Főfedél. Kendő, patyolatkendő, fátyol. Főkötő. Leányok fejviselete. Párta-koszorú.
Főfedél. Kendő, patyolatkendő, fátyol. Főkötő. Leányok fejviselete. Párta-koszorú.
A fejnek kendővel, patyolattal, fátyollal való befödése, miként az Árpádok alatt, úgy az Anjouk korában is szokásban maradt. Őseink főfedélnek nevezték az ilyen fejre való kendőt, mely az alsóbb ranguaknál fehér vászonból, gyolcsból, az előkelőbbeknél pedig patyolatból, fátyolselyemből készült, a fátyolkendő régi magyar neve orton volt. Sz. Erzsébet königsfeldeni képén (22. 10.) korona szorítja le a német módra mind a négy csücskével lefelé csüngő s a homlok egy részét is eltakaró kendőt; míg a Képes Krónikában Gizela királynénak különben szintén koronával körülfogott kendője a nyaka köré van csavarva, mint a martyianczi szent királyné (27. 13.), a hol a homlok már szabadon maradt; az utóbbinál a kendő széle csipkézve van, a mi a veleméri Szűz Mária-képen is látható. A férjes nőknek egy másik fejviselete volt a csepesz vagy főkötő, melynek a XIV. század dereka felé egy sajátságos alakja divatozott nálunk, valamint Németországban; az arczot félkör alakban vette körül s egész a vállig lenyult, elől pedig a szegélyzete több sor fodorból állt; a Képes krónika rendesen ily fodros főkötőben ábrázolja Róbert Károlyt akkor még életben levő feleségét, Erzsébet királynét (IX. A. 1.), a kinek – úgy látszik, ez volt a kedvelt fejviselete; ilyen főkötőt visel a Nagy Lajos születésének képénél egyik udvarhölgye is, továbbá II. Béla neje, Ilona, aztán Gertrud s V. István felesége, a kun Erzsébet. Előfordul ezenkivül a zárai Sz. Simon-koporsón (27. 9.), a kassai Sz. Erzsébet-relief-csoportozaton, a lőcsei Sz. Dorottya-képen s Veleméren a boldogok seregében a királyné képén. A leányok hajadon fővel jártak s hajukat vagy egészen szabadon, vagy – mint a runkelsteini (37. 3.) és mármaros-szigeti falképen – fonatban leeresztették, ellenben a férjes asszonyok kontyba kötötték. Weisz Hermann idézi a speieri tanács 1356-ki rendeletét, mely a leeresztett hajfonatot csak a leányoknak engedte meg, ellenben az asszonyoknak eltiltotta. Leeresztett hajjal ábrázolja a Képes Krónika Erzsébet királynét (IX. B. 3.), midőn Róbert Károly eljegyzi, tehát még hajadon volt, aztán Sz. László párbajának képén a kun által elrabolt leányt (25. 18.), továbbá Sz. Simon koporsója Nagy Lajos és Erzsébet három leányát, míg Erzsébet fodros főkötőt visel, így van feltüntetve a runkelnsteini várban Mária király (37. 3.), továbbá Martyianczon, Gelenczén és Homoród-Sz.-Mártonban Sz. Margit (27. 14. – 29. 1. – 30. 3.), Lőcsén Sz. Dorottya stb. Nem viseltek a hajadonok fejükön egyebet, mint a herczegleányok koronát, a többi pedig pártát vagy koszorut, «a szüzességnek a koronáját» s legfölebb még legfinomabb fátyolt; így emlit Kanizsay János (1348.) jegyesének ruhái közt egy aranyos fátyolt (peplum unum deauratum). A párta a Képes Krónikában egészen olyan, mint a korona, de talán csak elől volt ellátva koronaszerü oromzattal; ilyen a cserhalmi ütközetbeli leány pártája (25. 18.) hasonlót viselnek Erzsébet királyné udvarhölgyei; a gelenczei Sz. Kálmán-legendán látható leány –úgy látszik – kivarrott arany paszomántos pártával van ábrázolva, a mit a zsigmondkori szójegyzék «aurificá»-nak arany pártának vagy aranyos pártának neveznek. A virágkoszoruhoz hasonló pártát, minő a németeknél volt szokásban, magyarul koszorunak vagy németesen krenczulnak nevezték; természetesen az ilyet nemes érczből készítették s díszítették gyöngygyel, ékkővel; ilyen lehetett Gilet Miklós leányának ingóságai közt az a «közönségesen crenchulnak nevezett hajkötő» (unum crinale vulgo renchul dictum), melynek visszaadására a jegyese Kanizsay János 1348-ban magát kötelezve. A század vége felé egy lehajló és előrenyuló széles karimával ellátott kalapforma jött divatba, ilyet visel a runkelnsteini vár falképén Mária király egyik udvarhölgye. (37. 3.)*
A női fejrevalók neve a Schlägli és Beszterczei szójegyzékek szerint: pepulum = fefedel; flameola, flamiola – fatyol, orchon; fascia = orton, orchon; falameterela = phathyvl; gallerium = fefedel, feyer fedel; moarcium (moarium, moire) = fátyol fefedel, fejer fefedel; velaruca (velum–rica) = fedel chepez (Murmeliusnál: fedel); vitta, mucerum vagy mutrum, mucrenum = chepez; aucupeta (acupicta) = varuth vagy varoth chepez, (a Hortularium és Murmelius sz. hymmel varrot, jratus ruha); piliolum = kenth, konth (azaz konty); hinibus, linibus (limbus) = aran fonal, aranyas fedel; texta, serta, fascia, fusia = partha; aurifica = aranas parta, arany parta; discrinale, funiculus, trica = hay ketel, hay kethel; sertum = cozoro, kozoro (koszorú). – A főkötőről l. Heyden A. Dick Tracht d. Kulturvölker. 108. l. és Weiss H. Kostümkunde.Neuz. I. 202. U. o. idézi a speieri tanács 1350-ki rendeletét, mely eltiltotta az asszonyoknak a négy sor fodorbul álló főkötők használatát s a leeresztett hajfonat viseletét, a mi csak a hajadonoknak volt szabad. – A tábláinkon nem közlött képeket l. Rómer Fl. Régi falképek. 16. l. III. t. és 18. l. IV. t. Millen. magy. tört. I. 121, 214. III. 119, 121. Henszlmann J. Lőcsének régiségei. 97. l. VI. t. és VIII–XII. tábla. – Arch. Közl. XVIII. 51. l. Czobor b. Magyarorsz. tört. eml. 5. füz. 148. l. és Matlekovics S. Magy. orsz. az ezeréves kiáll. V. 441, 450, 454, L. még a csécsi freskót Arch. Ért. XIX. 1899. 207. Az 1348. okl. l. Anjouk. Okl. V. 205.
