és megnyugodott abban, hogy junius első napján Olmüczben találkozzanak az ő és János biztosai, kik között a lengyel király küldöttei fognák megkísérleni az egyesség létrehozását. Ezzel azonban csak időt akart nyerni. Bizalmas emberei előtt nem titkolta elhatározását, hogy fegyver hatalmával fog János király ellen föllépni, a kinek készületlensége a siker biztos reménységével töltötte el őt, annyira, hogy már eleve eladományozta híveinek a János pártján álló előkelő urak, köztük Werbőczi birtokait; így ápril 11-ikén Podvinnai Tamásnak Vecs várát és tartozékait; két nappal utóbb ugyanennek és Kecseti Balázsnak Torna és Szárd várakat, uradalmaikkal;* Mária királyné pedig május 15-én Túróczi Miklóst biztosította, hogy Ferdinánd, mihelyt Magyarországot meghódította, Szobi Mihály összes hagyatékát neki fogja adományozni.*
A két okirat fogalmazata a bécsi állami levéltárban.
Károlyi-Okmánytár, III. 166.
János király az olmüczi értekezletre biztosaiúl Werbőczi Istvánt, Bánffi János verőczei főispánt, Szerecsen Jánost és Chesius András esztergomi prépostot jelölte ki.*
Ezt a laibachi püspök, Brodaricstól nyert értesülés alapján május 23-ikán Pozsonyból jelenti Ferdinándnak. A levél a bécsi levéltárban. Choron fentebb idézett levelében azt írja, hogy János király a zágrábi püspököt, Werbőczit, Szerecsen Jánost és Eszegvári Ferenczet szemelte ki biztosaivá.
Azonban az utolsó órában Werbőczit betegség akadályozta, hogy Olmüczben megjelenjék.* Helyét a biztosok élén Frangepán Ferencz kalocsai érsek foglalta el.
A lengyel biztosok junius 5-ikén Olmüczből a lengyel királynak írják: «Venerunt oratores Hungari… archiepiscopus Colocensis… Idem oratoribus istis, quod et nobis accidit, ut alteris per aegritudinem vicedominus Austriae, alteris cancellarius regni Hungariae in via remansit.» (Acta Tomiciana, VIII. 204. )
Ferdinánd részéről Salzai Jakab boroszlói püspök, Thurzó Elek, Harrach Lénárd osztrák kanczellár és Widman Beatus jogtudós voltak a biztosok.
A lengyel király a közbenjáró és közvetítő tiszt viselésére Krziczki András plocki püspököt és Schidlovieczki Kristóf kanczellárt küldötte, kik a tárgyalásokat oly módon vezették, hogy a két fél biztosai egymással személyesen nem találkoztak, hanem csak írásban közlekedtek.
Ferdinánd biztosai abból indultak ki, hogy urok a szerződések és törvényes választás jogczímén Magyarország királya, míg János király megválasztatása a törvényesség kellékeit nélkülözi. Ezért azt követelték, hogy János a koronáról mondjon le, a behajtott országos adót szolgáltassa át Ferdinándnak és e mellett háromszázezer forint kártérítést fizessen; viszont csak azt ajánlották, hogy uralkodójuk megbocsát néki és feledi a történteket.
Ezzel szemben János király biztosai azt vitatták, hogy Ferdinándnak a magyar koronára semmiféle joga nincs s hogy az ő uralkodójuk megválasztatása a törvényesség minden kellékeit egyesíti magában, tüzetesen czáfolván azon érveket, a mik ellene felhozattak. Válasziratuk, melyen meglátszik, hogy szerkesztésében Werbőczinek nem volt része, a magyar közjog és történelem fogyatékos ismeretét árulja el; formai tekintetben is elég gyenge mű.
Mindazáltal kétségtelen, hogy íratuknak, ha az érvek súlya és a logika élessége a legmagasabb színvonalra emeli is, nem lett volna nagyobb hatása.
86. TORNA VÁRA.*
Torna vára ugyancsak Cserna rajza.
Az ellentétes álláspontok áthidalása lehetetlen volt. Ezt csakhamar mind az egymással szemközt álló felek, mind a közbenjárók belátták. Junius közepe táján szétoszlottak, a nélkül, hogy értekezletüknek a legcsekélyebb eredménye is lett volna.*
Az olmüczi békeértekezletre vonatkozó irományok nagy részét a bécsi titkos levéltár őrizi. A lengyelországi biztosoknak több levelét közölve találjuk az Acta Tomiciana IX. kötetében, a 203. és köv. lapokon.
