Vértezet.
Vértezet.
A sodronyos vértezet az Anjouk korában is megmaradt (26. 1. 30. 2. IX. A. 6. X. B. 5.), váltakozva a pikkelyes vérttel (XIV. 2, 4.), sőt a kigyósi niellós csat szerint a század elején még a négyszögű vaslemezkékből összefűzött pánczél is divatozott. A Pápa nembeli Miklós ispán 1317-ki végrendelete szerint az e fajta «loricá»-nak minden hozzátartozó részével együtt a bambusium nélkül 14 márka volt az értéke. Őseink ezt a pánczélformát, mely a vitézt tetőtül talpig födte, a franczia «haubert» (ném. halsberg) után vashómernek nevezték, a század vége felé azonban, midőn már a nyugoton 1360 körül megkezdett s a Kolosvári Márton és György által készített prágai Szent György-szobor (37. 2.) tanusága szerint nálunk is igen gyorsan elterjedt s egy darab lemezből kovácsolt vas mellet is viselni kezdték, vashómer alatt mindinkább csak a test alsó részét takaró «femorale»-t, sodronykötényt értették, bár a sodronyos vagy pikkelyes vasing sem maradt el, mert a vasmellett a bőrdolmányhoz hasonlóan föléje öltötték. (37. 1–2.) Sodronynadrág helyett a Képes Krónikában igen gyakran találunk gombbal kirakott bőrnadrágot (XI. 7, 9.), melyen a gomb inkább csak díszítésül szolgált. Franczia- és Angolországban már a XIII. század utolsó tizedeiben nagyobb védelem okáért a vállra kerek vaslemezt erősítették, melyet őseink vállfővasnak neveztek; nálunk a Képes Krónikában találjuk a legrégibb emlékeit, hol a kerek lemez körülbelől a felső kar közepéig lenyuló hosszukás, keskeny pántokkal van megtoldva (25. 4. IX. A. 5. XI. 2, 4), előfordul azonban magában is, a prágai Szent György-szobron is csak a kerek lemez látható. (37. 1.) Ezzel egyidejűleg tűnik föl a térdvas (genuferrum),mely a kiálló térdet takarta, sőt a lábszár nagyobb védelméről is gondoskodtak azzal, hogy elől hosszukás, keskeny vaslemezeket erősítettek rá, a mit csakhamar kiszorított a vasszár vagyis a lábszár elejét a térdvas fölött és alatt takaró s egy darabból készült vaslemez, mire ismét a prágai Szent György-szobrot, ezt a Nagy Lajos uralkodása vége felé divatozó magyar fegyverkezési módnak elsőrangú emlékét hozzuk föl. (37. 1–2.) Ugyanitt látjuk, hogy a könyököt is a térdvashoz hasonló kerek lemezzel födték be, de mint Zsigmondkori neve, a bőrkönyök mutatja, ezt már nem vasból, hanem bőrből készítették. A pánczél részei közé tartozott még a XIV. század derekától fogva a jobb mellen alkalmazott kampó, régi nevén ord, melyre a dárdát támasztották. (37. 1.) Ezenkívül úgy a Képes Krónikában, mint a Nagy Lajoskori lovas pecséteken látunk még a bal mellen vagy néha a mell mindkét oldalán lecsüngő s derékon alul érő lánczot vagy szíjat, melynek alsó végét a kardmarkolatra erősítettek azon czélból, hogy a csata hevében a kivont kardot földre ne ejtsék. (27,. 15. XI. 4. IX. A. 7.)*
Kigyósi csatot l. 22. t. 8. és 28. t. 23. sz. a. Pulszky F. (Magyarorsz. Arch. II. 202. l.) a XIV. század végére teszi, de a fegyverzet 80–100 évvel korábbinak mutatja. – Anj. Okl. I. 431. – Tagányi id. cz. Századok. 1893. 312. – A szójegyzékek sz. lorica, lumbale, pancilium a. m. pancel, pancyl (Schlägli 567, 572, 573. Beszterczei 103, 104.); femorale, ilionum u. m. hohmer, vaz hohmer az az vasing, vasnadrág (Schl. 568, 569, Beszt. 98, 99.); torax, pectorax, peditorax a. m. vas mel (Schl. 565, 566. Beszt. 95, 96.); scapulare = val fe vas (Schl. 579), val feu vas (Beszt. 112.); genuferrum = terd vas (Schl. 580); stibia (tibia) = vaszar (Beszt. 113.); cubitus = kwnek (Schl. 577), bureu ynk azaz bur cunyk (Beszt. 109.), v. ö. Századok. 1893. 314; pedica=ord (Beszt. 97.); bracteolum = burco (Schl. 576.) vagyis lemezes karvas; brachiola, brachiolum = vascar (Schl. 607), serkar, zulserkar (Beszt.), V. ö. Századok. 1893. 314.; collerium = galler (Schl. 575, B. 107.); chyrotheca, ferrea ciroteca, terta, feriterta = vas kezte (Schl. 583), vas kezthew (B. 114, 115.)
