VI.
VI.
Az 1531 november havi országgyűlés meghívója. Gritti levele az ország rendeihez. A török hadjárat. A pozsonyi értekezlet. Werbőczi konstantinápolyi követsége. Utjának sikere.
JÁNOS király a pózeni értekezlet megnyitása előtt, 1530 november első napjára országgyűlést hirdetett. A meghívólevél feltűnően eltér minden más ilyen okirattól és megdöbbentő módon jellemzi azt, hogy a királyi kanczelláriában, melynek Werbőczi volt a feje, a régi történeti hagyományok és a nemzeti önérzet szava rövid két esztendő alatt egészen elnémult.
«A leghatalmasabb (török) császár elrendelte, – írja a magyar király – hogy mindazok, kik nékünk nem hódolnak, javaikkal és alattvalóikkal együtt megfenyíttessenek és megsemmisíttessenek, a mint ezt Mehmet bég szendrei vezérbasa megjelenéséből megérthettétek; sőt el van tökélve, hogy ha ellenségeink szokott féktelenségükkel fel nem hagynak, tavasz nyíltával egész hatalmával ide jő és őket, a területekkel együtt, a melyeken laknak, tűzzel-vassal feldúlja, miként a felső vidékkel megcselekedte volt. Ezért az Istenre kérlek benneteket és szigorúan meghagyjuk néktek, hogy ellenségeinkre ne hallgassatok, azokat körötökben meg ne tűrjétek, hanem ellenük mindnyájan fogjatok fegyvert és hozzánk csatlakozzatok. Mert ha ellenségeinkre ezentúl is hallgattok s azokat, miként ekkorig tettétek, magatok között megtűritek, a mindenható Istent hívjuk tanúságúl, hogy a veszedelem, a mit magatokra vontok, nem a mi hibánkból, hanem a saját makacsságtok következtében ér titeket. Azt is meghagyjuk nektek, hogy mindenszentek ünnepére vagy fejenként jelenjetek meg itt, vagy pedig teljes hatalommal felruházott követeket küldjetek ide. Tudni akarjuk ugyanis, hogy kik a mi híveink s kik a hűtelenek».*
Országgyűlési Emlékek. I. 258.
Még súlyosabb megaláztatás természetével bírt a magyar nemzetre nézve egy másik levél, melyet ugyanilyen hangon Gritti Lajos intézett az ország rendeihez.*
Ugyanott. 259.
Ez a hatalmas kalandor 1529-ben Szolimánt Magyarországba kisérvén, itt János király szolgálatába lépett, kincstárnokká neveztetett és adományúl kapta a gazdag egri püspökséget, melyet később kiskorú fiára ruházott át. János király az ország kormányzójának méltóságát ruházta rá. Az ország rendei pedig külön okiratot állitottak ki, melyben őt kormányzói hivatala betöltésében támogatásukról biztosítják.* Feltűnő, hogy a harminczkilencz előkelő férfiú között, kik ezt a kötelezettséget elvállalták, Werbőczit, a ki ekkor Pózenből már visszatért volt, nem találjuk.
Az 1530 deczember 31-ikén kelt okíratot közli KRETSCHMAYER: Ludovico Gritti. (A bécsi Akadémia «Archiv»-ja 83-ik kötetében. 88. lap.)
Bizonyára azt a szégyent, a mit a nemzeti párt vezéreire és tagjaira, a zászlaikon tündöklő eszmék megtagadása, az idegeneknek az egyházi és világi hivatalokból kizárására czélzó, általuk indítványozott és nem egyszer erőszakkal kiküzdött törvények arczúlcsapása hozott, neki kellett legmélyebben átéreznie!
Egyébiránt az országgyűlésnek volt egy nevezetes törvényalkotó ténye, melylyel Werbőczi és pártfelei a tizenhét esztendő előtt elkövetett bűnt jóvá kívánták tenni.
95. LASZKI JEROMOS NÉVALÁÍRÁSA.*
Laszki Jeromos névaláírása 1541 október 27-én kelt levelén a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Olvasása: Hier(onymus) de Lasko Pal(atinu)s Siradien(sis) etc(etera) manu sua.
Az ország rendei a hazájukra nehezedő szerencsétlenségek egyik okát az 1514-ik évi országgyűlés azon végzésében keresték, mely a jobbágyosztályt szolgaságra kárhoztatta s ezzel Isten haragját és büntetését vonta rájuk. Ezért a jobbágyok szabad költözésének jogát visszaállították. A mely végzés azoknak, kik indítványozták és megszavazták, egyaránt becsületére válik.*
Az országgyűlés végzeményét nem ismerjük; csak az 1531 február 14-én kelt királyi rendeletet, mely a jobbágyokat illető végzést kihirdeti. Századok, 1876. évf. 582.
Az 1531-ik évben egymást érték a legkülönbözőbb kisérletek a magyarországi trónviszály békés megoldására. A pápa, a császár, a lengyel király foglalkoztak vele. De az ügy egy lépéssel sem közeledett a siker felé.
