Aba posztó.
Aba posztó.
A nemeznek finomabb nemét abának nevezték. Napjainkban már csak a székelyeknél készítenek abaposztót fehérszínü báránygyapjuból s megkülönböztetve a szürke zekeposztótul, a legfinomabb harisnyaposztót értik alatta. A szó megvan ugyan a szláv nyelvekben is, s ez arra a föltevésre adott alkalmat, hogy az abaposztót úgy, mint egyéb posztófélét, a szlávokkal való érintkezés után ismertük meg; de az elnevezést ismerik az osztyákok, aztán a mongolság is, ezen kivül a kaukázusi törzsek közül a kurdokról említi egy orosz iró, Miller V., hogy a fehérszínü köpenyt abának nevezik. Ezen utóbbi adat annyiban fontos, mert ez is arra mutat, hogy az abaposztónál jellemző tulajdonság a fehér szín s így nagyon ősi hagyomány rejlik abban, hogy a székelyeknél a szürke posztónak már nem aba, hanem zekeposztó a neve. Nyilván őseink is (ha nem is a honfoglalók) abaposztóból készült köpönyeget viseltek, mint a kurdok, a «kipeng», «kepeng» szó ugyanis megvan a közép-ázsiai törököknél s a «khebenek» a mongoloknál, a kik szintén esőköpönyeget értenek alatta; valószinű továbbá az is, hogy a bizancziaktól emlegetett «kabadion» s aztán a mente kelméjének sem a durvább nemezt, hanem legalább is az abaposztót választották.*
Osztyák: Oba-takha (grobe leinwand.) Nyelvtud. Közl. XXVII. 2. füz. 154. l. – Mongolban: Aba, büszte-aba a. m. finom, de erős vászon szövet. (Bálint P. Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén. 1877. 1. l.) – Kaukázusi kurd: aba = fehér köpeny. Miller V. Szisztematicseszkoje opiszanie kollekczij Daskovszkova etnogr. Muzeja. Moszkva. 1889. II. k. Jankó J. szíves közlése sz.) – A szó elterjedésére V. ö. még szlovén: aba, bolgár: abu, szerb: aba, haba, orosz: aba, gaba, lengyel: haba, chaba, ozmánli: habâ. (Nyelvtud. Közl. VI. 300.)