A budai udvarnál csak most, az olmüczi értekezlet feloszlása után, ismerték föl a helyzet válságos voltát, melyet Ferdinánd nagymérvű hadi készületei teremtettek.
Werbőczi ekkor oda hatott, hogy János király a támadást ne várja be, hanem előzze meg. Erőteljesen sürgette, hogy haladéktalanúl indítsa meg a hadi munkálatokat és seregét vezesse Ausztriába. De szavai hatástalanúl hangzottak el.* Uralkodója a «keresztény vér ontásától való irtózásával» fedezte tehetetlenségét.
Ezt Tomiczkihez intézett, alább idézendő levelében említi.
Igy történt, hogy Ferdinánd, mikor augusztus első napjaiban személyesen seregei élére állván, Magyarországba nyomult, Győrt, Komáromot, Tatát, Esztergomot, Visegrádot úgy szólván harcz nélkül ejthette hatalmába. Ellenben János még Buda megoltalmazására sem érezte magát képesnek és augusztus 12-ikén kivonulván, a pesti partra költözött át. Innen fordult a lengyel királyhoz segélykérő levéllel.
Werbőczi is írt Tomiczki Péter krakói püspöknek és kanczellárnak. Közbenjárását kérte ki, de egyúttal a felelősséget a történtekért elhárítatta magáról. «Elcsépelt közmondás az, – úgymond, – hogy a bajt, mikor keletkezőben van, kell orvosolni, nehogy későn alkalmazzuk a gyógyszert. Sokkal könnyebb lett volna megtartani azt, a mi birtokunkban volt, mint most visszaszerezni, a mit elvesztettünk. Isten előtt én nem vagyok hibás. Eleget kiabáltam, sürgettem, unszoltam, késztettem ezt a felséget; a módozatok és teendők iránt javaslataimat is előterjesztettem; de semmire sem mentem.»*
Az 1527 augusztus 17-ikén kelt levél Acta Tomiciana. IX. 254.
Azonban a lengyel király nyíltan kijelentette, hogy segítséget nyújtani nem képes; csak közbenjárását ajánlotta föl újból békealkudozások érdekében. Tomiczki szintén üres szavakkal vigasztalta Werbőczit:
«Megértettem Nagyságod leveléből – úgymond – milyen okos és előrelátó módon fogja föl Magyarország és felséges királya helyzetét; a tények és az emberi értelem igazolják azt, a mit Nagyságod mond, hogy könnyebb a meglevőt megoltalmazni, mint az elvesztettet visszaszerezni. Azonban Isten, minden reménységünk és bizalmunk forrása, gyakran másképen rendelkezik és kamatostul visszaadja az elvesztettet; a minthogy az enyészetnek szélére jutott számos országnak sikerült, Isten segítsége mellett, megújult erővel az elvesztettet visszaszerezni és az ellenséget visszaűzni. Ezért remélem, hogy Nagyságodat lelki nagysága, tapasztaltsága és királyához való hűsége a csüggedéstől visszatartván, olyan elhatározásokra fogják vezetni, melyek lehetővé teszik, hogy az ellenállást a jövő télig folytassák. Addig talán isten segítségével az országra és a királyra valamely kedvező fordulat áll be és az én uralkodómnak is kínálkozik alkalom, hogy Magyarországnak segítségére legyen; mert most belső nehézségek és akadályok miatt nem teheti azt, a mit tenni kívánna.»*
Acta Tomiciana. IX. 280.
87. I. FERDINÁND NÉVALÁÍRÁSA.*
I. Ferdinánd névaláírása 1529 november 7-én kelt oklevelén a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Olvasása: Ferdinand(us).
János király ellenállás kifejtésére kisérletet sem tett. Míg Ferdinánd augusztus 20-ikán bevonult az ország fővárosába s ide országgyűlést hívott egybe, ő a Tisza vidékére menekült. Arra szorítkozott, hogy Váradról Werbőczi fogalmazta levélben az ország rendeit az elpártolástól visszatartani igyekezett.