A következő (1532.) esztendőben, tavasz elején, Ferdinánd a portához fordult és adófizetést ajánlott, akár az egész országért, akár a tényleg hatalmában levő országrész békés birtokáért, sőt végső esetben örökösödési jogának biztosítása mellett kész volt az egész országot Jánosnak élethossziglan átengedni. Azonban követei elkéstek, a szultánt Szerbország területén találták, útban Magyarország felé. Azt a választ nyerték, hogy most már az alkudozások ideje elmúlt.
Ez a hadjárat sem hozta meg a döntést. A roppant török haderőt, a mely hivatva lett volna Ausztriát, Morvát, Sziléziát megtámadni, Jurisics Miklós hősi ellenállása, Kőszeg, a jelentéktelen erősség falai alatt, négy hétig föltartóztatta. Ezalatt Bécs közelében 86,000-nyi német sereg gyűlt össze, melylyel a szultán megmérkőzni nem volt hajlandó. Ausztriába nyomult ugyan, de csakhamar Stirián keresztül visszatért birodalmába.
A szultán kivonulása után mind Ferdinánd, mind János udvarában a tárgyalások megújítására meg volt a készség. Az 1532-ik év utolsó napjaiban Megyeren, a Csallóközben találkoztak a Ferdinánd részéről megbízott Kaczianer tábornok és több német tanácsos János király követeivel: Frangepán érsekkel, Werbőczivel és Nádasdi Tamással. Új év napján négy hónapig tartó fegyverszünetet kötöttek és megállapították, hogy az állandó béke megkötése végett, teljes hatalommal felruházva, közelebb újból találkozni fognak.
Ez az értekezlet Pozsonyban február végén jött létre. János király Frangepánt, Werbőczit és Brodaricsot küldötte. Ferdinánd biztosaival két császári követ is jött: Wese János lundi érsek és Schepper Kornél, kiknek közbenjárók gyanánt kellett volna működniök. Azonban a tárgyalások alig hogy megkezdődtek, mindjárt felbomlottak, mert Konstantinápolyból tudósítás érkezett, hogy Ferdinánd követének előterjesztésére a szultán Magyarország kettéosztásába belenyugodott és a tényleges birtokállomány alapján békét köt azon föltétel alatt, ha Ferdinánd hódolata jeléül Esztergom várát rendelkezésére bocsátja és kulcsait a portára küldi, V. Károly pedig Corone városát Görögországban visszaadja.*
Brüsszeli Okmánytár. I. 183., 199., 201, 212.
Ferdinánd király ekkor császári bátyjánál kieszközölvén Corone visszaadását, Esztergom kulcsaival Schepper Kornélt küldötte Konstantinápolyba.
Már előbb, márczius végefelé utazott el oda a szultán kívánságára Gritti, hogy a béketárgyalásokban részt vegyen.*
KRETSCHMAYR. 51–53.
Zápolyainak elég oka volt attól tartani, hogy rá nézve most a portánál a helyzet kedvezőtlen fordulatot vehet. Aggodalmait növelte az a körülmény, hogy Gritti megbízhatósága iránt alapos kétségek merültek föl. Így tehát szükségesnek látszott, hogy Konstantinápolyba követet bocsásson, a ki iránt föltétlenül bizalommal viseltethetik.
Werbőczi vállalkozott a nehéz missióra. És mivel a királyi kincstár üres volt, a költségekről hitelművelet útján maga gondoskodott.
Egy negyed század előtt – mint láttuk volt – kapta Szobi Mihálytól Vecs várát, a hozzá tartozó uradalommal, a melyet az 1529-ik év nyarán János királynak rendelkezésére bocsátott, hogy Artándi Balázs és Pál testvéreknek adományozhassa.* Ezeknek 1531 elején Gritti parancsára történt kivégeztetésük után Werbőczi visszakapta a várat és uradalmat.*
1529 augusztus 22-fikén kelt fassiójának egykorú másolata az Országos Levéltárban.
János királynak 1532 február 6-ikán a kolozsmonostori konventhez intézett beiktató rendelete ugyanott.
Most, 1533 márczius 26-ikán, Werbőczi okiratot állított ki, melyben elmondja, hogy konstantinápolyi útja költségeinek fedezésére 6000 forintot vett kölcsön Kendi Ferencztől, az erdélyi alvajdától s neki ennek fejében Vecs várát és tartozékait zálogba veti.* Azonban elutazása haladékot szenvedett.* Junius 9-ikén még Budán időzött Werbőczi s ezen a napon ugyancsak konstantinápolyi útjára 4000 forintot vett kölcsön Balassa Imre honti főispántól.*
Az okirat kivonatát Szamosközi XVI. századbeli történetíró jegyzetei között találjuk. Történelmi Tár. 1889. évfolyam.
Hogy küldetése már ápril első felében el volt határozva, tudjuk Weinmeister bajor követnek april 14-ikén Budáról küldött jelentéséből. Quellen und Erörterungen zur baierischen Geschichte. IV. 286.
A kötelezvény eredetije ugyanott.
