VII.
VII.
Werbőczi második házassága. Lakadalmi meghívója. Gritti megöletése. Werbőczi vagyoni gyarapodása. Bécsi követsége. Alkudozások. A tárgyalások megszakítása.
WERBŐCZI türelmetlenűl nézett Gritti visszatérése elé; mert – mint a zágrábi püspökhöz intézett levelében jelezte – tőle várta a végleges béke létrehozását s azzal egész Magyarországnak János király kormánypálczája alá jutását. Míg így félszázad óta ápolt politikai eszményeinek küszöbén vélt állani: elérkezettnek hitte azt az időpontot is, a mikor a családi boldogság kapui újból megnyílhatnak előtte.
Azon veszteség után, mely 1527-ben neje elhunytával érte, egymást érték házában a halálesetek. Négy fia közül csak egyetlen Imre maradt életben.* Ámbár a hetven esztendőt jóval meghaladta, kivételes egészség és erő kedvezéseiben volt része. Az a reménység kecsegtette, – ő maga hirdeti ezt – hogy második házassággal élte alkonyán nemcsak gondos háziasszonyt és gyengéd ápolónőt nyerhet oldala mellé, hanem még gyermekekkel is újból benépesítheti megüresedett házát.
1530-ban Ferencz és Péter is életben voltak; tehát a rá következő három esztendőben haltak el. Péternek utólszor 1519-ben találjuk nyomát. Ugyanakkor találkozunk Werbőczi két leányával, Erzsébettel és Orsolyával. Az előbbi Dombai János tolnamegyei főispánnal (Dombóvár urával) lépett frigyre, 1527-ben még élt és kevéssel utóbb egy leánygyermek hátrahagyásával hunyt el. Orsolya 1531 végén Bebek Ferenczhez ment nőűl. (Az egri püspök írja ezt 1531 deczember hó 28-ikán Ferdinándnak. A levél Bécsben.)
Miután Szécsi Tamás özvegye, kire szemeit vetette volt, a Ferdinánd pártján álló Thurzó Elek országbírónak nyújtotta kezét, ő egy másik előkelő özvegy, a nem rég elhunyt Szerecsen János főispán hátrahagyott hitvestársa, szekcsői Herczeg Kata kezét kérte meg s el is nyerte.
Az egybekelést ősi szokás szerint nagy fénynyel és vígsággal óhajtotta megünnepelni. Ezért be akarta várni azt az időpontot, a mikor egyéni boldogsága a nemzet örömével találkozhatik. Végtére azonban türelme elfogyott. 1534 julius 22-ikén szétküldötte meghívóleveleit.
«A jövendő békesség reményétől vezéreltetve – úgymond – életem nagy részét özvegységben töltöttem. Mivel azonban látom, hogy a méltóságos kormányzó úr (t. i. Gritti) visszatérésének késedelme miatt a békesség létrejötte szintén haladékot szenved, azalatt pedig az aggkorhoz napról-napra közelebb jutok; nehogy hazám, magam és örököseim javára elviselt sok fáradozásom után magtalanúl találjak kimúlni»,* a menyegzőt augusztus 17-ikére tűzi ki.*
«Ne… infecundum me decedere contingat. »
A Nádasdi Tamáshoz intézett meghívólevél eredetije az Országos Ltárban. Kiadta Pray-Epistolae Procerum. II. 54.
97. BÉCS A XVI. SZÁZADBAN.*
Bécs távlati képe (1551.) egykorú metszet után készült.
A menyegző a menyasszony tolnamegyei birtokán, Döbrőközben tartatott meg.
A megújult családi boldogságból mindjárt a legelső hetekben felriasztotta Werbőczit egy véres katasztrófa, mely emberektől és viszonyoktól szenvedett számtalan csalódások között épségben maradt optimismusát alkalmas volt megingatni.
