V.
V.
János király a töröktől kér segélyt. A török segély veszélyei. Laszki Jeromos közvetítő szerepe. János király a török szultán mohácsi táborában. Az 1530. évi februári budai országgyűlés. Alkudozások János és Ferdinánd között. A pózeni értekezlet. Sikertelensége.
JÁNOS király, mikor hiveitől elhagyatva, azoktól a keresztény uralkodóktól, kik őt jó indulatukról biztositották, támogatást hiába várt: merész elhatározással arra szánta el magát, hogy segítségért a törökökhöz fordul. Erre az impulsust a velenczei köztársaság adta meg, a mely barátságos viszonyban állott a portával és még mielőtt az olmüczi értekezlet eredménytelenségéről értesült, azon volt, hogy Szulejmán szultánt Ferdinánd ellen hadjárat indítására bírja, a mivel nem annyira János királynak, mint a császártól fenyegetett szövetségeseinek: a pápának és Ferencz franczia királynak óhajtott szolgálatot tenni. Előterjesztései kedvező fogadtatásra találtak és a signoria augusztus első felében örömét fejezi ki a követétől érkezett tudósítás fölött, a mely szerint a szultán János király segítségére sereget készül küldeni.*
1527 junius 21. és augusztus 10-ikén a portai követhez intézett jegyzékek. (Másolatai az Akadémia történelmi bizottságának levéltárában.)
Ezen lépéseket a magyar udvar tudta és beleegyezése nélkül tette meg, mert előrelátta, hogy azokhoz a hozzájárulást kieszközölni nem lesz lehetséges.
A nemzeti párt a magyar faj rendeltetését látta abban, hogy a kereszténység védbástyájáúl szolgáljon. Politikájának egyik főczélja az volt, hogy az országot a török ellen intézendő támadó hadjáratra képessé tegye. Ennek az eszmének Werbőczi egész pályáján lelkes apostola volt. Vallásos és nemzeti érzései egyaránt felháborodtak arra a gondolatra, hogy a Hunyadiak szent hagyományai irányában hűtelenné váljék nemzete. Mikor tehát (1527) február havában Esztergomba Ibrahim nagyvezértől egy küldött érkezett, ezt János király titokban fogadta és – mint Lengyelországba jelentette – a kanczellárnak sem tett róla említést.* Ennek a találkozásnak nem voltak következményei. Sőt épen ekkor a német birodalom fejedelmeit, hozzájuk küldött követei által, lelkes szavakkal hívta föl, hogy egyesüljenek vele a török elleni harczra; részletesen kidolgozott haditervet mutatott be és kilátást nyújtott arra, hogy ha negyvennyolczezer fegyverest kap segítségül, Belgrádot visszafoglalja.*
János király követének előterjesztése Krakóban, 1527 február 25-én, i. h.
A követei részére adott utasítás Történelmi Tár. 1893. 289.
91. I. FERENCZ FRANCZIA KIRÁLY.*
I. Ferencz franczia király aranyozott bronz medaillon-arczképe, XVI. századi, franczia iskolához tartozó művész munkája.
De mikor meggyőződött arról, hogy trónjának megmentésére a török segítségen kivül más eszköz nem kinálkozik, nem habozott ezt igénybe venni. Werbőczi megnyugodott benne. A felfogásában és irányában beállott ezen fordulatot nem nehéz megmagyarázni. Az a meggyőződés vezérelte, hogy a török szövetség nélkül Magyarország az osztrák ház uralma alá jut, mely a török hódítást fogja maga után vonni s így az országot nemcsak a magyar nemzet, hanem a kereszténység is elveszti.
Mindazáltal magyar államférfiú, a ki a portával megindítandó tárgyalások gyűlöletes szerepére vállalkoznék, nem találkozott. Egy előkelő lengyel úr, Laszki Jeromos küldetett Konstantinápolyba, hová (1527) deczember végén érkezett meg. Itt a franczia és velenczei diplomatia által előkészítve találta már a talajt és Gritti Lajosnak, a doge természetes fiának, közbenjárása gyors sikert biztosított tevékenységének. Január 27-ikén a szultán személyesen kijelentette előtte, hogy Magyarországot átengedi János királynak és segítséget küld neki Ferdinánd ellen; a nélkül, hogy viszont akár adófizetést, akár más természetű szolgálatot kötött volna ki.