«Köztudomású dolog – úgymond – hogy Ferdinánd csehországi király, személyünk és a magyar nemzet ellensége, milyen ármányos módon rontott fegyveres erővel országunkra. Kezdetben azt terjesztette, hogy nem a maga, hanem a kereszténység érdekében keresi a magyar trónt és csak a török kézre került végvárak visszafoglalása után kíván megkoronáztatni. Most pedig nyíltan látható, hogy tettei ellentétben állanak nyilatkozataival. Minden törekvése oda irányul, hogy az országot fegyver hatalmával meg hódítsa és titeket örökös szolgáságba hajtson. A keresztény vallást, melyet szabadságtokkal együtt tönkre akar tenni, gyalázattal illeti. Zsoldosai, nemzetünk örökös ellenségei, mindenütt, hol alkalom kinálkozik, mészárlásokkal elégítik ki régi gyűlöletüket és a nyomorba jutott magyar nemzet kiirtásán fáradoznak.»
Ezután köztudomásra hozza, hogy a magyar rendek csatlakozását és a külföldi segélyhadak megérkezését Váradon várja be. Felhívja a rendeket, ne engedjék magukat félelemből vagy rábeszélés által eltántoríttatni, nehogy «a hazát, mely elődeiktől mint szabad állam szállott rájuk, szolgaságban hagyják utódaikra». Emlékezteti őket az 1505-ik évi végzésre és arra a válaszra, a mit a fehérvári országgyűlésből Ferdinándnak adtak. Ha szabadságuk és hazájuk kedves előttük, a határozathoz híven ragaszkodjanak. Ne adják soha sem beleegyezésüket ahhoz, hogy Ferdinánd magyar királylyá koronáztassék. Biztosítja őket, hogy rövid idő alatt serege élén védelmükre megjelenik és a míg él, nem engedi, hogy a «magyarokon, szabadságuk sérelmére, németek uralkodjanak»*
Az 1527 október 4-ikén kelt írat: Országgyűlési Emlékek. I. 154.
83. TOMICZKI PÉTER.
Ennek daczára a budai országgyűlésen nemcsak azok jelentek meg, kik egy év előtt Ferdinánd megválasztatásában részt vettek, hanem számosan János király hívei közül is. Ferdinánd Magyarország törvényes királyának elismertetvén, november 3-án Székesfehérvárt a szent koronával, melyet őre Perényi Péter kiszolgáltatott, Podmaniczky István által, ki azt egy év előtt Zápolyai János fejére helyezte, ünnepélyesen megkoronáztatott.
89. BÁNFFI JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA.*
Bánffy János névaláírása 1529 szept. 11-én kelt levelén az Országos Levéltárban. Olvasása: Johannes Banffy ete(etera).
Az ez alkalommal alkotott országgyűlési végzemény legelső czikkelye felszólította «a nemeseket, kik a vajda pártján állanak és vele az erdélyi részekben tartózkodnak, úgyszintén Erdődi Simon zágrábi püspököt, Bánffi Jánost és Antalt, Tahi Jánost és Homonnai Ferenczet, kik az egyházi és világi urak rendjéből egyedűl vonakodtak ekkorig ő felségének a királynak a hűségi esküt letenni, végre az összes főispánokat», hogy november 25-ig a hűségi eskü letétele végett Ferdinánd király előtt jelenjenek meg, különben a felségsértés bűntetését vonják magukra.*
Országgyűlési Emlékek. I. 154.
Werbőczit a törvényczikkely nem nevezi meg; kétségkivül azért, mert rá föltétlenül kívánta Ferdinánd a hűtlenség következményeit alkalmazni.
Ő annak daczára, hogy János király magatartásával elégületlen volt, híven követte az erdélyi részekbe és csüggedetlen kitartással fáradozott azon, hogy a bizalmat ügyük diadala iránt föntartsa, az ingadozókat megerősítse, az elpártoltakat visszahódítsa.
Tevékenysége életének ezen szomorú napjaiban főképen levelek írására irányult. Ezek közül csak egy maradt fönn, az, a melyet (1527 deczember 1-én) Tasnádról Kassa városához intézett:
«Fájdalommal és szomorúsággal vettem a felőletek forgalomban levő híreket, a melyek szerint a királyi felséget, legkegyelmesebb urunkat elhagytátok, úgy, hogy nevét sem akarjátok hallani. Ha Ferdinánd királyhoz járultatok és koronázásán jelen voltatok, ezt nem vehetem még rossz néven és nem tekinthetem vakmerő hűtlenség bűne gyanánt. Mert az urak és nemesek közül számosan, inkább félelemből mint szeretetből jelentek meg ott, a kikre azért nem lehet a hűtlenség bélyegét sütni. Miután azonban szabadon hazatértetek és többé kényszerítő körülmények nem forognak fönn, ha most már, mint a hír szól, lázadást támasztottatok és legkegyelmesebb urunktól a királyi czímet megtagadjátok: ezzel elismeritek, hogy a koronázáson való megjelenéstek és átpártolástok nemcsak szabadon és önként, hanem szándékosan és rosszakaratúlag történt. Hogy ezt miért kellett cselekednetek, fel nem foghatom; miután tudom, sőt kézzelfoghatóan tapasztaltam, hogy a királyi felség titeket és városotokat mindig szeretettel és jóakarattal karolt föl.
