Az anjoukori dolmány.
Az anjoukori dolmány.
A testhez álló rövid, elől hasított s az övig gombbal, kapocscsal vagy zsinórral összefoglalt, az övön alól kissé bővebb, redős dolmány tehát az Anjoukornak olyan ruhadarabja, melyet a magyarság mindenesetre az Árpádkori viselettől örökölt s bár a XIV. század folyamán ezt a ruhaformát a magyaréhoz hasonló szabással és egyéb jellemző sajátságaival együtt egész Nyugot-Európában megtaláljuk is, semmiesetre sem a magyar volt az, a ki azt átvette. Dolmánynak nevezzük, bár az Anjoukorból nem tudunk rá adatot felhozni, hogy akkor is ez volt a neve. De a név «korszovágy-dolmány» alakban már a Zsigmondkori szójegyzékekben előfordul, jóval korábbi tehát, semhogy eredetét a janicsárok viselete után az ozmán-törökség befolyására kellene visszavezetni. A Képes Krónikában részint nyakkal ellátva, részint a nélkül találjuk, sőt a háromrétű gallér is igen gyakran előfordul s alja többnyire csipkézve van, máskor paszománttal szegélyezve, a dömösi egyház alapítását ábrázoló képen a Képes Krónikában a paszománt vagy prém fölött az alsó gallérszegélyen gyöngysor is látható. (25. t. 7, 13.) A dolmányújj szűk, ha nem is annyira, mint egy pár évtizeddel később, a XIV. század utolsó negyedétől kezdve, midőn végig föl kellett hasítani és szorosan begombolni, hogy egészen a karhoz álljon. (VIII. 6, 7. 10. 29. t. 3. 30. t. 3.) Az övet, nem mint előbb a derékra, hanem a csipőn alól kötötték meg s az alóla kilátszó, czombig érő dolmányalj redőzetes volt (IX. B. 4. X. 1. XII. 2, 5. 25. t. 1, 2. 13.), úgy hogy ha nem volna ugyanolyan szinű, mint az öv fölötti dolmány, külön ruhadarabnak tarthatnánk, mely megfelel az Árpádkori dolmány alól kilátszó ingnek.*
Schlägli szójegyzékben (kiadta Szamota István Bpest. 1894): doman corsouag a. m. joppa, bambusium. 601. és 625. sz. sz. – Vámbéry sz. a «dolmány» a. m. ozmanli: dholaman. Magy. Ered. 308. l. A cseh «doloman» s a lengyel «doloman», «dolaman» prémes magyar kabátot (ungarischer pelzrock, ungarische pelzjacke) jelent Magy. Nyelvőr. XVIII. 1888. 301.