Laszki ezzel az eredménynyel 1528 február végén indult el Konstantinápolyból. Jánost már nem találta Magyarországon, hanem lengyel területen, Tarnov várában, a hová neki, Ferdinándnak egész Magyarországot diadalmasan elárasztó hadai elől márczius végén menekülnie és szeptember végeig meghúzódnia kellett.
Werbőczi követte őt a száműzetésbe és így felelősséget vállalt politikájának új fordulatáért; a mennyiben most már maga is tevékeny részt vett azon tárgyalásokban, melyek a portával folyamatban voltak.
)
Konstantinápoly és Boroszló távlati képe eredeti metszetek után készült.
Tanuskodik erről az a körülmény, hogy mikor 1528 julius második felében János király a portára követül küldötte titkárát, Berekalji Lukácsot, Werbőczi Ibrahim nagyvezérhez intézett, szivélyes hangon irt ajánlólevéllel bocsátotta őt útjára, a mi arra a következtetésre jogosít, hogy köztük már előbb összeköttetés állott fönn.*
Werbőczinek 1528 julius 19-én kelt levele, János király megbízó iratával együtt a bécsi titkos levéltárban őriztetik, a mi annak jele, hogy Ferdinánd király embereinek kezeibe került Berekalji és nem jutott el Konstantinápolyba.
Az ősz folyamán török segélyhad érkezvén a déli határszélekhez, János király november elején elhagyta Tarnovot és egyelőre Lippán telepedett meg, a hol csaknem másfél esztendeig tartotta udvarát. Két nappal megérkezése után, deczember 1-én Werbőczit a Ferdinánd pártján álló Dobraviczkiak pestmegyei birtokaival adományozta meg.*
Az adománylevél Vörösváron.
Míg most az ország visszafoglalásának és a kormányzat újjászervezésének munkája lassan folyt, Szolimán szultán előkészületeket tett személyes vezérlete alatt indítandó hadjáratra, melynek czélja az volt, hogy Ferdinánd hatalmára halálos csapást mérjen, osztrák fővárosát megvívja.
1529-ik év május 10-ikén indult meg Konstantinápolyból. Augusztus 18-ikán a mohácsi mezőn ütött táborában fogadta Jánost, a ki Frangepán Ferencz kalocsai érsek, Statileo erdélyi püspök, Werbőczi István, Bajoni Benedek és más urak fényes kiséretében tisztelkedett nála. Szeptember 3-ikán kezdette meg ostromolni Budavárát s azt, mikor néhány nap múlva kapuit megnyitotta, János királynak adta át. Ellenállást nem találva nyomult előre Bécsig, de az ostromot csakhamar abbahagyván, visszatért birodalmába.
Azalatt, míg a szultán Bécs alatt táborozott, János király Budára országgyűlést hirdetett, melyet 1530 február közepén nyitott meg.
Ez alkalommal végre elhatározta magát a nádori méltóság betöltésére, miután arról a reménységről, hogy Báthorit a maga pártjára vonhatja, le kellett mondania.
Werbőczi kétségkivül nem vágyott rá és belátta maga is, hogy az ország első állását a régi előkelő nemzetségek sarjai vannak hivatva betölteni s hogy ez a szempont kétszeresen figyelemre méltó akkor, mikor az uralkodó nem dicsekedhetik magasra nyúló nemzetségfával. Igy tehát a János király pártján álló urak legelőkelőbbjére, Lindvai Bánffi Jánosra esett a választás.
Az ország rendei adót szavaztak meg János királynak hadak fogadására. A pénzverés jogát kizárólag a király részére biztosították. Az ellenkirály leveleinek elfogadására szabott fő- és jószágvesztés bűntetését megújították.*
Országgyűlési Emlékek. I. 249–256.
Erre szorítkozott az országgyűlésnek egész törvényhozói munkássága, mely egyáltalán nem árulja el azt, hogy az ország legnagyobb jogtudósa vezérelte.
A szultán hadjárata nagy előnyöket hozott János királyra, de a török szövetség hátrányos következményei sem maradtak el. VII. Kelemen pápa 1528 deczember 21-ikén kelt bullájában egyházi átokkal sújtotta János királyt.
Ez a tény még a pártján levő főpapokat sem bírta ugyan rá, hogy őt elhagyják; azonban hatalmas ösztönűl szolgált nekik és a mélyen vallásos érzésű Werbőczinek, hogy a török barátság kétélű fegyverét a Ferdinánddal való kibéküléssel nélkülözhetővé tegyék.
