Magyar befolyás a nyugati divatban.
Magyar befolyás a nyugati divatban.
Weisz szerint a felöltőnek ezen gyökeres átalakulása a XIV. század dereka felé Francziaországból indult ki, de tulajdonképeni hazájának alighanem több joggal tekinthetjük Magyarországot, hol az átalakulásnak, a milyen formában a régebbi tunika helyett a most már igazi kabátnak nevezhető felöltő a XIV. század közepén feltűnik, összes előzményeit feltaláljuk. Habár nyomról-nyomra képes emlékekkel nem is követhetjük, hogyan fejlődött és módosúlt a velenczei Sz. Márk-templom XII. századbeli úgynevezett scytháinak (magyarjainak) és indusainak (törökjeinek) dolmánya, mivé lett egy század mulva, IV. Béla korában, a mikor a Reimchronik már szűknek mondja, aztán megint félszázaddal később, midőn Péter zbraslowi apát a magyarok rövid mentéit (curas mentes) emlegeti, a míg aztán a Nagy Lajos korabeli dolmány vált belőle, a minőnek a Képes Krónikából (X. 1, XII. 5. 25. 1.) vagy Aquila János festményeiből (26. 8.) ismerjük a ilyen alakban az egész Nyugot-Európában feltaláljuk: mégis a másfél vagy épen kétszáz évnyi időköz ellenére is a két dolmányforma épen azokban a lényeges sajátságokban egyezik egymással, a mik a XIV. század dereka körüli franczia felöltőt élesen megkülönböztetik az alig félszázaddal előbb divatozó ingszerű bő és hosszabb tunikától. A magyar befolyást még szembetünőbb módon megállapíthatjuk, ha figyelembe vesszük azt a képet, melyet Weisz újkori viselettörténetének I. kötetében (67. 1. Fig. 37. a. jelzéssel) az 1340–1400 közti franczia kabát alakjának feltüntetésére közöl; ezen felöltő alsó szegélye véges végig teljesen olyan alakú csüngő diszítéssel van ellátva, minőnek azt a honfoglalás- és Árpádkori magyar leletekből ismerjük s a melyekről már föntebb, a 86-ik lapon részletesebben szóltunk. (V. ö. III. tábla, 5.)*
Weisz H. Kostümkunde. Neuzeit I. 43, 58, 65 s köv. ll. A 37. ábra a képéről ezt irja (68. l.): «Dahingegen ward es jetzt üblicher, die sonst so beliebte Auszackung des unteren Saumes theils sehr zu beschränken, theils auch gänzlich zu beseitigen und ihn in diesem Falle zuweilen mit kleinen eigens gestalteten metallnen Anhängseln zu besetzen.» – Heyden Ágost a férfi ruha átalakulásánál kiemeli, hogy megszükült s megrövidült; egy ilyen kabátot azonban nem tudtak többé a fejen keresztül huzni, hanem elől felhasították s gombokkal fogták össze. «Damit aber war ein wichtiger Schritt in der Kostümgeschichte gethan, der moderne Rock geschaffen.» Die Tracht der Kulturvölker Europas. Lipcse 1889. 100. l. – Hottenroth Trachten. II. 77. – A Reimchronik, a Béla tótország hg. és Brandenburgi Kunigunda 1264-ki menyegzőjén volt magyarokról mondja: «Ir schiter Hemde warn weis, Vnd giengen fur die engen Röckh.» Cap. 67. Pez: Scipt. Rer. Austr. III. 80. – «Ungarice gentes portant curtas mentes.» Petri abbatis Chronicon. Dobner: Monum. Hist. Boem. V. 336.