Néhány nappal azután elútazott. Nyolczvanezer forintot aranyban, egy drága nyerget, melynek értékét negyvenezer forintra becsülték és száz darab aranyból készült edényt vitt magával.*
Hoherscheyren Winterer bajor követ jelentése Budáról, június 17-ikén. Quellen. IV. 290.
Az út iránya Magyarországból Konstantinápolyba nagyjában megegyezett a mostanival. Főállomásai voltak: Karlócza, Zimony, Belgrád, Szendrő Nis, Pirót, Szófia, Filippopolisz, Musztafapasa. Az utazás a XVI. században körülbelül annyi napig tartott, a mennyi órát ma vesz igénybe.
Verancsics Antal egri püspök, mint Ferdinánd király követe, Belgrádból a török fővárosba 1552-ban huszonöt, 1567-ben 33 nap alatt ért el.
96. ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY.*
Zsigmond lengyel király arczképét a krakói egyetemi könyvtárban levő eredeti metszetről reproducáltattuk.
Mikor Werbőczi Konstantinápolyba érkezett, a tárgyalások Ferdinánd követével rég be voltak fejezve. Julius 5-dikén Ferdinándot fiává fogadta a szultán, országainak békességet, alattvalóinak török területen szabad közlekedést biztosított, egyúttal akképen rendelkezett, hogy közte és János király között Magyarország megosztassék, a határvonal megállapítását pedig Grittire bízta, a kit e végből Magyarországba küldött.
Gritti mindazáltal – bevárta Werbőczi megérkezését,* a kit buzgó támogatásban részesített. Egyesült igyekezeteik nem maradtak eredménytelenek.
Winterer bajor követ jelentése Pécsről, szeptember 27-ikén, ugyanott. 301.
Az örök béke és barátság föntartására vonatkozó általanos igéretek mellett, a szultán kijelentette, hogy azokat a területeket és végvárakat, a melyeket II. Lajos uralkodása alatt és halála után Magyarországon elfoglalt, úgymint a Szerémséget, Péterváradot, Szalankement, Titelt, Eszéket János királynak visszaadja.
A szultán Grittit még ezután is magánál tartotta. Ellenben Werbőczi csakhamar visszatérhetett uralkodójához, és deczember közepe táján már Budán volt.*
Weinmeister bajor követ 1534 febr. 8-ikán Budán kelt jelentésében resumálja deczember 22-ikén kelt (fönn nem maradt) jelentésének tartalmát arról, «was königlich wirden kanczler, herr Stefan Berbeczi bei dem Turcken hab amgericht. Et primo so hat er dem, Ungerlandt mit dem Turcken ein ewigen Frid gemacht und angestossen. Secundo das alle Stet und Flecken so König Ludwig ingehabt dem König Johann wider zusten vollen, als nemlich Peterwardenis, Salkani, Titel, Salmaglach (?), Esseck und das ganz Sirmich…» Quellen. IV. 347.
János királynak néhány héttel utóbb kiállított adománylevelében, melynél fogva Szomszédvári Hennig Ferencz magvaszakadtával Szomszédvárát, Szelin és Sztubicza kastélyokat uradalmaikkal, Zágráb megyében, Werbőczinek engedi át, a konstantinápolyi út alkalmával tanúsított áldozatkészsége jutalmát láthatjuk.*
Az 1534 ápril 6-ikán kelt adománylevél Vörösvártt.
Az elért sikerre méltán büszke lehetett. De ennél még nagyobb reményeket hozott magával. Gritti biztatásaiból azt a meggyőződést merítette, hogy a szultán János királyt egész Magyarország urává fogja tenni. Ezt hirdeti érdekes levelében, melyet 1534 márczius 6-ikán írt Erdődi Simon zágrábi püspöknek, ki ekkor azzal fenyegetődzött, hogy Ferdinándhoz pártol. «Jogosúltnak tartja – úgymond – panaszát, hogy őt János király nem részesíti kellő oltalomban; de szándékát nem javalhatja. Úgy tűnik föl előtte, mint az az ember, ki a bőjtöt, miután egész napon át megtartotta, este megszegi. Különben is, ha mindent elvesztettünk, legalább becsületünket mentsük meg.* Felszólítja, jöjjön mielőbb az udvarhoz, hol minden ügye kedvező elintézést nyer. Nemsokára megérkezik Gritti, a béke Ferdinánd és János között létrejő, mire az ő követelései szintén kielégíttetnek s azonfelül magának az egész nemzetnél népszerűséget, életében és halála után nevének dicsőséget biztosít. Ne kételkedjék abban, hogy a béke most végre létrejő; mert Ferdinánd, miután a török császárral egyességre lépett, olyan bizonyos, mint az, hogy Isten van az égben, hogy egész Magyarországot a mi felséges királyunknak engedte át».*
«Omnia si perdas, famam servare memento.»
«Certissima res est, sicut Deus est in coelo, quod totum regnum Hungarie maiestati domini nostri cessit.» A levél eredetije Bécsben.