Újból Zsigmond lengyel király közbenjárását kérték ki. Hogy Werbőczi a békepárt egyik vezére volt, mutatja a Krakóba küldött követekhez intézett egy levele. «Lelkemből kívánom, – írja – hogy a kereszténység javáért és mindnyájunk nyugodalma érdekében, annyi viszontagság után végre Istennek szolgálhassunk és szorongatott országunk helyreállításán munkálkodhassunk».*
1530 julius 12-ikén. HORVÁTnál 271.
A lengyel király készséggel ajánlotta föl szolgálatait és a Ferdinánd előtt nagy tekintélyben álló György szász herczeg közreműködését is kieszközölte, oly módon, hogy mindketten biztosaik által együttesen tennének kisérletet a két fél között az egyesség létrehozására. Ferdinánd nem utasította vissza az ajánlatot. Az értekezlet augusztus 15-ére Boroszlóba hivatott össze. Azonban János király a hely ellen, mivel a város Ferdinánd király jogara alatt állott, kifogást emelt és a közbenjáró fejedelmek területén kívánta az összejövetelt megtartani. Erre ezek Pózent jelölték ki és a határnapot szeptember 29-ikére tűzték ki. Ehhez Ferdinánd, ámbár biztosai már Boroszlóban megjelentek volt, hozzájárult.*
György herczeg d. n. levele, – Ferdinánd királynak augusztus 8. és 14-ikén Boroszlóban levő biztosaihoz, – a lengyel királynak augusztus 21-ikén Ferdinándhoz intézett levelei a bécsi állami levéltárban.
93. JÁNOS KIRÁLY NÉVALÁÍRÁSA.*
János király névaláírása 1538 július 23-án kelt oklevelén a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Olvasása: Joannes rex manu p(ro)p(ri)a.
A közbenjáró fejedelmek és Ferdinánd biztosai október legelső napjaiban már Pózenben voltak.*
Az utóbbiak október 8-ikán küldik onnan legelső jelentésüket Ferdinándhoz. Ugyanott.
János király ez alkalommal Frangepán Ferencz kalocsai érseket, Kecseti Márton veszprémi püspököt, Werbőczit és Laszki Jeromos erdélyi vajdát rendelte biztosokká. Ezek október 14-ikén érkeztek meg.*
Ferdinánd biztosai október 19-ikén jelentik, hogy október 14-ikén érkeztek meg Frangepán, Werbőczi, Laszki János prépost és az esztergomi prépost. (Ugyanott.) Laszki Jeromos, úgy látszik, néhány nappal később érkezett meg. Kecseti Mártonról nem szólnak a jelentések.
Pózen a lengyel királyság egyik legrégibb és legjelentékenyebb városa, a XI. században a lengyel királyok, később nagylengyelországi herczegek székhelye volt és a XVI. században harminczezer lakost számított.
A tárgyalások Pózenben ugyanazon módon folytak, mint Olmüczben. A két fél biztosai külön-külön értekeztek a közbenjárókkal. A kedvező kimenetelre éppen olyan kevéssé volt kilátás most, mint harmadfél esztendő előtt; mivel Ferdinánd az örökösödési szerződésekre támaszkodva, azt kívánta, hogy János király a kezei között levő országrészt adja neki át; ez pedig a törökök irányában fönálló kötelezettségeire hivatkozva, lehetetlennek mondotta, hogy Magyarországból akár csak egy talpalatnyi földet is átengedjen Ferdinándnak. A közbenjárók a tényleges birtokállomány alapján és János király magtalan halála esetén a Habsburgház örökösödésének biztosításával kísérlették meg a két ellentétes álláspont áthidalását. Igyekezeteikkel János király biztosainál részben czélt értek.
94 BOROSZLÓ.
Ezek november 9-én javaslataikat emlékiratban formulázva mutatták be a közbenjáróknak.
Ebben ünnepélyesen kinyilatkoztatták, hogy uralkodójukat a török szövetség megkötésére semmi egyéb nem késztette, mint az a szándék, hogy Magyarországot épségben és szabadságban megtartsa a magyar nemzet számára. Ehhez azt a kijelentést csatolták, hogy János király Ferdinánddal csak olyan egyességet köthet, a melylyel a törököket meg nem sérti, mivel a törökökkel szembeszállani még Ferdinánddal egyesülve sem képes; már pedig a török szövetség lehetetlenné teszi neki, hogy Magyarországot, vagy akár csak egy részét, Ferdinándnak átengedje.