Gritti Alajos, a várva várt békeangyal, tíz nappal a menyegző előtt, augusztus 7-ikén Erdély területére lépett s mintegy kétezernyi török csapattal, melyet magával hozott, Brassó alatt ütött tábort. Az erdélyi rendek nemcsak azért, mert idegen létére a kormányzói méltóságra tolakodott föl, hanem elbizakodott, zsaroló, önkénykedő magatartásáért is gyűlölték őt. Czibak Imre, az alvajda, egyúttal váradi püspök, szította az elégületlenséget; a mivel magára vonta Gritti boszúját s az elfogatására küldött fegyveresektől vitéz ellenállás után megöletett.
Ezen gyilkosság hírére egész Erdély fegyvert fogott. Maylát István állott a mozgalom élére és mintegy negyvenezer emberrel vonult Gritti ellen, ki Medgyes városába zárkózott el; de rövid ellenállás után a benyomuló ostromlók kezébe került, és szeptember 29-én lefejeztetett.
Ezen véres esemény a budai udvarnál mély megdöbbenést idézett elő; mert félni kellett, hogy kegyeltjének kivégeztetése miatt a szultán megvonja János királytól pártfogását.
Ilyen körülmények között udvaránál felmerült újból az az óhajtás, hogy Ferdinánddal a béketárgyalások megújíttassanak. Ezen irányban döntő hatást gyakorolt III. Pál pápa követe, Rorario Jeromos, ki ez időtájt érkezett Budára.* Ferdinánd szintén hajlandó volt a békére; de most azt követelte, hogy az ő udvarához, osztrák fővárosába járuljanak az ellenfél biztosai. János király ettől sem idegenkedett; sőt éppen a legtekintélyesebb államférfiak vállalkoztak rá, hogy őt az alkudozásokban képviseljék. Köztük Werbőczi is, ki éppen ekkortájt uralkodója változatlan kegyeinek újabb bizonyítékát kapta egy fejedelmi értékű adományban, melylyel a fiörökös nélkül elhunyt Szécsi Tamás hagyatékából Vasmegyében Szigetvárt a hozzátartozó uradalommal, Zalamegyében Letenye mezővárost, Gömör-, Nógrád- és Pestmegyékben számos falut, pusztát, birtokrészt engedett át neki.*
János király 1535 ápril 30-ikán a bajor herczegekhez intézett levelében kiemeli, hogy a pápai követ felszólítására küldötte követeit Bécsbe. Quellen. IV. 456.
Az 1535 február 19-én kelt adománylevél Vörösvártt.
BERÉNY BENEDEK JANUS PANNONIUS-KIADÁSÁNAK CZIMLAPJA.
98. III. PÁL PÁPA.*
III. Pál pápa arczképe Bordone festménye a Palazzo Pitti képgyűjteményében.
Vagyonának ilyen nagy arányokban való gyarapodása daczára Werbőczi most, mikor mint királyi biztos Bécsbe volt menendő, a felszerelés költségeinek fedezése végett ismét kölcsönhöz kényszerült folyamodni. 1535 márczius 12-ikén 1500 forintot vett föl Zendi Horvát Györgytől, kinek Abauj- és Zemplénmegyékben négy falut vétett zálogba.*
A Váradon, János király előtt tett bevallás eredeti okirata az Országos Levéltárban.
Ugyanis éppen azért, mivel az osztrák fővárosban kellett megjelenniök, ő és társai – Frangepán érsek, Brodarics püspök, Bekényi Benedek királyi személynök és Rohmann Zsigmond királyi tanácsos – nagy fénynyel kívántak föllépni.