Ezért uraságtokat, mint szeretett testvéreimet és barátaimat, kiknek mindig őszinte szívből szolgáltam, kérem, gondoskodjanak buzgó igyekezettel arról, hogy a város híre, mely ekkorig mindig dicséretesen, fényesen, sértetlenül, mint az igaz erény és hűség tüköre, az ország összes városai, sőt az egész nemesség között dicsőségesen ragyogott, a mi időnkben el ne homályosíttassék, a becstelenség foltjával be ne szennyeztessék. Ha uraságtok akarják, még találhatunk módot arra, hogy a város mocsoktalan maradjon. Ha ellenben makacskodni fognak, ne nékem, ki, Isten látja, szívem sugallatára szólalok föl, hanem magatoknak tulajdonítsátok a hátrányokat és veszélyeket, a miket a városra és mindnyájatokra fölidéztek.»*
HORVÁTH, 264.
Hűsége és buzgósága a főkanczellárt nem óvta meg attól, hogy pártjának kiváló férfiai ő rá hárítsák a felelősséget a mulasztásokért, melyek ügyük szerencsétlen állását vonták maguk után. Igy Frangepán Ferencz egri püspök, ki Brodarics Istvánnal 1527 végén Lengyelországba küldetett követűl, hozzá intézett egyik levelében kíméletlenűl fejezi ki elégületlenségét.
90. FRANGEPÁN ÉRSEK NÉVALÁÍRÁSA.*
Frangepán érsek névaláírása Regensburgban 1541 május 17-én kelt hitvallásán a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Olvasása: Idem Fran(ciscus) Agrien(sis) qui supra manu p(ro)p(ri)a s(ub)s(cripsi)t.
«Nem győzöm eléggé csodálni – úgymond – mit akar a ti veszélyes és átkos hanyagságtok, melyhez ti, különben vajmi bölcs férfiak, olyan következetességgel ragaszkodtok, mintha véleményetek szerint abban állana a fő állambölcseség, hogy semmit se tudjatok arról, a mit mások rólatok végeznek. Számos levelet intéztem a királyi felséghez és Nagyságodhoz, kinek tiszte volna azokra felelni; de hiába. Mi legyen a gyáva hanyagság oka, nehéz megértenem. Gyanítom mégis, hogy egy a kettő közül. Ti ugyanis, a kiket nem akarok fából vagy kőből gyártottaknak tartani, de talán balgáknak kell mondanom, vagy azért nem közöltök velünk semmit, mert nem bíztok bennünk s azt hiszitek, hogy mihelyt ügyeitek állását tisztán látjuk, árulókká válunk; vagy pedig, Nagyságod engedelmével legyen mondva, fogalmatok sincs róla, hogy államférfiak miképen szoktak országos ügyeket tárgyalni. Ha az első eset forog fönn, méltatlanúl bántok velünk és mégis ebben akarom eljárástok magyarázatát keresni; mert erős dolog volna a másik okot tenni fel rólatok… Ezentúl jobban, nagyobb éberséggel gondoskodjatok ügyeitekről, mert fenmaradástok forog kérdésben… Néked uram, ki ő felsége oldalánál vagy, a közügyeket inkább kellene szíveden viselni… Ha nincsen pénzetek futár fizetésére, fordítsd uram e czélra azt, a mit egy szombati napon az ebédre vagy vacsorára fordítanál; hiszen e napon kis pénzen vett kenyérrel és ingyen merített vízzel is beérhetnéd.»
Ugyanezen levélben említi, hogy Erdődi Simon zágrábi püspököt, ki Ferdinándhoz pártolt el, minden áron vissza kell vezetni pártjukra; s e végett kilátásba kell neki helyezni az esztergomi érsekséget, a melyre – úgymond – ő (Frangepán) nem vágyódik.*
Frangepánnak 1528 január 23-ikán Petrikauból Werbőczihez írt levele. HORVÁT, 266.