A mi a királyi czím használatát és az örökösödési jog biztosítását illeti, ámbár éppen az ez irányban elődei részéről tett engedmények képezik a jelen bonyodalmak forrását és helyes volna azokat most elejteni; mindazáltal a közbenjárók javaslatára és tekintettel a közérdek követeléseire, János király megnyugszik benne, hogy a Mátyás király és Frigyes császár között kötött egyesség megújíttassék, azaz János király fiörökös nélkül bekövetkező elhunyta esetén a magyar korona Ferdinándra, illetőleg örököseire szálljon és rajta lesz, hogy ehhez a magyar rendek hozzájáruljanak.
Viszont azonban kívánja, hogy Ferdinánd mindazt, a mi Magyarországból kezei között van, adja át. Kárpótlásra pénzben igényt nem tarthat; tekintettél arra, hogy Jajcza és hat más végvár elestének oka volt, hadai pedig sok kárt okoztak. Mindazáltal kész lemondani arról a négyszázezer forintról, a mit Morvaország és Szilézia átengedése czímén régi szerződések értelmében követelhetne és Mária királynénak hitbére fejében százezer forintot fizetni. Végűl a biztosok még azzal a föltétellel is előállottak, hogy Ferdinánd azon sérelmekért, a melyekkel János királyt manifestumaiban illette, elégtételt nyújtson és jó hírnevét állítsa helyre. A mennyiben ezen föltételeket Ferdinánd király deczember 6-dikáig elfogadja, kötelezi magát János, hogy a török császárt a jövő tavaszra tervezett hadjárattól visszatartja; a miben az a fenyegetés foglaltatott, hogy ellenkező esetben a törökök egész hatalmát Ferdinándra zúdítja.*
A datum nélküli emlékiratnak a bécsi állami levéltárban őrzött egykorú másolata ezt a czímet viseli: «Articuli pacis per Hungaros concepti et oblati.»
Ferdinánd biztosai egész határozottsággal elutasították ezen föltételeket,* valamint a közbenjáróknak azon javaslatát is, mely szerint Ferdinánd a tényleg kezei között levő országrészt addig megtartaná, míg János király azért a megfelelő váltságösszeget lefizeti és ez olyan magasra tétetnék, hogy azt tényleg lefizetni képes ne legyen.*
November 10-ikén a közbenjárókhoz benyujtott emlékiratuknak a bécsi állami levéltárban őrzött egykorú másolata ezt a czímet viseli: «Responsio oratorum… Ferdinandi regis… super his que in negocio composicionis per mediatores nudius tercius verbo proposita et heri scriptis oblata sunt.»
Ferdinánd biztosainak november 9. és 11-iki jelentései Bécsben.
A közbenjárók ekkor arra voltak kénytelenek szorítkozni, hogy egy esztendőre terjedő fegyverszünetet hoztak létre.*
A közbenjárók pecséteivel ellátott datumnélküli írat, és Ferdinánd király november hó 25-ikén kelt ratificatiója ugyanott.
Azon íratok egyike, a miket az Augsburgban tartózkodó Ferdinánd király pózeni biztosaihoz intézett, azt az utasítást foglalja magában, hogy Werbőczit és Laszkit, kik János királyra legnagyobb befolyással bírnak, igyekezzenek megnyerni, biztosítván őket arról, hogy az ő szolgálatában nagyobb előnyök és kitüntetések várakoznak rájuk, mint azok, a melyekben jelenlegi urok részesítheti őket.*
Ferdinánd király november 2-ikán kelt levelének eredetije ugyanott. («Nachdem der Werbotzi und Lasko alles thun und lassen bei dem Janus wayda, und er inen sonder Zweifel am maisten volgt…»)
A biztosok válaszukban kilátást nyújtanak arra, hogy igyekezeteik Laszki Jeromosnál sikerre fognak vezetni, felemlítik, hogy Frangepánnál kísérletet tesznek; Werbőcziről hallgatnak; mert nem is gondolhattak arra, hogy az ő hűségét próbára tegyék.*
A biztosok november 9-ikén kelt jelentése ugyanott.
Frangepán érsek önzetlensége szintén kizárta a siker lehetőségét. Csak Laszki Jeromos engedett a kisértés csábításainak és titkon felajánlotta szolgálatait Ferdinándnak.*
Erről tanúságot tesz az a levél, a mit Posenből elutazása előtt, november 16-ikán írt Herbersteinhoz, Ferdinánd egyik biztosához.