Csakugyan, Bécs város lakosságának újból – 1515 óta először – szemkápráztató látványosságot nyújtott a magyar követek május 10-ikén tartott ünnepélyes bevonulása. Gazdagon öltözött kétszáz huszár nyitotta meg a menetet. A biztosok még nagyobb számú kísérettel kívántak volna megjelenni; hanem az udvar megtagadta beleegyezését. A lovasok után hatfogatú, biborszínű, nyolcz díszfogat következett; az elsőben Frangepán érsek űlt, két ferenczrendű szerzetessel, a másodikban Werbőczi, a következőkben a követség többi tagjai és kíséretük foglaltak helyet.*
A bevonulást Contarini velenczei követ 1535 május 12-iki jelentésében írja le. A pápai ügyvivő, Vida, május 11-ikén jelenti: «Hanno assai bella compagnia, et piu bella ancora l’haviano havuta, se fusse stato a loro permesso»
Ferdinánd Cless Menyhért trienti biboros-püspököt, Szalaházi Tamás egri püspököt, magyar kanczellárt és Hoffmann tanácsost bízta meg, hogy a magyar biztosokkal tárgyaljanak. Legelső teendőjük volt a fegyverszünet megkötése, mely a békealkudozások befejezése után huszonöt napig volt tartandó.
János király biztosai kezdetben azzal a követeléssel léptek föl, hogy nemcsak a tényleg birtokában levő országrészt tarthassa meg, hanem Ferdinánd a kezeiben levő terűlet egy részét is engedje át, a mit ez «szemérmetlen és hallatlan» (impertinente et etrangére) eljárásnak bélyegez meg nővéréhez intézett levelében és megbízottai is határozottsággal utasítottak vissza.
Mire Frangepán, Werbőczi és társaik alább szállították igényeiket, oly módon, hogy urok megelégszik azzal az országrészszel, a mely őt uralja, a béke és baráti viszony zálogáúl pedig Ferdinánd egyik leányának kezét kéri; viszont megnyugszik benne, hogy Miksa főherczeg már most magyar királylyá koronáztassék.
A bécsi udvar erről sem akart hallani, mire a magyar biztosok Anna királyné közbenjárását kérték ki. Megjelentek előtte és arra utalva, hogy Magyarország az ő szülőföldje, hazájuk szenvedéseinek ecsetelésével igyekeztek rá hatni. Kegyes fogadtatásban részesültek, de a válasz, a mit kaptak, nem elégítette ki őket. Ez úgy hangzott, hogy Ferdinánd király melegen óhajtja a békét, de ahhoz, hogy Magyarországon két király uralkodjék, nem járulhat beleegyezésével; János tehát a nádori vagy alkirályi méltósággal és megfelelő évdíjjal elégedjék meg.
Junius első napján Werbőczi és Brodarics uralkodójukhoz utaztak Váradra, hogy jelentést tegyenek és újabb utasítást hozzanak. Mikor négy hét múlva Bécsbe visszaérkeztek, Ferdinánd királylyal közölték urok azon elhatározását, hogy a kezei között levő országrész fölött a királyi hatalomról nem mond le. Ferdinánd hidegen azt válaszolta, hogy ha más közlendőjük nincs, ám hazatérhetnek.
Julius 15-ikén Werbőczi és Brodarics másodízben mentek Váradra s augusztus első napjaiban azzal a nyilatkozattal jöttek meg, hogy uralkodójuk nem vonakodik bizonyos tekintetben Ferdinánd (önhatóságát elismerni és néki évi adót fizetni. Ferdinánd biztosai készek voltak hozzájárulni ahhoz, hogy János élethossziglan királyi hatalommal uralkodjék az ő országrészében; de követelték, hogy Budát, Fehérvárt több más helylyel szolgáltassa ki Ferdinándnak. Ilyen alapon a tárgyalások folytatására János király küldöttei nem voltak hajlandók és miután a fegyverszünet a következő év márczius első napjáig meghosszabbíttatott, augusztus 24-ikén Bécsből véglegesen elútaztak.*
A pápai követ 1535 május 11, junius 1, 8, 18, 24, julius 2, 13, 17-ikén kelt jelentései. (Nuntiaturberichte aus Deutschland. 1. 377–450.) Ferdinánd király junius 7, julius 4, augusztus 27-ikén Máriához írt levelei. (BUCHHOLTZ. IV. 144.) Contarini, Velencze bécsi követe 1535 május 12, junius 28, julius 3, 14, augusztus 11, 25-iki jelentései. (Az akadémiai történelmi bizottság levéltárában.)
