Vászon.
Vászon.
A vászonkészítéshez is már nagyon régtől fogva értettek a magyarok, melyet az egykori szkithákhoz hasonlóan kenderből állítottak elő. Ugy a vászon és gyolcs, mint kender szavunkat, aztán az ezekkel összefüggő szösz-t, tilolás-t, orsót sat., meg a vászonkészítő nevét, a takácsot a kelet-európai hazából hoztuk magunkkal. A lenvászon azonban csak a szlávokkal való érintkezés után terjedt el őseinknél. A vászonból készült ruhák közé tartoztak a gatya, ing, meg a női viselet egyes darabjai. A régi magyar leletek közül Nagy-Teremián találtak arany- és ezüst ékszerekkel együtt egy nagyobb és egy kisebb vászonszövet darabot, az utóbbiba valami mustra is van beleszőve; a szolyvai lovas sír tárgyai közt pedig a kardtok végén és egy – talán a tegezhöz tartozó ezüst karikán vannak vászonmaradványok.*
A kenderről. a következtetéseimet. A szkithák nemz. 24. l. és Budapest régiségei. V. k. 90. l. – V. ö. továbbá Vámbéry A. A magyarok ered. 302, 303, 632, 638, 661. – Nyelvt. Közl. XXVII. 2. 154. – A «takács» szó megvan ugyan a balkáni nyelvekben is (szerb: takač, oláh: takacju, albán: katš s a tótban: tkáč): de semmi esetre sem szláv eredetü, mint Miklosich állitotta (M. Nyelvőr. XI. 1882. 512.), hanem török (Vámbéry id. m. 302. l.) – A «len» európai árja elnevezés (V. ö. latin: linum, ó-skandináv; lin, ó-szlov. linu sat.) Herodotus (IV. 74.) mint feltünő dolgot jegyezte meg, hogy a régi szkithák len helyett kendert használtak, mely náluk vadon termett. – A nagy teremiai két vászondarab közül egyik finomabb, másik durvább lenszövet. Pulszky F. Magyarorsz. Arch. II. 126. – Hampel J. A honfogl. eml. 92–93. l. – Szolyvai Arch. Ért. III. 1870. 204. l.
Az öltözet egyes részei a következők voltak.
