Lovagrendek.
Lovagrendek.
A középkori magyar vitézi élet külső jelvényei közt kiváló szerepe volt a lovagrendek jelvényeinek. Három magyar lovagrendről van tudomásunk, ú. m a Róbert Károly által 1326-ban alapított Szent-György-lovagok szövetkezetéről, aztán a Sárkány-rendről s Krisztus kinszenvedésének lovagjairól. Az elsőről létezésén kivül egyebet nem tudunk; az utolsó emlékét, melyet Mátyás király alapított 1472-ben, a müncheni kir. könyvtár egy XV. századbeli kézirata őrizte meg, német szövegben közölvén az alapító levelet; e szerint a rend tagjainak hivatása az volt, hogy a törökök ellen egymást kölcsönösen védjék s jelvénye egy arany vagy ezüst koszorúból állt, mintha három tövisből fonták volna össze, benne oszlop, kötéllel átkötve s rajta keresztben lándsa és nádszál spongyával, alatta lánczocskán vörös kereszt csüngött I. N. R. I. felirattal, a kereszt alján s két karján 3 szeg volt helyezve. A rendek két osztálya volt, az aranyos, mely a főnemeseket illette meg; a közép nemesek ezüst jelvényt viseltek.
